Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-27 / 48. szám
Bodáék új otthona Szeghalmom, a Ckepel Autógyár Alkatrészgyáregység szeghalmi gyárrészlegében a szociális létesítményt bővíti a Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyik építésvezetősége. Az építkezésen a betonkeverő- gépnél dolgozik Boda Jóizsef is. Kissé meglepődik, amikor azt mondom neki, hogy „elrabolom". Csak egy fél órára. De, hogy ne vonják le a béréből ezt az időt. megkérem a többieket, hogy helyette is dolgozzanak. — Vigye, és vissza se eressze! — int tréfásan búcsút brigádtársa, Harmati István, s a többiekkel együtt mindjárt meg is gyorsítja az ütemet. — A vállalattól vagy a ta© Amire a musorszerkesztők jobban figyelhetnének A szomlbat nagyba változatos, érdekes műsort hozott Jól mondta estefelé a kedves be- mandónö. hagy ezt az egész szombat estéit végig lehet ülni a tévé előtt, mint ahogy sokan úgy is tetteik. Ék a tévé esetében az a .sokan” mindig több százezer ember, de az esti fő- műsorok idején milliós nagyságrendű a Tisztelt Közönség. Ez a milliós nagyságrend is figyelmeztet a nagy felelősségre. Persze, műsor-szerkesztő és jóváhagyó legyen a talpán, aki mindenféle igénynek eleget tudna tenni, szerencséire azonban van valami, ami jó segítő: a művelődéspolitikánk eszmeiségéhez való igazodás. Néha nem sikerül, be kellene vallaniuk tévés kollégáinknak is, habár mi, ■nem tévések általában nem ért- jóik, hogy miért. Itt volt ez a sracm/bat-vasárnap. Szombaton annyi minden között válogathattunk, hogy egyszerűen lehetetlen volt a válogatás. Szerelmi történetek döm- pingje volt ez a szombat, Palotai Boris mai történetein át Kállai István újabb „mester”-művéig, amelyben a külföldön is „kultúrát-terjesztő” beatzenekar szakállas, enyhén nyápic, de divatos, hokiszerelés-nagyságú bundát viselő gitárosa semmiképpen sem akar apa lenni, hoíotit a kezded teendőket már régen megejtette Szöszi vél, akinek még az igazi nevét se tudja... Az alaposan sznob-ízű, néhol bizony ízléstelen történetkében hosszú tízperceken ált az a fő konfliktus, hogy a szakállas kétségbevonja. miszerint ő a Szö- szi gyerekének apja. Igaz, hogy Szöszi is hasonlót állít, mert megszülve a gyereket „joga van” ahhoz, hogy kiválassza a megfelelő apát, de az nem a szakállas lesz. Mire a szakállas kijelenti, hogy — idézek a tévéjáték irodalmi igényű szövegéből — „ragaszkodik a fene” a gyerekhez, bár az ellen-apaje- lölt, a másik zenekar vezére, a Szamosi Pixi (Sztevanovity Zorán) „a büdös életbe nem tudna összehozni egy ilyen gyereket”. Közben ha rángatózni kezdenek, akkor tudjuk, hogy most a dalbetét következik. A szakállas Zala Márk jól érti ezt, nagyszerűen énekel, ki «bál és acsarkodik a fene tudja mivel; Szöszi, azaz Bencze Ilona viszont vele acsarkodik, pedig a fiú, ösztönzi, hogy „vess le minden gátlást”, de a Bencze nem képes levetni, bizonyára érzi az egész „mestermű” lehetetlenségét. No, mindegy, a vita hirtelen megfordul, a szakállasnak már kellene a gyerek, mert az ő fiára a Szamosi Pixi „ne erőltesse rá a Metronom együttes cifcis stílusát,,. Nagyfokú megfontoltságra vall. kétségtelen. Bár még a Szöszi is kimond egy empirikus (!) igazságot, miszerint: „ne feledd, hogy egyenjogúság van és csak nekem lehet igazam!”; aztán a szakállas összetűz az éppen egy mulatóban torokhangon daná- szó Pixivel, a mikrofonba hörgi vádjait (a csoda-szőrű óriás-bundában, a kultúra terjesztéséért vehette) — mígnem kiderül, hogy a Szöszi kavart össze mindent. Erre a lány is bejön valahonnan a képernyőre és