Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

Nem hiábavaló törekvés

Jóleső érzés tölti el az era- , bért, ha egy budapesti vállalat Békés megyei gyáregységének sikeres munkájáról olvashat valamelyik újságban. Mégha az nem is országos, hanem üzemi lap. Mert a Hajtómű- és Felvonógyár dolgozóinak Hajtómű című lapjában bukkantam a következő sorokra: A békéscsabai 5-ös gyáregység 1972-ben a belső kooperációban eredményesen működött közre, sőt feladatát túl is teljesítette.

Egy dolgos év, eok-solk küzdelmes hétköznap munkájának összegzése ez a mondat. A vezetők és a dolgozók egyaránt teljesítették a kötelességüket. De voltak, akik többet is tettek annál .Közéjük tartozik Ze- mencsik János lakatos-csoportja, mély a 4-es gyáregység kérésére soronkívül elkészített egy elszívószerkezetet a moszkvai ZIL autógyár festőberendezéséhez. így az egészet idő előtt el lehetett juttatni a Szovjetunióba, amit ott örömmel fogadtak, a vállalat pedig milliókhoz jutott

Zemencsik János csoportjából most 10-en távol vannak. A sífelvonó gyártását tanulmányozzák Budapesten, aminek az első példányát nekik kell majd elkészíteniük. Osztrák megrendelés, kifogástalan munkát kíván, hogy a vállalat megtartsa, sőt szélesítse a piacot. —•

JVeiw hiába „oltották a tüzet99

Az elszívószerfcezet soronkí- vüli elkészítésén dolgozott Ma- tuska Miklós lakatos is, aki arra a kérdésre, hogy mi ösztönözte annak a rendkívül nagy feladatnak a végrehajtására, egyszerűen így válaszol:

— Tudtuk, hogy a vállalatnak kell a pénz.

— Na és?

— Ha ég a ház, akikor nemcsak a tűzoltók, hanem a becsületes emberek is oltják — fejezi ki képletesen magát.

— Gondolta, valami haszna egyénileg is származik belőle?

— Nem, dehát a vállalatból élek.

— Régen?

— 1959 óta.

— ígértek valamit a „tűzoltásért’'?

(Portré egy gyárról)

— Semmit. Rákapcsoltunk, csináltuk. Vasárnap is. Aztán a túlórázásért megkaptuk a pénzt.

— Fárasztó volt?

— Ilyesmin nem gondoükoe- tunk, pedig legalább háromszoros erővel dolgoztunk. Tóth József, a gyáregységen belüli együttműködés intézője a munkájával szinte magával ragadott bennünket. Óriási „meló'’ volt. Még súlyra is, mert soksok tonnás az a szerkezet.

Ha másban nem, de a nyereségrészesedésben bizonyára megmutatkozik majd, hogy a Zemencsik csoport nem hiába „oltotta a tüzet”. És a márciusi béremelésben is.

Tavaly kevesen jöttek9 mentek

Polonka György, a termelési osztály vezetője bátran ki meri jelenteni :

— ;A munkások nagyrésze igen jó szakember. Szeret és tud is dolgozni, ötvenöt százalékuk 5, 10, 15, 20 éves törzs- gárdatag.

És tavaly alig néhányan mentek és jöttek, amit elősegített a

4,2 százalékos átlagbér-növekedés, majd novemberben az a kellemes hír, hogy 1973. márciustól az állami iparban dolgozó művezetők és munkások bérének emeléséhez az állam átlagosan 8 százalékot biztosít. Ehhez persze a vállalat is hozzáadja a maga részét.

Nagy Mihály gyárigazgató véleménye szerint eddig meglehetősen nagy gondot okozott a helyes bérarányok kialakítása, Különösen akkor, amikor a nagyobb kereset reményében többen ide-oda vándoroltak. A márciusi bérfejlesztéssel elérhető, hogy valóban az kapjon többet, alti többet is tesz a társadalom asztalára.

De mi a véleménye erről Gl- riez Dániel esztergályosnak, aki nemrég lett művezető.

— Örült az előléptetésnek? — kérdezem először is.

— Természetesen. Igaz, a keresetem nem lett több. csak a gondom. Valamikor azt hittem, hogy milyen jó dolga van a művezetőnek, most már kezdem tudni, mit jelent ez?

mMimmlimilMain

numiiiiiHUi

uunuauninmaHHi»

tőle meg. Az altkori Oroszországban legalább olyan gyakoriak voltak a politikai merényletek, mint a mai Amerikában.

