Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

' Szülők klubja — Játszóterek közös erőből Bélmegyeren A Hazafias Népfront Békési Járási Bizottsága és az e mel­lett működő* Pedagógiai Bizott­ság hasznos kezdeményezése volt az elmúlt évben, hogy eey- egy körzetben a bizottság tag­jai és az iskolai szülői munka­közösségek elnökei ankéten vi­tatják meg tevékenységüket, tapasztalataikat és a további tennivalókat. Tavaly Mezőbe- jényben tartottak ilyen ankétot, s ennek folytatásaként a?, idén március 20-án Bélmegyeren. A bélmegsyeriek munkájáról, 1 az iskola, a szülők, valamint a | különböző szervek kapcsolatá­ról és a közös összefogás ered­ményedről Hirják Balázs, az ál­talános iskola igazgatója adott tájékoztatást Többek között el­mondotta, hogy Bélmegyeren 225 gyermek jár iskolába, » a nevelőtestület, valamint a szü­lői munkaközösség legfőbb célja j az iskolai és a családi nevelés összehangolása és e közös fela­dat végrehajtásába minél több szülőt bevonni. Eveken keresz­tül felmérést tartottak, s így is­merték meg közelebbről a csa- i ládok helyzetét, ennek alapján : viszont differenciáltan tudnak foglalkozni a szülőikkel. Az SZM-választmány határozott és szervezett közösség, amely sok' segítséget ad ehhez. a munká­hoz. Több érdekes gyakorlati tapasztalatot is elmondott, így például a nyűt tanítási napo­kat, melyek igen népszerűek a szülők körében, A szülők klub­ja szántén vonzó, programjai ér_ dekesék, hasznos előadásokat, vitáikat, filmvetítéseket rendez­nék, de sokszor csupán beszél- getőesteket minden kötöttség nélkül. Igen érdekes az úgyne­vezett lakóterületi munka, me­lyet az úttörők és kisdobosok végeznék utcájukban. Társasjá­tékokat szerveznek, rendbehoz- zák házuk környékét és hangu­latos tábortüzeket tartanak. Az ankéten sok kérdés hang­zott et és tapasztalatokat, átadó hasznos hozzászólás. Cserei Pál- né, a Hazafias Népfront megyei nőbizöttsága nevében köszön­tötte a résztvevőket, s hozzászó­lásában a szülők és pedagógu- i sok helyes kapcsolatáról, az összefogás nagyszerű példájáról beszélt, melyet Bélmegyeren tapasztalt. Ékről szólt, Kiss László járási tanulmányi felü­gyelő is, aki többek között el­mondotta. hogy ezt az összefo­gást szimbolizálja az is. hogy ezen az an keton az iskolaigaz­gató mellett ott ült a község párttitkára, a tanács vb-titkára és a tsz-elnök is. S a közös munka hozza azokat a nagyszög rű eredményeket, amit Bélme­gyeren eddig elértek. Sokat kérnek a borosgyániak? A terem mennyezetéről bura nélkül lóg a villanyégő. A biliárdasztalon pihennek a müanyaggolyók. Körülötte most munkaruhás parasztemberek, asszonyok ülnek a székeken, ló­cákon. A kályha a sarokban ontja a meleget. Kint a boros- gyáni határban sötétség üli a tájat és csípős szél szárítja a tavaszt váró vetések földjét. Az előadó sorolja az eredmé­nyeket, amelyeket az utóbbi két évben Békés nagyközség fejlő­désében elértek az ott lakók. A későbben érkező középkorú asz- szcmy odasúgja a szomszédjá­nak, hogy még meg kellett fej­nie a teheneket, ezért jött a gyűlés kezdete után. A hosszú hajú fiatalember felfigyel, ami­kor az iskolák, a kulturális -in­tézmények várható fejlesztéséről szól Szilágyi Lajos, a jelölőgyű­lés szónoka. Az idős, kucsmáé éjjeliőr az üvegezett ajtón kívül hallgatja a beszámolót, de a sza­vazásra ő is beljebb nyomako- dik. A békési Október 6 Termelő- szövetkezet borosgyáni üzem­egységének kultúrtermében va­gyunk. Itt jöttek össze a 63-as és a 64-es választókerület lakói, hogy megvitassák ügyes-bajos dolgaikat, tanácstagokat jelölje­nek az április 15-i választásra. A levexeto elnök. Buzi József megnyitja a vitát a be­számoló fölött. A jegyzőkönyv- vezető és a krónikás tollának van mit jegyeznie. Figyelnék a jelöltek, Sztankó Mihály és Krizbai János is, akiket a boros, gyániak tanácstagjuknak kíván­nak. Mert a felszólaló