Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-30 / 24. szám
♦ Tibfc társadalmi munka Közérdekű javaslatok 3 tanácstagi beszámolókon (Tudósítónktól) Szeghalmon is számot adtak a tanácstagok az elmúlt évben végzett munkájukról. A tanácstagi beszámolókat komoly érdeklődéssel kísérte figyelemmel a nagyközség lakossága, amit bizonyít az is, hogy a hatvan választókerületben több, mint 1500-an hallgatták végig a beszámolókat. Legtöbben a nagyközség városiasodásával foglalkozó kérdések Iránig érdeklődtek. Sokan tetteik hasznos, okos javaslatokat is, mellyel előbbre léphetne Szeghalom. Ilyen közérdekű javaslatokat 182-en tettek. Szeghalom híres airSL, hogy lakói nagyon szeretik. Kiemelkedően sokan dolgoznak társadalmi munkában a község építésén, szépítésén. Ezt a munkát nagyrészt tanácstagok szervezik és mint a tények mutatják, eredményesen. Most a beszámolókon ismét elhatározták, hbgy a jövőben ' még fokozottabban támaszlkodnak a lakosság társadalmi munkájára. Sző volt természetesen a hiányosságokról. is. Gond, hogy a 27-es körzetben lévő gyógyszertárban kicsi a készlet és nem mindig lehet megkapni a felírt gyógyszereket. A 14-es választókerületben azt kifogásolták, hogy ae egyre fejlődő nagyközségben még mindig nem siker» megoldani a szemétszállítást. Ezeknek a gondoknak a megoldása azonban már a rövidesen megválasztásra kerülő tanácstagokra vár. n. J. Ülésí tart a MTESZ megyei elnöksége A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksége január 30-án, kedden délután 2 óraikor tartja ülését Békéscsabán, a Technika Házában. A titkári tájékoztató után az elnökség megtárgyalj» a jubileumi választmányi ülés előkészítésével kapcsolatos feladatokat. Ezután kötetlen beszélgetésen érté- keWc az elnökség elmúlt évi tevékenységét. esett kétségbe — hanem amiatt is. hogy okot adott ellenségei kárörömére. Amikor megszületett a várva-várt fiú, öröme nemcsak az anyáé, a feleségé és a dinasztia érdekeit szívén viselő cáméé, hanem az ellenfeleken felülkerekedő hisztérikáé is volt. És amikor már nyilvánvalóvá vált a cárevics vérzés kenysége, az újra legyőzött asz- szony mindent megtett, hogy eltitkolja vereségét. De jött egy paraszt Pokrovsz-. kojeból, aki erős volt, magabiztos, reinkarnációja azoknak a régieknek, akikről Alekszandra egy XIV. századbeli kódexben egyszer azt olvasta, hogy közvetítenek az ég és a föld fejedelmei között. Ez az ember azt ígérte neki, hogy életben tartja egyetlen diadalát, a fiát és többször be is bizonyította, hogy megtartja ígéretét. Raszputyinnak volt természetes esze. Bámulatosan hamar megtalálta azoknak a gyenge pontjait, akiktől akart valamit. Azonnali felismerte, hogy Oroszország cárnéját neki teremtette az Isten, aki különben is számos tanújelét adta jóindulatának. Sokan azt mondják, a szibériainak Janus-arca volt Fülöp~Mil_ 1er ennek érzékeltetésére adta a róla szóló könyvnek „A szent ördög” címet. Azt hiszem, a Janus-jelző is kevés: a sztarecnek, mint a legtöbb tehetséges embernek, nem két, hanem sok arca volt. De Carszkoje Szeloban mindig csak egyet mutatott — az Ür Emberét. Tudta, hogy ez hatalma fő forrása és az egész életében, botladozó itt sohasem botlott meg. A válasz kulcsa Ez egyben a valószínű válasz is arra az évtizedek óta divatos kérdésre: vajon Alekszandra Fjodorovna, Oroszország cámé- ja, szeretője