Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
Д művészet társadalmi haszna vita: van-e haszna, létjogosultsága a művészetnek, már évezredekkel ezelőtt igennel zárult. Hogy mai témaként újból előkerült, annak az az oka, hogy nyilvános fórumokon és magánbeszélgetésekben egyaránt sokan szóVáteszik — kérdezve, töprengve, bírálva — a különböző művészeti irányzatok társadalmi támogatásának problémáját. Elsősorban természetesen azt: miért adunk fórumot olyan alkotásoknak, amelyek nem szolgálnak közvetlenül társadalmi célokat; miért támogatjuk nagy anyagi erőfeszítéssel olyan alkotóműhelyek munkáját, amelyek bizonytalan kimenetelű kísérletezésekbe is bocsátkoznak. Akik a temogatáe ara- nyát-mértékét bírálják és vetik össze a közvetlen társadalmi haszonnal, alighanem ott tévednek, amikor olyanformán gondolkodnak, mint egy nagyüzem vagy iparvállalat esetében: érték, vágj’ nem érték, amit létrehozott? Eladható vagy nem adható el? Keresett vagy nem keresett cikk? Jó a minősége vagy silány? Csupa olyan kérdés, amikre konkrét választ lehet adni, megfelelő tájékozódás után. Minthogy a művészetben nem így áll a dolog, az esetek túlnyomó többségében nincs konkrét válasz, s a logikán rés keletkezik. A logikai rés ott van, hogy sokan elfelejtik: amíg egy anyagból értékesíthető termék lett, hosszú utat kellett megtennie a műszaki gondolatnak. Egy technikus, mérnök, fizikus, matematikus, geológus — sorolhatnánk egész szakmák különféle ágazatait — ötletéből, alkotó gondolatából, tehetségéből és szorgalmából „rövid úton” iparilag előállítható termék még sohasem lett! Még egy nagyobb kollektíváéból sem. Az üzletekben kezünkbe kerülő legegyszerűbb fogyasztási cikk mögött is kísérletek —- gyakran meddő kísérletek — hosszú sorozata áll. Kudarcoké is. A laboratóriumokban anyagok fogytak, kémcsövek, edények törtek, asszisztensek légiója dolgozott olyan részeredmény előállításáért, amelyről utóbb kiderült, hogy teljesen felesleges volt, mert rossz irányba vitte a kísérletet, s mindent élőiről kellett kezdeni. Idő, pénz, munka. S újból elölről, esetleg azzal a tudattal, hogy valószínűleg megint hiábavaló lesz az egész. De a, eredményért eredménytelenségek sorozatát kell vállalni. Áldozat ez is. szükséges es kikerülhetetlen áldozat. Nem tartozik más elbírálás alá a művészet sem, mert annak is az a célja, ami ennek: a hasznos munka, a jó eredmény. Csak ott egy kicsit bonyolultabb minden, mert az értékek forgalma másféle. A művészetben — amint a tudományban is — előfordul, hogy egy-egy részeredmény csak az értők szűk körének szolgál tanulságul. Történettudományban, nyelvtudományban — s más tudományágakban is — nagyon gyakori jelenség, hogy egy új felismerés, egy új összefüggés megvilágítása gondolatsort indít el azokban, akik ugyané tudományágnak a tömegekkel közvetlenebb kapcsolatban lévő forrná' t művelik. De ezek az új összefüggések és íelismeré- sek nem jöhettek volna létre anélkül, hogy tudományos intézetekben ne rakták volna le az alapjaikat. Közkeletű példával élve: egy szótár megalkotása nem ott kezdődik, hogy az ösz- szeállítói beszélnek idegen nyelveken, ismerik az idegen szavak jelentését. Komoly, tudományos igényű szótár elkészítése rész-vizsgálatok, nj'elvészeti kutatások. szüntelenül tökéletesített módszerek láncolatán nyugszik; mondhatnánk bátran, hogy életműveken. A végeredmény, hogy a szótár használói megértik az idegen szavakat, megszólalnak az illető nyelven, nemcsak e szótár, hanem e láncolat végeredménye is. Valahogy ilyenformán vagyunk a művészettel is. A folyamat és az eredmény viszonya hasonlatos a tudományéhoz. Eszmefuttatásunknak semmiképpen sem célja, hogy „megvédjen” olyan művészeti jelenségeket, amelyek e folyamatba beilleszthetők, de lényegüket tekintve, nem művésziek. Olyan közösségek — egyének — munkálkodását. amelyek, vagy akik az állam pénzét fogyasztva eleve meddő kiKét nemzedék Bonus István Apám volt a falu-legénye, Jó-táncos lányok szemefénye: Bírta a dalt s a bort. Holdsugaras, tavaszi est* Égő szájjal párját kereste S hetykén csókot rabolt. De én az anyám fia lettem. Mulatókban lábam ügyetlen, .Stellán. néma » szám. Idegenül, félszegen nézem Legények karján milyen merészen, S könnyen röppen « lány. A hétköznapot szeretem én, Akkor vagyok virtusoe legény 11a szólít az élet!... Biztos lábbal megyek