Akadt azonban közvetlen ok is.

Szeptemher végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komolyan foglalkozik egy puccs-szerű különbéke gondolatával. Egy halvacsorán állítólag részeg fővel ki is kottyantotba, hogy Livádiába akarja küldeni a cárt, „hadd kertészkedjék kedvére” és — ré- gensként — Alekszandrát szeretné trónra ültetni.

Az Igaz Oroszok, a Fekete Százak vezérkara, az ultrareakciós háborús párt úgy döntött, hogy látványos ellenakcióval kell megakadályozni Ma- nuszék és a háború befejezésében érdekelt pénzcsoportok kiugrási kísérletét — egyszersmind a fenyegető forradalmat is. Mindenekelőtt el kell távolítani Raszputyint. Ehhez az első lépés még jobban felkorbácsolni a muzsik elleni hisztériát.

Ettől kezdve a Gorohovája utca 64. számú ház 20-as lakásába tömegével hordta a posta a „napjaid meg vannak számlálva” kezdetű névtelen leveleket és ismeretlen telefonálók fenyegették halállal a pokrovszkojeit.

A Raszputyin-legenda szerves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben eiő- érzete; hogy megjósolta közelgő megsemmisülését. De, mint a muzsik egész mítoszában, ebben is viszonylag könnyen kimutatható a racionális mag: a szibériai ekkor már úszott az életve— Van olyan szakmunkás, aki többet keres?

— Akad néhány. Nekik számít a túlóra, nekem nem.

— Igazságosnak tartaná, ha a művezetők bérét jobban emelnék, mint a szakmunkásokét?

— Nem lehetek elfogulatlan. Egyet azonban máris érzek: idegileg előbb megy tönkre a művezető, mini a szakmunkás.

Elsősorban a tett a mérvadó

Kovács Pál IX, marós. Elismerten jó szakmunkás. A művezető bérezésével kapcsolatban így vélekedik:

— Mi, munkások normára dolgozunk. Tőlünk függ, hogy mennyit keresünk. Van lehetőségünk túlórázásra is, a művezetőnek nincs.

— De a művezető prémiumot is kap — teszek ellenvetést.

— Kaphat — igazít helyre Kovács Pál II., aki teljesen jogosnak tartaná, ha a művezető jóval többet keresne.

A segéd-, illetve a betanított. valamint a szakmunkások közötti bérarányokat nem feszegeti. Annál inkább Kucsera Mihály I. betanított munkás, a!ki méltatlannak tartaná, ha növelnék a segéd- és a betanított munkások közötti keresetkülönbséget.

— Tizenegy éve dolgozom a forgácsolóműhelyben, fizikailag talán többet is, mint a szakmunkások — mondja.

— Úgy gondolja, hogy a szaktudást nem kell megfizetni?

— Azért kapnak 400—500 forinttal többet Ez még sok is.

Az elbírálás természetesen a műhely és a gyáregység vezetőinek a dolga. Elsősorban a tett a mérvadó. í

Lépést tartani a követelményekkel

—- A pártalap szervezet beszámoló taggyűlésén úgy értékelték, hogy a kommunisták becsülettel eleget tettek kötelességüknek — tájékoztat Szentesi László, a párialapszervezet titkára.

— Mi az, amin javítani (kell?

— Jobban megszervezni a munkát, mégpedig a vállalat központjától kiindulva. Küldjék időben a tervrajzot és az anyagot, hogy kellően fel lehessen készülni a gyártásra. Ha ezt megteszik, több hajtómű és a mezőgazdasági gépékhez több pótalkatrész készül. »

— És a gyáregységben minden rendben van?

— Éppenséggel itt is akad tennivaló. Nőttek a szakmai követelmények, amivel egyesek nem tartottak lépést

— Hogy segítenek ezen?

— Az idén az osztályvezetők, művezetők és csoportvezetők továbbképzésen vesznek részt, amelyen főként az üzem- és munkaszervezésről lesz szó.

De nőttek a szakmunkásokkal szembeni követelményök is.

A párttaggyűlésen a szocialista brigádmozgalomról is szó volt, amivel itt éppenséggel nem lehet büszkélkedni. Pedig a szervezése aligha kerülne nagyobb erőfeszítésbe.

o

Mi is van a gyáregység tavalyi, gazdasági eredménye mögött? Mintegy 70 millió forint értékű ipari, mezőgazdasági hajtómű- és festékszóró berendezés. Az utóbbi részben más gyáregységgel együttműködve készült el.

