Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
Szeghalmi változások osszű betek1 vizsgálódása is kevés lenne ahhoz, lom közművelődési helyzetét feltérképezzük De még ez is . csak a jdolgok kezdete lenne, hi- j szén a feltérképezés csak bizonyos fokú megismerést jelent, utána pedig a következtetések összegzése lenne a legfontosabb. Az, hogy miiként ét, merre, hogyan tovább? Állítom, hogy közművelődésünk gardiusi csonvó- ia ez: miként, nogyan és merre tovább? Nem az a probléma, hogy nem tudjuk miféle általános célok felé törekszünk, hiszen az világos, de a megvalósítás, az már nem olyan egyszerű. Egyelőre 1973-ban vagyunk és Szeghalmot választottuk vizsgálódásunk tárgyául. Le is kell szűkítenünk a kört általában a művelődési központra, mely — ahogy hivatalosan mondják _ „ járási feladatai meghagyásával** tért át a nagyközségi tanács kebelébe. Az áttekintés így már sokkal könnyebb. De a kép koránt sem világos és egyértelmű. Küzdelmek megalkuvások, bajok, gondok és egyelőre szűkmarkúan mért örömök. Mert nem szabad folyton azt nézni, ami már megvan, ami már jó, és népi törődni azzal, amit esetleg különböző tanácskozások után beszélnek és gondolnak a népművelők. Szóval a teljes képre van szükség. Minden szépítgetés nélkül, mert ha szépítgetünk valamit, annál nehezebben lesz az a múlté. Az első, nagyszerű öröm mégis • művelődési központban ért, amelynek meghagyták ugyan já- \ rási feladatait, de négy állandó munkatárssal (ebből egy gazdasági) hogyan is képzeljük mi ezt a járási munkát? Megegyez- tunk abban az új igazgatóval Sándor Jenonével, hogy ezt most hagyjuk, erről most ne beszéljünk. Mégis engedjenek meg egy kis kitérőt: valóban hogyan kép- zeljük? Van egy igazgató (akit ide hívnak tanácskozni, oda hívnak értekezni; azt az órát a falon, de elfelejtettük!) aztán két művészeti előadó (a közművelődés számos főbb területére!) és a gazdasági előadó, aki általában azt adja elő, hogy nincs ! pénze. Azt hiszem, mégis csak jobb lesz visszatérni az eredeti riportvonalhoz: tehát ~az első, nagyszerű öröm a művelődési’ központban ért. Sándor Jenőné energikus, okos, hozzáértő asz- szony, és ezen felül még egy nagyon jó tulajdonsága van: őszinte ember. Én is az voltam, amikor megkérdeztem: volt mersze vállalni ezt a házat, ahol éveken at egymás kezébe adták a kilincset az igazgatók? Ahol vé«ső fokon (vannak eredmények "Ts, tudom én !) kudarcok sorozata volt eddig a legtöbb próbálkozás? Ahová „megváltóként” érkeztek igazgatók, és a legutóbbi sikkasztással távozott, csődtömeget hagyva maga mögött? Ahol a bázistevékenység évi hetvenezer forintját mindenre használták, esak alig arra amire kapták? Ahol azzal kellett kezdenie, hogy 50 ezer forint adósságot kifizessen valahon- Aho1 ezer forintos SZTK-büntetést kellett leróni, hanyag kezelés miatt? (így szok-J tunk finoman fogalmazni.) Ahol megrendelték az MTI-fotókat, hogy képekkel számolhassanak be a hét eseményeiről, de az érte járó pénzt 1971 óta nem fizették? Ahol most, 1973-ban 510 ezer forint a költségvetés, és ehhez 247 ezer lesz összesen az állami támogatás? Sándor Jenőné biztonságérzete meglepő. Mosolyog, és érti miről van szó. De azonnal hozzátesz valamit, ami nagy dolog: b A tanács segített, hogy hellyel- közzel tiszta lappal indulhassunk.” Nem mondja, de én tu dom, hogy ez a „tiszta lap” mást is takar. Majdnem azt, hogy élőiről kell kezdeni. Hogy meg kéül vizsgálni az alapokat, mindent, ami eddig bázistevékenység, ^ klub, szakkör, tanfolyam, művészeti munka ügyében volt. Mi a jó, használható, mi a semmit nem érő. Az igazi ' folytatás lehet csak olyan, mintha élőiről kezdenének mindent. Persze Szeghalom na, és Szeghalom akárcsak tegnapelőtt — már ég és föld. De a lehetőségek .amelyek sorra-rendre fucrs- ba mentek, azok fájnak. Fájnak a kívülállónak ig (Jki itt a kívülálló?!) és százszorosán fájnak azoknak, akik