Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-11 / 35. szám
Az Öreg az ajtó közei1 é_ ben leült egy üres lőszeresládára. Köpenye zsebéből összehajtogatott újságot vett ki letépett belőle és olyan staniclit kanyarin- tott az újságfecniből, mint a boltos Kohn. ha kandisz- cukrot mért két fillérért. A staniclibe mahorkát szórt, felhajtotta a végét, töltényhüvelyből készült csi- holót vett elő és meggyúj- totta. Kesernyés füstfelhőket eregetve, elégedetten dőlt a falhoz és nézelődött. A fiú lassan felmelegedett a munkában, s jó félóra múlva levetette a nagykabátot. Alatta háziszőttesből készült micsodát hordott és rongyos gal- lérú inget. Ott járt el az öreg ukrán előtt — így nevezte el magában a népfelkelőt — és néha rápillantott. Az meg szemével hunyorított. — Jól van Sztyopa. rendes fiú vagy, becsületesen dolgozol — á’lította meg déltájban. — Gyere, gyújts rá ! — Azzal hosszú szo- pókájú, gyűrött cigarettát Nagykabát Lófrált, csak úgy min-, den cél nélkül, öreg nagy- kabátjának hasadásain kibejárt a szél. Hiába húzta nyalkát a molyrágta gallér mögé, semmit sem ért. Maradhatott volna otthon is a befűtött kemence mellett de a kíváncsiság minden nap kihajtotta az ■utcára. A Krayer festéküzlet előtt felemelte a fejét. A havas eső élesen vágott szeme közé, de a komendatura irányából közeledőket úgy is észrevette. Jobb lesz megpucolni — gondolta —, mert ebből megint „kicsi robot” lesz. De elkésett. Az alacsony termetű, imbolygó járású orosz már integetett. — Igyi szudá mologyec! Kezetlenül fordult a 101_es emlékmű irányába, s ahogy lelépett a járdáról, bakancsa azonnyomban teleszaladt hőiével. Oldalt folyt be a víz és alul a nagy ujjánál hagyta el a nyűtt lábbelit. A kis orosz intett, hogy soroljon mögéje. Az öreg. népfelkelő, ukrán-forma bajszos meg mondta a szokásos szöveget. „kicsi robot” és há- romuijas kesztyűjével azt is mutatta, hogy olyan egy arasznyi lesz az aznapi munka. A főutcán az állomás irányába indultak és mire a Hauer fűszer- és csemegeüzlethez értek, már vagy kilencen baktattak kedvetlenül a alacsony növésű mögött. A népfölkelő és a hosszú szibériai kétoldalt masírozott a csoport mellett. Amikor a Dohánydepó utcájába kanyarodtak, a fiú sóhajtva káromkodott. — Enné meg a fene, talán szerencsénk is lesz a végén, nem az állomáson lapátoljuk a szenet. Az öreg mogorván mordult rá. — Nyel, a feneegyel A gépkocsik vágta latyak teljesen eláztatta a fiú lábaszárát. Fogai néha összekoccantak és hiába dugta széllel-bélelt kabátja zsebébe a kezeit, ujjai végén érezte a hideget. A depó épületeiben volt az utánpótlás raktára. Magában azon imádkozott, ha már eddig szerencséje volt, jó lenne, ha nem a lőszerek rakodásához osztanák be. Jó lenne az élelmiszer- raktárba kerülni. A kapuban, csövével lefelé fordított puskával üz- bég katona strázsált. Ahogy elvonultak előtte, valamit hadart. Az alacsony növésű orosz hüm_ mögött rá. Aztán vagy félórát ácsorogtak a cirilbe- tűs feliratú raktárparancsnoki épület előtt. Közben az állomásról egymás után gördültek be a depó udvarára a teherautók, káposztával, szalonnával, ruhával, szénnel, lőszerrel és még sok mindennel megrakod tan. A fiút az elosztásnál elhagyta a szerencse. A hosz- szú barakban, ahová az ukrán bajúszossal négyen indultak. a ruhákat tárolták. A gyevuska — amolyan raktárnok — kézzel-lábbal mutogatta mit kell csinálni. A fiú sejtett valamit az orosz szóból és elmagyarázta társainak, mit kíván tőlük a katonaruhás lány. Az meg mondta, hogy „ha- raso tolmács”. Pedig a legény inkább csak következtette a szavak értelmét, mert a csabai szlovákok nyelve, amit beszélt, kevés volt ahhoz, hogy mindent értsen. A csomóra ömlesztett, hosszú katonai köpenyeket, vattabéiéses pufajkákat hajtogatták és szépen sorjában a fal mellé rakták külön-külön stócokba. halászott ki valamelyik zsebéből és tüzet is adott. Fújták a füstöt közben az öreg kérdezte mit csinál az apja, anyja, vannak-e testvérei. A fiú az idősebbnek járó tisztelettel vála- szolgatott és azt