Ezzel a gyáregység dolgozói ismét hozzájárultak annak a költségnek a megteremtéséhez, ami szükséges ahhoz, hogy a vállalat egyszer majd egy új Üzemet létesítsen Békéscsabán, az ipartelepen. Mert a jelenlegi helyen már nincs lehetőség a fejlődésre. Négyszintes lakóépületek veszik körül.

Pásztor Béla

Centralizmus és demokratizmus

szélyes fenyegetések árján. I>- * ánya, Marija könyvében elmond- ! ja, hogy ebben az időben apja > sokszor felsóhajtott:

— Fekete felhő lebeg a házunk felett. Érzem, hogy ezek | az utolsó napjaim. ^ ;

Jóslat és logika

■

Mikor utoljára találkozott a j cárral, így búcsúzott:

— Most nem én áldalak meg ; téged. Most neked kell megái- • dánod engem.

Titkára, Szimanovics szerint ■ akkor, Carszkoje Szelőből haza- • térve írta Miklósnak a híres ! levelet:

„Szentpétervárott írom és ha- ; gyom hátra ezeket a sorokat. • Érzem, hogy életem január 1. ! előtt végetér. Azt akarom, hogy ; Atyuska, Anyuska, a Gyerekek j (mármint a cári gyerekek), és ■ az Orosz Föld megtudja és meg- £ értse, amit meg kell tudnia és ; meg kell értenie.

Ha közrendű gyilkosok ölnek \ meg, különösen, ha testvéreim, ! az orosz parasztok teszik ezt ve- ; lem, neked, Oroszhon Cárjának, > nincs mitől tartanod. A tróno- • don maradsz és nyugodt lehetsz : — ivadékaid még évszázadokon át uralkodnak. De ha bojárok, nemesek ölnek meg, ha ők ontják ki a véremet, ha vérem az ^ ő kezüket szennyezi be, húszon- - öt éven át nem mossák le magukról ezt a vért. Ed fogják hagyni Oroszországot. Gyűlölik és megölik egymást és huszonöt esztendői* belül nem lesz nemesség Oroszországban.

(Folytatjuk)

IT gy párttaggyűlési hozzá-1 szólásban hangzottak el a következő szavak : „Az utób- | bi időben már eleget beszéltünk a demokratizmusról, most a centralizmus erősítésén van a sor”. A Központi Bizottság 1972 novemberi határozatának értei., mezősével kapcsolatban fogalmazódott meg ez a vélemény, amit — érthetően — nagy vita követett.

A legélesebb ellenvéleményt az említett hozzászólás azzal váltotta ki, hogy megengedhetetlenül elszakította és szembeállította egymással a demokratikus centralizmus két oldalát. Helye, sen mutattak rá a vitában, hogy a két oldal feltételezi egymást, egységet alkot, s egyiket sem lehet a másik nélkül, különösen pedig a másik rovására fejleszteni. Eddig sem az volt a probléma. hogy nagy teret kapott a demokratizmus fejlesztése hanem az, ha egyidejűleg egyes helyeken nem fordítottak gondot a centralizmus következetes érvényesítésére is. A pártnál? eddig is az volt az álláspontja, hogy a pártdemokráciát csak a demokratikus centralizmus keretében lehet és szükséges fejleszteni, s a másik oldalt, a centralizmust sem szabad elhanyagolni. Ugyanez áll most a centralizmus erősítésére is.

/V kkor hát mi most az új- szerű ebben? — vetődött fel a kérdés az említett taggyűlés vitájában. — A Központi Bizottság határozata ezek szerint semmi újat nem tartalmazna a centralizmussal kapcsolatban? Úgy vélem, helyesen érvelték azok. akik úgy foglaltak állást, hogy e tekintetben is újszerű mozzanattal találkoztunk a határozatban. Ázsiai, hogy a X. kongresszus határozatainak következetesebb végrehajtásáért száll síkra és nagyobb határozottságot követel a párt politikájánál? egységes értelmezésében, kétségtelenül a centralizmus erősítését is hangsúlyozza. A centralizmus erősítését jelenti az is, hogy a pártegység összetevői közül nagyobb követelményeket támaszt a pártpolitika gyakorlati megvalósítására irányuló cselekvési egységgel szemben,

A centralizmus ilyen értelmű erősítéséhez, a félreértések elkerülése végett, két megjegyzés kívánkozik. Először is: nem arról van szó, mintha ezek az új mozzanatok a demokratikus centralizmus értelmezésének valamiféle elvi revidiálását jelentenék. A demokratikus centralizmus fejlesztésére irányuló eddigi törekvéseink egyáltalán nem voltak hibásak, és ezért nem is szorulnak a korrekcióra. A centralizmus erősítése tehát nem azért szükséges most, mintha eddig „túltengett” volna a demokratizmus, hanem mert egyes területeken a X. kongresszus határozatainak végrehajtása vontatottan, következetlenül történt, helyenként a gyakorlat nem mindenben felelt meg a párt politikai irányvonalának.

