Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-03 / 52. szám
Jobb később; mint soha? Eäsö gondolatom aa volt — írja Oláh Ferenc Mezőkovácshá. zárói —•, hogy bemegyek a helyi postahivatalba és ott adom elő panaszomat. Tekintettel arra, hogy еж nem magánjelleg!, jobbnak láttam mégis Örökhöz fordulni. Dísztáviratot kapott édesanyám Budapestről február 18- án Ez idáig szép és nemes cselekedet, az viszont már kevésbé, hogy a táviratot, még 16-án adták fel és mégis kétnapos késéssel jutott el a címzetthez. Vajon mi az oka, e csigalassú- ságú kézbesítésnek? Pedig higy. gyék el ez is fontos dolog, főleg annak a szülőnek, aki kapja, várja, s harmadnap már nem is tudja, hogy jót e vagy rosszat gondoljon távollévő családtagjai, rőt, akik eddig mindig kellő tisztelettel megemlékeztek a névnapról, születésnapról. A másik téma, amiről írni sze. retnék a következő: Mezőkovácsháza járási székhely, kiemelt nagyközség, de az újságok terjesztésével, illetve árusításával kizárólag; a posta foglalkozik. Ez úgy történik, hogy a kézbesítők egyéb munkájuk mellett az előfizetett hírlapokat is kézbesítik. De ha valaki egy külön példányt akar vásárolni, az legtöbbször azt a választ kapja, nincs, csak az előfizetőknek. Ha vásárolni akar, menjen a postahivatalba. Ismétlem, járási székhely vagyunk, új SZTK rendelőnk nyílt, fürdőnk van, Gelka- szerviz, emeletes lakótömbök, sőt új utcasorok épülnek, fejlődik és gyarapodik községünk, a forgalom tehát növekszik, de a sajtótermékek terjesztése úgy érzem, ott tart, ahol 1# évvel ez. előtt Meg lehetne oldani ezt szerintem úgy, hogy a posta a nagyközségi tanáccsal karöltve kijelölne erre egy megfelelő helyet* vagy üzembe helyezne egy korszerű hírlapárusító pavilont ,ahol a legkülönbözőbb sajtótermékeket meg lehetne kapni, esetleg kisebb postai értékcikkek árusítását is be lehetne vezetni. Ez könnyítené a postai dolgozók munkáját, s nem kis mértékben hozzásegítené a ráérő várakozó embereket ahhoz, hogy a különböző lapokat, folyóiratokat könnyűszerrel beszerezhessék. Illeték eseh figyelmébe! A békéscsabai Asztalos János utca lakéi azzal a kéréssel fordultak hoz. zánk, hívják fel az Illetékesek ft_ gyeimét a következekre: Erzsébethelyen, az Asztalos utca 12 szám alatt van egy elhagyatott romház, tele piszokkal, szeméttel, ablakai kitörve, a kútja pedig csak deszkával van lefödve. Kerítése nincs, s *z iskolába járó gyerekek ott játszadoznak, ami nem kis ve. szélyt jelent mindnyájukra. A késő este munkából hazatérő nők is sok. szór félnek arra menni, hiszen soha nem lehet tudni, hogy milyen rossz- I indulatú emberek járkálnak a ház. ban és környékén. Az utóbbi id®, ben Ilyen rémhír is elterjedt, jó lenne hát. ha a városi tanács vagy a rendőrség felfigyelne erre, s ta. lálna módot a jelenlegi helyzet megszüntetésére. ТаМи még ekkor sem késő? [ Társadalmi munka — mellékzöngével I Napjainkban egyre több hírt I hallunk, olvasunk arról, hogy a I tanácsi, vagy más szervek felhí- « vására hogyan fognak össze a S város, vagy község lakói, az I üzemek, vállalatok, termelőszö- • vetkezetek és egyéb gazdaságok dolgozói egy egy közös cél megvalósításáért Köznyelven szólva: társadalmi munkát vállalnak. összefognak, közvetlen kör. nyezetük szépítéséért, a parkosig tásért, vagy éppen az ivóvíz ellátásáért, óvodai napközi, tanyai kollégium építéséért. Szép és nemes cselekedetek ezek, s akik részt vállalnak az ilyen feladatok végrehajtásában, azok minden elismerést megérdemelnek. Akad azonban furcsaság is. Amikor a szép cselekményt némi mellékzönge kiséri, s akik részt vesznek benne nem is a maguk jószántából teszik, hanem utasításra. Már pedig az ilyen