Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
Shakespeare-próbán it i i ' i í*í A színházban már mintegy fél hónapja folynak Shakespeare V. Henrik című drámájának próbái. Képünkön középen a címszereplő: Csemák Árpád, az előtérben Kovács Lajos és Lengyel János. Sándor János Jászai-díjas, a darab vendégrendezője mondja: XI. Richárd és a IV. Henrik után az elképzelt rendezői trilógia harmadik darabja az V. Henrik. Királydrámák. Angol h«4 ,1, (F®té: Deményj királyok trónra jutásának, uralkodásának és bukásának véres emberi történetei. Olyan történetek, melyek koruktól függetlenül is érvényes tartalmakat hordoznak... Nincs könnyű dolgunk. Az V. Henrik-ben alig van cselekmény, minden cselekvés a gondolatok mélyén rejtőzik. De, hogy a feladat bonyolult, attól válik igazán izgalmassá.” Premier: január 12-én. flOBBBIIIQEOQSQBSOQOOOQQSOOQOOOBQBQDBOBOQBOIlOOfiOOOOOOOOOaOÚOOBMOnOOOflOBOOOaiSOQQQQQQOaSQ* Tanácstagi beszámolón voltam Már elmúlt £! aJS beléptem a mezőberényi Petőfi Tsz irodaházának nagytermébe. Telt ház és megkezdett tanácstagi beszámoló fogadott. Bocsánat kérő mosollyal lopakodtam a terem végébe és megálltam egy padsor mellett Az emberek összébb húzódtak, valaki intett hogy üljek le. A teremben mintegy 80—100- an lehettek. Többnyire idősebbek, de azért minden korosztály képviseltette magát férfiak, nők vegyesen. ...„bizony nem nagyok a lehetőségeink pénzügyileg, mert nagyobbrészt magunkra vagyunk utalva. Kicsik vagyunk, kis támogatás jut — számol be a tanácstag —. Terveink, elkép. zeléseink megvalósítása 1974— 1975-ig, sőt még tovább is kitolódnak”. — Na, ezek a szavak nem nagy lelkesedést keltenek — gondolom magamban — bár indokolásuk részben elfogad, ható. Nézem az arcokat, hogy fogadják a beszámolót. Ki érdeklődéssel, ki közömbösen. Na, igen sokfélék vagyunk. De egyben megegyeznek. Kiegyensú. lyozott, magabiztos tekintettel figyelik az előadást. A hozzászólások következnek. Órámra nézek. Félnyolc múlt öt perccel. Nyolcra otthon leszek. ■— Tessék hozzászólni — szól a tanácstag — az elhangzottakhoz vagy egyéb problémát tessék felvetni. Persze, persze ezt így kell. Még egy-két felhívás, aztán me. gyvin'^ baza. Még talán a vacso. rám sem hűl ki. A tv-ben a, nyolcórás fi'met... — gondoltam —, de ni csak! Négy kéz is' emelkedik a levegőbe. Az égjük ember már mondja. — Miért nem tartják nagyobb rendben a közutainkat? Arra hivatkoznak, hogy a nagytestű gépjárművek, tehát a fejlett géptechnika teszi tönkre a földutainkat. Oda még nem jutottak el, hogy a másik fejlett géppel rendbehozzák? Másik hanç... riztetik jobban az utcai parkosítást, a kis fáinkat sorra letördelik garázda személyek. Miért nem szereznek érvényt annak a községi rendelkezésnek, hogy az utcán nem lehet állatokat tartani? Peregnek a kérdések. Már elmúlt nyolc óra. Egyre jobban érzem magam. Kit érdekel most a vacsora, a tv-film. A szót kérők szaporodnak. A tanácstagnak sorrendet kell felállítani, hogy mindenki szót kapjon. Több idős ember az öreg betegekkel való bánásmódot kifogásolja. Nehéz lenne felsorolni azt a sok gondolatot, amit elmondtak. Rohan az óramutató. Fél kilenc. A prob'émák, a javaslatok áradata tölti be a termet. Már elmúlt kilenc óra, amikor az utolsó hozzászóló megköszön, te a kapott szót. A y iifrán az irodaház UTCdïl falának támaszkodom. Nézem és hallgatom a hazaigyekvő embereket Felemelő érzés, hogy ezek az idős emberek is levetették a múlt megfélemlítéséből eredő passzivitásokat Szavukat hal. lát ják. Tud iák, érzik, nemcsak kötelességük van, hanem joguk is beleszólni a község dolgaiba. (.Várhalmi) 1 szakszervezetek feladatairól, a legfontosabb tennivalókról Beszélgetés Hagy Istvánnal, a Szakszervez atek Békés megyei Tanácsának vezető titkárával A szakszervezeték alapvető feladata a dolgozók élet- és munkakörülményeiről való gondoskodás, a társadalom és az egyes személyek, csoportok érdekeinek összehangolása a szocialista elvek alapján. Ezzel együtt a gazdasági építőmunka elősegítése, melynek az MSZMP KB november 14—15-i ülésén hozott határozata, illetve a X. kongresszus határozatainak