hitük, szeretetük, hovatartozásuk nagy érzéseiben ezt a vidéket, a Sárrétet tekintik éltető terrénumuknak. És az igazgatónő mégis bizakodó. A második meglepetés pedig az, hogy nem ringatta magát a jó érzésű bizakodás napjaiban, hanem nekilátott. Okosan, megfontoltan, értő módon. Mivel is kezdte? Felmérte a bázistevékenységet. Azt a három feladatot, amit a megyétől kaptak, és vele 70 ezer forint évi támogatást „Életmód és kultúra”, ez az egyik, és tevékenységüknek, vizsgálódásuknak ki kellene terjednie az egész megyé- ! re. Nagy feladat, kérdés, már eleve nem haladta-e meg az erejüket? A volt igazgató odáig jutott, hogy készített egy munkatervet. Munkatársa nem volt, nem is talált. Tervezték, hogy alakítanak egy szociológiai munkaközösséget, és egy szociográfiai szakkört Hamar kiderült, hogy erre bizony nincs szakember Szeghalmon... Aki csak egy | kicsit ismeri a népművelést megdöbben. „Életmód és kultúra, az új munkaalkalmakkal megváltozott életmód közművelődési eszközökkel való tervsze-1 rű befolyásolása” — talán még egy ötven-száz tagú munkaközösség számára is hatalmas feladat lenne. A megye lakossága négyszázötvenezer. A szeghalmi igazgató egyedül próbálkozott a „befolyásolás” módszereire rájönni. Pedig még fel sem mérte, mi a dolga. Adjunk igazat neki : nem is mérhette fel. egymaga. | És senki sem lesz képes erre, egyedül. Ott kezdődne a közmű- , velódés megújulása, ha rájön- nénk végre: adottságok, lehetőségek nélkül nem megy! Olyan ' ez, — engedjék meg, hogy egy j szeretett tanárom mondását idézzem — mintha Beethoven IX. Szimfóniáját tökciterán akarnánk eljátszani... Igen. van ebben túlzás. De még elektromos citerán sem lehet méltóképpen megszólaltatni a Kilencediket. Sándomé mondja: megalakított egy szűkebb munkaközösséget: egy orvos, két pedagógus, három AFÉSZ-dolgozó. Szebelédi János, az ÁFÉSZ igazgatója évek óta foglalkozik szociológiával. Mindenek előtt a megfelelő szak- irodalom megismerését tartják szükségesnek... Hát kérem, majd kialakul. Helyes viszont, hogy nem a harmadik emeletnél kezdik. Hogy mikor születnek az egész megyére kiható tapasztalatok, módszerek ésatöbbi? Idővel bizonyára. i A másik bázismunka, a mű- ! szaki szakkör. Papp Sándor szak- , körvezető írja 1972-ről szóló jelentésében: „Célunk az emberek univerzális technikai érdeklődésének kielégítése... Felnőtt és ifjúsági szakkör alakult. Alapvető a barkácsolás. Kezdetben sok érdeklődő volt, de a kötött időpont senkinek sem felelt meg.. Összegezve: a műszaki szakkör bázistevékenységet nem folytatott. Nem is folytathatott, mert tapasztalatok nélkül nehéz jóta- nácsot adni... A lakosságot bevonni az alapvető technikai ismeretek megszerzésébe, még messze látszik. Egy kis csoport aktív foglalkoztatásával is számtalan probléma van. Egyetlen jelentős eredményünk, ha nem is önállóan, de rendeztünk egy kiállítást” A szakkör megjelölt Jegyzetek a Moszkva partról — Hajsütővasat hol láttál? — A másik soron, a szöikőtkúttól nem messze — hangzik a válasz magyarul naponta többször a GUM-ban, Moszkva legnagyobb áruházában. S többszörösére nő a szám, ha hozzávesszük a hajsütőt, viüanybo- rotvávai, hanglemezzel, fényképezőgéppel, karórával helyettesítő kémeseket s az ezekhez kapcsolódó válaszokat. A Kongresszusi Palota mellett — ahol hatezren nézik estenként a Nagy Színház előadásait, vendégművészek fellépéseit _ a G OM az a hely, ahol egészet biztosan találkozhat honfitársakkal a magyar túrista. S í hazai szó elegendő alap az ősz- szenevetésre, egy „Mikor jót- tek?"-re, „Mi újság otthon?”