Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-06 / 4. szám

A zöldségbe!j zet - egy év után i. Egyéves a zöldségtermesztés fellendítéséről szóló, tavaly de­cemberben hozott kormányhatá­rozat. Most legutóbb pedig a párt Központi Bizottsága muta­tott rá novemberi ülésén a kér­dés nagy jelentőségére. A zöldségellátás érzékenyen érinti a bérből élőket és emiatt a közérdeklődés fontos helyén áll Ennek ellenére le kell írni bevezetésül, hogy a zöldség csu­pán egy nagyobb problémakör része. A kérdés maga a mező- gazdaság, hiszen az ötvenes évek végén, amikor a tsz-ek megalakultak, még az volt a gond, hogy elegendő lesz-e a kenyér, a hús, stb. A hatvanas | évtized beigazolta: a paraszt­ságban bízhat az ország. Tíz éve még a legbátrabb szakember sem mert volna olyan szilárd kenyér- és húsellátást, olyan nagy exportot tervezni, mint amilyen létrejött. A mezőgazda­ság ma nagyobb mértékben já­rul hozzá az egész népgazdaság egyensúlyához, mint korábban. Kétségtelen, hogy az általános növekedési ütemet a zöldség- termesztés nem tudta követni. A kérdés egyik kiváló hazai szakértője, Tiborcz György mi­nisztériumi osztályvezetőhélyet- tes, akivel erről a legtöbbet be- j szélgettünk, lényegesnek tartót- ! ta, hogy szóljunk az előzmé­nyekről. Nemcsak a kertészek, de a kereskedők és az állami fel­ügyeletben érdekeltek is tud­ták, hogy a zöldségtermesztés­ben korszakváltásra lesz szük­ség. A termelőszövetkezetekben j és az állami gazdaságokban 1 ugyanis a kertészet feladata j eddig elsősorban az volt, hogy ! foglalkoztassa a faluban élő asszonyokat. A részesműveléssel és a munkaszervezés-jövede- j lemelosztás egyéb ügyes fogá­saival sikerült elérni, hogy a j kertészetet az asszonyok két ; szorgos keze tartotta a megkí­vánt színvonalon. A szakértők j azt várták, hogy ez a helyzet ! majd körülbelül 1975-ben vál­tozik me@. Közbeszólt a gazdasági re­form, valamint a gyakorlati élet. A reform lehetőségeivel - élve a termelőszövetkezetek gyors ütemben tértek át a jö­vedelmezőbb növénytermesztési és állattenyésztési tevékenység­re. Ugyanakkor az iparvállala­tok tömegével keresték a mun­kaerőt, a szakképzetlen asszo­nyokat is hívogatták. Vagyis a kertészetnek egyszerre két mun- kaerő-konkurrense támadt, egy belülről, egy pedig kívülről. Mind a kettő jobb jövedelmet és kényelmesebb munkakörül­ményeket magasabb szociális juttatásokat kínált. S éppen ak­kor, amikor országosan fejlesz­tettük a konzervipart 1969-ben észre kellett venni, hogy a növekvő kereslet és csökkenő munkaerő a kertészet­ben végbemenő egyébként előre is látható folyamatokat fel­gyorsította A következő év­ben, 1970-ben a tünetek már egészen nyíltak lettek. A kon­zerviparnak kellett ugyan az áru, de alacsony árakat fizetett. Ez a gazdaságokat nem vonzot­ta, ezért a kertészkedésben Je­lentős területi csökkenés követ­kezett be, kevesebb földön ter­meltek paradicsomot uborkát síb-t. A konzervipar súlyos nyersanyag-hiánnyal küzdött. A piacok ellátására a kormány­zati szervek ügyelteik ugyan, gyakran fogtak vissza export- szállítmányokat de az árak emelkedését nem tudták meg­állítani. A piacon ugyanis sza­badok az árak, tehát ha a kereslet meghaladja a kíná­latot akkor a készletet drágáb­ban adják et Ekkor már javában tartottak az átfogó vizsgálatok és 1971 decemberében megszületett a kormányhatározat. Sokan a fel­vásárlókat és a forgalmazókat bírálták, de a kormány arra a helyes álláspontra