Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-14 / 37. szám
Csabai jegyzetek Á hagyomány Sokan emlegetik ügy Békéscsabát — az utóbbi időben újságcikkben, nyilatkozatban is olvastam —, hogy hagyomány nélküli város. S ha fel is fedezik, nem találják hagyományát táplálónak, közösségformálónak, olyan életet adónak, mely a városhoz tettel és érzelemmel való ragaszkodás életető kifejezője* A török utáni időkben újraalakuló alföldi helységek legnagyobb és csodálatos érdeme, hogy újra lakottá tették a végtelen vad pusztákat, s feltámasztották a termékeny, gazdag Alföldet. S ezt oly vitalitással tették, hogy ma már — ha nem tanulnánk — el sem hinnénk, hogy egykor ez a vidék a zabolátlan víziek, a bögöly- és szúnyogfelhők, s az elhanyagolt földek világa volt. Az idetelepülök szívós, áldozatos munkával csinálták „hagyományukat”. eredménye hétköznapjaink megszokott része, nem tűnhet fel, mert olyan alkotó eleme például Békéscsabának, hogy bármely lakosa számára még gondolatban is elképzelhetetlen, hogy nem lenne meg. Itt van például a Körös-csatorna vagy a vasút! A csatorna megásása a csabaiaknak az eüzáikózsottságbói való kitörés, a környék és az ország vérkeringésébe való élénk bekapcsolódás mintája. Mellesleg általa jó pár ezer hold termőföldet is felszabadítottak a mocsár és az ingovány uralma alól! Míg a többi, folyóvíz nélküli helység őszitől tavaszág a mindent magához ragasztó sár, a kiáradt vadvíziek béklyóiba volt zárva, a csabaiak a magúk teremtette vízi úton még a legkeményebb időkiben is — majdnem azt írtam: könnyedén — tartották a kapcsolatot a távoli vidékekkel. Ezért kerülhetett mind a gyulai, mind a csabai történetírók tollám az a „nevezetes” esemény is, hogy Csabáról a 19. század elejéig a toe- gyegyűlésre csónakon jártak, Omaszta Tóbiás János, aki 31 évig jegyzősködött Csabán, és postamester is volt, 1792-ben úgy emlékezik vissza, mint a csabaiak önként vállalt szorgalmas munkájára, amelyet nem földesúri robotként, hanem saját érdekükben végeztek. 1777- ben láttak hozzá, a mintegy hatezer lakosú város apraja-nagy- ja rendkívül viszontagságos körülmények közepette ásta a csatornát. Minden család munkabíró erejétől függően 5— 10 öl hosszú részt vállalt. A csatorna a Veszej elágazástól félhold formában a várost érintve az egykori békés Fábián-fokig húzódott. Majd Gyula alatt az úgynevezett Hajós kanálissal összekötötték a Fehér- és a Fekete-Köröst, hajózhatóvá téve az utat Csabán kívül Békésnek és Gyulának is egészen Nagyváradig. A 7 300 öl hosszú csatornán a megszépített emlékezet szerint százával té- rii'tek-fordultak a kenderrel, ká. sával megterhelt csónakok, faszállító tutajok. Egy-egy csónak 10 zsákot is vitt. A kikötő a mai István-malommal szemben volt. A jelentős városfejlesztő létesítmény közvetlen hasznán túl, a csabaiak jutalmul 3561 hold nagyréti földet kaptak, s a magas vármegye külön elismerését is tolmácsolja. 1858. október 25-én végre megnyílik a „Tiszavidéki vaspálya”. melyért több mint egy évtizedes küzdelmet vívott a A BMMSm * 1973. FEBRUAR 14. város, s amely végül is döntő szerepet játszik további életében. Mai szemmel csodálkozva értékeljük a város akkori nagyszerű előrelátását. Míg valamennyi nagyobb Békés megyei helység tiltakozik a vasút ellen, sőt vasvillával űzik el a pályát kijelölő mérnököket, Csaba már 1847-ben — a magyar vasútépítés embrionális szakaszában — felajánlja, hogy ha a tervezett Pest—Várad közötti vonal Békéscsabán keresztül halad, vállalja a felméretési és a kisajátítási költségeket, a földmunkákat, sőt a vasútállomás felépítéséhez 500 000 