Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-13 / 60. szám
Iparosodik Sárrét központja Gépnél dolgozó asszonyok, lányok a Csepel Autógyár Alkat* részgyáregységének szeghalmi gyárrészlejíben. №tor János, a nagyközségi tanács terv- és költségvetési csoportjának vezetője, Vanefe Zsüg- mond tervügyi főelőadó és Kelé József tanácstag tanulmányt készített, melynek dme: Szeghalom nagyközség várossá fejlesztésének elemző vizsgálata. Nóra titok tehát a nagyközség vezetőinek az a törekvése és óhaja, hogy a Sárrét központja előbb- utóbb várossá váljék. Az óbaj taLjeeffléséniek időpontjáé egyelőre nem lehet meghatározná, de a fejlődés jelenlegi útja kétségtelenül abbs a. irányba vezet A tanuSmámer megáHapítSa többek között, hogy i860 óta a lakosság száma nem csökken, hanem nő és jelenleg meghaladja a 10 ezer 200-at Tíz éwei ezelőtt mintegy 180-en, 1970-ben 940-en, tavaly pedig mér 1068-ая doígoz- tak az ipartan, аШ ânonben még mindig nem jelent megállást Már a közeljövőben la több száz új munkahely létesül. Efc pedig mindennek a kiindulópontja. BmSdfcsBem, antiker 19Т1-Ъш létrejött a Csepel Autógyár AA- kaitrészgyáregységénefc *zeghask «sT gyárrészlege, elég aok bad volt a mezőgazdaságból vagy a háztartásból odakerült dolgozok- kád. főként a nőkkel. Dékány Gábor, a gyárrésáleg vezetője penasábodokt, hogy bizony а munkakezdésbe* aa etoö napokban ШёпЪ&вб kifogásokkal többen Is késve érkeztek. A déR haranjpsaó eéőtt pedig haaa daw- tak menni, hogy ebédet tálaljanak a családnak. Fogalmuk sem volt arrőt hogy mit vállaltak, «mikor üzemi munkások lettek. JCendetben a vezetők kénytete. nek vatták eünéaök lenni velük nemben. Egyesek azonban nem tudták ах életüket ах üzem rendjéhez igazítani és elmentek. Akik кбаШйк meggondolták magúkat, később újra próbát tették, ami böbbé-kevéröé sikerrel járt. Nem volt könnyű tehát egy Stabil munkásgárdát kialakítani, A „gyermekbetegséggel’' azonban számolt a vállalat is. Olyan követelményeket támasztott, amelyek ilyen kőrQbnépyek között iá teljesíthetők voltak. Ax eredmény fokozatosan Javult és a gyárréezleg 1972. IV. negyedévi OervteljesítésérSl a gyáregység vezetője a vállalat Fényszóró című lapjának legutóbbi számában így nyilatkozott:,.Szeghalom rekordja. Ez az új gyárrészleg Ax idén újabb üzemcsarnokban kezdődött el a munka, ami egyelőre 30 fős létszámemeléssel járt Főként azonban a munka szervezettségét segíti élő. Ennek nyomán a gyárreszleg éves termelése — profilváltozással — értékben eléri Aoajd a 100 millió forintot Egyes üzemrészekben műszakszám -növeléssel a létszám további emelésére is sor kerül, de csak kellően képzett munkásokkal, fokozatosan. A vállalat követelményként írja elő, hogy a, egy főre jutó éves termelési érték nem lehet kevesebb 240 ezer forintnál. Elétkezett tehát a „háttér” megerősítésének, a lemaradottak élenjárókhoz való felzárkózásának időszaka, hogy biztonságosan lehessen előrelépni. Ennek alapján év végéig még mintegy 100—120 dolgozó felvételét helyezi kilátásba Dékány Gábor. A munkás toborzás pedig várhatóan továbbra sem okoz majd nehézséget A betanított gépmunkások (férfiak,' nők) átlag 2 ezer, a szakmunkások (gégbe- állitok) 3 ezer 200 forintot kénesnek havonta, ami a márciusi béremelés után még több lesz. Ez pedig eléggé csábító a szeghalmiaknak és a környező köz- ségbelíéknek egyaránt. Az is persze, hogy a régebben itt dolgozók elmondják a munkával, az üzemi élettel kapcsolatos benyomásaikat. otthoni körülményeik változását, A* egyre erősödő munkásgárda évről évre nagyobb arányban járul hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához. Szervezettebbé, fegyelmezettebbé vá- Mk, technikai ismereteket szerez, szélesedik a látóköre és fokozódik a társadalmi fejlődé* iránti felelősségérzete. Mert a? üzemi élet sokmtn- denmel együtt jár. Vegyük például я szociális létesítmény használatát, a munka utáni rendszeres