helyezkedett, hogy mivel a bajok oka az ala­csony termelési színvonal, a megoldás lehetőségeit is első­sorban ott kell keresni. Lássuk most a kiválasztott „gyógysze­reket” és ezek hatását A távlati, a végleges megol­dás nyilvánvalóan a modem, gépesített nagyüzemi termelés lesz. Tehát az, amikor gép veti, gép ápolja és gép szedi a paradicsomot, a fűszerpaprikát, a zöldborsót, a zöldbabot a hagymát és általában a kerté­szeti növényeket. A kormány­határozat megtette az első lé­pést ebbe az irányba, egymil­lió dollárt engedélyezve a nagy­üzemi kísérletekre. Ebből a pénzből főleg Amerikában vá­sároltunk gépsorokat mert Európában nagyüzemi kertészet nincs, tehát nem gyártják ezek gépeit sem. A gépekhez meg­vettük a géppel termeszthető fajtákat valamint a fajták ápo­lásához szükséges vegyszereket is. Az eredményről ma még felelőtlenség lenne ítéletet mondani. A komplex gépesítés ugyanis a kertészkedésben any- nyira új, a változás annyira nagy, hogy egy esztendő ta­pasztalataiból végleges követ­keztetést levonni nem szabad. Egyébként is ez az egymillió dolláros kísérlet a vetésterület­nek mindössze öt százalékát érinti, tehát a megtermelt áru­tömeget lényegesen nem befo­lyásolhatja. Földeák! Béla (Folytatjuk) Partnergazdaságok a YefőitiagváMalat orosházi központjában A Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat Dél-magyar­országi Központja január 11- én, csütörtökön 10 órakor fo­gadja a partnergazdaságok szakvezetőit, hogy velük meg­beszélje az 1973. évi vetőmag­4 ÊÊÆB 1973. JANUAR 6, termesztés előirányzatát, to­vább mélyítse kapcsolatát. Ez a vállalat minden esz­tendőben ilyenkor, a téli hó­napokban összehívja a vető­magtermesztéssel foglalkozó állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek vezetőit- Ve­lük közösen alakítja ki a ve- tömagpiacon jelentkező hazai és külföldi igények kielégíté­sének feltételeit, a kölcsönös érdekek figyelembevételével. Húszezer lányt Tárnak a szakmunkásképző intézetek Előkészületek a középfokú szakemberek továbbképzésére Osváth Laura, as MTI munka­társa írja: A szakm unkásképzés és to­vábbképzés eredményes eszten­dőt zárt 1972-ben: teljesítette összes előírt feladatát. A szakmunkásképzés feltételei­nek idei alakulásáról Pápai Bé­la, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője a következő tájékoztatást adta: — Legfontosabb feladatunk, hogy a lehetőségekhez képest, elégséges számban biztosítsuk a szakmunkás-utánpótlást a ter­melés és a szolgáltatás számára. Az 1973—74-es tanévre 65 000 fiatal felvételét tervezzük oly­képpen, hogy mintegy 20 000 le­gyen a leányok száma. Ezt fi­gyelembe véve az 1973—74-es tanévben a három évfolyamon együttesen várhatóan mintegy í 185 000-en tanulnak majd. Fel- ' tehetően továbbra is súlyos gondjaink lesznek egyes szak­mák benépesítésével. Mint isme­retes, a Gazdasági Bizottság 1972-ben 43 szakmára vonatko­zóan hozott a beiskolázást előse­gítő. ösztönző intézkedéseket a társadalmi ösztöndíj mértékének növeléséről; húsz szakmában az ösztöndíjat havi 200 forinttal emelte fel, s intézkedett arról, hogy a megjelölt szakmák har­madéves tanulói tanulmányaik utolsó esztendejében teljesít­mény-bérezéssel foglalkoztatha­tók. Az intézkedések már a jelen tanévben is gyümölcsözőek vol­tak, jóllehet még mindig nem elég a jelentkező. Reméljük, hogy az idén az eddiginél is több tanuló kap kedvet egyebek kö­zött az öntő, a vasbetonszerelő, az esztergályos, a