téglát is ad! 1848-ban a vasút ügyében Széchenyi Istvánhoz fordulnak, s ismét megerősítik a terhek vállalását A forradalom bukása után, 1853-ban „lóvaspálya” terveivel is foglalkoznak; Csaba -— mint, ahogy á XVIII jszázad végén a csatornaásással — a XIX. század közepén ugyancsak a kor legmodernebb közlekedési eszköze révén, a vasúttal kívánt az ország szerves részévé válni. A városépítő hagyomány ebben az esetben is aktív cselekvéssel épül— A város története a továbbiakban is hordoz magában hasonló — a csabaiak számára büszke — eredményeket. Csupán egy példa, ugyancsak a gazdasági életből: a városi öntözött rét, melyet az egykori szikes birkalegelőn 175 holdon telepítettek 1901-ben. Élenjáró szerepét bizonyítja hogy 1919-ig hazánkban csupán három öntözött rét működött. A csabai rétet évente kétszer—háromszor öntözték. Feljegyezték, hogy míg korábban 4 mázsa szénát adott, már az öntözés első évében 11 mázsát, 1926-ban pedig 34 mázsát termett. 1927- ben 18 ezer pengő tiszta jövedelmet biztosított. A történetírók magányos kísérletnek értékelik; az akkori társadalmi- ■ gazdasági viszonyokat ismerve, I sajnálatosan úgy is volt, mint ahogy Csaba mezőgazdasági termelési módja is jórészt a _ ha- « gyományos, konzervatív úton ; maradt. A város ennek ellené- ! re — éppen fejlődő ipara, ke- ■ reskedelme révén tovább tudott • jutni, mint a hasonló nagysá- : gú, ún. „amerikai utas, pa- • rasztdemokratikus” alföldi vá- ■ rosok. Jól megfigyelhető ez a ! tény a felszabadulás után, ami- : kor a városok nagyon rokon- ■ szenves iparszerző törekvései ■ ellenére sem tudták Békéscsa- ! bát elérni: a Szeged—Szolnok : —Debrecen háromszögben meg- ■ maradt legerősebb városi köz- ; pontnak. Bár a lakói nem mindig ïe- ■ hettek megelégedve a városépí- ! tés ütemével, mint ahogy az : alábbi anekdota is tanúsítja: j Az ötvenes években állítólag ■ Pestről felkeresték a város ve- • zetőit egy mérleggyár építése : céljából. A városatyák meg is : mutatták a kijelölt területet, egv ■ pompásan zöldellő kukoricást. ■ De arra a kérdésre, hogy mikor • kezdhetik meg az építkezést, : azt felelték, hogy majd. ha le- : törik a kukoricát. — Mi addig ■ nem várhatunk — közölték a ! pestiek, s átmentek Hódmező- : vásárhelyre, ahol a szikesen : azonnal megkezdték a munkát. ■ Azóta a csabai szikeseken is • épültek jelentős üzemek, töb- » bek között a hűtőház, melynek j ú jabb üzemegysége az országban : példamutatóan, gyorsan épült ■ fel, „hamarabb, mifit ahogy be- ! ért a kukorica”. Hagyománykovászoló ez a ka- • cajra fakadó ironikus kritika • is, ha merünk mosolyogni az : egykori s a jelenlegi hibákon. ; A városközösség erejét is pél- ■ dázza. De azt is mutatja, hogy : közösségéoítő hagyomány csak ■ akkor ötvöződik, ha azt cselek- : vő indulatok formálják. Dr Krupa András = A Magyar Fúvósötös békéscsabai hangversenye Hétfőn este a Jókai Színházban hallhatták a békéscsabai zenebarátok az Országos Filharmónia ötödik bérleti hangversenyét, a ' Magyar Fúvósötös és Katona Ágnes zongoraművész koncertjét. Az 1961-ben alakult Magyar Fúvósötös egy évtizede öregbíti a világban a magyar zeneművészet hírnevét, 1962-ben a genfi nemzetközi versenyen nyertek díjat, 1967- ben pedig itthon kapták meg a Liszt Ferenc-díjat művészi tevékenységük elismeréseként. Hétfői hangversenyükön Rameau, Mozart, Hindemith és Hidas Frigyes művei szerepeltek. Ramean a-moU szvitjében ai francia barokk gazdag oma- I mentikáját csodálhattuk meg, | melyet különös érzékletesség- gel szólaltattak meg az együttes kitűnő művészei. Mozart Esz-dúr kvintettjének zongo- raszóiamát Katona