Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

Mft MÜNKÄSPOLITIKA (3. oldal) KIMOZDULTAK A „SÚLYT ALANS ÄGBÖL** (5. oldal) JELENTÉS AZ ÜTTÖRÖ- OLIMPI.4RÓL <6. oldal) Jobb minőségű termékek, több szolgáltatás a lakosságnak A* OKiSZ elnökének nyilatk»%aUi Amióta ember az ember, s de­rekát kiegyenesítette, fejét föl­emelte, látóköre szószerint is kiszélesedett Azóta nemcsak a lába előtti földet, vagy közvet­len környezetét látja, hanem a távoli horizontot szintén. De látóköre átvitt értelemben is ki- szélesedett azzal, hogy munkát végez. E legemberibb tevékeny­ség lényege ugyanis éppen az, hogy előre látjuk a munka cél­ját, végeredményét, s nem a vakvilágba, vagy velünk szüle­tett ösztönök parancsára dolgo­zunk. Marx szerint ilyen érte­lemben a legrosszabb építőmes­ter is túltesz a szabályos sejt­rendszert építő méhen. A munka jellege és ennek megfelelően az előrelátás, a tu­datosság mértéke különböző. A szalagon dolgozó, s részművele- leket végző munkásnak nem kell például a cipőgyártás és — ér­tékesítés egészét áttekintenie. Magáról a gyártásról nyilvánva­lóan a szalagok, a technológiák tervezőinek átfogóbbak az isme­retei. A divatigények alakulásá­ról, az értékesítés kilátásairól, avagy a készletgazdálkodásról megint mások és mások tudnak többet A műszaki-gazdasági fej_ lődéssel a különböző tevékeny­ségek egyre inkább specializá­lódnak s nincs és nem is lehet olyan ember, aki az adott gyá­ron belül minden munka részle­tét ismeri, tudja. A vezetőktől sem várhatjuk ezt. A maguk módján ők is specialisták, de nem a részletek, hanem az össze, függések tudói, a holnap köve­telményeinek felismerői. S át­fogó feladataik ellátásához fel­használják a tervező, a szervező, a piackutató, a munka- és sze­mélyügyi stb. specialisták tucat­jainak tapasztalatait A vezetés és az előrelátás eleve összecsengő, szinoním fo­galmak. S a vezetés előrelátása saját döntésein túl a dolgozó kol­lektívák hatékony munkáját, cél­szerű, tudatos tevékenységét is sokoldalúan megalapozza. Vagy­is ahogyan az előrelátás a veze­téstől, úgy a dolgozók társadal­mi tudatossága a vezetői előrelá­tástól elválaszthatatlan. Különö­sen igaz ez napjainkban, amikor a műszaki-tudományos forrada­lom felgyorsította a haladást, s közben a népgazdaság, az exten. zív fejlődésből az intenzív sza­kaszba lép át. A reform nyomán, a nagyobb vállalati önállóság közepette erősödött a vezetés perspektivi­kus látásmódja, távlati szemlé­lete. Tavalyelőtt első ízben, min­denütt elkészítették az öt évre szóló vállalati és tanácsi terve­ket. így végiggondolták minden vállalat és terület jövőjét, hcsz- szabb távra alapozták meg mun­kájukat. feladataikat. Persze ez­zel nem változott meg egycsa- pásra és automatikusan a veze­tés munkastílusa. látásmódja. Néhol a középtávú tervezést már eleve formálisan végezték el, másutt pedig esetenként a jőL végiggondolt elképzeléseket is ad acta tették, mellőzték. Mert a máról holnapra élés, a „disz­pécserkedés” visszahódította ré­gi szerepét. Hol tartunk most? Melyek a távolabbi célok? Meddig jutha­tunk a közeli jövőben? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a vállalatok napjainkban az esz­tendő végefelé, az 1973. évi terv összeállításakor. S ahol az előre­látást ég a tervezést valameny- nyire is komolyan értelmezik, •tt most nem csupán egyik év­ről a másikra váltanak át, ha­nem ismét nagyobb távlatban gondolják végig a lehetőségeket és a feladatokat „Tervezni csak több évre elő­re lehet. Egy esztendőre legfel­jebb konkrét munkaprogramot készíthetünk” — mondotta az egyik nagyvállalat vezető köz­gazdásza. S egyet kell hogy ért­sünk vele, ha arra gondolunk: a jövő feladata nem egyszerűen a múlt mennyiségileg bővített rep­rodukálása, hanem a lényeges minőségi változások elérésére. (Különösen így van ez most a gazdaság intenzív fejlesztésének időszakában.) S egy esztendő le. hetőségei rendkívül behatárol­tak, e rövid időszaknak nem le­het nagy távlati célja. De ahol jól felmérték, s a jelenlegi hely­zetnek megfelelően aktualizál­ták is a hosszabb időszakra sző­lő elképzeléseket, ott az 1973. évi tennivalókat a távolabbi cé­lok elérésének szolgálatába ál­líthatják. Nem könnyű meghatározni egy év munkaprogramját. Kép­letesen szólva azt kell elérni, hogy a karaván ne csak halad­jon. hanem érje is el célját, s szükség szerint érintse az útba ejthető oázisokat. A gazdasági vezetők — a helyi idegenvezetők­höz hasonlóan — megkímélik „expedíciójukat” a felesleges ki­térőktől, kalandoktól. Iránytű­jük az alapos helyzet-elemzésre épülő reális távlati terv. S e távlati terv mit sem ér, ha olyan nagy beruházási és forgó­eszköz-igényre épül, amely meg­haladja a vállalat ég a népgaz­daság erőforrásait. Ha nem szá­mol eléggé a piaci igények nö­vekedésével, a verseny fokozá- zódásával. Ha nem irányozza elő a hatékonyság növekedését a kívánatos mértékben, mindenek­előtt a gyártmányösszetétel és a technológia korszerűsítésével. Ha nem tűzi célul a szervezettség, s ennek részeként a kooperáció egyre magasabb szintjét. Ilyen és hasonló nézőpontból, a mai is­meretek alapján érdemes volt újra értékelni, időszerűsíteni a vállalati ötéves terveket, hogy megbízható iránytű legyen az ez évi munkaprogramok összeál­lításához, K. J. Az ipari szövetkezeteik áruel­látási és szolgáltatási tevékeny­ségéről nyilatkozott Rév Lajos, az OKISZ elnöke az MTI mun­katársának. 1972-ben a hazai boltokba került iparcikkek 16 százaléka szövetkezeti üzemekből került ki. — Az idei évre számolunk azzal, hogy az ismert bérpoliti­kai intézkedésék nyomán első­sorban az ipari munkásság kö­rében várhatóan növekvő vá­sárlási kedv nagyobb és válasz­tékosabb árualapot igényel. Ezért 6—8 százalékkal több árut szállítunk a belkereskedelem­nek, mégpedig jobb minőség­ben. szélesebb választékban. Ez azonban nem jelentheti az árak indokolatlan emelését. — Számottevően növeli ter­melését a hazai fogyasztás szá­mára a szövetkezeti fémtömeg­cikk-, építőanyag-, papír- és műanyagipar, továbbá a kézmű- és a háziipar is. Különösen fontosnak ítéljük az úgyneve­zett hiánycikkek körének szű­kítését. A Belkereskedelmi Mi­nisztériummal már korábban kialakított jó együttműködé­sünknek köszönhetően az ipari szövetkezetek rendszeresen ér­tesülnek arról, hogy mely cik­kekből van hiány, s korszerű kis- és középüzemeink — adott­ságaiknál fogva — képesek ar­ra, hogy ezek többségének gyár­tását gyorsan