hegesztő, a fo_ Népművelés a termelőszövetkezetekben A termelőszövetkezet nem csupán gazdasági társulás, ke­retében nemcsak a földek, az j emberfők műveltetése is bele­tartozik. S ennek, legyünk őszin- : ték, nincs gazdája. A növény- termesztésnek, a növényvéde-j lemnek, az állattenyésztésnek, a í gépesítésnek van, szakképzett emberek, többnyire mérnökök | irányítják az ágazatokat. Ne ta­gadjuk, nem is tagadhatjuk, a mérnökök, a technikusok, ha idejük engedi, olykor népműve­lők is, de mikor engedi az ide­jük? Ritkán, vagy soha. Ilyen­formán kifejezetten a népmű­velésnek valóban nincs gazdája, nincs aki csak azzal foglalkoz­zék. Bezzeg a tennivaló rengeteg. Árnyaltan és differenciáltan sok. ! Magyarán itt most arról van szó, hogy a mindenhová egyfor- j mán érvényes feladatok mellett rendszerint más a népművelés helyi legfontosabb feladata az egyik termelőszövetkezetben és egészen különböző a másikban. Az Sz.-i közös gazdaságban a vezetők és részben a tagok pa­naszkodnak: terjed az italozás, s vele együtt a túlzott alkohol- fogyasztás. Főleg a „gépes” em­berek körében. Ebben a termelő- szövetkezetben jelenleg a hely­zetet figyelembe véve a való­ságismeret birtokában, kétségkí­vül elsősorban ezen a területen akadna legtöbb tennivalója a népművelésnek. Jó néhány köz­ségben viszont nem ez a legfon­tosabb feladat. De még a kis községeken be­lül is mutatkozhatnak jól ki­tapintható, szembetűnő eltéré­sek, különbségek. Gondoljunk — egyszerűen fogalmazva — a pénzköltésre. Vannak akik tud­ják, megtanulják a beosztást, az előrelátó családi gazdálkodást, olyan múlt áll mögöttük, hogy megtanulhatták. Mások jól dol­goznak, szépen keresnek, de munkájuknak nincs, vagy alig van látszatja, mert a forint ahogy jön, úgy elmegy. Szétfo­lyik, nincs nyoma. Élő és való­ságos probléma ez, s bizony a fellegekben járnánk, ha nem te­kintenénk népművelésnek azt, hogy a beosztás tudományára is tanítani kell az embereket. Oko­san, tapintatosan, lépésről lé­pésre. Kiátkozhatjuk százszor, ezer­szer a falusi búcsúk hátán meg­gazdagodó bazárost. Ettől a „sze­mét” változatlanul aranybánya. Veszik, viszik, pénzt adnak ér­te, számolatlanul. Mennyi itt is a tennivaló, annak érdekében, hogy a tsz-tag a művirág-kosa­rat, a műgyümölcsöt rút­nak érezze, s megvetően elforduljon tőle! A falusi búcsú a rokoni találkozások, összejö­vetelek napja. Egyházi jellegét szinte teljesen elvesztette. Ízlés­romboló vonásai azonban meg­maradtak. Mi lenne, ha a nép­művelés jegyében búcsúk alkal­mával minden évben megren­deznék a helyi könyvnapot, a művelődési házban a táj alkotó­inak képzőművészeti kiállítását, vagy akár a „korszerű otthon” kiállítást? Érdemes megnézni a falusi ott­honokat. A régi bútordarabokat kihajították, de az új, a drága „elrendezése” még elég ritkán szolgálja a dolgozók kényelmét. Úgy például még ritkábban, hogy legyen hol kényelmesen újságot, könyvet olvasni. Erre „kísértő”, meghitt sarok nincs, ágy mellé helyezett olvasólámpa nincs. Pedig valahol itt a „föld­szinten” kezdődik a betű meg­szerettetése, a legegyszerűbb dol­goknál, mondjuk, ott, hogy a berendezett lakás is kedvezzen az olvasó népért mozgalomnak. Utána aztán jöhet a többi: an­két, az író-olvasó találkozó, a költők felolvasó-estje. De minő építmény az, amelyiknek van harmadik, negyedik emelete, földszintje azonban még nincs? Minden ember számára érte­lemtágító, világot, belső világot gazdagító élmény az utazás. A