Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

Szellemi vetélkedő — dijakkal és tanulsággal Az Építők békéscsabai szo­cialista brigádjának klubjában esténként hol többen, hol ke­vesebben jönnek össze egy kis munka utáni eszmecserére, új­ság vagy folyóirat olvasásra, társasjátékra és kikapcsolódás­ra. A klubvezetőség természe­tesen szervezeti foglalkozások­ról} is gondoskodik. így volt ez a hét egyik est­jén is, amikor szellemi vetél­kedőt rendezett, amely a leg­jobb hat megfejtőnek szép kis ajándékot is gyümölcsözött. A vállalat párt végrehajtó bi­zottságának nevében Monori Ferenc ismertette a vetélkedő célját és szabályait, majd a huszonkilenc vállalkozó kézhez kapta azt a húsz kérdést, amelyre tömören, írásban kel­lett válaszolnia. A vállalat megalakulásának dátumától a munkavédelmen keresztül egé­szen az egyéni versenyformákig és a törzsgárdatagság különbö­ző fokozatáig sok minden mást öleltek fel a kérdések. A ver­senyzőket természetesen nem­csak a helyes megfejtés vágya, hanem a szép díjak is csábí­tották. Az T. díj egy likőrkész­let, a II. gázöngyújtó, a III. ke­rámiaváza és díszcserép, a IV. zsebkendő-garnitúra, az V. ön­gyújtó, a VI. pedig egy pohár­készlet volt. Röpke félóra múlva a ver­senyzők — ki több, ki keve­sebb sikerrel — elkészültek a feladattal. A zsűri: Kertész Ferenc klubtitkár. Szabó Gyu­la, az szb termelési felelőse és Uhrin László, az Építők kul- túrotthonának gazdasági igaz­gatója megkezdhette a válaszok értékelését. Egy-egy hibátlan megfejtést 3 ponttal jutalmaz­tak, így tehát a húsz kérdésre adott válasszal, maximum hat­van pontot szerezhettek a vetél­kedő résztvevői. Bár ez senki­nek sem sikerült, mégis figye­lemre méltó pontszámmal fe­jezte be a legjobb hat verseny­ző a vetélkedőt. Lipták János munkaügyi előadó 56, Nagy Mátyás munkaügyi előadó 54, Vörös Sándor lakatos 53, Dá­vid István normaellenőr 51. Rusznák Pál kőműves 49, Szombati János kőműves 48 pontot gyűjtött, s ezzel gaz­dára találtak a díjak, amelyek­nek átadása alkalmából Mo­nori elvtárs gratulált a győz­teseknek. S ha valamilyen tanulságot vonnánk le a versenyről, első­ként élmondhatjuk: a szellemi torna valamennyi részvevőnek hasznos volt. Mégpedig azért, mert minden bizonnyal mind- annyiukban továbbra is ébren tartja az új intézkedések és ismereteik ingismerésének szik­ráját. Ami viszont meglepetés­ként hatott, az volt, hogy több munkás nagyobb jártasságot tanúsított a vállalat életének, a munkásvédelem előírásainak, vagy éppenséggel a napi ese­mények ismeretében, mint egyik-másik művezető. (P. p.) Ülést tart a megyei szállítási bizottság À Békés megyei Szállítási Bizottság február 2-án, pén­teken délelőtt 9 órai kezdet­tel tartja ülését Békéscsabán, a megyei tanács kis tanács­termében. A tanácskozáson elsőként az őszi forgalom lebonyolításá­ról szóló beszámoló jelentést, majd az idei előszállítással rű karrierjének. Az elvesztett (orosz—japán) háború, a forra­dalmi fellendülés hullámát kö­vető csalódottság, a reakció elő­retörése fokozta a társadalom­ban az idegfeszültséget és — fő­leg arisztokrata körökben — az érzéki életet. A vallásosságnak meg az érzékiségnek egy furcsa keveréke jelentkezett... Raszpu- tyin kész talajra talált...” Mikor — 1903-ban — először állított be a sztarec a fővá­rosba, hogy megismerkedjék Kronstadt! János tanításával és (szerintem ez érdekelte sokkal jobban a pokrovszkojeit) mód­szereivel, mindössze öt hónapig maradt Pétervárott De távozá­sakor már úgy búcsúzott új is­merőseitől, hogy hamarosan „hosszabb időre” visszatér. A szibériai muzsik csalhatatlan ösztönnel megérezte, hogy ő is képes olyan karrierre, mint a Kronstadti — és hogy egy ilyen karrier közege csak Pétervár le­het. Mert a főváros nemcsak Csaj­kovszkij és Pavlov világa volt, hanem a sötétség haszonélve­zőié a legkülönbözőbb sarlatá­noké is. Tudjuk, hogyan élt a felső tízezer. De egyik bál leg­alábbis hasonlít a másikra, a ka­landot és a kaviárt sem találja élvezetesnek az. aki eltelt vele. A tétlenség talaján kivirult az unalom. Trojkavágták és táncos éjszakák, vagyonokat emésztő kártyacsaták és vadászatok kö­zött mind divatosabbá vált egy újfajta időtöltés: a szellemidéző szeánsz. Az elsötétített szobák mélyén táncoló asztalokról és a végtea kapcsolatos előkészületeket vitatják meg. Ezután a köz­utak téli forgalomra való felkészítéséről és a már meg­tett szervezési intézkedések­ről tárgyalnak. Végül a rész­vevők megvitatják a megyei szállítási