Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Lejárnak a határidők Íz ENSZ Biztonsági Taná- I esanak kihelyezett ülése véget ért, s ha eredménytelenül végző­dött is az amerikai vétó miatt, az Egyesült Államok kényszerű lé­pése beszédes bizonyítékot szol­gáltatott arról, hogy a világ- szervezetben is, akárcsak a vi­lágban magában,’ hogyan vál­toznak az erőviszonyok. Az USA küldötte az ENSZ fenn­állása óta harmadszor folyamo­dott most a nagyhatalmakat megillető vétójoghoz. A Szov­jetunió már rég nem alkalmaz­na ezt a jogát A Kínai Nép- köztársaság rövid ENSZ-beli szereplése során mát mondott - vétót neki nem tetsző határo­zati javaslatra... Annak idején — a hideghá­ború korszakában — a Szovjet­unió mintegy száz alkalommal(!) volt kénytelen nemet mondani az imperialista hatalmaik mes­terkedései nyomán megfogal­mazott javaslatokra. A lényeg: húszegynéhány év­vel ezelőtt még az imperialis­ták, elsősorban az amerikaiak a Szovjetunió ellen sorakoztatták j fel a tagállamokat az ENSZ-en belül — ma nem egy kérdés- 1 béri az imperializmus, az Egye- | sült Államok szigetelődik el, s a társadalmi haladás, a béke erői kezdenek diplomáciai ak- j ciókat Az amerikai imperializ­musnak most ismét a vétójog- \ hoz kellett nyúlnia. Maga a vita a Biztonsági Ta- ■ nácsban arról a panamai—pe- i rui közös javaslatról folyt, I amely követeli az 1903-ban ' megkötött panamai—amerikai csatorna-egyezmény hatálytala- ' nítását. A Szovjetunió által is. * támogatott új javaslat helyre- . ç, állítaná a kis Panama-állam szuverenitását a saját területe fölött, ugyanakkor biztosítaná a nemzetközi hajózás szabadsá­gát is. • A Biztonsági Tanács amerikai tagja elutasította a ja­vaslatot, s legfeljebb csak azt ! helyezte kilátásba : az USA | majd új szerződést köt a pana- | mai kormánnyal a csatorna j használatáról, de ragaszkodik ahhoz, hogy bizonyos ideig to­vábbra is kezében tartsa a csa­tornát, ellenőrizze működését. „SÓh!Yalar'*8 az ENSZ, aho­gyan egyesek állítják? Nem az! Éppen a való világ tükre ... A 1 panamai vita mutatja, hogy fokról fokra szembe lehet állí­tani az országok nagy részét az imperializmussal. Ahogyan a . vietnami háború miatt, éppúgy j latin-amerikai kizsákmányoló törekvései miatt is elszigetelő­dik az USA. Vietnam problémakörében ez a hét a határidők lejárta előtti utolsó napokat hozta: márc. 28- án letelik az a 60 nap, mely alatt például az amerikai csapatok I teljes kivonását meg kellett vol- | na szervezni és végre kellett ! volna hajtani. Még néhány ; ezer amerikai mindig van Deî- Vietnamban. Hazarendelésüket i a washingtoni , hatóságok azzal j halogatták, hogy megpróbálták cserébe elérni a Laoszban fog- ; , lyul esett amerikai pilóták sza- 1 badonbocsátását is. Erre pedig semmilyen jogi alapjuk nincs, a január végi párizsi békemegál­lapodás ilyen előírást nem tar­talmazott. Dél-Vietnamban ugyanakkor tovább ropognak a fegyverek: a tűzszünet több tízezer esetben váló megsértéséről érkeznek hí­rek! Teljesen sötéten mégsem láthat az ember: Párizs naellett La Celle-Saint Cloud kastélyá­ban összeültek a két dél­vietnami kormány képviselői, ugyancsak a francia fővárosban folynak a VDK—USA-tárgyalá- sok is az amerikaiak által fi­zetendő jóvátételről, a négyes katonai vegyesbizottság (VDK, USA és a két dél-vietnami kormány küldötteiből) rövide­sen átalakul Hanoi és Saigon küldötteinek vegyes bizottságá­vá. A hét számos új témát is hozott Két elnökválasztás ad alkalmat egybevetésre: Cseh­szlovákiában az alkalomhoz