is elmagyarázta, hogy nem Sztyopa ő, hanem János. Az öreg katona szemében vidám szikrák pattogtak. — Nyicsevo, ti Sztyopa. — Aztán azt mondta, pont olyan ő. mint a legkisebb fia, akit a háború elől az Ura’on túlra vittek és most ott tanul. Utoljára 42-ben látta — mondta elmélázva és szemeiből eltűntek a vidám szikrák. Két óra tájban az öregnek és a raktáros lánynak ebédet hoztak. A fiú gyomrában is dolgozott már az éhség. Nem nézett az öregre, csak hordta a ruhákat az egyre emelkedő rakásra. Az öreg komótosan kanalazta a csajka tartalmát és néha kis darab fekete kenyeret harapott hozzá. A fiú éppen három pu- fajkával mászta a lépcsőzetesen emelkedő ruharakást. — Sztyopa, igyi szudá! — hallotta az öreget. — Nesze egyél — nyújtotta az feléje a csajkát, kenyeret. A fiú szabadkozott a tisztesség kedvéért, aztán öt-hat hörpöléssel eltüntette a húsos káposztaleves maradékát. A lány kijött néha kis üvegfalú kalitkájából, ami egyaránt szolgált irodának és hálóhelyiségnek, megállt az ajtótól néhány méterre és nézte a hadimunkára fogott magyarokat. A fiú ilyenkor lassabban mozgott, és a szeme sokszor tévedt az ajtó irányába. Férfiszemmel nézte a lány kikandikáló térdeit. meg a melleket sejtető gimnasztyorka domborulatait. Aztán lopva pillantott árnyékolt, fekete szemére, ovális arcára amelyet rövidrevágott fekete haj keretezett. A lány észrevette a fiú pillantáPetőfi ukránul sait és röpke mosollyal nyuglázta sikerét. A barak falát északról fújó hideg szél' ostromo’ta, csomókba vágva a havat a megbámult deszkákra A volt csődörös laktanya felöl lassan rákúszott a sötétség a dohánydepóra. A fiú fáradt volt már és mind sűrűbben nézett, az öregre de azért hordta a köpenyeket egyre. Magában meg azt számolgatta, mennyi lehet az idő, aztán arra is gondolt, jó lenne már hazamenni, nemsokára kezdődik a kijárási tilalom. és ők még mindig... Eddig jutott gondolataiban. amikor az irodának kinevezett kis fülke ajtaja kivágódott, a katonalány lecsapta a tábori te’efon kagylóját. Leviharzott a lépcsőn, egyenesen a nagy- bajúszú öreghez és se szó, se beszéd, két cuppanós csókot nyomott az arcára. Utána megperdült tengelye körül, s nagyot kiáll- tott. — Továris! Budapest szvabogyen ! Nyemci kaput! — Majd odaszaladt a fiúhoz, és neki is azt magyarázta. mi történt. A fiú először értetlenül nézte az örömmámorban táncoló lányt, s csak később értette meg, miről van szó. Nagyot rikkantott. — Emberek! Budapesten vége a háborúnak. Az öreg marokra kapta géppisztolyát, kiszaladt az ajtó elé. és hosszú sorozatot eresztett a havazó felhőkbe. Az áldomáson felbőgtek a mozdonyok kürtjei. nyomjelzős lövedékek futottak az ég felé, kelepeitek a fegyverek a magyar főváros felszabadulását ünnepelve A lány szemei csillogtak, egyre azt hajtogatta : — Nyemci kaput, Budapest szvabogyen! A „kicsi robot”-nak vége lett. A négy magyar szedelőzködött. A fiú is vállára borította soljlyukú nagykabátját. amelynek nyílásaiban egy egér is e’- tévedt volna, amikor az öreg nevetve jött vissza az udvarról. Nézte a fiút és valamit beszélt a lánnyal. Az meg karon kapta a fiút és átvezette a raktár másik részébe. Az egyik sarokban civil ruhák voltak. Rájuk mutatott, hogy a fiú válasszon magának másik nagykabátot és cipőt, s a magáét hagyja ott helyette. Megtörtént a csere. Hosszú volt a kabát, de majdnem új. jó vatelinbéléssel, a bakancs meg nem vólt lyukas. A fiú hazafelé baktatott, s a Dombos utca sarkán megállt a pislákoló villany alatt Végignézett a nagyka. báton. jóleső érzéssel nyugtázta : hiába vágta északról a tél szele, nem fázott. A naptár otthon a kemence mellett, 1945. február 13-át mutatott etőfi költeményeinek első ukrán fordítója Oszip Makovej, az ukrán irodalom -nagy klasz. szikusa volt. Több mint tíz Petőfi- fordítást adott az ukrán olvasóknak Vaszil Surat, az ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának tagja. a kitűnő költő, műfordító és irodalmár. Közöttük olyan fontos versek találhatók, mint „Az őrült,,’ „Költészet”, és „A jegy