volt-e Grigorij atyának, a muzsiknak Amikor Rodzjanko, a Duma elnöke és a sztarec egyik legnagyobb ellensége megkérdezte Goremikin miniszterelnököt, mi a véleménye Alekszandra és Raszputyin kapcsolatának jellegéről, a különben jelentéktelen öregúr alighanem élete legszellemesebb válaszával tapintott rá a lényegre: — C’estune question clinique (klinikai kérdés). , Nemcsak olyan szempontból volt igaza, mert a kulcs a cárevics betegsége, sőt. nem is csak azért, mert maga a cámé sem volt egészséges. Hanem azért is, mert ez az ember sehol másutt nem csinálhatott volna ilyen karriert mint az akkori Oroszországban. Alekszandra és a sztarec viszonya politikai értelemben is klinikai tünet volt. (Folytatjuk) MILLIOMOS JUHÁSZOK MÉHKERÉKEN A juhhodályhoz betonút vezet. Négy hosszú, náddal és cseréppel fedett épület, villanyvilágítással, eÜető-kutri- cákkal, jászlakkal, kifutó akiokkal. Kísérőnktől megtudjuk, hogy egy hónapja kezdődött az elletés és mée legalább egy hónapig tart. A homályokban 1283 anyajuh telel és a friss szaporulat: eddig 783 bárány és legalább még ugyanennyit várnak. — Nagyhozamú pecsenyebá- rányaintoat az Állatforgálmi és Húsipari Vállalaton keresztül exportáljuk. Legnagyobb vásárlónk Olaszország. Ebben a gazdasági évben csaknem másfélmillió forintot hozott a közgazdaságnak ez a termelési ágazat. Ebben benne van a pecsenyebárány-ex- port és a gyapjútermelés — mondja Török Elek főállattenyésztő, miközben megállunk az egyik hodálynál ahol Mar- tyin János brigádvezetővel szorítunk kezet. Ahogy belépünk a hodályba, azon gon-, dolkodunk, hogy másfél millió forintos eredmény nem kis dolog hét juhásztóL A jószágok bégetésétól alig halljuk egymás szavát. Az esti etetés ideje van és a juhok hangosan követelik a takarmányt. A legidősebb juhász, Martytn György — jókedélyü ember — büszkén számol be az eredményekről «— Igaz, ami igaz, ezekben a hetekben sokszor 14—16 órát is dolgozunk naponta, de meg is van a látszatja. Úgyszólván alig van elhullásunk.- .— És a pénz? —» Nem panaszkodhatunk. Megvan havonta a jó kemény háromezer forintunk. — Mit értsünk a jó kemény forintokon? Az emberek nevetnek. Ma* gyarázattal a méhkeréki Bal- cescu Termelőszövetkezet elnökhelyettese, Rúzsa Mihály szolgál: — Annyit jelent, hogy jóval több az havi háromezer forintnál. o A „bárány-bölcsődében” — így nevezik azt a sarkot, ahol a néhánynapos kis tarka jószágokat szoktatják a darához, szálastakarmányhoz — a másodéves juhász szakmunkás, Rúzsa György emeli fel az egyik birgét. — Kéthetes és máris milyen jó súlyban van — mutatja nem kevés büszkeséggel. Arról pedig, hogy mi a jelentősége a bölcsődének, Tímár János főállattenyésztő tájékoztat: — Pecsenyebárányaink csak úgy érhetik el rövid idő alatt az átvételhez kívánt súlyt, ha az anyatejen felül már néhánynapos koruktól takarmányt is esznek. Mitagadás, áiz olasz átvevő meg lehet majd elégedve. Szépen gyarapodnak a jószágok és kilónként igazán megérik a csaknem 35 forintot élősúlyban. A Balcescu gazdái nem csinálnak titkot abból sem. hogy ebben az évben újabb módszerrel kívánják növelni a juhászatuk eredményeit. Száz hektár földön új telepítésű öntözött rétet létesítenek a legeltetéshez. — A hagyományos pillangós széna mellett bevezettük a borsó melléktermék etetését is. Nemcsak az anyajuhokkal' hanem a bárányokkal is