előre, Vár a munkám: vidulok tőle 6* száz tervem éled. Nem szürkék, színesek a napok Mindig, ha társaim közt vagyok... És bánatom ha van: Terhét sokáig nem viselem. Felét vállalják, osztják velem S tréfálhat szavam. Úgy akartam élni Prókoi Foren« Égy akartam élni, hogy mindig több legyek. hogy adhassak, s utána újra nőjek, mint holdtöltekor a tengerek A legerősebb én akartam lenni, bogy megvédjem a rászorultakat, az elbükottat újra felemelni gyűltek bennem a tiszta szép szavak. Mindenkinél jobb akartam lenni, első szóra eladni a lelkem az ördögnek egy úrvacsora-ingért, — hogyha kérik mindig levehessen» Aztán rájöttem, hogy nincsenek csodák, húszévesen sem. és nem növök tovább, s ha lennék is százszor akkora, —egyedül semmi se leszek, mert törpénél szánalmasabb egy óriás, ha megcélozzák a fegyverek... Tudtam, hogy a jóság nem inget visel, és a lelkem már az ördögnek sem kell... Megesett, hogy magam buktam sárba és értem nyúltak segítő kezek s a megbocsátás halk parancsszavára mászni kezdtem újra a hegyet... Ég attól fogva úgy próbáltam élni amint élő ezerszám akad, de mit tegyek, ha diákálmaimbol kitörnek a megőrzött szavak.,. serieteket folytatnak. Van erre is példa, napjainkban is. Sznob filmek, igénytelen könyvek, rossz színművek. „kamarának”, „stúdiónak vagy egyébnek elnevezett tál-latok, előadások, megnyilatkozások, amelyeknek se közvetlen, se közvetett hasznuk nincs, nem is lesz. Éppen napjainkban lehetünk a tanúi annak, hogy a művészeti szövetségek közgyűlésein, ahol a szakma felelős képviselői, alkotóművészei fejtik ki a véleményüket, igyekeznek olyan megoldásokat keresni, amely az értelmes, a közösség számára értéket ..termelő' művészi kísérletezéseknek ad elsősorban teret. Természetesen ók is tisztában tannak azzal, hogy vannak esetek, amikor az ocsú nehezen választható el a búzától. Bizonyos kockázatot, bárha sok alkalommal sejthető is az eredménytelenség, vállalni kell Amint a tudományban, a művészetben is vannak csak az értők viszony lag szőkébb köréhez szóló fontos jelenségek. Vannak írói, költői életművek, amelyeknek a megértése a művészetben való jártasságot, iskolázottságot — nem okleveles értelemben használván e szót — kíván. A mai magyar irodalomban, filmés képzőművészetben is vannak ilyen alkotók; szocialista indíttatású, világnézetű alkotók is! Az ő műveik, különböző okoknál fogva, nem „köznyel ven” szólnak. Áttételesebbek, formailag változékonyabbak, ha lehet igy mondant: „súlycsoport juk” más. Hogy csak egj’-két példát mondjunk: Juhász Ferenc néhány nagyobb lélegzetű költeménye, Örkény István egyik másik prózai műve, Jancsó Miklós 'filmnyelve nem ezek közé tartozik-e? Mégis, lei vitathatja el tőlük a minőséget, a tartalmi és gondolati igényességet, a művészi megnyilatkozás magasrendű voltát? A kifejezés szokatlansága. újszerűsége, a hagyományos formák elhagyása, új formák teremtése, bizonyos, nem is igénytelen közönségrétegeket eltávolíthat ezektől az alkotóktól. — ugyanakkor más rétegeket, amelyekben van készség és hajlam kovetni-megérteni-átél- ni mondanivalójukat, közelükbe vonz. A értékek körforgalma a művészet egyik legszebb sajátossága. Keresik és vonzzák egymást. Prakticista módon tehát nem közelíthető meg a támogatás értelmezésének fontos kérdése. Csakis úgy, ha az egyetemes társadalmi értékeket tartjuk szem előtt és nagyobb távlatokban próbálunk gondolkodni. Mert ennek hiányában olyan végletes helyzetbe sodródhatunk, hogy megkérdezzük, milyen konkrét haszna van — például — Az ember tragédiájának? Ilyen kérdés nem tehető fel, mert hol a mérce megállapítani, hány nemzedék gondolkodását formálta, nemesítette, hány embert nyert az igaz művészetnek és a mély gondolatnak? Témánkat nem meríthettük ki. Futólag jelezhettük csak: a művészet támogatásának mi az értelme. célja, vezérlő gondolata. Hogy konkrét társadalmi haszna az a többlet, amit az emberek gondolkodásában teremt a jó alkotások szépsége, tisztasága, emberséget növelő ereje. Tamás István Föld legyen alatta Varga Rudolf Apám a kertet ásta, beültette a holnapot, — mint embrió, a Holdról bámészkodtam, csodáltam a magot, kikel a földből s már égig ér. ne én már akkor tudtam: dolgoznia kell a magnak, éjjel és nappal járatni motorját, hogy majd égig nőjjön. s vigyázni; füld legyen alatta. Sülé István rajzai Olajbányász Női arckép