idézőjelbe tett társadalmi munkának nem egészen édes a gyümölcse. Egyik kisipari szövetkezetünknél történt a következő: — Az óvoda bővítéséhez hozzájárulunk mi is — határozta el a szövetkezet elnöke, és még néhány vezetője — s ezért társadalmi munkát vállalunk. — Ezt a szót, hogy „vállalunk” természetesen nemcsak saját magukra gondolták elsősorban^ hanem a szövetkezet tagjaira, Az elhatározás nagyon szép, és ha úgy szervezték volna, hogy előzetesen megbeszélik a dolgozókkal mi a cél, s megkérdezik egyetértenek-e ezzel, bizonyára senki sem tiltakozott volna, sőt talán az egy szabad szombat helyett kettőt, esetleg hármat is vállaltak volna társadalmi mun. kában ledolgozni ,hiszen egy-egy óvoda építése, bővítése nagyon sok dolgozót közvetlenül is érint. Másképpen mondva: tu_ lajdonképpen saját maguknak^ gyermekeiknek elhelyezéséért vállalják a plusz-munkát. A kérdése, szövetkezetben nem így történt. Három ember elhatározta, hogy a szövetkezet dolgozói egy szabad szombatjukat ledolgozzák ilyen címen. Mindenki megkapta az értesítést, hogy X napon be kell jönnie, ezért, és ezért. Sokaknak más programjuk volt arra a nspra betervezve, s bizony akadtak emberek, akik ugyan bementek ,de egyáltalán nem örömmel, s ez érthető. Mennyivel másképpen lehetett volna még nagyobb eredmé. nyékét elérni ,ha a szövetkezet vezetői ezúttal sem feledkeznek meg a szövetkezeti demokráciáról. K. J. Szennyes Félreértés ne essék, nem az ügy a szeny- nyes, hanem a szeny- nyes az ügy. Vagyis gond mindazoknak, akik Békéscsabán, a Kulich Gyula lakótelepen laknak és a Patyolat felvevőhelyére viszik, azaz vinnék a holmijukat. Jó ideje ugyanis, hogy nincs hová vinni a szennyesüket, a tisztításra szánt ruháikat, mert a szolgáltatóházban lévő Patyolat nem, működik. Zárt ajtókat találnak tehát azok, akik igénybe szeretnék venni ezt a szolgáltatást. Miért van zárva? Azt csak találgatják. Lehet, hogy oly sok a szennyes a Patyolatnál, hogy nem tudnak fogadni többet? Vagy talán nincs elég dolgozójuk, s ide már nem jutott alkalmazott? Esetleg tatarozásra van kilátás? Hiába is találgatnak, úgysem tudnak rá válaszolni, hát inkább várják ezt az illetékestől, vagyis a Patyolattól. Nem vagyunk egyformák Kedves kislány! „Hetek óta, minden reggel, Békéscsabán ,a Tanácsköztársaság úti 76-os — Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozó — tej boltban vásárolom meg a reggeli fél liter tejemet. Szívesen járok ide. hiszen olyan ritkán találkozom olyan kedves elárusítóval, mint az itt kiszolgáló kislány. Nem kérdeztem még tőle, hogy milyen eredménnyel végezte el a kereskedelmi iskolát, de szinte biztos vagyok benne, hogy tanárai meg voltak elégedve „szakgyakorlataival”. Persze nem az a fontos, hogy az iskolában milyen eredményt ért el, hanem az, ■— s ezt többször volt alkalmam megfigyelni —, hogy a gyakorlatban, az „életben” jelesre vizsgázik! Szolgálatkész, kedves, udvarias. Február 27-én is, amikor beléptem, éppen az asztalnál ült ,ha jól láttam számlát készített Az ajtónyitásra felugrott és „tessék parancsolni”- val fogadott. Ez azért is tűnt fel, mert több ízben előfordult, hogy olyan üzletbe léptem be, ahol számlát készítettek, s akkor percekig se mert az ember megszólalni .nehogy megzavarja az eladót számolási műveleteiben. Tudom, most sokan azt mondják, kötelessége, hogy szolgálat- ! kész legyen és udvarias. Igen. I Biztos, hogy kötelessége! De nemcsak neki, hanem még jó néhány kereskedőnek, akik viszont tanulhatnának ettől a tizenéves lánytól —” fejezte bé levelét A. I.