Madonna-mosollyal rúg ja. le a cipőjét, hogy ellejtse szakállasával a násztáncot. Megható történet! Aki nem hiszi, nézze meg mégegyszer, ha újra műsorra tűzik, ami ekkora siker esetén a televíziótó] joggal várható. Csak azit sajnálom, hogy nincs színes tévém, mert a remeklés ráadásul színesben készült, csak azért, mert így olcsóbb. Elnézést, kedves olvasóm, hogy ilyen hosszadalmasén ecseteltem Kállai István „művét”, kérem, bízzanak abban, hogy a következőt csak néhány hét múlva mutatják be... A szombat éjszakai tévé-novellákról, is sokat beszélhetnénk, hely hiányában csak röviden igyekszem értékelni azokat. Az „Evelyn ’ a sorozat-szerelem előnyeit és bosseantó hóitrányait elemezte frivol nyíltsággal (Al- j mást Éva és Sinkó László játszották); a „Véletlenek” Bánki Zsuzsa és Gábor Miklós alakító- ; sával emelkedett ki; a „Heléne férje” Helénéje Váradi Hédi volt, sajnos túlaffektálta az_ egészet. Roppant nagy rendezői ötlet viszont, hogy a spártai Me- neláosz autószifonból iszik szódát és tekercses, import vc-pa- pfron kap üzenetet nejétől, hogy lelép Párisszal, mert neki az a jobb... Vasárnap: Tenkes-ismétlés, Delta, Petőfi szavalóverseny, Mézga Aladár és az érthetetlenül rossz műsoridőben (délután 3 órakor) sugárzott Pedagógusok fóruma. Ki nézi ezt meg kora délután? Számosán kritizálják az alkalmatlan időt. eredménytelenül. Vagy a műsorszerkesztő kollégákat ez tényleg nem érdekli? Este „A tűzön nincs átkelés” című szovjet filmet láttuk, komor, szép élmény volt, majd cigánydalok és cigánytáncok csokra zárta a napot hangulatosan. Ervin nácstól jött? — kérdezi Boda József, aki nem tudja mire vélni. hogy ilyen sebtében elhívják. Csak annyit sejt hogy a házával kapcsolatban lehet valami. Mert eddig is rengeteg gondja, baja volt vele. Amióta megkezdte az építkezést, másra sem futatta az idejéből. ( Igaz. tavaly december 4_re bekölfözhetővé vált az új otthon. Még ugyan nem készült el teljesen a ház, de a család iáve feleségével és négy fiával már ott „vészelte” át a telet. így is sokkal jobb körülmények között, mint abban a kunyhóban, amely, ben azelőtt lakott. Régebben foglalkozott azzal a gondolattal, hogy családi házat építsen. És egyszer segítségért fordult Jánk Tivadarhoz, a vállalat igazga^-^oz, akinek könnyű volt elhatározásra jutnia. Boda József derék, szorgalmas ember, akinek a munkája és magatartása ellen kifogás nem merült fel. Igaz. még csak három éve dolgozott a vállalatnál de előzőleg sem volt vándormadár. Ennek lett az eredménye, hogy a vállalat neki adta el az egyik felvonulási épületet lebontásra, melynek az árát — 5 éves szerződés alapján — havi 400 forint., jával kell visszafizetnie. A községi tanácstól használatra telket. az OTP-től pedig — havi 215 forint törlesztés mellett — 70 ezer forint hosszúlejáratú kölcsönt kapott. Sokan segítettek az építkezésnél, rokonok, barátok, munkatársak. Mindezekről már a lakásában beszélgetünk, amelyet — ha szerényen is, de — bebútoroztak. A fiatalasszony nemcsak a házukra, hanem a férjére is büszke. Tudják ugyan, hogy a gond nem szűnt meg, mert fizetni kell. mégpedig havonta 615 forintot. A legnehezebbjén azonban már túl vannak. Valamit hoz majd a kert a konyhára, ha elkészül az ól. malacot nevelhetnek és a férfi márciusban fizetésemelésre is számíthat. Kemény fából faragták Boda Józsefet: mert vá’lalkozni arra. hogy kijuttassa a családját a cigánytelepről. Az új körülmények között más lesz a gyerekek sorsa mint amilyen az övé volt. Azt akarja, hogv tanult emberekké váljanak. Legyenek