végrehajtására és a tennivalókra vonatkozó állásfoglalása szabja meg az irányát Milyen szerep vár tehát a szakszervezetekre az elkövetkezendő időkben? Erről a kérdésről beszélgettünk Nagy Istvánnal, az SZMT vezető titkárával, aki bevezetőben a következőket mondotta: „A X, pártkongresz- szus határozatában fog la't és a megyei pártértekezlet által meghatározott gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását támogatjuk, mert azok összhangban állnak a megye dolgozóinak alapvető érdekeivel. Az életszínvonal emelésének reális és tartós alapjait teremtik meg. Régi, de ma is érvényes igazság, hogy csak azt oszthatjuk el. amit megtermelünk”. — Milyen eszközökkel segíthetik elő a szakszervezetek a párthatározatok megvalósítását? ^ — Javaslataikkal, felvilágosító és mozgósító tevékenységükkel. — Mik azok a feladatok, amelyek elsősorban megoldásra várnak? — Megfelelő üzem. és munkaszervezés kialakítása, a korszerű gépek, berendezések fokozott kihasználása. a dolgozók munkával és anyaggal való ellátása, az egészséges és biztonságos munkakörülmények, a rend és a fegyelem, a jó üzemi légkör megteremtése és állandósítása. — Hogyan lehet ezeket elérni? — Először is tovább kell növelni a különböző szintű vezetés színvonalát. Sokat várunk a szocialista brigádoktól is, amelyek a legtöbbet tehetik azért, hogy az üzemi demokrácia kellően érvényesüljön és a dolgozók a feladatok teljesítésében tudatosan vegyenek részt. Ide tartozik még a társadalmi igazságosság, a munka szerinti elosztás, az egyen1 ő munkáért egyenlő bér elvének az érvényesítése. — Mi a módja a vezetési színvonal emelésének? — Először is azok legyenek vezetők, akik politikailag, szakmailag és rátermettség szempontjából alkalmasak rá. Akik a feladatuk megoldására képtelenek, azokat helyezzék más beosztásba. Azt is tudjuk, hogy nem minden vezető egyforma. Hogy ki a jobb és ki a gyengébb, annak a bérezésben is meg kell mutatkoznia. Csak így várható, hogy a gyengébbek törekedjenek a jobbak színvonalára emelkedni. A technika gyors fejlődése természetesen minden vezetőtől megköveteli az állandó tanulást, továbbképzést. Ennek elősegítése a vállalatok leggyorsabban visszatérülő befektetése. — Milyen legyen a dolgozók bérezése? — Ismeretes, hogy a művezetők és a munkások bérét központilag 1973 márciusától az állami iparban 8, az állami kivitelező építőiparban pedig 6 százalékkal emelik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy őket a saját forrásból történő bérfejlesztésből ki lehet hagyni. A fizikai munkások bérének tehát átlagosan mintegy 8—12 százalékkal kell emelkednie. Természetesen lesz olyan, akinek kevesebbel és olyan is, akinek többel. Elsősorban a jobb és lelkiismeretesebb munka részesüljön nagyobb elismerésben. A bérrendezés meg. valósításánál más szempontokat is figyelembe keli venni amelyekre nem térek ki, mert a szakszervezeti bizottságok ismerik azokat. Nem lesz könnyű a feladatuk, de az bizonyos, hogy jó üzemi légkör csak ott agakul ki, ahol valóban a tettek alapján ítélik meg az embereket. Végül biztosítani kell, hogy a központi bérfejlesztés végrehajtása eredményeként kialakult vállalaton belüli bérarányok tartóssá váljanak. — A bérből és a fizetésből élők jövedelme Békés me- ’ gyében az évek során több, mint 10 százalékkal az országos átlag alá süllyedt. Mi ebben a tennivaló? — A most következő bérrendezés során el kell érni, hogy ne növekedjen, hanem csökkenjen a megyei és az országos átlagbér közötti lényeges különbség. Ha a budapesti vállalatokhoz tartozó gyáregységek hátrányosan részesülnek a bérfejlesztésekből, az e’őbb-utóbb munkás-elvándorláshoz, a termelés visszaeséséhez vezet. A munka szerinti elosztás következetesebb megvalósítását szolgálja a szakmai bérek országos táblázatának kidolgozásával kapcsolatos állásfoglalás is. amely azt célozza, hogy az egyes szakmák azonos gyakorlattá1 rendelkező azonos teljesítményt nyújtó munkásai megközelítően azonos skálájú alapbért kapjanak az egész országban. — A béremelés csak akkor jelent életszínvonal-növekedést, ha a fogyasztói árak nem vagy legalábbis