asszo­nyok. emberek nem tesznek la­katot a szájukra. — A borosgyáni útszakaszon Békés és Csaba között meg kell hagyni, jó a buszforgalom — mondja a ködmönös asszony, aki később jött — csupán az a baj, hogy a megállókat hagyják figyelmen kívül az autóbuszve­zetők. Van, hogy 15-en. 20-an várakoznak az esőben, hóban és négy-öt busz is elszalad anél­kül, hogy felvenne bennünket. Ezen segítsenek a jelöltek! Róza néni, a homokbányái részen lakók kívánságát tolmá­csolja : — Mindenütt van már villany a környéken. Mi is szeretnénk sutba dobni a petróleumlámpát. Járják ki a tanácstagok, azaz a jelöltek hogy hozzánk is eljus­son^ a fény. fcl*Ő alkalommal jelölték Krizbai Jánost. Tudja, hogy amit az emberek mondanak, az neki is szól. de a gondokról ő sem hallgat. — Az iskolákban itt, a boros, gyáni részen még azok a padok vannak, amelyekben mi és apá­ink vagy tán’ nagyapáink is ül­tek. Jó lenne felújítani a tan­termek berendezéseit és a tan­szereket is. Szűcs Imre a Csabai út for­galmáról és balesetveszélyéről szól. Azt javasolja, hogy a meg­szűnt kisvasút töltésén létesít­sen^ salakborítású kerékpár­utat. Attól sem zárkózik el. hoav a környéken lakókkal együtt társadalmi munkával is hozzájáruljon ennek az útnak az építéséhez. Pavelka Mihály azt sérelmezi, hogy az út men­tén, a buszváró helyeken nin­csenek zárt várók. — Az csak természetes, ha az illetékesek biztosítják a busz­várókhoz az anyagot, mi, boros. gyániak társadalmi munkával segítjük a felépítésüket. — mondja a felszólaló és Róza né­ni hozzáteszi, hogy ő is ott lesz. A levezető elnök. Buzi József is ennek a területnek a lakója. Nem csoda hát, ha ö is kér a jelöltektől. — Van itt egv zárt kút. ame­lyik állítólag Békéscsabát látja el jó ivóvízzel. A környék la­kóinak viszont nincs ivóvizük. Szeretnénk, ha a jelöltek, ami­kor majd megválasztjuk őket valamilyen módon megtalálnák annak lehetőségét, hogy ebből a kútból egv leágazással mi is vízhez jussunk. Seres Gábor a homokbányái részen lakóknak kér járdát. Hat­van ember él ezen a részen és azt kérik, legalább „egysávos” betonjárdát építsenek nékik. Kiss Lajos pedig arról szól, hogy a város külterületi járdái­nak a felújítása bármennyire is nagy gond. akkor is szükséges. A fiatal H. Kovács Péter azért emel szót. hogyha város lesz Bé­kés — márpedig az lesz — a ta­nács fordítson nagyobb figyel­met az ifjúság kulturáltabb szóu rakozási lehetőségének biztosí­tására. Sok a gond a borosgyáni tanyavilágban és talán nem is kémek sokat lakói. Ez a két je­lölt is nagyon jól tudja. Amikor a gyűlés után beszélgettem ve­lük. elmondták: tudják, minden gondon segítem bizonyosan nem tudnak, de a választók bizalmá­nak meg akarnak fe’elni. Botyánszki János Demokratikus alapon a% iskolapadokban Szokatlan üira annvi év után ismét a kis iskolapadokban ülni. Most mégis itt szorongunk vagy hatvanan, a békéscsabai 36. körzet laíkói, főleg az idősebb korosztály. S ha nem is szám- tanpéldákat magolunk, ám mégis „tanulunk”. Tanuljuk a demokráciát. Ezt a múltban nem tanulhattuk meg hazánk­ban. Sokan közülünk még a számtanpéldákat sem, mert már gyerekkorban dolgozni kellett. Demokráciát meg nem enged­tek tanulni a régi rend fenn­tartói. Az ő demokráciájuk volt a rendszer, a ani jussunk, pedig a hallgatás. Nin­csenek tehát történelmi hagyo­mányaink arra. hogy ezt miként kell jól csinálni Csak negyedszázada próbál­gatjuk a magunk akarata sze­rint tenni dolgainkat. Demokra­tikusan, de renddel. Most is ezt gyakoroljuk ezen a jelölőgyűlé­sen, ahol ki kell választanunk képviselőnket a városi tanács­ba. Figyelem a beszámolót, né­zem az arcokat, a kis padokban szorongó embereket. A jelölő­gyűlés formailag úgy zajlik, j ahogyan azt előírják a törve- nyék. A népfrontküldött meg- j nyitja, átadja a szót az elő- I adónak, Sorbán József városi | tanácsi küldöttnek, aki