szakmunkások, vagy szerezzenek még magasabb képzettséget. Tudja .hogy társadalmunk ezt lehetővé teszi számukra. Ivacska Pál művezető azt sem tartja kizártnak, hogy Boda Józsefből is kőműves lesz még. Fiatal, 32 éves ember, ha elvégzi az általános iskola hetedik i nyolcadik osztályát, leteheti a szakmunkásvizsgát. Csak az elméleti részt ismerje meg jobban a gyakorlati munkával talán már most sem vallana szégyent. Pásztor Béla Május: a béke és barátság hónapja — Békemozgalmunk 1973-ban A magyar békemozgalom programja az idén annak jegyében formálódik, hogy a Béke Világtanács 1973-at a békeszerető erők világkongresszusának évévé nyilvánította. Az év végén Moszkvában megrendezésre kerülő Béke-világkongresszus az imperializmus ellen, a békéért, a nemzetközi biztonság erősítéséért és a népeik nemzeti függetlenségéért küzdő társadalmi erők világtalálkozója lesz. A magyar béke- mozgalom fontos feladatának tartja a moszkvai béke-világkongresszus célkitűzéseinek népszerűsítését. különböző nemzetközi fórumokon kezdeményező- en lép fel a feszültség enyhítése, a békés egymás melllett élés politikájának népszerűsítése és az antiimperialista erők tömörítésé érdekében. Ezt a célt szolgálja békemozgalmunk májusban megrendezésre kerülő béke és barátsági hónapja is. Az idei esztendő a nemzetközi és a magyar békemozgaiom megalakulásának — szervezett kibontakozásának — 25. évfordulójához kapcsolódó jubileumi ünnepségek előkészítésének a kezdetét is jelenti. A hazai békemozgalom aktív szerepet vállal az 1973 júliusában Berlinben megrendezésre kerülő X. Világifjúsági Találkozó céljainak ismertetésében, határozatainak népszerűsítésében. (MTD Jegyzetek a Moszkva partról 3. Nyelvet tanulni — közhelyszámba megy — abban az országban lehet legjobban, ahol az illető nyelvet mindenki beszéli. Ahol mindenki megbízhatóan tudja, hogy az orosz „hajó” vagy „gépkocsi” nőnemű vagy himne- mű szó-e, ahol tévedhetetlenül helyesen ejtik a „harasó” magya- ' roknak nagyon kemény h-ját, ahol a gyerekeknek is világos, hogy a rossz hangsúly okán rántott máj helyett teasüteményt tesz majd elé a büfében az el-1 árusító. Különösen jó iskola a mindennapi élet. Hiszen az üzletekben, múzeumokban gyakori „Nem do- hányozni !”, azaz „Ne dohányozzunk [’’-felirat nemcsak megtiltja. hogy rágyújtson valaki, hanem egyben a felszólító mód használatára is tanít, egy utcai ákombákom — „Sztyopka sza- j már” — a névszói állítmány példája, míg a metró utasa, „Rok- j kantak és kisgyermekkel utazók I ülőhelyei”, a birtokos és az esz- közhatározós eset használatainak titkaiba avat. Egész napos nyelvtanfolyamokat sugároz a rádió és a televízió is. Akármiről is beszél a riporter, a bemondó, a dokumentumjáték szereplője, minden téma egy-egy nyelvóra. Nem egyszer a magyar nézőnek, hallgatónak j különösein hatékony nyelvóra.1 Egyetlen késő őszi estén például három magyar vonatkozású mű- j sorrész is volt az első tv-csator- j nán: a Montmartrei ibolya című operett egyik színesben adott j táncszámát konferálta a műsorközlő, a híradó magyar divatbemutatót villantott elismerő ki- síérőszöveggel a nézők elé, az Ili | és Petrov regényéből írt Aranyborjú film elején pedig szintén magyar operett, a Bajadér dallamai hangzottak fel. Nem sok- kaj a fi hu után pedig a rádió közvetített operettestet Budapestről — ez azonban nem az oroszul tanuló magyaroknak, hanem a magyarul tanulni szándékozó szovjet rádióhallgatóknak jelentett nyelvgyakorlási alkalmat. Az újságok mérhetetlen meny- nyisége is naponta megjelenő, mindig friss