- ra, meg természetesen az út- baigazítasra, ha szükséges, A GUM-han egyébként — hí nem is túlságosan egyszerű valamilyen árufajtát megtaláln: — nem lehet eltévedni. Köny- nyen áttekinthető a hatalma' épület. Három többszáz méteres belső utca a földszinten ugyanennyi az emeleteken. Középen a fagyialtárusoktól köz reíögott szökőkút, a nyüzsgi embertömegben elkeveredő! biztos találkozóhelye. Az utcákról, keresztátjárókról, függő folyosókról tízüépésenként ki- sebb-nagyobb üzlethelyiségekbe léphetünk, számtalan sza badpult mellett nézelődhetni — válogathatunk. A kínálat: tá volkeleti halkonzervtől az indiai papucsig, lengyel- gumicsónaktól a grúz borokig, néhány kopejkás színes ceruzától százrubeles nemesprém fülessapkáig, a Tretyakov-képtár festményeit bemutató diapozitív- sorozattól a műanyag szeméttartóig tízezer, vagy talán száz- ezer féle holmi. S vásárolják ezeket oroszok és külföldről érkezettek, színpompás köntösű középázsiaiak és jellegzetes arcélű Kaukázus-lakók. A moszkvaiak leginkább vásárláskor ismerhetők meg közülük: aki kerekdobozos tortát, sílécet vagy korongütőt vesz, az bizonnyal a fővárosban él. Legnépszerűbb ajándék az utóbbi, ebből szorítják legtöbbet hónuk ala a vevők. Jégen, havon s természetes jég. meg hideg híján aszfaltos, salakos udvarokon vívják hokimeccseiket a tizenévesek s alig kisebb lelkesedéssel a tízen aluliak. Általában igazi ütővel, koronggal, ritkábban — míg haza nem érkezik az ajándék — sebtében előkapott lécdarabbal, lapos kaviccsal. Lesz, utánpótlásuk Har- lamovéknák... Könyvekért viszont ne a GUM- ba, hanem a Kalinyin sugarúira menjen az érdeklődő. S ha lehet, a koraesti órákban, amikor már kigyultak a fények. Mert ilyenkor a világ talán legnagyobb irodaimi reklámja szédíti az odatévedőt. A keresett bolttal szemben magasodik négy huszonvalahány emeletes, nyitott könyvhöz hasonló épület, melynek betonfalai a „lapok”, világos ablakai a „betűk” s a már leoltott világításé irodái a „szóközök”. E szuperhirdetéshez méltó méretű a Könyvek Háza, ahol nemcsak könyvet árulnak, hanem bélyeget, írószert, képeslapot,1 dísztárgyat, hanglemezt, diafilmet is. Az eladók úgy mondják — egyszerre legalább százan dolgoznak a boltban —, hogy kétkiloméferes poilcsorról körülbelül százezer kötetből válogathatnak a vásár-* lók. És ez inkább alábecsült, mint túlzott adat. S nem ez az egyetlen nagy moszkvai könyváruház. A Gorkij utcán, a Puskin térhez közel van a szovjet könyvek boltja, vele szemben pedig a Drúzsba, ahol az európai népi demokráciák kiadványait lehet — nagyon olcsón — megvenni. De sok üzlet kínál mai és antikvár' köteteket a Nagy Színház mögötti bazársorokon is — nehézséget csupán az okoz, hogy elképesztő emberfolyamon kell magát átküzdenie az érdeklődőnek. És van még egy nagy „könyvüket” : az egész belváros. Ahol szinte megszakítás nélkül Puskint, Tolsztojt, Lenint, gyermekkönyveket kínálnak: minden sarkon kis könyvesbódék, minden aluljáróban könyves- pultok, minden szálloda, sok színház, mozi, múzeum előcsarnokában könyvvel rakott asztalok. minden metróállomáson bódék-pultok-asztalok. S mindenütt vásárlók hada. A mozgólépcsőkön .a metró kocsijaiban pedig olvasók serege. A Maavarorszánról érkezőnek jól esik látni, hogy némelyik utas magvar író könyvét forgatja. míg a folyó alatt, vagy a külváros felé suhan vele a" szerelvény. S nemcsak a magyar íróknak, hanem a magyar könyvkiadásnak, nyomdainarnak is jó híre van a szoviet fővárosban. Az egyik legforgalmasabb mérőállomáson í**v kínálta két bőröndnyi áruját az eladó; — Megtalent a világ állami, kereskedői mi és hadilotavtóinaik könvve! Több száz színes képpel! Budapesten nyomtatták! Mi másért harsogta volna így az árus. ha nem azért, mert csalogatták a moszkvaiakat a Magva>-országon nyomtatott kötetek? S nem is hiába harsogta. mert másfél óra alatt utolsó szálig elfnmrott a két bőröndnyi pesti könvv. (Folytatjuk) Danisa Győző ■■mammini' hatósugara: a szeghalmi, a békési és a szarvasi járás... A harmadik: a honismereti bázistevékenység. TMán ez a legjobb, legaktívabb. Ok is kapják ezért a legkevesebb támop- tást, évi 10 ezer forintot MikLya Jenő (ma már a művelődési központ munkatársa) a