Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

Az országban elsőnek Zártrendszerű cukorrépa termesztésére együttműködést hozott létre a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Négy és fél ezer hektáron alkalmazzák a mezőhegyesi módszert Köztudomású, Ьо^0ЬЫ‘ években jelentős valutát áldoz cukorbehozatalra a népgazdaság. Kormányprogram foglalkozik az. zal a kérdéssel: hogyan lehetne házai termésből biztosítani a la­kosság cukorellátását? A cukor, répa árának felemelése óta a növény a gazdaságosan ter­meszthetők élvonalába került. Az országosan jól ismert a bá­bolnai CPS-program, a bajai, a szekszárdi és a nádudvari zárt­rendszerű kukoricatermesztési eljárás. Ezek után az országban elsőnek a Mezőhegyesi Állami Gazdaság dolgozta И a cukor­répa termesztésének iparszerű módját. A mezőhegyesi cukor- répatermesztésd módszert a Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium jóváhagyta, támo­gatásával biztosította. A Mezőhegyesi Állami Gazda­gé ''an évek óta foglalkoznak a cus.orrépatermesztés zártrend­szerű technológiájának kialakí­tásával. 1971-ben ezer hektáron, 1972-ben már 1266 hektáron termeltek cukorrépát. A jól gé­pesített kemikáliával megfelelő, en ellátott, egyelés nélküli cu­korrépatermesztés igen jó ered­ményeket hozott Bebizonyoso­dott, hogy öntözés nélkül hektá­ronként 430—450 mázsa ci. kor­répa termelése is elérhető, ami megfelel a világszínvonalnak. Mezőhegyesen az elmúlt évek. ben számos tapasztalatcserét rendeztek. Társgazdaságoknak, termelőszövetkezetek szakembe­reinek mutatták be a zártrend­szerű eukorrépatermesztést A mezőhegyesi eredményekre felfi_ gyeitek a környék mezőgazdasá­gi üzemei, a felsőbb szervek, s így jött létre Mezőhegyesen az iparszerű cukorrépatermesztési együttműködés, amelynek kere­tében a gazdaságok teljes önál­lóságuk megtartásával kooperá­cióban dogoznak. A- Mezőhegyesi, a Bánkúti, a Dombegyházi, a Hajdúszoboszlói, a Gyulai és a Hortobágyi Álla­mi Gazdaság, a békési Egyetér­tés Tsz, a sarkadi Lenin Tsz, a hódmezővásárhelyi Szántó Ko­vács János Tsz, a makói Lenin Tsz, a kengyeli Dózsa Termelő- szövetkezetben összesen 4492 hektáron alkalmazzák az idén a mezőhegyesi módszert. Az emlí­tett üzemekben 1412 hektárral FARSANGI Шщ Vízszintest 1. Jelmondatunk.1 9. Dal. 10. Megretten. 11. Visz- sza: öltözék. 12 Római 49. 14. Indítéka. 15. Ifjúsági Magazin. 16. Szülői megszólítás falun. 18. Pénznem rövidítve. 19.... megh fog valamit. 21. Az álló víz. 23. Hasadék. 24. Állami bevétel. 25. TO. 27. Arcszín. 29. Kettős be- ( tű. 30. A közepébe. 32. Re pár­ja. 33. Nagyobb terítő. 35. Finn nemzeti eposz. I Függőleges: L Nincs melege.. 2. Van másik, sőt harmadik ol- \ dala is. 3. A vers végén csen- ; dűl össze. 4. Növény. 5. Francia ; arany. 6. ... de Janeiro. 7. j Szellemi sport. 8. A gríz. 12.: Ilyen jelzés is van. 1’. Büntetés ; jár érte. 16. Tollat forgató. 17. ; Szeszes ital. 19. Kába... 20. : Nemzet 21. Nagy költőnk. 23. ; Rí. 24. A vízszintes 1. folytatá- ; sa. 25. Egyik sportág. 26. Ide- : gén férfinév. 28. Nem szabad. : 30. Egyik oldal. 31. Korszak. 33. • TA. 34. Állati lakhely. nagyobb területen termelnek cukorrépát, mint egy évvel ko, rábban. A cukorrépa termesztésének irányítására a Mezőhegyesi Ál­lami Gazdaságban kooperációs osztályt hoztak lé^re. A gyakor­lati tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőhegyesi módszer teljesen kiküszöbölni a kézi munkaerőt, A korszerű termesz­tési eljárásokkal —, mint a hely­revetés, továbbá a komplex gé­pesítés — az élőmunka ráfordí­tást hektáronként a korábbi 500 óra helyett 102 órára csökken ti. A cukorrépa csírázó képességű, örökletesen egymagvú mag szükséges. A megfelelő tóéllomány — egye­lés nélkül — csak így biztosít­ható. A szükséges vetőmagot részben hazai termésből, rész­ben importból biztosítják. A Mezőhegyesi Állami Gazda­ság az új