Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-06 / 30. szám
A Gép- és Gyorsíró Iskolában „Talán egy kicsit sok címet soroltam fel99 9..déefdéef“köz, emjéemjé-köz... A kondorost Karcagi-ikrek közül Zsuzsának diktál Várszegi Pálné. A vasárnap délutáni első műsorismertetésben mondta a címben idézetteket a műsorközlő s csak egyetérthetünk vele. Hiszen a hét végét — részben a szombat délutánt is — a már- már áttekinthetetlen, szétforgá- csoltság-számba menő bőség jel- lemesrte. Ami néhány esetben együtt járt azzal, hogy nem maradt idő egyes arra érdemes gondolatokat megfelelően kifejteni. Az összeállítóik dicséretére szolgál, hogy két délutánon szinte a fél világot a néző elé varázsolták. Ha Grúziát és Granadát, a bolgár tengerpartot és a lavinák világát említjük, még korántsem értünk végére a sornak. A televízió az ismeretek gazdagításának ebben a formájában egyelőre felülmúlhatatlan, A másik dicséretet is ismereteket közlő, ismereteket terjesztő műsoraiért érdemli a televízió — az ismeretek közlését itt a szokásosnál szélesebb értelemben nézve. Érdekes kérdésekkel foglalkozott a Pedagógusok fóruma. Bár a zártrendszerű tv-lánc iskolai alkalmazásához és a vegyes életkorú KISZ- alapsZervezetekről mondottakhoz volna hozzáfűznivalónk. Az elsőhöz, hogy az új technikai módszerek bevezetésekor, metodikai kísérletezéskor mindezt úgy kell megoldani, hogy soha ne mehessen a még a régi formákban tanuló osztályok rovására. Utóbbinak egy mondata bánthatta a hallgatók fülét: a szólásra kért KISZ-vezető azt tanácsolta a vegyes életkorú KlSZ-alapszervezetetoet segítő pedagógusoknak, hogy „El kell felejteni a régit” — és esz így sehogyan sincs jól. Hiszen az osztályszervezésű KlSZ-közösHa a satarec karrierjéről lefejtjük a személyi vonatkozásokat, nyersen, de vitathatatlanul megkapjuk a következő képletet: a különös muzsikot a feudális reakció dobta be a politikai porondra, de hamarosan az új, dinamikusan tért hódító erő eszköze lett, a nagytőkéé. Különös komédia Nemcsak Rubinstein és Ma- nusz, Oroszország két legnagyobb bankára húzódott meg Raszputyin árnyékában, de a birodalom legnagyobb gyárosa is. Hogy milyen kapcsolatok fűzték a sztarecet a közismert Putyilov-művek tudajdonosához, arra álljon itt egyetlen példa. 1916. elején a forradalmi erjedés elérte a létfontosságú hadiüzemeket is: sztrájk fenyegetett a Putyilov-művekben. A gyáros még ezt a körülményt is arra akarta kihasználni, hogy jobban profitáljon az amúgy- is szinte korlátlan lehetőségeket biztosító háborús konjunktúrából. Röviden: többek között a sztrájk-veszélyre és a „szükséges korszerűsítési beruházásokra” hivatkozva, pénzt akart szerezni az államtól. Rá is, a fantasztikus bürokráciára is jellemző, ahogyan hozzákezdett. Először írásban nagyösszegű hitelt kért az Orosz-Ázsiai Bank igazgatójától — aki történetesen ugyancsak ő maga volt. A komédia további része még szebb. Pu- tyilov, a bankár, hivatalosan értesítette Putyilovot, a gyárost, hogy levelét megkapta, de annak, a legnagyobb sajnálatára, nem tehet eleget. Ezt az önlevelezést lobogtat^* sége&nek voltak és vannak szép eredményeik. S ezeket, az itt tapasztaltakat nemcsakhogy elfelejteni nem szabad, hanem fel kell őket használni az új forma kereteiben. Máskülönben az új forma csupán forma maradna, s nem telhetne meg igazán gazdag tartalommal, a korábbinál több érdekességgel, vonzerővel, nevelőhatással. Megrendítő volt a Petőfi Sán- dor-szavalóversenyen elhangzott József Attila-levél, amit a költő Babitshoz írt s legkitűnőbb versei színvonalán vallott benne kora embertelenségéről, alapvető igazságtalanságairól. Ritkán kerül ez a levél még az irodalomkedvelők kezébe is, most pedig egyszerre százezrek tudták meg a lehető leghitelesebben, hogy a két világháború közötti időszak legnagyobb magyar k/ltője a szó szoros értelmében az éhhalállal küzdött. S bár az utókornak sohasem a költői életrajz adatai, hanem a költői életmű darabjai a legfontosabbak, egy-egy ilyen döbbenetes adalék segít a versek értésében-érzésében is. A Hét műsora újólag ráébreszthette a hallgatót-nézőt,, hogy az ember a hétköznapokon is a jövő történelmének részese. Hiszen a sztálingrádi csata ma már nagyon sokaknak történelem — pedig az elmúlt héten, az akkori győzelem harmincéves évfordulóján ötven év körüliekként jelentek meg a csatát túlélő sorkatonák. S az- időtájt születtek, a mai harmincévesek. Akiknek három évtized múlva a mai jelen — s éppen a Hét műsora idézte a vietnami nép győzelmét, harccal kivívott békéjét — lesz majd történelem. va fordult az államhoz azzal a zsarolás-illatú követeléssel, hogy adjanak a gyárnak 36 millió rubelt. Nem kölcsönbe, hanem szubvencióként, vagyis ajándékba. Joggal hihette, hogy megkapja — tombolt a