részle­tesen beszámol a lakosság előtt: az elmúlt választási ciklus óta milyen fejlődés ment végbe [ városunkban, és ebben a körzet- j ben is. Felelevenednek előttünk I a régi Békéscsaba városképei. A kis, meg a nagy sziktér, a ta­lajvizekkel teli lapályos részek, ahol — a város szívében — nya­ranta békák kuruttyoltak, a nagy, üres, hirdetőtáblákkal be­kerített grundok, a régi főutcai düledező házak, a sivár, mocsa­ras Jamina, s az utcákon siető vagy lézengő „topis-ruhás” munkásemberek. Nem, nem kel­lett innen tíz évvel ezelőtt el­menni és most ismét visszajön­ni. hogy láthassa a változást valaki. Itt a szemünk előtt nőttek ki az új, modern lakó­negyedek, emelkedtek a tetsze­tős üzletsorok, terebélyesedtek, korszerűsödtek a gyárak, lettek az új üzemek, kommunális be- | ruházások. Városunk — bár sok még a gondja-baja — lassan a modem, nagy települések rang­jára emelkedik. De itt a peri­férián még sok a gond. Miután j a gyűlést levezető elnök, meg­köszöni az előadó tájékoztató­ját és a népfront nevében Ament Ferencet, a cipészipari szövetkezet elnökét javasolja e körzet tanácstagjának az ápri­lis 15-i választáskor, ezekről a gondokról kezdenek beszélni a felszólalók. Ügy, hogy mit vár­nak tanácstagjelöltjüktől, aki a körzetükben lakik és jól ismeri "a gondokat. S úgy is, hogy miit tennének saját maguk, ha vala- | hogyan segítséget kapnának a tanácstól a vízvezeték, a több utcai villany, a járdák, stb. épí­téséhez. Az elmúlt választási ciklusban néhány dolgot szervezett Áment Ferenc a körzetében. fiz öntözés időszerű feladatairól tanácskoztak Békéscsabán A tavasz első hivatalos nap­ján. tegnap az egyik legaktuáli­sabb feladatról, az öntözésről rendeztek ankétot Békéscsabán, a megyei tanács dísztermében, amelyre csaknem száz vízügyi és agrárszakember, tudományos kutató és tanár érkezett. A vendégeket Baranyó Géza. a Körösvidéki Vízügyi Igazgató­ság főmérnöke köszöntötte. Az 1972-ben elért eredményekről, az 1973-ra való felkészülésről, az öntözés rendkívüli fontossá­géról Bak József, a KÖVIZIG mezőgazdasági vízhasznosítási osztályvezetője tartott előadást. Grafikonokkal mutatta be, hogy a Körösök völgye ismét csapadékszegény telet zárt. A természet jelentős mennyiségű csapadékkal adós maradt, a ta­lajvízszint alacsony, az öntözés je’entősége tehát nagyon megnö­vekedett. Hangsúlyozta azt is, hogy az elmúlt évben megyénk országosan előkelő helyet vívott ki magának az öntözési kapaci­tások kihasználásában, az idén azonban még nagyobb gondos­sággal iparkodtak felkészülni a Körösök és a Berettyó térségé­ben. A KÖVIZIG uzembehelyezte a duzzasztókat. a vizkivételi műveket és egyéb műtárgyakat. Szólt többek között a szarvas­marha-program megsegítését szolgáló legelőöntözés fontossá­A Békés megyei Vis­és Csatornamű Vállalat eladásra felkínál 1 db MTZ 45 LE traktort Érdeklődni: Békés, Berényi u. 33. sz. alatti telepünkön. Jantyik Mátyás szállítási csoportvezetőnél. * gáról. a takarmány termő terü­letek mesterséges csapadékkal való ellátásának előnyéről. Számadatokkal bizonyította: az elmúlt években az időben és szakszerűen adagolt mesterséges csapadék holdanként hány má­zsával növelte a terméshozamot a különböző gazdaságokban. Dr. Magyar Gábor egyetemi adjunktus a mélybarázdás öntö­zés gyakorlati tapasztalatairól’ tartott előadást. Elmondotta többek között, hogy ha szaksze­rűen alkalmazzák a mélybaráz­dás öntözést, akkor az sokkal kevesebb ráfordítással és gaz­daságosabban hasznosítható, mint az es óz tető öntözés. Na­gyon fontos azonban, hogy a domborzati viszonyokat és a ta­lajtípusokat a legmésiszebbme- nőkig figyelembe vegyék a gaz­daságok. A talaj típusa dönti el többek között, hogy egymás­tól milyen távolságra húzzanak barázdákat milyen hosszú és milyen mélységű az optimális barázda. Beszélt arról is, hogy a mélybarázdák vízellátása két módon