Ágnes játszotta, rendkívüli átéléssel tolmácsolva a mozarti zene minden szépségét emberi mélységét játékos könnyedségét. A műsor második részét századunk muzsikájának szentelték az előadók, egyben bizonyítva, hogy fölényes biztonsággal tudják megszólaltatni korunk zenéjét is. Hindemith Kis kamarazenéje játékos, könnyed hangvételű, rendkívül élvezetes alkotás. Különleges, de köny- nyen érthető dallam- és ritmusvilága azokkal is megkedveltet! korunk muzsikáját, akik eddig idegenkedtek tőle. A műTárgyalóteremből Balázs István és Szabó Pál bókésszentandrási lakosok társtettesként elkövetett lopás miatt kerültek a Szarvasi Járás- bíróság elé. Balázs István néhány évvel ezelőtt váltotta ki a horgászengedélyt. Az engedély kizárólag nyeles horoggal való horgászatra jogosította fel. A vádlott három évvel ezelőtt dobóhálót készített, s több ízben próbált vele szerencsét. A „jó fogásokkal” eldicsekedett nagybátyjának. Szabó Pálnak. Az év elején elhatározták, hogy február 1-én együtt mennek a Szarvas közelében húzódó Káka-foki Holt-Körösre. Az elhatározást tett követte. Kora reggel a Holt-Körös jegén csákánnyal léket vágtáit, s leengedték a dobóhálót. Egy óra alatt 72 kilogramm pontyot, egy kilogramm süllőt és két kilogramm harcsát fogtak. A halak értéke mintegy 1500 forint volt. Zsákba rakták a „nagy zsákmányt”, s úgy indultak bé- késszentandrási lakásukra. Útközben a rendőrség igazoltatta őket majd az őrsre kísérte a két orvhalászt. A járásbíróság Balázs Istvánt négy hónap szabadságvesztésre ítélte. A büntetés végrehajtását három évre felfüggesztette. Mellékbüntetésiként kétezer-ötszáz forint megfizetésére kötelezte. Szabó Pált kétezer-ötszáz forint pénzbüntetéssel sújtotta. Az ítélet jogerős. sor befejező számának,' Hidas Frigyes II, fúvósötösének elsősorban a szórakoztatás a célja, amelyet a szerző művészi eszközökkel ért él — tökéletesen. A gyors tételekben napjaink tánczenéjének és különösen a dzsessznék hangulata, ritmusa fedezhető féL S nem idegenek a kor emberétől a lassú tételek melódiái és harmóniái sem — sajátos, az éjszakai csendet és nyugalmat idéző impresszionista színeikkel mély hatást gyakorolnak. Különleges zenei élményt adott a közönségnek a hétfői koncert. A Magyar Fúvósötös ismételten bebizonyította, hogy világsikere megérdemelt. Lajos Attila (fuvola), Pongrácz Péter (oboa), Dittrich Tibor (klarinét), Fülemile Tibor (fagott) és Tarjáni Ferenc (kürt) kiváló művészei hangszerüknek, s együttes játékukat is a tökéletes összeforrottság, kiegyensúlyozottság, egységes hangszín jellemzi, a zenei gondolatok azonos hőfokú megérzése és kifejezése. A koncert szépen példázta, hogy a mai zenében éppolyan otthonosak, mint a régebbi korok stílusaiban. S ugyanígy ,hogy úttörői a mai magyar szerzők művei bemutatásának, népszerűsítésének. A koncert közönségének a kamarazenélés legmagasabb színvonalát nyújtották, a műsorban szerepelt művekkel és a ráadásként játszott Pizzicatopolkával egyaránt, méltán váltva ki az egyes műsorszámok utáni tapsban megmutatkozó elismerést. Egy mondatban ösz- szegezve: a hangverseny hallgatói maradandó zenei élménye nyel lettek gazdagabbak. _,_ Marton György I Htl Á Munka teremtő hatalmát dicséri legnagyobb élő költőnk, Illyés — „Az építőkhöz” c. költeményében. Juhász Gyula „az Élet anyjá”-nak nevezi, s egyebütt azt írja: „Szentség a munka és erő. Ez a jövő nagy menedéke, Embert egekbe emelő ...” Csakugyan az egekbe emel a munka, kivált az építőké — ezt itt, a szegedi „Tarján” nevű városrész tízemeletes, panelekből összeállított lakóépületének legtetején fokozott mértékben