kisebb mértékben emelkednek. Hogyan tudják a szakszervezetek ebben a dologozók érdekelt képviselni? — A szakszervezeteknek az ármozgások megakadályozására, illetve megelőzésére már a tervezési időszakban nagy gondot kell fordítaniuk. Figyelemmel kell kísérniük, hogy a tervezett nyereség milyen összetevőkből áll és határozottan fel kell lépniük, ha a nyereséget indokolatlan áremeléssel akarják elérni, illetve növa’ni. Figyelemmel kell kísérniük a fogyasztói árak alakulását, a termékek választékát és minőségét is. Erre az SZMT a jövőben még nagyobb gondot fordít és arra is. hogy a kereskedelem és a vendéglátó- ipar egyes megtévedt dolgozói nyerészkedési vágyból ne károsítsák meg a vásárlókat. — Az életszínvonal alapvető meghatározója a megfelelő lakás is. Milyen segítséget tudnak nyújtani a szakszervezetek ahhoz, hogy több lakás épüljön és igazságosabb legyen a lakáselosztás? — Szükségesnek tartjuk a lakásépítési terv végrehajtásának ismételt áttekintését és az állami célcsoportos beruházáshoz tartozó lakások építésének szorgalmazását, továbbá az egyszerű kivitelezésű, olcsóbb lakások számarányának a növelését. Különösen fontos ez a városokban, ahol a legtöbb a lakásra váró alacsonyabb keresetű vagy több- csa'ádos munkás. Lakásigényük kielégítése egyre égetőbb szükségesség. Tény az is, hogy az áL. lami lakáselosztás területileg I aránytalan. Békés megyében aa átlagosnál jóval kevesebb épül. A központilag történő rendezés szorgalmazása más megyei szerveiknek is fontos feladatuk. —A szakszervezetek csak akkor tudják ellátni érdek- védelmi feladatukat, ha meg is értetik pártunk politikáját, elősegítik a társadalmi élet megismerését, a dolgozók általános műveltségének fejlesztését. Hogyan tudják ezt megvalósítani? — A munkások és alkalmazottak a munkahelyen töltik idejük nagy részét. Ezért ott olyan légkört kell kialakítani, amelyben legalábbis a túlnyomó többség jól érzi magát és törekszik arra, hogy minél eredményesebb munkával segítse elő az üzem termelését. A jó közérzetnek pedig alapvető feltétele a vezetők példamutató magatartása, a dolgozók tárgyilagos megítélése, s ennek alapján — mint már az előzőkben említettem — az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének a betartása és mindennemű visszaélés mega1 ózése, a kispolgári szemlélet visszaszorítása. Miből lehet tanulni többet, mint a példamutatásból? Ez persze csak az egyik oldala a dolognak. Vannak más lehetőségei is a tanulásnak, mégpedig a politikai szemináriumok, különböző szakmai tanfolyamok, iskolák. Ezek is a termelés részét képezik, mert a fejlődéssel járó változások megismerése nélkül nem lehet eredményesen dolgozni. — Mondana példát is erre? — Köztudott, hogy az embert a létfenntartási ösztön a szükségletek megszerzésére sarkallja. Nem mindegy azonban, hogy ezt' a mai viszonyok között hogyan akarja elérni. Meg kell érteni az összefüggéseket, vagyis azt hogy az egyén boldogulása csak a társadalom fejlődésének útján valósulhat meg. Ezért van szükség az emberek közötti kapcsolatok olyan szabályozására, mint például arra, hogy aki többet tesz a társadalom asztalára, többet is kapjon. A politikai oktatáson ilyen és más kérdésekkel ismerkednek meg a dolgozók, ami lehetővé teszi számukra, hogy helyesen alakítsák ki a véleményüket és ne csak kötelessé gszerűen. hanem tudatosan fejtsék ki tevékenységüket. — A szocialista közgondol, kodás és magatartás fejlődését segíti elő a szakszervezetek kulturális tevékenysége is. Ennek középpontjában milyen feladatok álljanak? — Elsősorban a közoktatás fejlesztésére hozott párthatározatot, ezen belül is a felnőttoktatást, valamint a tehetséges munkás és paraszt gyermekek továbbtanulását kell a szakszervezeteknek elősegíteniük. Ugyancsak fontos feladat a munkásközpontok kulturális ellátottságának javítása és az ifjúsági klubok gyarapítása, valamint a szocialista művészet alkotásainak népszerűsítése. Mindez elválaszthatatlan attól, hogy a termelést eredményesebbé, életünket szebbé, gazdagabbá tegyük — fejezte be a* beszélgetést Nagy elvtárs. Pásztor Béla BÉKÉS Hamtsssi » JANUÁR %