-né olvasónk. ■ввя*авв«вввввввоввввввввввшввввоа.1вввшвО’ I A Szerkesszen velünk jj rovatot összeállította: ; Kasnyik Judit Ezzel vigasztalhatnánk Torma Jő. zsef gyulai olvasónkat, aki két emberről ír levelében, teljesen ellen, tétes előjellel. A téma azért érdé. mel szót, mert a közlekedés dolgozói, akiknek elsőrendű kötelességük az udvariasság, hiszen napról napra sokszáz emberrel találkoznak, akik saját bőrükön tapasztalhatják a kellemetlen, vagy kellemes epizódokat a közlekedés dolgozóival kapcsolat, ban. Olvasónk azt írja, hogy Gyulán a kalauznélküli helyi járatok együoÉn, amely a Vérfürdő és a vasútállomás között közlekedik, két váltótárs dolgozik. Mindkettő busz. vezető, azonban az egyik — mint írja — a kissé telt alakú buszvezető merőben más magatartásai, mint váltótársa. Emez rendkívül udvarias, figyelmes, mindenkinek szívesen ad felvilágosítást, segítőkész az idősebb, korúaklcal és a gyermekes anyák, kai szemben. Ez persze kötelessége — mondanák sokan. de olvasónk szerint erénye is, hiszen látszik raj. ta, hogy szívesen teszi, ez a természetéből adódik. Annái Inkább bosszantó a másik buszvezető magatartása, aki sokszor durva hangon beszél az utasokhoz. Ez történt január 29-án reggel 8 óra 40-kor js, amikor a járat a vasút, állomástól a fürdő felé indult. Szín. te minősíthetetlen hangon válaszolt az utasak kérdésére, hogy hova megy ez a busz, mivel nem volt kitéve a tábla. Olvasónk a gyulaiak nevében emel kifogást az ilyen magatartás ellen, mert bizonyára az az idős nénike, akire a kérdéses na. pon is ráförmedt, ha Gyula város nevét hallja, mindig összerezzen, mert a? Ilyen buszvezető jut eszébe először. Olvasónk másik kifogása az, hogy a Vérfürdőnél helyes lenne, ha a várakozókat engednék beszállni a* autóbuszokba, főleg rossz idő esetéit, hiszen nem mindegy, hogy a meleg fürdőből kijövet milyen Időjárási viszontagságoknak vannak kitéve az utasok. Nagyon könnyen meg lehetne ezt tenni, hiszen a buszok —■ zárt ajtókkal — ott várnak a fürdő előtt, az utasok pedig az utcán fagyoskodnak I „A legboldogabb ember én vagyok!“ Ezt írja levelében Topa Sándomé Elekről, s közli, hogy hosszú I ideig feküdt a gyulai Megyei Kórház nőgyógyászati osztályán, ahol a leggondosabb ápolást kapta. Olyan műtéten esett át, amely rit- kán fordul elő, s hogy most él, az ottani orvosoknak, nővéreknek köszönhető, akik odaadóan végzik kötelességüket, lelkiismeretesen, fáradhatatlanul ápolják a betegeket, köztük olvasónkat is. Pedig nem könnyű a munkájuk, hiszen gyakran létszámhiánnyal küzdenek, s nemcsak nyolc órát dolgoznak. Ennek ellenére betegeiket a legnagyobb figyelemmel ápolják, s jut idejük kedves, vigasztaló szavakra is. Topa Sándomé ezután a következőkkel fejezi be levelét: „Szeretném, ha köszönetemnek helyt adnának lapjukban, hiszen ők minden bizonnyal elhárítanák ezt, ha szóban mondanám el, s az lenne a válaszuk, hogy csak kötelességüket teljesítik. De én élek, élek, nekik köszönhetem, hogy egészséges leszek ismét, s higgyék el, ezt nem lehet szóban kifejezni. Ügy érzem pillanatnyilag én vagyok a legboldogabb ember, s ezt az osztály dolgozóinak köszönhetem.* Szemét — szemét — megint szemét! Békéscsabán, a Kulich Gyula lakótelepen sétáló betoszankod- va fedezi fel, a parkokat csúfító szemétkupacokat Ezek főleg cserépkályha lebontásából, bővítésekből adódó törmelékek. Mintaképpen bemutattunk ket_ tőt: a szemétkupac a 6-os épület mögött található, de van ilyen a 9-es épület előtt isi Másik képünk pedig az 5-ös épület előtt az úttestre dobált szegélyköveket. látjuk, melyek állandó balesetveszélyt is okoznak. A lakásszövetkezetnek meg kellene találnia a módját, hogy a szemétkupacok sürgősen eltűnjenek, lehetőleg a szemetelek költségére! Hátha ez a meg. oldás másokat majd visszatart a szemeteléstől.