etetjük ezt. Többek között ezzel érjük el, hogy így télen is jó erőben maradnak anyajuhaink, és egészséges szaporulatot hoznak világra. o Nagyüzem van ezekben a hetekben a juhászatokban. Az állatok gondozói, a szélmarta- ! képű juhászok éjjel-nappal talpon vannak, féltőn vigyázzák az ellő jószágokat. Azt tartják, minden kis bárány jó forintot hoz a közösségnek, s ha nagyobb is a fáradozás, mégis megéri, mert minden kis jószág a közös vagyont gyarapítja. lÉÉüiUes és márij jó súlyban van, Néhány bárány a 783 ból. Élete összeforrt a gazdaság életével Vaunak emberek, akiknek élete összefonódik egyetlen munkaterülettel. Évtizedek kötik ehhez a helyhez, amely születésének és fejlődésének élő tanújává válik az ember. Valahogy így van ezzel Paulik Mihály is, az Orosházi Állami Gazdaság most nyugalomba vo_ n-uló igazgató-helyettese, aki szinte az állami gazdaságok születésének pillanatától végig- étte a szocialista mezőgazdaság ilyen jellegű üzemeinek első lépéseit, egészen a máig. — Huszonhárom évvel ezelőtt, 1950-ben kerültem Csaba- estidre az állami gazdaságiba megbízott igazgatónak. 1957 júliusában pedig az akkor Pusztaszőlősi Állami Gazdasághoz. Alig 3 200 holdas volt a gazdaság, a régi tanyákra épült, 9 jellemző a szétszórtságra, hogy huszonhét helyen volt szarvasmar halállományunk. Ha az ember mindet véé gig akarta járni, két nap kellett hozzá. Gépünk szinte nem is volt, egy vontató, egy teherautó és néhány körmös traktor jelentette a gépparkot. Az emberek azonban a nehéz körülmények ellenére i„ derekasan helytálltak ,s így történhetett, hogy 1957-ben már nyereséges volt a gazdaság, s attól kezdve végig eredményesen dolgozott. Három évvel később idecsatolták a vetőmagtermelő gazdaságot, átvettünk egy másik telephelyet is, * ekkor kezdődött a nagyüzemi sertéstenyésztés. Nem sokkal utána már hat-hétezer sertést hizlaltunk egy évben, ami hosszú időre biztosította a nyereséges gazdálkodást. Ezek mind olyan dolgok, amelyekre szívesen emlékszem, de van persze olyan is, ami kevésbé örvendetes. Nem került el bennünket az 1963—64-es természeti, csapás. a súlyos aszály, ami ötmillió forint veszteséget okozott. Alaposan össze kellett szedni magunkat, hogy egy évvel később már újra nyereségesek legyünk. S ez sikerült is. Azután 1968-ig voltam igazgató, utána pedig g gazdaság általán«? igazgatója lettem, egészen szom_ batig. Ekkor búcsúztattak ugyanis. 9 megvallom őszintén, nem volt könnyű ez a búcsú. Tizenöt esztendőt töltöttem ennél a gazdaságnál, minden épületéhez, minden darab földjéhez megannyi emlék fűz. S ne vegyék szerénytelenségnek, de büszke is vagyok arra, hogy a másfél évtizeddel ezelőtti tar nyavilágra. épült gazdaságból a kilencezer holdon gazdálkodó, s egyre inkább az iparszerű termelést szorgalmazó üzem lett. Jogosan lehet büszke Paulik Mihály arra .hogy ez a gazdaság ma országosan is a legjobbak között van. S ha ő nem is mondta, a tények ismeretében hadd egészítsük ki mi : döntő érdemei vannak ebben. Tanúskodnak erről a miniszteri kitüntetések, az elismerő oklevelek, de leginkább talán az itt dolgozó emberek, akik ugyan_ úgy eggyé kovácsolódtak a gazdasággal, mint igazgatójuk Búcsúzóul még csak annyit — s ez ne tűnjék ellentmondásnak — további jó munkát Miska bácsi, mert hiszen segítségére, holnap és azután tanácsaira is szükség van. S.