termelőszövetkezetekben felis­merték és rendszerint minden évben szerveznek egyszer vagy többször társasutazásokat. Van rá pénz, a szociális és kulturális alap terhére. De álljunk meg itt is néhány szóra. Azt az élményt nyújtja az örvendetes honos or­szágjárás, kirándulás, amit nyújthatna? Nem mindig. Vala­mi még hiányzik. Az élményt az tenné teljessé, ha a táj, a város múltját, jelenét a kikapcsolódó szövetkezeti gazdák ott, vagy előtte megismernék. Napjainkban a népművelés fogalomköre kitágul. Ide tarto­zik a felnőttoktatás, a szakmai továbbképzés, a balesetvédelem, a technika iránti érzékenység, a szabad idő, a világlátás, a la­káskultúra, a viselkedés, az együttélés, a közlekedés, az íz­lés, sorolhatnánk... Vajon hány termelőszövetke­zet fordít gondot minderre? Szeknlity Fêtes nó és a többi, ma még az érdek­lődés hátterébe szorult szak­mákhoz. — Ebben az esztendőben to­vább folytatjuk a képzés 1970- ben megkezdett korszerűsítését. A szakmák 73 százalékában mái" új tantervek és tankönyvek alapján történik a képzés (az összes tanulók 68 százalékát érinti), 1973-ban mintegy 70 új tankönyvet ja’entetünk meg, s még az idén valamennyi szakma számára rendelkezésre állnak majd az új tantervek. A negye­dik ötéves tervidőszakban több, mint 1,4 milliárd forintot fordí­tunk beruházásokra, ebből 34 is­kola, 30 iskolai tanműhely. 34 kollégium létrehozását tervez­zük, és a korábbi időszakban ke­letkezett elmaradás felszámolá­sára 37 tornatermet is létesítünk. — A munkaerőheí yzet, a ha­tékonyabb termelési igények, a mind korszerűbbé váló techni­kai, technológiai feltételek nem­csak a leendő szakmunkások korszerű képzését teszik szük­ségessé. hanem mindinkább azt is, hogy a már dolgozó szak­munkások számára is biztosít­suk tudásuk megújítását, kor­szerűsítését, az új ismeretek megszerzését. 1972 végén egy sor vállalatnál 14 szakmában meg. kezdődtek a továbbképző tanfo­lyamok, amelyek befejezése 1973 júniusára várhatók. Ebben az esztendőben további vállalatoknál indítunk ilyen tan­folyamokat, s újabb szakmák­ban is megkezdjük a tovább­képzést. Az a tervünk, hogy a negyedik ötéves tervidőszak vé­gére már valamennyi szakmában rendelkezésre álljanak azok a dokumentumok — tematika, tananyag — melyek alapján biz­tosítható a szakmunkások szer­vezett továbbképzése. — Ez év elején megjelentet­jük a középfokú végzettségű szakemberek továbbképzését szabályozó rendeletet is és meg. kezdjük szervezett továbbképzé­sük tervszerű előkészítését Az ilyen munkakörben dolgozók új­rendszerű továbbképzése 1974- ben veszi majd kezdetét Felosztják a jövedelmet összehívták a CITÉV Igazgató Tanácsát A Dél-Békés megyei Termelői szövetkezetek Seprűcirok Ter­mesztő. Értékesítő, Feldolgozó & Vetőmagelőállító közös vállalko­zása január 10-én Mezőkovács- házán tartja idei első igazgató tanácsülését. Kapás Péter igaz. gató előterjeszti majd az 1972. évi gazdálkodásról szóló zár­számadó jelentést, melyben a jövedelem felosztásával, a gaz­dálkodás eredményességével fog. lalkozik. A CITÉV 1972-ben jó évet zárt Az igazgató tanács koráb­ban olyan határozatot hozott a jövedelem felosztására, hogy az eredmény 10 százalékát a va­gyoni hozzájárulás, 90 százalé­kát pedig az átadott cirokszakáll arányában juttatják vissza a tag-tsz-eknek. Az igazgató tanács megtár­gyalja majd az 1973. évi munka­tervet és határozatot hoz a mű­ködési szabályzat módosítására lat

Next

/
Thumbnails
Contents