ÇS úlyosan téved azonban, a<u úgy képzeli, hogy most háttérbe szorulhat a demokratizmus és mindenekelőtt a párt- demokrácia fejlesztése. Erről nem lehet szó, ha felelősség- teljesen akarunk érvényt szerezni a kongresszus határozatainak. A Központi Bizottság határozatából következően, most a demokratizmusnak azokat a lényeges elemeit szükséges erősíteni. amelyek fokozzák a párttagság politikai aktivitását, szélesítik bevonását a végrehajtás ellenőrzésébe. Hiszen munkánk eredményessége most nagyban függ attó'. mennyire tudjuk politikai céljaink megvalósítását

az egész párttagság, a dolgozók széles tömegeinek ellenőrzése alá helyezni. Ez nem jelent sem* miféle bizalmatlanságot az intézményi, vállalati vezetőkkel szemben de bármilyen tökéletesen is végezzék munkájukat, nem pótolhatják ezrek és tízezrek kritikai észrevételét, minden lényeges részletre kiterjedő figyelmét.

A politika milliók ügye — abban az értelemben is, hogy csak azok tevékenységében valósulhat meg. Ahogyan nem nélkülözhetők a termelésben, úgy a vezetésben sem pótolhatja aktív közreműködésüket semmilyen más módszer.

demokratizmusnak számos olyan eleme van, amely a legszervesebben kapcsolódik az eredményes végrehajtáshoz. az egységes cselekvéshez. Ilyen például a jó tájékoztatás, amely sokoldalú és tartalmas választ aid az embereket foglalkoztató miértekre, ismerteti a végrehajtási megoldásokkal kapcsolatos elképzeléseket. A Központi Bizottság határozata nyomán az állami- társadalmi intézmények, vállalatok vezető szervei különféle intézkedéseket dolgoznak ki a X. kongresszuson meghatározott politikai célok hatékonyabb megvalósítására. Ezek az intézkedések a pártszervezetek, a párttagok politikai mozgósító munkájával válnak az emberek meggyőződéséé tevékenységének programjává. Ezzel kapcsolatban nem téveszthetjük szem elől hogy ami a vezetők számára egy döntéssel kapcsolatban magától értetődő, nem valószínű. hogy minden párttag számára is ugyanilyen nyilvánvaló. Gondolni kell rá, hogy a sokféle döntési lehetőség között megfelelő tájékoztatás híjén aligha igazodnak el. s enélkül a meghozott intézkedés mellett sem tudnál? síkra szállni.

Ami pedig' a demokratizmus, olyan elemére vonatkozik, mint a párton belüli viták, itt is sajátos módon és bizonyos tekintetben újszerűén jelentkeznék a feladatok. Ma elsősorban az olyan vita vezet célhoz, amely a végrehajtás legelőnyösebb és legkedvezőbb feltételeit tárja fel, ami nem elodázza, hanem meggyorsítja a cselekvést a feladatok megvalósítását. Most. amikor számos konkrét intézkedés kidolgozására kerül sor, óriási jelentőségű a párttagság véleményének számbavétele. A különböző tanácskozások, megbeszélések annál inkább szolgálják politikai céljainkat,, minél inkább felszínre hozzák a párttagok észrevételeit, gondolatait. Az ilyenfajta viták szintén fontos alkotó elemei a demokratizmusnál?, s ebben az értelemben nélkülözhetetlen feltételei a centralizmusnak,

A demokratizmus fejlesztése útján biztosítható az a légkör, amely növeli a vezető posztokon dolgozók felelősségét a munka jobb megszervezésében. Ez is a két oldal egységét tükrözi.

demokratikus centralizmus elve biztosítja pártunkban az eszmei-politikai- cselekvési egységet, amely erejének, ütőképességének legfontosabb feltétele. Ezért továbbra is együttesen szükséges fejlesztenünk, erősítenünk a demokratikus centralizmus mindkét oldalát.

K. I.

1973. FEBRUÁR 8.

5