Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
r KORÚ S TÁJ KULTURÁLIS melléklet Gondolatok Kiér Imre 1 _________i____f I II ■ ■ r 'f; ' 1 4 .<« V W v Mm. W T ' -M-r :. :■ f*;: : I KNER IMRE A KÖNYV MŰVÉSZETE önyvnyomtatá- sank fél évezredes mezsgyéjén — a Szépirodalmi Kiadó gondozásában — új könyv __ __^látott napvilágot. A k önyvborítóról tevékenysége csúcsán álló, érett férfi néz az olvasóra; az életével és munkásságával világhírt szerzett művész-nyomdász. Alatta ez olvasható: Kner Imre: A könyv művészete. S az alcím: „Egy megírandó, de talán soha meg nem íródó könyv.” Az alcím jelzi a témái, annak teljességi fokát is. Tanulmányok, tipográfiai eredmények summázásai, a szerző „tiszta felismerései”. A magyar tipográfia lényegének összesűrített kincsei, s mégis: befejezetlen. Kner Imrének nem adatott meg. hogy elvégezhesse a nagy művet, a magyar tipográfia történetének papírra vetését. Kner Imre — ismert név a művelt világban. Igazi, mélyebb .m^ismeré^hez azonban nelkulozhetet- tönkrement K’ner Imre len ez a könyv. Em egész működése alatt keres- közelségben állítia elénk a a „szép’’ és a „muszáj” ma már kultúrtörténetnek közötti modus vivendi-t. számító kor szereplőit, s a Hogy ezt mennyire sikerült középpontiában az a Kner megtalálnia, azt a Gyomán Imre áll. aki a vi- készült könyvek minősége lághírt megszerezte az és mennyisége mutatja, aoja által 1882-ben „Régi, sajnos ma már szin- alaoított gyomai nyomda- te kiveszett elv és érzés az, nak. Stanley Morison, az melynek szolgálatába áll- angol nyomdászat legjobb tunk, a „komolyság” — írta. reprezentánsa ezt a taná- Csak azt a munkát adta ki, csőt adta 1937-ben a buda- melynek megjelentetésével pesti nvomdászkongresszus- teljes mértékben egyetértett, ra induló Mrs. Beatrice igaZ) hogy az így készülő Warde-nak: „Van ott egy könyvet aztán szívügyének ember, Kner. az tudia. hogy tekintette, s kortörténeti ta- a nyomdászatban miről van „ulmányokat végzett a sz® ” könyv minél pontosabb élA könyv Hairnan György készítése érdekében, és a két nagyobb gondolatkör- legprecízebb tipográfiai bői álló bevezető tanulmá- megoldást követelte saját nyával kezdődik. Az első magától és munkatársaitól — .„A Kner-műhely” — a egyaránt. világhírű officina első kor- Kiadványai — a Kner szakát mutatja be, s a Kner Klasszikusok, a Három ősök említése után az ala- Csepke Könyv és a Monu- pító Kner Izidor tevékeny- menta Literaram, hogy ségét vizsgálja. A második: csak a leghíresebbeket em- „Kner Imre, az ember és a lítsük — méltán keltették könyvnyomtató” címet vise- fel az 1923-as göteborgi H, g a munkásságával ma nemzetközi nyomdászkong- is' ható tipográfust állítja resszus résztvevőinek cso- az olvasó elé cselekedetei- dálatát. A résztvevők e kivel, gondolataival, töpren- adványok láttán Gyom át géseivel, megvalósított ter- olyan kultúrcentrumnak veivel és meg nem valósul- hitték, mint az angliai hatott álmaival. Cambridge. Pedig Kner ImA tanulmány fő szem- re tevékenysége és eredmé- pontia a könyvkészítés, — nyei nem a viszonyok lóimnak minden összetevője gikus következményei volés mozzanata —.mint mű- tak. Mondhatnánk úgy is: vészét. Pedig a könyvkészí- azok ellenére érte el őket! tés a Kner Nyomda terme- ^ bevezető tanulmány lésének ' csak nagyon kis nagy hozzáértéssel íródott, részét — igaz. hogy rangot Látszik, hogy szerzője ava- és elismerést szerző részét tott ismerője Knerék — jelentette, a maradandót. könyvművészetének. Ez vi- Az is igaz azonban, hogy szont már nem véletlen.’ az akkori viszonyok között Ügy vélem, nem követek nem lehetett mást csinálni, el indiszkréciót, ha leírom: A nyomdászat is a tőkés Hairnan György — a kivá- ipar egyik ága volt, s aki ló tipográfus —, Kner Imre nem ezt a szempontot he- unokaöccse, egyike azoknak l)< mpúKií’.ilttaijn ma a „Kner unokáknak”, akik kora gyermekségüktől fogva Gyomán tanulták a könyvnyomtatás művészetét — Kner Imrétől. Az általa most sajtó alá rendezett tanulmánykötet egy csokorba fogva adja át az olvasónak Kner Imre szakírói tevékenységének maradandó produktumait. A sort egy 1916-os tanulmány nyitja, melyben az igazi irodalom és könyvkiadás mélypontjából való kivezető utat keresi. Ehhez kapcsolódik az 1921-ben írt munkája is (Társadalmi és egyéni kultúra). A mondanivalót az alcím jelzi: A könyvkiadás feladatairól. Kner Imrét éri az a megtiszteltetés. hogy előszót írjon az 1927-ben megrendezett lipcsei könyvművészeti kiállítás magyar katalógusához. Egyik megállapítása éles vita forrása lett (Vita Csipio Paprikánusszal). A két nagy tudású tipográfus magas szintű vitája — az álnév mögött dr. Czakó Elemér nyomdatörténész, az Egyetemi Nyomda főigazgatója áll — értékes ismeret- anyag birtokába juttatja a múlt kulturális örökségéért lelkesedőket. Az ezután következő három tanulmány („A tipográfia és a könyvművészet hatarai”, a „Könyvtechnika és könyvművészet” és „A kézzel készített és géppel gyártott könyv”) is a könyvet, a könyvkiadást állítják a középpontba, de más szemszögből. A jó könyv készítésének feltételeit és módját írja le bennük, igazolva angol pályatársa megállapítását: „...tudja, hogy a nyomdászatban miről van szó”. E tanulmánvokból kiderül, hogy szerzőjük a korabeli nyomdaipari viszonyok elsőrangú ismerőin Két tanulmánya, a „Hatvan év tipográfiája" és „A tipográfiai stílus elemei” — mindkettő 1933-ban látott napvilágot — a múlt ismertetésével foglalkozik, bizonyítva, hogy Kner Imre nyomdatörténészként is jól forgatja tollát. A nyomda —, könyv — és stílustörténetet vizsgáló munkák azonban figyelembe veszik a gazdasági és társadalmi összetevőket is, mutatva szerzőjük rendkívül széles látókörét és felkészültségét. A múlt eredményeinek felhasználását, az abból levonandó tanulságok igazságát hangsúlyozza „A tipográfiai stílus korszerű kérdései” (19371 című cikkében. Meghatározó fontosságúnak tartja a szakemberek felelősségét, mert magas színvonalú nyomdászat nélkül nem lehet elérni a célt, „hozzáférhetővé tenni a milliók számára a kultúra igazi eredményeit.” Kner Imre gondolatainak népszerűsítésére a rádiót is felhasználta. 1940. július Ifién hangzott el „A könyv művészete ' című előadása, melyben a jelenhez tér vissza, s a középpontban újra a jó könyv áll. Új hangsúlyt kapnak itt a könyvesztétika szabályai, a könyv olvashatósági foka, s újra visszatér — mintegv mottóként — a követ .'lés, a szakemberek felelősségének hangsúlyozása. „Nemzetedért dolgozol — inti szak- társait — amikor ír.?gyár könyvet csinálsz.” A Kner Nyomdában nemcsak az itt készült munkák néhány példányának őrzése volt hagyomány, de a jubileumi visszaemlékezések is. Ilyenkor az eltelt időt értékelő — és a nyomda fejlődését ismertető — munka jelent meg. Az elsőt, a húszéves fennállás eredményeit bemutató .,Kalászok és kévék” címűt Kner Izidor írta, a negyedszázadost a nyomda egyik alkalmazottja, míg a harmincéves, a „Könyv a könyvről” már Kner Imre munkája. 