történik: ideiglenes csa­tornákkal, illetve műanyagtöm- lóvei. A műanyagcsöves vízellá­tás kulturáltabb, gazdaságosabb, sokkal kevesebb víz szivárog el feleslegesen, ráadásul a talaj felszínén nem keletkezik iszap­réteg. szellősebb. levegősebb marad a termőtalaj. Ezután a mélybarázdás öntözés módját ismertette. Dr. Bertók János tanszékve­zető tanár az öntözőgépek jól bevált új típusairól beszélt; Ba_ csa Vendel és Vári János agro_ nómus az öntözés gyakorlati ta­pasztalatairól. Krasznai Ferenc, a KÖVIZIG öntözési szakta­nácsadója pedig az öntözés technikai kérdéseiről szólt. Az előadásokat élénk vita követte majd Gajdács György a megyei tanács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályvezetője tartotta meg összefoglalóját. . А. К ! Mint szövetkezeti elnök Is tud­ja, milyen nagy erő rejlik az emberek összefogásában, ha ezt az erőt nemes, hasznos célra, olyanra, ami jobbá teszi életü­ket, irányítják. Bár a szomszé­dos körzet, a Lorántffy utca­beliek, meg a Kézai utcabeliek kérték, mégis sikerült „bele­játszania”, hogy facsemetéket adjanak ide a környezet^ egész­ségesebbé tételéhez. A "faülte­tés aztán társadalmi munkában történt. Most a vízvezeték a leg­égetőbb probléma ezekben az utcákban, ahol jelölték. — Meg vagyunk elégedve az eddigiekkel, vagy sem? — tette fel talán magának is egy kissé a kérdést az első hozzászóló. Gyarmati Pál és felelt is rá. — Meg, de többet is szeretnénk elérni tanácstagunk segítségével a jövőben. Például vízvezetékek beszerelésének elintézését. Es fő­leg azt. hogy ne 340 forintot kérjenek tőlünk egy folyóméter vezetékbeszerelésért. Ez sok. A magunk erejével is hozzájáru­lunk, a földmunkákat elvégez­zük, mert szeretnénk, ha len­ne vizünk. — Minél többen akarjuk, és iratkozunk fel a lapra, annál többfelé oszlik meg a pénzbem hozzájárulás — mondta a kö­vetkező felszólaló, Mogyorósi István. — Én vasutas vagyok, tudom, hogy például Löíkös- házán, ahol a múltban egy kis település volt, ma szép község, van, vízvezetékhez pedig társu­lás útján jutottak, kevesebb hozzájárulással, mint amit tő­lünk kémek. Jó, mi város va­gyunk, itt drágább az élet, de hogy olcsóbbá tegyük, ebben se­gítsen majd a tanácstagunk, ha megválasztjuk. Fabulya György a periféria más gondjairól beszélt. A vil­lany-, a járdahiányokról és ígérte, ha a tanácstag hozzáse­gíti ehhez a körzetet — támasz­kodhat a lakók társadalmi mun­kájára. Uhrin Mihály mindezt alá­húzva kérte a jelöltet: rend­szerezze az elhangzottakat, és képviselje majd az államhatal­mi szervben a körzet lakóinak érdekeit. Sokan nyilvánítottak még, ha néhány mondat erejéig is, véleményt. Ismerik a jelöltet, tudják, hogy jól vezeti világ­híres szövetkezetét és remélik ebben a megbízatásban sem csa­lódnak majd benne. Szólt Ament Ferenc is. Őszintén, tárgyilagosan a gon­dokról, eddigi tanácstagi mun­kájáról. Két év alatt — mon­dotta — csak a nagyobb prob­lémákat ismertem meg, ami nyomja a körzet lakóinak éle­tét Út, járda, villany, víz — tudom, mind kellene Nem holnap, hanem már ma. De azt is tudom, és Önöknek is tudniuk kell, hogy milyen vízszegény a mi városunk, mi­lyen komoly költségeket emészt fel egyáltalán a víznyerés. És csak ezután jön a vízvezetékek beszerelése. Sajnos, rövid időn belül nem oldódik meg ez a gondunk, ezt mindannyiunknak látnunk kell. A többi kérelem azonban nem ilyen hosszú táv­latokat igényel. Nem vállaltam volna a jelöltséget, ha nem az lenne a célom, hogy amit csak lehet elérjek környezetünk kul­turáltabbá változtatásához, és ha megválasztanak, számítok is majd segítségükre ... Rövid, de velős „kortes­beszéd” volt. Mint ahogyan őszinték és velősek az igénye­ket előadó felszólalások is. Hasz_ nos eszmecsere, felnőtt beszél­getés gondjainkról, perspektí­váinkról. Demokratikus alapon — az iskolapadokban. Varga Dézsa

Next

/
Thumbnails
Contents