érzékelhetem. Hiszen innen, fentről egyetlen szempillantás is elég annak megtapasztalására, mily céltudatosan, s minő ellenállhatatlanul változik emberszabásúvá az annakelőtte szegényes táj. Hosszú percekre nyűgöz mozdulatlanná a vasbetoncölöpöket földbe-kényszerí- tő, gigászi vaskalapács ütemes mozgása, mely szilárd alapot varázsol az illékony fövenyen is az épületék számára. Megkap a födémszintezők aprólékoskodó buzgalma, meg a lengyelhonból idekerült óriásdaru lendülete, amint kész fürdőszobákat, konyhákat emel a magaá- ba, s rak helyre ritmikusan... Az egymásba kulcsolódó munkafázisok részesei, az okos gépeket kezes állattá édesgető emberök aprócska hangyák ily magasból, mégis érezni: ők a főszereplők. A főszerepet nem mérik olcsón. — Sok kemény évnek kellett eltelnie — szólal meg mellettem P. Ferenc fiatal építészmérnök —, amíg ezekből az algyői, klá- rafalvi, csany teleki, marosi elei fiúkból — egy taktusra lépő gárda lett. Iparkodtunk együtt tartani őket. s győző szóvaT hatni rájuk; hogy szét ne fussaDér Endre: jzenUiiL L nak, el ne csábítsák őket órabéremelést ígérgetve. — Hát akad, aki többet fizet nekik, mint egy ilyen megyei mammutvállalat? — Az utóbbi esztendőkben nagy volt a kísértés — feléli bólogatva. — Különösen a tsz-ek építőrészlegei kínálták szerivel a több pénzt. Egyikmásik falusi meg tanyasi fiatalember húsz-harmincfilléres órabéremelésért itthagyott minket. Nem számolgattak azok, nem törődték azzal, hogy szociális juttatások is vannak a világon, meg állandóan biztosított téli-nyári munkalehetőség ... Mikor aztán ezek a kis falusi építőcsooortok rendre- sorra bedöglöttek — sokszor anyaghiány, de nem ritkán a tsz-vezetők törvénybe ütköző, spekulációs vállalkozásai miatt —, összetett kézzel könyörögve kéredzkedett vissza a hűtlenkedő. De ilyen azért kevés van. Ezeknek a lent szorgoskodó embereknek a legtöbbje végigtanulta az utóbbi évek mindenfajta építőtechnikáját. A hagyományos téüásénítkezéstől a blokkos megoldásokon át a mai paneles rendszerig. Nem kevés fáradozásba került, amíg az embereink összeszoktak, s még többe az összekovácsolásuk. Végül is — sikerült, hál’ isten! Egymáshoz pásztoritott, a másik szemrebbenését i£ értő gárda nélkül semmire se jutottunk volna! Nem mindennapban izgalmas dolog — egy munkáskollektíva összekovácsolódása. Fiatal mérnökbarátom nem ok nélkül kanyarodott vissza másodszor is e témára. S nyilván sok érdekes zuga-bokra lenne annak a nyomozásnak, amely azt volna hivatott — folyamatában — feltárni: hogyan lett ezekből, a tanyasi, falusi suttyókból kollektiven érző és cselekvő ipari munkásember... Persze, hogy erre is sort kerítünk .., Ám az emberi kíváncsiság — különös szerzet. A Bibliának — sok egymást keresztező áligazsága mellett — több sarkalla- tos megállapítása is van. S az egyik épp a „hűtlenkedőkkel”, a „könyörögve visszakérdezke- dő” tékozló fiúkkal kapcsolatos: meg kell bocsátani az eltévelyedését őszintén megbánónák. De hát, igényt tart-e egyáltalán egy mai „tékozló fiú” a „bűnbocsánatra”? S egyáltalán, miként juthat ma egv ifjú éoí- tőmunkás az ilyenféle, ferde útra? Minő erők sodorják rá? Vagy pusztán önmaga az oka a zsákutcának? Törődik-e valaki azzal, hogy az illető kievickél- jen a „napra”? Különös szerzet az emberi kíváncsiság: rögtön az elbukot- tak érdekeltek, amikor nekiálltam a mai építőifik életét kutatni ... Pedig az ilyen „elbukott” jobbára nem reflektál arra, hogy érdeklődjenek iránta. Arra még kevésbé, hogy segítsenek rajta. Ugyanis: nem érzi magát elesettnek. Sőt! Meggyőződése. ő n császár! A Nagymenő! A Fej! (Folytatjuk)