szakkor vezetője. Terjedelmes és világos jelentésben összegezte az elmúlt »ztendöt. Tavaly tavasszal végezte az első területi felmerést, i három járás területén, mert ez » bázismunka is három jarasra irientálódik. Megállapítja, hogy a művelődési otthonok csekély számban használják ki a honismeret körébe tartozó nevelési lehetőségeket... A kiszállást többféleképpen próbáljuk megáldani. Volt rá eset, hogy a megyei könyvtár mikrobuszara sértük föl magunkat, utaztunk magánautóval, baráti alapon, míg az elérhető helyekre autóbusszal, vonattal.” Kitűnő elgondolás, hogy a honismereti mozgalmat elsősorban az iskolákra javasolják építem, ugyanakkor jó a kapcsolatuk a vésztői, okányi és a füzesgyarmati művelődési otthonokkal. Vésztővel már konkrét munka- kapcsolatot is teremtettek: közreműködtek a Sirika István születésének 75-ik évfordulóján rendezett ünnepségen. Egyszóval ez a bázistevékenység látszik jónak. Most azt keresik, hogyan erősíthetnék az állandó munkakapcsolatot, mer csak levelezgetni, az is a tett halála. És minderre ők kapjá a legkevesebbet,* évi tízezre Mire is lehet azt egyáltalán fe. használni? Körvezetői tisztelet díjra, egy-két vonat-, vagy au tóbuszjegyre, kiadványok vasár lására. Hiszen havi 833 forintról van szó... Mégis oda térek vissza, hogy Sándor Jenőné, az új igazgat biztonságérzete meglepj És hm ni kell neki. Terveket soro amelyek mögött csalhatatlan! ott érzem a megvalósíthatósági Csinosítani szeremé a müve dési központot, ahol se szaldón szoba, se klub. (Az irodalmi szín pad például a központban levő presszóban próbál, nyitásig.) Ba- lett-tanfolyamot szerveztekha rom csoportban meg Kertész Jetről is bejárnak busszal! VM már német nyelvtanfolyam, gyermek és felnőtt is, megalakult az ifjúsági Wub, veger ÄoÄa tónárnőv^ sSoSS'Äsr*. bon belül, aki fotózni szeret azzal ismerkedik, aki a szooolo- eiát kedveli, csinálj a azt, aki barkácsolni szeret, barkácsoljon. A színjátszók is újraszerveződnek és szívesen átvennék a zesgyarmaton megszűnt csoporttól a jugoszláviai Muzslyával kiépített baráti kapcsolatot ta_ vasszal-nyáron — akiket . . irei _ segíthetnek a dióén k ori telep ásatásán, «« eági tanács külön 5 a «a* ™ vatal 3 ezer forintot adott. em minden, amit felsoroltunk, de mind az élet jele, az akarásé. Lassan akarnak építkezni, ®s nem véletlen, hogy az alapok erősítésével kezdik. Korrekt, figyelmes tervek. Ideje mar, mondják sokan Szeghalmon Nem hinném, fiogy jogosulat lanul mondanák, csodákat atomban ezután sem lehet várni. Sem bázis-ügyben, sem ahelyi művelődésben. Mert azért meg mindig kevesen vannak, es a Köz- művelődés társadalmasítása sem olyan dolog, hogy csak kimondjuk, és már van is. És azt a költsegvetesbol hiányzó ez évi 263 ezret is elő kell teremteni, jó Szervez&sel, 1 műsorokkal, művelődéspolitikai elveink körén belül. Sus Ervin Emlék-túra Petőfi útján A szülői összefogás szép példáját tapasztalják a napokban a békéscsabai 1-es számú általános iskola Petőfi Sándor úttörőcsapatának tagjai. Szinte naponta kis csapatok indulnak az iskolából Mezőberénybe, hogy ismerkedjenek Petőfi úján a szabadságharc Békés megyei emlékeivel Ezeket a látogatásokat a szülők segítik, járműveket biztosítanak a kirándulásokhoz. Mezöberényben pedig Irányi István tanár és a 2-es számú általános iskola Petőfi Sándor testvércsapata, valamint Rajnai Márton csapatvezető nyújt segítséget a békéscsabaiaknak az emlékek felkutatásához, megismeréséhez. A békéscsabaiak büszkék a mezőberé- nyi emlékekre, hiszen a Kettős- Körös gátján levő emlékmű volt úttörőcsapatveze tőjüknek, Ponicsán Ádámnak a munkája. Az emléktúrák során derült fény a régi házra, udvarra, és a pincére is, ahol Petőfi utoljára tartózkodott. A pajtások ezúton is köszönik a szülők segítségét és az üzemek támogatását, hogy összesen 11 úttörő- raj 25 őrse vehet részt folyamatosan ezeken a túrákon.