cukorrépatenn.esztési rendszerhez csatlakozó mezőgaz­dasági üzemek részére devizahi­tel keretében beszerzi a szüksé­ges erő, és munkagépeket, tech­nológiát ad, szakmai tanfolya­mon oktatja a gépsorok kezelő­it, valamint a műszaki és az ag­rárvezetőket .A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézettel együtt gondoskodik alkatrész-utánpót­lásról, a garanciális és a garan­cia utáni szerviz-szolgáltatásról. A mezőhegyesi zártrendszer nagy előnye továbbá: « répa koronát felhasználhatják a gaz­daságok. A szarvasmarha ága­zat értékes és olcsó takarmáiny- hoz juthat. A zártrendszerű cukorrépa­termesztés jó munkaszervezést, kiváló együttműködést igényel. Az együttműködésben résztvevő gazdaságok 62 millió forint ér­tékű gépet és munkaeszközt kapnak. A továbbiakban — KGST keretből — újabb 11 és fél millió forint értékű nagytel­jesítményű betakarító gépsoro­kat várnak. A szállítás megszervezése sem kis gond: egyetlen gépsort '' — egyenként 13 tonnás — tehetv gépkocsi szolgál ki az őszi beta­karítás idején A cukorgyárnak jól fel kell készülnie a folyama, tos átvételre, amire ígéretet is tettek. Sőt számítanak a VO-L-AN Vállalat gépkocsi-kapacitására ; is. A nagyteljesítményű betaka- ■ rítógépek egyébként naponta — ! két műszakban — 30—90 vagon : répát szednek fd, tisztítanak, : fejelnek és továbbítanak a szál- : lító járművekre. IA tervek szerint Ä • ben tovább növelik, a cukorré- ! patermelő bázisgazdaságok szá, [ mát Főként a cukorgyár köze- : lében fejlesztik a répatermelést, j hogy gyorsabban és kevesebb : költséggel jusson alapanyaghoz : a feldolgozó ipar. KNER NYOMDA felvétő’re keres érettségizett fiúkat belani’alt tnnnkaürre valamint férfi segédmunkásokat Jelentkezni: , Békéscsaba. Benin u. 9. Terv. es Munka­ügyi Osztályon. : Rejívcoyszc!vény FARSUG j 7. tíKÉs шстш-п 1973. MÁRCIUS 4. Jegyzetek a Moszkva- partról t. Pinceklubba általában úgy jut • be az ember hogy néhány lép­csőn lefelé indul. Előfordulhat persze kivétel is. A Lomonoszov Egyetem a példa rá, amelynek hetedik emeletén működik pin­ceklub. Gazdái az egyetem új­ságírd fakultásának hallgatói, akiknek vendégeként — a moszkvai nemzetközi újságíró szeminárium néhány más részt­vevőjével — emlékezetes estét tölthettem a különös klubban. Hogy mitől „pince” a hetedik emeleti, a „mi‘kis kávémúzeu­munknak” nevezett helyiség? Az ablakokat festett csomagoló­papírok borítják, amelyekre hulló vakolatú téglafalat raj­zoltak ügyes kezek. S apró ab­lakokat ame’yen át csizmás, cipős lábak látszanak csupán. Mint a „szabályos” pinoeszem- szögbőL Annál kevésbé volt „pince- szemszögű” a vendéglátók fel- készültsége, például kulturális kérdésekben: — Feltétlenül meg kél1, néznie a Futást, a Bulga­kov műveiből készített filmet, remek színészek játszanak ben­ne (Menekülés’ címen mostaná­ban tartják műsoron a magyar mozikban). — Milyen időközön­ként kapnak fellépési lehetősé­get a beat-együttesek a magyar televízióban? (Válasz: gyak­ran.) — A mi fakultásunkon tanul Prozumenscsikova aki Tokióban olimpiai bajnok lett a 200 méteres női mellúszásban. Jó sportújságíró lesz. — Nagy siker a Taganka Színházban A hajnalok itt csendesek. Most filmet is csináltak belőle. Isme­rik-e Magyarországon az ere­deti művet, a kisregényt? (Fe­lelet: megjelent a mű. sőt már eddig két színházban is bemu­tatták). — Egy találós kérdés :j mikor számít „igazi” moszkvai­nak a turista? (Nem tudom, szabad a gazda). Amikor mar nemcsak álldogál, hanem szalad is a metró mozgólépcsőjén; amikor nemcsak elmondja, ha­nem egy darabig elkísérve meg is mutatja a helyes útirányt az eltévedőnek az utcán; s legfő­képpen. amikor már nemcsak az épületeket nézi meg séta közben, hanem meg is fordul a lányok után. A beszélgetés vé^én egy fiú gitárt vett a kezébe. Gyertya­világ mellett énekeltünk. Nép­dalokat. Halkan, jobb-rosszabb orosz kiejtésseL Bolgárok, cse­hek