fürdést, az étkezést, amelyeknek a hatására az otthoni igények is megváltoznak. A gyáron belüli együttletet, az emberek egymással való kapcsosaiét szabályok határozzák meg, amelyek ugyancsak új ismeretekbe* juttatják a dolgozókat Gondolkozásuk átalakításában nagy szerep jut a politikai, valamint a szakmai óktatásnak, a szocialista’ rounkaversenynek és a kisebb vagy nagyobb közösség javát szolgáló társadalmi munkának „ Hogy flyen vonatkozásiban mi minden történt 1971 óta a gyár- résriegben, arról külön tanulmányt lehetne írni. Az újságíró azonban kénytelen beérni azzal, hogy szemléltetésül csak egykét érdekességet ragadjon ki. Így elsősorban azt, hogy néhány munkacsoport máris elismerést vívott Ы magának. Mégpedig: GeHa Julianna, Földi László és Túri Sándor gépmunkás, Bömer József tmk-, valamint Borús Andrásné meós-brigádja. Ezek azok, amelyektől a gyárrészleg vezetői elsősorban várják a szocialista brigádmozgalom kezdeményezését A társadalmi munkára vonatkozóan már kezdettől fogva az a vélemény alakult ki, hogy Szeghalmon ennek a vasas üzemnek példát kell mutatnia. Idősebbek, fiatalabbak részt is vettek minden megmozdulásban. Vietnami műszakot tartottak, túrotthon rendbehozatalát, játszóteret. sportpályát létesítettek a katonavárosi iskolánál. Vállalják, hogy járdát építenek a gyárhoz és tervezik az öregek napközi otthonának patronál á- sát. Persze a jövőben is számíthat rájuk a község lakossága. Sőt még jobban, mint eddig. Egyrészt azért, mert mindinkább öntudatosodik a munkásgárda. Megérti, hogy az egyén csajj a közösség útján boldogulhat. De a munkások szám szerinti gyarapodása is jelentős hatást gyakorol Szeghalom életére. Mert a végső cél az, hogy a létszámot — három műszakot szervezve — a jelenlegi 330-ról 900- ra növeljék, az éves termelési értéknek pedig a 360 millió forintot kellene elérnie. — Ez a terv még 1978-ig megvalósul és akkor talán a gyárrészleg önálló gyáregységgé vá- Ixjs — mondja Dékány Gábor. Másik számottevő üzem * Sárréti Mezőgazdasági Üzemek Tejfelvásárló és Feldolgozó Közös Vállalkozása, amely 1969 szeptembere óta működik és viszonylag rövid idő alatt országos hírnévre tett szert Termékei — a tej, tejfel, túró, habtejszín, vaj, sajt — főként Békés és Hajdú megyébe kerülnek, de jut belőlük Budapestre és a Balatonhoz is. Az éves termelése értékben tavaly 52 millió, a nyeresége 4 millió forint volt. Ennek alapján a dolgozók egyhavi keresetnek megfelelő összegű nyereségrészesedést kapnak. Az üzemnek az ad jelentőséget .hogy a közös vállalkozást létrehozó 19 termelőszövetkezettől a tejet naponta átveszi, feldolgozza és biztonságosan értékesíti „Szülője” tehát a mező- gazdaság, lényegében azonban ipari üzem. A termelő munkások gépeknél dolgoznak, a szállítók gépkocsit vezetnek vagy rakodnak, (összesen 100-an két műszakban.) A mezőgazdaságból és a háztartásból keriiitók ide is a legtöbben. Ombódi Sándor igazgató az ipari munkássá való átalakulás folyamatát hasonlónak tartja azzal, ami a Csepel Autógyár szeghalmi gyárrészlegében ment végbe. Különösen a rendre, fegyelemre való nevelés okozott sok gondot. De ma már? A po- lipackos brigád célul tűzte * szocialista cím elnyerését, a szállítók és a gépkocsivezetők is versenyeznek egymással. Az autógyáriakhoz hasonlóan az üzem dolgozói sem maradnak ki a társadalmi megmozdulásokból. Az iskolák és óvodák fejlesztésére — mivel itt külön műszakot nem lehet tartani — mindenki egynapi keresetének megfelelő összeget ajánlott feL A község parkosításából sem maradt ki senki. A politikai és szakmai továbbképzés szinte általánossá vált. О — Nálunk 21 év az átlagéletkor — mondja büszkeséggel és munkatársnőire gondolva, talán még nagyobb szeretettel Bálint Istvánná, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi telepének igazgatónője. A telepet 1989 novemberében SL, úgynevezett Bagolyvárban, egy 300 éves épületben hozták létre, ahol 