illő felelősséggel, méltó körülmények között választották újra az ál­lamfőt, Ludvik Svoboda hadse­regtábornokot, aki eddig is köz- megelégedésre és köztisztelet­ből övezetien töltötte be ezt a magas tisztséget Figyelmet érdemelt, hogy a Csendes-óceán déli térségében, a pa’itikailag gyakran elfele­dett Óceániában a héten egy szovjet, illetve egy jugoszláv vendég látogatása jelezte Auszt­rália és Üj-Zéland politikai ma­gatartásának változását. Tudni kell. hogy mind Ausztrália, ez az óriási egész kontinensnyi szigetország, mind a kisebb, de • gazdasági szempontból nem ke­vésbé jelentős Üj_Zéland a re­akció fellegvárai közé számított Jellemzésül talán elég annyi, hogy Űj-Zéland ez előtt 23 év­vel, a hidegháború legjegesebb esztendejében még be is zárta moszkvai követségét! Ta­valy aztán mind Ausztráliában, mind Új-Zélandban munkás­párti kormány került hatalom­ra a választások eredményeként Külpolitikájukban változást ígértek a korábbi Amerika_ba_ rát és a Londontól való függő- . ség jegyében kialakított vonal­hoz képest. Hazahívták a Dél- Vietnamban az amerikai agresz- szorok oldalán bevetett ausztrál és új-zélandi katonákat. Fel­vették a diplomáciai kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal is. I héten PatoLicsev szovjet külkereskedelmi miniszter, majd Bijedics jugoszláv kormányfő járt Canberrában és Wellington, ban, a két fővárosban. Üj-Zé­land bejelentette, hogy újra megnyitja moszkvai követségét, helyreáll a diplomáciai kapcso- ’lat a két ország között. Patoli- csev miniszter tárgyalásai a szovjet—ausztrál, s a szovjet— új-zélandi külkereskedelmi kap­csolatok fellendítését eredmé­nyezik. Bijedics ottjártánák pe­dig egy nemvárt, érdekes követ­kezménye adódott: az ausztrál kormány megígérte, hogy meg­tiltja az ország területén a ju­goszláv usztasák tevékenységét. A Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felvételre keres Békéscsaba és a megye területén levő munkahelyeire Kőműves V as betonszerelő Bádogos Víz-gázszereié Fűtésszerelő Parkettás szakma n kasokat, továbbá két fő gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót, éjjeliőröket (nyugdíjas is). Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Békéscsaba, К étegyházi u. 1831/2. (Hütőház mellett.) 1143 ! Kreisky magyarországi utazásáról Becs Kreisky osztrák kancellár kö- . zelgő magyarországi utazásával kapcsolatban az osztrák sajtó cikkekben foglalkozik. Az Osztrák Szocialista Párt köz­ponti lapja, az Arbeiter Zei­tung szombati számában azt emelte ki, hogy a kancellár mostani utazása lényegében egy gyümölcsöző tradíció folytatá­sa. Nagy. jelentőséget tulajdo­nít a látogatásnak s úgy véli, fi- [ gyeiemreméltó, hogy a kancel­lárt ezúttal a parlamenti párt­frakciók elnökei és tartományok főnökei is elkísérik. A „BF” címmel Eisenstadtban megjelenő hetilap, amelyet a szocialista párt ad ki, vezétő j helyen közölte a magyarorszá- I gi látogatás bejelentését. A bur- i genlanch lap beszámolt arról is, hogy a kancellár kíséretében1 lesz Theodor Kery, burgenlandi tartományi főnök is. Kreisky új­ságírók ellőtt tett kijelentését is; közreadta, miszerint az osztrák j kormány feje hangsúlyozta: ma­gyarországi utazása azt a célt szolgálja, hegy a sokoldalú kap­csolatokat tovább fejlesszék ha­zánkkal. Szovjet—iraki közös közlemény Moszkva ! Szombaton Moszkvában kö­zös közleményt adtak ki Szaddam Husszein Tákriti. az Iraki Baath párt főtitkárhelyettesének, a Forradalmi Parancsnokság Ta­nácsa alelnökének négynapos moszkvai