bevezesséík. — Ipari szövetkezeteink 1973- ban tovább bővítik a lakosság­nak nyújtott szolgáltatásokat. Ez különösen vonatkozik azok­ra az ágazatokra, amelyekben még kielégítetlen igények je­lentkeznek, illetve ahol az igé­nyeknek további számottevő növekedése várható. Már ta­valy is a tervezettnél gyorsab­ban növekedett a gépkocsi-, motorkerékpár-karbantartás és javítás, az elektromos háztartá­si készülékek és az elektro­akusztikai berendezések javítá­sa. továbbá a mosás-vegytisz- títás. Nem teljesítették azonban az ipari szövetkezetek lakás- karbantartási előirányzataikat. Elsősorban Budapesten. Ez azonban nem a kapacitás-hiá­nyon, hanem a tanácsi szervek mérsékeltebb pénzügyi lehető­ségein múlott. Az úgynevezett hagyományos szolgáltatási ágazatokban, mint például a férfi- és női fodrá­szatban, kozmetikában, fényké­pészetben — egyes még ellá­tatlan területek kivételével — a lakosság igényeit általában ki tudjuk elégíteni. E szakmákban tehát a kulturáltabb kiszolgálá­son, az üzletek megfelelő kar­bantartásán a főhangsúly. Új­szerű szolgáltatások vannak el­terjedőben ; csomagtovábbítás, kisebb szállítási feladatok ellá­tása vidéken és fővárosban egyaránt. Bővül a személyi szolgáltatások köre: egyedi megrendelésre készülnek búto­rok, háztartási felszerelések, fellendülőben a bútortisztítás, javítás. 1973-ban is folytatjuk az elmúlt évek bevált gyakor­latát; növeljük a felvevőhelyek számát, különösen a új lakóte­lepeken, a peremkörnyéki és vi­déki — még ellátatlan — terü­leteken, hogy mindenütt köze­lebb kerüljön a szolgáltatás a lakossághoz. A Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzemigazgatósága területén év_ ről-évre nőtt a vtt’amosenergia- fogyasztás és tavaly elérte a 181 millió forintot. Az idei terv 205 millió forintot irányoz elő, ami csaknem 15 százalékos emelke­dést ja’ent. Hálózatszerelésre 29 j millió forint értékű munkát ter- 1 Tíz Csongrád megyei téglagyárral bővült a Békés megyei Tégla és Cserépipari Vállalat Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter 1972. december 31-vel elrendelte a Csongrád— Bács megyei Téglaipari Válla­lat megszüntetését. A Csong­rád megyében működő 10 gyára január 1-től a Bé­kés megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalatba olvadt be. A leltári átvétel január 15-ig tart. Csongrád megyében — Szen­tesen és Szegeden — egy-egy télen—nyáron üzemelő, korsze­rű alagút-kemencés, valamint nyolc hagyományos téglagyár van. veznek. amely főként a Szajol— Lökösháza közötti vasútvonal villamosításának előkészítésével kapcsolatos. Az üzemigazgató­ság ezenkívül üzemektől, tsz-ek_ tői, városi és községi tanácsok­tól is kapott már megbízatást különböző feladatok végrehajtá­sára, villamoshálózat-fejlesztés­re, közvilágítás-korszerűsítésre. Naponta 50—60 utcai világítótestet vizsgálnak meg a DEMÂSZ szerelői a békéscsabai utcákon és a hibákat kijavítják. Ké. pfinkön Szöllősi István villanyszerelő és Körösladányi László gépkocsivezető fénycsövet cserél a Gyulai úton az év e!s6 munkanapján. iQaQaB6saasaBaBoaaBaasM*Dai9aaeaaeaoe«sflannaesMOBeBCiBooe<raß9a«sfifiCBeM8<p P Évről évre nő m villamosenergia« fogyasztás Vezetés=előrelátás

Next

/
Thumbnails
Contents