nyelvkönyv-halmaz. A hajómodellezők lapjától a lemezmelléklettel árult Krugozo- rig, a hatmilliós példányszámú Falusi élettől a kiterjesztett szárnyaival csaknem méteres „fesztávolságú” Izvesztyijáig, lehetetlen volna mind felsorolni. A rendkívül népszerű, gyakran csak „pult alól” beszerezhető Krokogyil rajzsorozatának cime: „Százötven napos kirándulás”. Az első rajzon — október 20-át ír a naptár — zokogó apa mondja a családjának: „Isten veletek! El kell hagynom benneteket! Nincs más kiutam.” A másodikon az anya s a gyerekek fájdalmasan kiáltják a repülőgép után: „Visszavárunk, papa!” A harmadikon — november van már — az otthonmaradottak olvassák az apa levelét: „Szo- csiban vagyok, gyönyörű a tenger mellett a nyár. Fürdőm, napozom.” Űjabb levél december 20-án: „Üdvözöllek benneteket Batumiból. Olyan meleg van, hogy kiskabátban járkálok.” Levél március derekán: „Virágzanak a mandulafák, minden csupa verőfény. A türelmemnek azonban vége. A bírósághoz kell j fordulni!” Az utolsó rajzon aztán a férj olvassa a felesége levelét: „Kedves Grisa! Visszatérhetsz. A szabóműhely vezetője megijedt a bíróságtól és végre elkészítették a télikabátod,” Hetenként jelenik meg a többszínnyomásos. a mi napilapjainknál valamivel kisebb formátumú Moszkvai Reklám. Egyik érdekes címoldalán a Föld színes fényképe, alatta a Karlovy- Vary-i nemzetközi fesztiválon Kristály Glóbusz-díjat nyert filmet hirdetik : a forgatókönyv írója szerint A megzabolázott tűz tulajdonképpen három történetet foglal össze, egy ember életééf, a rakétatechnika fejlődéséét és a szovjet állam megalakulásáét. A szereplők közű! a legismertebb Szmoktunov- szkij, aki Ciolkovsizkij, a rakétarepülés atyját személyesíti meg. A belső oldalakon kiállításokról, színházi bemutatókról, sport- eseményekről tájékoztat a lap mellette új könyvekre, gyermekjátékokra, divatújdonságokra hívja fel a figyelmet, közli a városközi beszélgetések telefonszámait s helyt ad apróhirdetéseknek. Tízből hétben moszkvai vagy Moszkva-kömyé- ki lakásra akarja valaki elcserélni'! leningrádi, minszki, poltavai. habarovszki egy-két-három szobáját. Nagy kérdés, hogy az. igyekezet milyen sikerrel jár. hiszen a szovjet fővárosban sem kis gond a lakáshiány. Pedig éppen a lakásépítésre fordítják s legnagyobb figyelmet Moszkvában. Úgy mondják a „benszü- löttek”, előfordulhat késlekedés sok másban, a lakások azonban mindig határidőre elkészülnek. Az — Arbat-metróállomáshoz fényújság vonzza esténként a moszkvaiakat s a túristákat. Utóbbiaknak hamar akad kalauzuk a vendéglátók közül, akik szívesen megmagyarázzák az alig-követhető gyorsasággal futó villanykörte betűket. Szóljon a hír akár a belpolitika fontos eseményéről, Adamo vendégszerepléséről vagy a nemzetközi hírű diplomata, Csicserin születésének évfordulójáról, akiről a villanyújság táblája alatt hangzott el az alábbi történet: — A Nagy Októbert követő esztendőkben az Ararátot választotta címerébe az egyik kaukázusi szovjet köztársaság. A törökök tiltakoztak, mondván, hogy az. illető csúcs az ő területükön van, tehát azt nem rajzolhatja címerül más ország. Csicserinre várt a helyzet tisztázása s ő néhány mondattál megoldotta a problémát: „Eltávolítjuk a címerből az Ararátot. Mert igaz, hogy — mint Önök állítják — nem a mi országunkban magasodik... Ha előbb Törökország is eltávolítja zászlajáról a félholdat. mert ugyanúgy igaz, hogy a Hold sem török felségterület. Bár ugyanolyan jól látszik az Önök országából, mint az Aratót a miénkből.” (Folytatjuk) Daniss Győző BÉKÉS 5 1*73. FEBKUÁB 27. ”