látogatásáról. Takriti tárgyalásokat folytatott Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök-a kel, fogadta őt Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára. Mint a közlemény leszögezi, a Szovjetunió és Irak ismételten kejelentette. hogy „az összes megszállt arab területek felsza- ! badítása, a palesztin nép törvé- j nyes jogainak biztosítása nél­kül nem lehet megteremteni az igazságos és tartós békét a Kö­zel-Keleten”. A felek palesz- ! tin ellenállási mozgalmat az arab nemzeti-felszabadító moz- I galom szerves részének tekin-1 tik”. Mindkét fél „a jövőben is segítséget és támogatást nyújt ennek a mozgalomnak”. A felek újból megerősítették, hogy „a Szovjetuniónak Irakkal es más haladó arab államokkal való barátsága megfelel népeik alapvető nemzeti érdekeinek, s fontos tényező az arab népek nemzeti függetlenségének és tár­sadalmi haladásának megszilár­dításában”. A felek megállapítják, hogy a vietnami háború befejezése és a béke helyreállítása megnyitja a, indokínai tartós, igazságos béke megteremtésének távlata­it. A Szovjetunió és Irak to­vábbra is változatlanul síkra- száll az indokínai népek igazsá­gos ügye mellett. A két nép barátó kapcsolatai­nak további megszilárdításában fontos tényezőként szerepelnek az SZKP és Baath-pórt kö­zötti fejlődő kapcsolatok, Dél-Vietnam Megállapodás a vegyesbizottság ülésén A magyar pártküldöttség Lipcsébe érkezett Berlin Az NDK-ban tartózkodó юа. | gyár pártküldöttség, amelyet Övári Miklós a Központi Bi- í zottság titkára vezet, szombaton | délelőtt Lipcsébe érkezett, s déL után a Német Szocialista Egy- ; ségpárt Lipcse megyei vezetői- | vei folytatott beható eszmecse­rét. (MTI) Saigon Szombat délelőtt a négy kül­döttség között elért kölcsönös megállapodás alapján újabb ülést tartott a volt dél-vietna­mi hadviselő felekből alakult négyoldalú katonai vegyesbizott­ság. Az ülésen a DIFK képvi­selője átadta az Egyesült > Álla­mok küldöttének azt a névsort, amely a legközelebb szabadon bocsátandó 32 amerikai fogoly nevét tartalmazza. A DIFK képviselője közölte, hogy a fel­sorolt foglyokat jövő hétfőn Ha­noiban adják át feltéve, hogy az Egyesült Államok haladékta­lanul — tehát még a szombati ülésem — ismerteti dél-vietna­mi katonai személyzetének ki­vonási temet. A személyzetbe — fűzte hozzá — beleértendő a katonai vegyesbizottságban résztvevő amerikai küldöttség' is Az Egyesült Államoknak kell vállalnia a teljes felelősséget azért, ha az amerikai csapatki­vonás és ennek következtében a foglyok átadása késedelmet szenved — jelentette ki a kato­nai vegyesbizottság ülésén szom­baton Tran Van Tra tábornok, a DIFK küldöttségének vezetője. Miközben még tartott a kato­nai vegyesbizottság ülése, Búi Tin alezredes, a VDK küldöttsé­gének szóvivője a küldöttség szálláshelyén tartott sajtóérte­kezletén bejelentette, hogy a delegáció vezetője a vegyesbi­zottság ülésén a DIFK-hez ha­sonló feltételek mellett szintén felajánlotta a még fogságban lé­vő amerikaiak szabadon bocsá­tását és átadta a 107 nevet tar­talmazó listát. Az ülés kezdete előtt megtartott sajtóértekezle- tém Le Quang Hoa tábornok, a VDK küldöttségének vezetője kérdésekre válaszolva visszau­tasította a Laoszban foglyul ej­tett amerikaiak szabadon bo­csátására vonatkozó ameri ka: követelést. Hangsúlyozta, hogy ezekne^ a foglyoknak a szaba­don bocsátása a Laoszi Hazafi­as Front illetékességi körébe tartozik. Végre megjött a behívó.., Ki lölt, ét honnan? — Burzu Béla honvéd Őrnagy visszaemlékezései Jó