háború, a hadseregnek égető szüksége volt mindarra, amit üzemei gyártottak. De éppen a háború miatt — nem kellett számolnia azzal a lehetőséggel, hogy az állam megtagadja követelését és erőszakkal kényszeríti a további termelésre? Dehogynem: a Duma már régen visszhangzott attól a követeléstől, hogy he- 1 lyezzék katonai parancsnokság ■ alá a Putyilov-műveket. Sőt, ; ennél jóval több is történt. A • teljhatalommal felruházott cári : csúcsszerv, a Különleges Tanács ; meg is szavazta a Putyilovék ; katonai irányításával kapcsola- ■ tos döntést. Csakhogy a gyáros ekkor ■ harcba dobta Raszputyint. A sztarec pedig a cárnét. Teljhatalom ide, teljhatalom ; oda — a frontról cári ukáz uta- j sította a Különleges Tanácsot, j „vizsgálja felül” a Putyilov- : ügyet. Az intézkedést hatályon ; kívül helyezték. A Duma elnö- j ke, Rodzianko őrjöngött. Fel- ! hívta egyik barátját. Gyersz j admirálist, a Különleges Tanács ; tagját. — Mit csináljak? — hallat- • szott a síri hang a vonal má- ! sik végén. — Meg parancsol- ; ták, hogy szavazzak a katonai ; irányítás ellen. A sztarecnek ez az egyetlen * közbenjárása 36 millió rubelt ! jelentett Putyilovnak. (Folytatjuk) Negyven lány ül az asztaloknál. Figyeli a táblánál szorgoskodó társat. Gyorsírás-gyakorlat. Vastag szárral kezdődik a kré- tavonai meredeken, súlyosan lezúdul, aztán mintegy felpattanva az alsó léniáról vékonyan felfelé ível, csinál néhány köny- nyed piruettet, pár' éles pengefordulatot, majd egy közbeiktatott cikk-cakk után a magasba lendül. Szinte gúnyolódik saját rideg tartalmán, amit a tankönyvből diktál a tanárnő: „A rendelkezéseket szigorúan be kell tartani. Már ezerszer megmondtam, hogy jobban figyelj” — és így tovább. S a lányok — nem a diktátum Homoki Mária mestersége jelvényei. el, a gyorsírófüzettel és a gondosan hegyezett ceruzákkal. miatt, hanem, mert egyébként is ezt tennék — figyelnek. Kék köpenyük búzavirágtenger. A sárga, piros, fehér blúzgallérok meg margaréták, izzó pipacsok... Perjési Jánosné, a békéscsabai iskola igazgatója elmondja, hogy csaknem félévszázados már az iskola s annak is tizenöt esztendeje, hogy itt, a Kun Béla utcai épületben tanulják a lányok a gépírást, gyorsírást. Kétszer negyvenketten naponként felváltva járnak iskolába a hallgatók s huszonnégy az esti tagozatos osztály jelenlegi létszáma. Két év a tanulmányi idő, utána könnyű az elhelyezkedés. S aki akar, levelező tagozaton továbbtanulhat a Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola második évfolyamán. A végzősök átlagosan ezerhatszáz forinl körül keresnek, de volt már rá eset, hogy valakinek kétezeregyszázat és lakást kínáltak. Persze, azért percenként legalább hatvan szótagos sebességgel kell tudni gépelni és százötven szótagos sebességgel gyorsírni — ez utóbbi háromszorosa a köznapi írás gyorsaságának s megfelel az élő beszéd tempójának... Homoki Mária Füzesgyarmatról jár be naponta Békéscsabára. Fél ötkor kel hajnalonként s éppen tizenkét óra múlva ér haza autóbusszal. Nem könnyű egy elsőéves élete. Másfél éve, a hetedik általános elvégzése utáni nyáron Miskolcon látta egy rokonát gépelni, akkor kapott kedvet hozzá. Most azonban már a gyorsírást szereti inkább. A gépelésben jobban elfárad — egy helyben ülni sem könnyű s nagyon igénybe veszi a gépelés a csuklót, az ujjakat. Füzesgyarmaton szeretne majd dolgozni, ahol szülei is laknak. A 900— 1000 forint körüli fizetésből — ilyen lehetőségre van most kilátása — könnyebb lenne az élet a szülői házban... Negyedszázada tanít gép- és gyorsírást az osztály szaktanára, Várszegi Pálné. Talán nincs is olyan vállalat, hivatal, intézmény a megyében, ahol ne dolgoznának volt tanítványai. A két nappali s az esti tagozat osztályaival elégedett. Mert szorgalmasak, igyekvők a lányok a két fő tárgyban s levelezésben, ügyiratszerkesztésben is. Pedig legtöbbjük sok-sok órát tölt naponta utazással. Most vizsgára készülnek s versenyre: a követelmény az elsősöknek percenként nyolcvan, illetőleg száz szótagos gyorsírási sebesség s tíz perc alatt ezer leütés géppel... Optimák, Erikák, Olympiák, Rheinmetallok billentyűit kopogtatják a lányok. Másolnak: „gyermek-egyikre-megyeit-íi- gyeli-legyen-vegyíti-jegyeit” — a szöveg most még csali összefüggéstelen szavakból tevődik össze, dehát a technikát így lehet csak megtanulni. Felerősített metronomhang segíti az egyenletes munkát. Percenként hetvenkettőt dobban a hangszóró, hetvenkét billentyűt ütnek le a lányok. Egy billentyű leütése annyi erőt vesz igénybe, mint ha felemelnének egy öt dekás súlyt. Aztán elhalkul a hangszóró, új feladat következik. Kórusban mondják a lányok, amit leírnak: „déeiidéeí-köz, emjéemjé-köz...” Magasra függesztett tábláról másol az első osztály. (Fotó: Demény Gyula) «1—ö)