szlovákok, lengyelek, ma­gyarok s a házigazdák. Akik vé­gül a hűvös-esőben is messzire kísérték a vendégeket Mint a régi barátokat. Légkfllönösebb találkozásom a Taganka Színházhoz fűződik Moszkvában. A hajnalok Itt csendesek előadása előtt történt — ezt dicsérték annyira né­hány nappal korábban az új­ságíró-hallgatók a pinceklub­ban. Valaki már ült a széken, ahová a jegyem szólt. „Bocsás­son meg — próbáltam magya­rázkodni —. valami tévedés le­het. Ez az én helyem”. „Sajná­lom — felelte szintén tört oroszsággal —, dé nem tudok oroszul”. ..Akkor most mit csi­náljak?” — szakadt ki belőlem magyarul a tanácstalanság. „Mondd ugyanígy tovább — vá­laszolta szintén magyarul — marosvásárhelyi vagyok”. Ez volt az első bomba A máso­dik. hogy foglalkozása újságíró, az ottani Igaz Szó főszerkesztő­je. A harmadik: druszák va­gyunk. Végüli* egymás mellett ültünk Egészen • biztos, hogy ez volt az első — s minden bi­zonnyal az utolsó eset a Ta­ganka történetében, hogy két ilyen nevű magyar újságíró egymás melletti székekről nézte végig ugyanazt az előadást A találkozások legemlékeze­tesebbjeinek élén — amelyek- ben pedig volt bőségesen ré­szem egy hónap alatt — még­sem ez a tagankai áll. Hanem egy másik. Ügy történt a dolog, hogy Moszkvába érkezve, leve­let küldtem néhány penzai is­merősnek, akikkel korábban ott, vagy Békéscsabán találkoztam. S egy este csengett a telefon, G. V. Romangenko hívott, a penzai televízió munkatársa, az 1971 őszén nálunk járt művészegyüt­tes zenekarának tagja. Moszk­vába utazott, hát megkeresett. Vagy három órát sétáltunk, rossz időben szokásos helyi módszer szerint, azaz: lemen­tünk a metróba, utaztunk né­hány állomást, kiszálltunk, ül­dögéltünk, továbbmentünk, me­gint kiszálltunk— amíg éjfél után egykor be nem zárt a metró. A testvérváros! kapcsolatra a két nép barátságára hivatkoz­va. másnap-harmad nap sikerült jegyet kapni az egyébként tény­leg zsúfolt színházak legsikere­sebb előadásaira, volt idó is­merősök után kérdezni, a magunk életéről beszámolni. S mindezt a régi barátságok őszinte hangján, úgy. mintha nem is csak egy esztendővel az­előtti. néhányszavas békéscsa­bai beszélgetés előzte volna meg a moszkvai telefont, ha­nem hosszú időszakok rendsze­res együttlétei. véleménycseréi, közös tettei. Nem először lepőd­tem meg mindennek különössé­gén csaknem minden esetben gondolkodni kellett raHa, ami­kor oresz emberrel találkoztam. A sokszor emlegetett szláv szentimentalizmus teszi-e az „egy énekre-bontott” gyakorlati internacionalizmus, vagy az, hogy a nyelvi problémák elnéző udvariasságot váltanak ki a nyelvet tökéletesen ismerőből —, mindezt nem tudom. De az őszinte barátságot sokszor ta­pasztaltam. Legjobb szimbólu­ma éppen Galina Vlagyimirov- na volt. talán azért is. mert legutolsó találkozásunkról ön­hibámon kívül elkéstem, ő már nem várt meg. indult a repülő­gépe. Előző nap úgy gondoltuk, sikerül még váltanunk néhány mondatot, tudunk üzenetet kül­deni a penzai s csabai ismerő­söknek... s mindez nem való­sult meg. A logika úgy diktálja, máskor sem lesz minderre mód. nem sikerül még egy személyes ta­lálkozás Hiszen tulajdonképpen éz a moszkvai is már a vélet­lenek ritka egybeeséséből adó­dott. Egy harmadik egészen va­lószínűtlen lenne. És mégis, va­lahogy reménykedem. Bár ugyan a’y an kevés eséllyel, mint hogy újra összefussak valahol a taxisofőrrel, aki ötödik utasnak vett fel a Lenin-hegyen, a met­róbeli könyvárussal aki magyar nyomdában készült köteteket kínált a tolongásban, az Izvesz­tyija sportrovat-vezetőjével aki kévés’i a rendelkezésükre álló terjedelmet szemináriumunk elő_ adóival, fáradhatatlan nyelvta­náraival meg sorban mind a többiekkel akikkel egy hónap alatt találkoztam... De azért mégiscsak várom, hogy ne a lo_ gikának legyen igaza. Hogy új­ra összehozzanak velük a vélet­lenek... Daniss Győző

Next

/
Thumbnails
Contents