párszor jártam a vízmű őrzésére is. Ez sem volt könnyű feladat. Tudatták velünk, hogy a kutak megmérgezése több­ezer ember életébe kerülhet. Már említettem. Székesfehérvá­ron az élelmezésünk javult, de gyümölcsöt igen ritkán kap­tunk. Egyik nap Szigeti tizedes az őrparancsnokunk egy kilőtt ágyú csövére tett egy kisebb re- peszdarabot, és azt mondta, aki 80—100 méterről lelövi, az elmehet barackért. Egyenként lőttünk, de senki, még 6 sem tudta eltaláni. Én az első lövés­re lelőttem. így én mehettem el. Velem jött a falumbeli, Mag Béla is. A hely, ahova men­tünk. körülbelül egy-másfél ki­lométerre volt a vízműtől. Mi Balogh néniéknél ettünk, a töb­bieknek a kenyérzsákban vit­tük. A völgy peremén húzódó kocsiúton haladtunk visszafelé. Itt is sok kilőtt harckocsi volt. Egyszereseik lövést hallottunk, a lövedék mellettünk fütyült el. Én azonnal fedeztem magam, majd elkúsztam arról a helyről (így tanították nekünk) és kerestem, hogy ki lőtt és honnan. Ismétel­ten lövés fütyült el felettem. Az előttem levő kukoricásnál pillantottam meg az alakot, aiki felém célzott. Töltöttem és lőt­tem. Az illető előtt vágta fel a lövedék a földet. Ismét lőtt, majd felugrott és a kukoricás­ba elfutott. A kukorica mozgá­sát figyelve céloztam és lőttem volna, de a fegyverem csak csettent. Ismételtem, akkor vet­tem észre, hogy üres a fegyve­rem. Odaszóltam társamnak, hogy lőjön. Választ nem kap­tam. Óvatosan körülnéztem, ke­restem tekintetemmel, de se­hol sem láttam. Félénkség fo­gott el. Ahogy előre néztem, az illetőt tőlem 130—200 méterre láttam egy kilőtt harckocsi mö­gé szaladni. De vajon hol van Béla? Mi lett vele? Megsebe­sült? Meghalt? Ezek és hason­lók jártak az eszembe Lőszert vettem elő a töl tény táskából (léctáros volt), betöltöttem és egymásután két célzott lövést adtam le, ahová az illető meg­bújt. Ezután hátrakúsztam a völgvbe és a háborúból hátra­maradt futóárokban szaladtam az őrs felé. Nem sok barack marad a kenyérzsákomban! A lövöldözés hallatára az őrsről jöttek. Társam (Béla) is velük volt. A területet átfésülték, de már senkit sem találtak. Az Il­lető közben kereket oldott. Később kineveztek század- irnoknak. Wink'er tizedes volt. előzőleg, ö tanított be az új beosztásba. Fiatalságom ellené­re egyenjogúnak tartottak, mert minden feladatot végre tudtam hajtani. Ez a tekinté­lyem csak tovább nőtt, hogy írnok lettem. Megkaptam a három nap ju­talomszabadságot. Nagy volt az öröm. Hazamehettem szabad­ságra szülőfalumba, szüléimhez. Igaz, csupán egy napot tudtam otthon tölteni, mert egy napig utaztam haza, hol személy-, hol tehervonaton. Nagy esemény történt életemben. Otthon be­léptem a Magyar Kommunista Pártba, 1945. augusztus 4-e volt. Boldogan vettem magamhoz tagsági könyvemet. Anyám sem­milyen pártnak nem lett tagja. Amolyan ,,istenfélő” volt sze­gény. Sajnos, elég fiatalon, 1955- ben meghalt. Apám a Nemzeti Paraszt Pártnak lett tagja. Idő­vel onnan is kimaradt. A falu­ból jelentkezett és bevonult ön­kéntesek közül többen, mond­hatnám túlnyomó többségben lettünk az MKP-nek tagjai. Ez a tény a szervezeti életbe való bekapcsolódást jelentette szá­munkra. amely már Székesfe­hérváron megkezdődött és ez a folyamat sokunknál azóta is fo­lyamatosan tart. ki-ki a maga területén folytatja. A szervezeti életbe való be­kapcsolódást elsősorban a ne­velőknek köszönhettük, akik fáradtságot nem ismerve végez­ték feladataikat. Itt említem meg Stráhl Sándor elvtársat, mint az akkori ezredünk a 17.

Next

/
Thumbnails
Contents