gyűrű”. Petőfi alkotásainak népszerűsítésében azonban a forradalmat megelőző időben Pavlo Grabovszkij költő és forradalmár szerzett múlhatatlan érdemeket. Szibériai száműzetésében harminc Petőfi-verset ültetett át ukránra. Elküldte fordításait Lvovba, ahol azok különböző újságokban meg is jelentek. Gra_ bovszkijt elsősorban Petőfi költeményeinek forradalmi motívumai vonzották. Századunk huszas évedtől a negyvenes évekig kárpáta'jai ukrán fordi- tók — Vaszil Grendzsa- Donszkij, Fegyir Potus- nyak, Petro Migovk, Jo- szip Arhij, Jurij Kacsdj fordították Petőfit. Sokat tett művészetének megismertetéséért a kitűnő szovjet költő, Leonyid Pervo- majszkij is. 1938-ban Ki- jevben az ő fordításában jelenj meg a magyar költő első verseskötete. Vlagyimir Sausure, a szovjet irodalom ukrán klasszikusa szintén fordított Petőfi- verseket. Az ukrán és a magyar nép költészete sok közös vonást mutat. Mindkét nép hosszú ideig harcolt külső és belső elnyomói ellen. Ukrajnában a harc dalnoka nemzeti géniuszunk. Tarasz Sevcsenko lett. akinek műveit Weöres Sándor, Képes Géza, Hidas Antal és más költők jóvoltából a magyar olvasók is jól ismerik. Igaza van Alekszandr Bileckij ukrán akadémikusnak. amikor Tarasz Sev_ csenkót a korabeli világirodalom számos képviselőjével összehasonlítva arra a következtetésre jut, hogy költői alkatát tekintve. Petőfi Sándorhoz állt légkör zelebb. Petőfi Szabadság, szerelem c. hatsoros versét valószínűleg a világ minden nyelvére lefordították. Egy portavai születésű ukrán férfival vitatkoztam a versről. Ismerősöm, aki a költeményt már iskolás kora óta ismeri, hevesen bizonygatta, hogy nem Petőfi. hanem Grabovszkij mű_ ve. Minden valószínűség szerint az iskolában valaha tanult vers úgy maradt meg az illető emlékezetében, mintha azt ukrán költő írta volna. Alighanem arról van szó. hogy ez a népszerűségnek már olyan foka, amelyen az irodalmi műalkotás szerzőjének kiléte elhomályosul. Petőfit azért is nagyon szeretem mert életem első. nyomtatásban megjelent műve a Nemzeti dal ukrán fordítása volt, mely 1948-ban egyetemista koromban készült. Verseit eredetiből fordítom. 11 éves koromban egyet/en szó magyar tudás nélkül kerültem Budapestre. Az élet rá- kényszerített, hogy megtanuljam a nyelvet. Ma hálás vagyok a sorsnak, hogy annak idején ilyen lehetőség nyílott meg előttem. Petőfi. Arany János, Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula és Weöres Sándor nyelve olyan kincsesbánya, melynek feltárása örömet okoz számomra. Mi1 yen nehézségekkel találkoztam fordítói munkásságom során? Minden mű nehéz a maga módján. Ma, amikor ..tarsolyomban” Petőfi 60 versét és két nagy epikai művét őrzöm, különösen érzem ezt. Az Apostol lefordítása természetesen több energiámat vette igénybe, mint például A magyar nemes, bár ez is pontos ráhangoltságot igényelt. A János vitéz fordítását viszont a népmeséi motívumok teszik nehézzé. Az egyszerűséget néha nehezebb visszaadni, mint a bonyolultságot. Petőfi születésének jubileumát a János vitéz lefordításával ünneplem ; 28 ezres példányszámban jelent meg 1972. tavaszán a Vészé’ka kijevi kiadónál. E művét 1970-ben a Balaton partján, magyar barátaim vendégszerető gondoskodása közepette kezdtem fordítani, a szigligeti alkotóházban. Azt terveztem, hogy a költő születésének 150. évfordulójára jelentetem meg a művet. Boldog vagyok, hogy álmom megvalósult. Az ukrán gyerekek, de a felnőtt olvasók is szeretettel fogadták János vitéz és Ilus- ka történetét. A jubileum alkalmából találkozom olvasóimmal, akiknek fordítói munkámról ég Petőfi költészetének sajátosságairól beszélek. A magyar költő ugyanolyan élő, mint Puskin, Sevcsen- kó, Miczkiéwicz, mint mindazok a költők, akik kifejezték népünk szellemét. Jurij Skrobinyec Botyánszki János Kékszemü vers Horváth Péter Szerelnék barna szemű lenni, szeretnék mindenkit szeretni. Szeretnék mindenkit szeretni, életem érettük végezni. Etetem érettük végezni, igazért bátran elvérezni. Igazért bátran elvérezni, halálig tisztán megérkezni.