226 fiatal asszony és lány női fehérneműt, melltartót és legújabban férfinadrágot is varr. Hogy nem rosszul dolgoznak ebben az üzemben, annak bizonyítéka, hogy a vállalat tavalyi eredipénye alapján csaknem egyhavi nyereségrészesedés lesz kifizethető. Miheüsz Sándor- né, a pár^ vállalati csúcsvezetőségének a tagja ezt még egy mondattal egészíti ki: — A szeghalmiak arányosan járultak a vállalat nyereségének eléréséhez. A telep legtöbb dolgozója betanított munkás, de most már egyre több szakmunkásra van szükség. A nagyobb hozzáértés lehetővé tenné az egy-egy termékre való gyorsabb átállást. A varrást automatizálni nem lehet, más mód nine? a termelékenység növelésére. Ezért a vállalat szakmunkásképzést tervez, melyre elsősorban azok jönnek számításba, akik évek óta eredményesen dolgoznak. A* üzem rendkívül vonzó a fiatal asszonyok, lányok számára, s akár száz felvételre jelentkező is volna. Főként olyanok, akik nemrég fejezték be az általán« iskola 8. osztályát. — Van is egy Ilyen egészen fiatalokból álló szalag, melynek a vezetője Fekete Kati. Remekül dolgoznak — dicséri őket Bálint Istvánné. О És hogy még egy fejezetet szánok erre az üzemre, annak az a magyarázata, hogy sok szépet, hasznosat, érdekeset hallottam, amit sajnálnék elhallgatni. Tíz brigád (csaknem mindenki) versenyez a szocialista címért. Valamennyi „kedvence” Bálint Istvánnénak, melyek közül az egyiket „óvodás” brigádnak becézi. — Miért „óvodások”? — érdeklődöm. — Mert „szemtelenül" fiatalok — válaszol derűs mosoly- lyal. Aztán elmondja, hogy ezek a jányok valamennyien a Lenin úti általános iskolában tanultak. Most patronálják az iskolát. Szépítik, csinosítják nagy-nagy gonddal Dapsi Gizella brigádja az óvoda babáinak szebbnél-szébb kis ruhákat, az iskola bábszakkö- rének pedig bábákat készít. És a többi brigád is vállal ilyen és hasonló többletmunkát, mégpedig kérés nélkül. Maguk keresik, hol lehetne segíteni valamit. Aztán elmondják Bálint Istvánnénak. De nem azt, hogy mit tettek, hanem hogy például mennyire örültek a gyerekek. Mbghalt egy fiatalasszony, aki Budapesten volt kórházban. Egyetlen nap alatt 5 ezer forint gyűlt össze, amit a hozzátartozóknak adtak, hogy a halottat haza tudják szállítani. Vietnami műszakot tartottak, 10 ezer forintot fizettek be. Az úttörőtábor építéséért is vállaltak külön munkát, 3 ezer forint lett az eredmény. — Már épül a Fővárosi Ruh^ ipari Vállalat szeghalmi paplan- gyára. amit modern gépekkel szerelnek fel. A beruházás költsége 38 millió forint. Két év múlva készül majd el, s akkor újabb 150 dolgozó számára lesz munkahely. Bálint Istvánné erről röviden csak ennyit mond. — És mint országgyűlési képviselőnek mi a véleménye Szeghalom jövőjéről? — kérdezem. — Szépen fejlődik. Nemcsak iparilag, hanem más vonatkozásban is. Gondotok a mezőgazdaságra, de a közművesítésre, a7 üzlethálózat bővítésére és korszerűsítésére a lakásé’-'U"re és minden másra is. Főként pedig a lakosság gondolkozásának az átformálódására, amely a közösség iránti növekvő felelősségérzetben nyilvánul meg. Hogy város lesz-e Szeghalom? Majd eljön annak az ideje. De már a nagyközség is Sárrét igazi központja, ahol a környékbeli községek lakói közül egyre többen járnak be dolgozni és nem kell az ország távoli vidékeire utazva keresni boldogulásukat. * » Bizonyára időszerű tehát Szeghalom nagyközség várossá fejlesztésének elemző vizsgá’ata, amit ebben az írásban csak a három legjelentősebb ipari üzem bemutatásával próbáltam igazolni. Pásztor Béla 3 ШЁШШт 1973. MrUtCiUS 13. Látkép a toronyból (Fotó: Demcny Gyula) kezdeményezői voltak az Egy végre fcinôtt a gyermekcipőből nap az óvodáiért mozgalomnak, és jelentős mértékben járult segítették a község parkosítását, hozzá a gyáregységi tervfelada- az Ifjúsági parkban levő kiütök teljesítéséhez.” Ennyi a „sző- vég”, amit a vállalat még 50 ezer forint jutalommal is megtoldott.