1932- ben „Félévszázad mesgyé- jén” címmel jelent meg az 50 éves működést ismertető könyv, újra az alapító tollából — ezzel tetőzve be sikeres pályafutását. A hatvanas jubileum már nehezebb körülmények között éri a Kner Nyomdát; az antiszemita törvények — Kner Imre szavaival élve — szinte törvényen kívül helyezték a Kner családot is. Ilyen körülmények között fog tollat Kner Imre, hogy megírja „A Kner Nyomda épületeinek, gépeinek és betűinek története” (1941) című összegező munkáját. Talán a tradíciók kötötték? Talán érezte, hogy ezt még feltétlenül meg kell írnia? Pontos, alapos munka, s ezt csak ő tudta megírni. Nem könnyű olvasmány, kortörténeti, stílustörténeti és nyomd ászati szakismereteket feltételez az olvasóról. Az utókor hálás érte. Enél- kül sokkal nehezebb lenne a Kner-kutatók dolga. Kner Imre működése „csodálatos torzó”. Míg élt, nem tehette azt, amit szeretett volna, csak könyveket, szép, olcsó, nagy példányszámú, a nép számára is hozzáférhető könyveket nyomtatni. Az a tevékenység, ami miatt ma tiszteli a művelt világ, csak az ünnepnapok ajándéka volt. idejének kis része, főképpen a napi munka utáni éjszakai órák. Amíg apja élt, és valóban tudott dolgozni, nagyobb volt a lehetősége. Kner Izidor vigyázott a cég anyagi biztonságára — ezt a hálátlan feladatot levette fia válláról —- készültek az ikíaiókönyJtsMtréssy Lajos versei Invokáció Látod: amikor nyílik a pipacs micsoda színek díszharmóniája; A lepkék... együtt néztük itt veled a szivemet is innen ismered az álmaimat itt meséltem el mikor ránk hullt az est s fényeivel körüllengett — sa gömbakác alatt itt adtad első érett csókodat szerelmünket itt ringatta a csend mint lázas arcomat szelíd öled a csillagoknak itt adtunk nevet s levelek nyelvén: „szeret-neanszereír vallattuk meg itt szivünk titkait— Jaj nem tovább most! Ckak elandalít az emlék! Futni futni most e völgyből a fény elé, a forrásig s tovább föl a tűlevelű rokonokhoz lélek! s csak ott kiáltsd el majd csak ott hogy : lélek! — de gyógyulnom kell! mert így mit remélek melletted még ha egyszer odaérek?... Ha eljutok még Hozzád! mert kereslek: szeretlek szeretlek szeretlek szeretlek! Hisz elbúcsúzott mindentől a lélek a műtőben — s hogy hívlak: etted élek én -.Fenyőtestvérkém segíts! — hisz elestem szólítanak de tépett roncs a testem erőt adj bérc s te forrás tiszta hangot csak utolérjem ét — és aztán hagyj ott —Mert ott ahol Te vagy már ott az élet s csak Te érted e kusza halk beszédet és ifjúságom visszahozhatod... Ma éjjel állj meg ha e sóhajt hallod nézz fd s ha ott is kinyílik az ég: fejem főlőtt kígyó! a csillagod s ha elindulsz én — én futok eléd Látod: amikor nyílik a pipacs micsoda színek diszharmóniája! Lépj beljebb szerelem ez a krisztusi arc itt ne ijesszen rám égett már — és húszezer fokon mögötte ez a vad ez se ijesszen kötőfékét míg itt vagy átadom ha így nézel tán nevetni is tudnék kegyetlen őszre csonttörő a tél bennem— de csókolj mintha csak aludnék a a tavasz -■* érzed? — még szívemben él Éjjel a Tisza Márvány-fekete-zsíros lam a viz A csend bársonypapucsban sétál rajta Tükrén álmosan nyújtózik a fény A híd lábánál felkacsint a partra Fenn holdsugárból pántlikát kötöz A szél — hajammal mélán elszöszöz ír* vek, a közigazgatási nyomtatványok, a világszínvonalú báli meghívók és nehezen hamisítható részvények. A haszon aztán megoszlott a nyomdafejlesztés, a munkások nagyvárosi kategóriájú fizetése és az örökké ráfizetéses könyvkiadás között. Erről a küzdelmes munkáról és. életről is hű képet ad a most megjelent kötet. A 16 íves könyv az eddig nagy sikert aratott „Műhely-sorozat” új tagjaként jelent meg, tovább növelve a sorozat eddigi népszerűségét. Esztétikus kiállítása, a gondos szedés, nyomás és az Í7-1Ó.1PS vágTnnlrrttfáp Kner Nyomda gyomai dolgozóit dicséri. A könyvet elolvasva, tekintetünk még egyszer a könyvborítóra esik. Az alcímet nézve önkéntelenül adódik a kérdés: tényleg „soha meg nem íródó könyv” a magyar nyomdászat — sok részletében már kidolgozott — oly gazdag története? Reméljük, nem! Aki azonban nyomda- és kultúrtörténetünk régi adósságának törlesztését tűzi majd maga elé, munkájában a magyar nyomdászat csillagaival egyenértékű helyet fog biztosítani Kner Imrének. Dr. Koos Ferenc