bizottság idei mun- ka terv-javaslatát. Ilii ■■••Mii■»•■■•«■••••»•■»«»M»**««**«» Jenből érkező hangokról álmo- ; doztak nagyhercegek és a nagy- S hercegnők: unatkozó urak és : hölgyek kerestek kapcsolatot egy ■ másik, talán még számukra is S új élményeket ígérő világgal. S Mindenki, aki így vagy úgy se- 5 gíthetett a természetfeletti tá- \ jakra való utazásban, aki szó- ! katlannak, rendkívülinek bízó- S nyúlt, a gyors siker reményében 5 léphetett be ezekbe a körökbe. ; A szakállas szibériait az Isten is ; ezeknek a szalonoknak terem- ■ tette. Például az Ignatyev-sza- ; Ionnak. Az „igaz oroszok” Ez a gyülekezet nemcsak ok- • kultizmussal, hanem politikával • foglalkozott. Tagjai ultrák on zer_ : vatív főpapok és főnemesek vol_ ; tak. akik még az udvari vonal- ! vezetést is „liberálisnak” talál- : ták. Alekszandr Pavlovics Igna_ ■ tyev gróf. III. Sándor diploma- ■ tája és főhivatalnoka, támoga- ; tott minden hódító törekvést, : minden nemzetiség és fajüldö- ; zést. Két okkultista szeánsz kö_ ; zött a Fekete Szájon — így hívta ; Pétervár a Fekete Grog körét ■ — tagjai politikáról beszélget- ! tek. Az ultrareakciósok szélesebb ■ szervezete az Igaz Oroszok Sző- 5 vétségé volt A szövetség péter­vár i. tehát országos viszonylat- : ban legfontosabb hangadói az : Ignatyev-szalonban gyülekeztek. ! Itt kellett tehát felbukkannia ■ annak a parasztnak, akit a tes- ■ tület vezetői sajátos politikai : misszióra szemeltek ki. (Folytatjuk) £ Az új magyar filmek legtöbb­ször nagy vitát váltanak ki. Va­jon miért? A napokban mutatják be filmszínházaink a „Petőfi 73”- at. A bemutató napján két an­kéten is jegyeztem a vélemé­nyeket. Pedagógusok és diákok kérdeztek, a válaszokat a film alkotói, Kardos Ferenc rendező és Marx József dramaturg ad­ták. (Az alábbiakban megkísér­lem felidézni a beszélgetések hangulatát.) * • * KÉRDÉS: Petőfi évforduló van. A filmben mai középisko­lások játsszák el 1848 és ’49 ese­ményeit. Harsányan, a történe­elég kapcsolódása, helyenként nem tud mit kezdeni az akkori korral. KÉRDÉS: Némi csalódást okoz, hogy a filmben nem a megszokott Petőfi alakjával ta­lálkozunk. A film Petőfije túl­zottan mai. KARDOS: Nem is akartunk mást. Petőfi egyéniségét mai gesztusokba mentettük át. Így valóságosabbá válhat, igazi egyénisége közelebb kerül a mostani diákokhoz. A film ér­zékelteti ezt egy patétikus szó­noklat és egy pongyola stílusú beszéd szembeállításával is. KÉRDÉS: Nem okoz történe­lemmel szembeni tiszteletlensé­között nem történt semmi, mert az egész polgári forradalom ha­zament ebédelni. KARDOS: A történelem nem állóvíz. Nem ácsolhatunk az ese­ményeknek illúziókból talapza­tot. Egy alkotásban úgy kell el­mondani az igazságot, hogy egyaránt elmondjuk a valóság durva és szép részleteit. Semmi sem volt tökéletes, csak más volt. Szét kell rombolni az idő által kitermelt hamis illúziókat. Nem hiszem, hogy lennének sérthetetlenül emelkedett kor­szakok. Ezért nem tiszteletlen­ség igazat mondani. KÉRDÉS: Nem gondolt arra, hogy fegyelmezetlenségre ad lem iránt nem éppen kellő tisz­telettel. Miért csinálták ilyenre ezt a filmet? KARDOS: Arról a legnehe­zebb beszélni, hogyan születik egy film. Eleinte csak egyetlen ötlet van hozzá, később ez vál­tozik, alakul, bővül. Még a for­gatás közben is. Találkozni akar­tam ezzel a nemzedékkel. Arra voltam kíváncsi, mit jelenthet ma, 1973-ban egy iskolai szerke­zetben a történelem. Nem ki­mondottan évfordulós film ez. A mai ifjúság gondolkodásából, belső dinamizmusából, mozgás­energiájából épül. Bemutatja, hogy hasonlítani igyekszik a mai fiatal az elődeihez, találko­zásokat keres, de mivel nincs A budapesti általános isko-1 Iákban február elsején kezdő­dik az idén végző tanulók szak­munkásképzésre jelentkezése. A felvételi kérelmeket a tan­intézetek március 1-ig továb­bítják a képzésre kijelölt szak­munkástanuló-iskolának. Ezzel kapcsolatban a fővárosi pálya- választási intézetnél elmond­ták: a szakmunkásképző-intéz­ményekbe való felvétel az ál­talános iskolából kikerülő fia­talok részére március elsején kezdődik, és a középiskolai fel­vételek lezárása után, május 31-én fejeződik be. A közép­iskolát végzettek felvétele jú­nius 20-tól augusztus 15-ig tart. A tanulók egyetlen szakmá­ban sem tesznek felvételi vizs­gát, azokban a foglalkozási ágakban, ahol a szakma sajátos követelményei megkívánják — például művészeti szakmák —, ».felvételi, valamint pályaalkal­massági vizsgálatokra, illetőleg beszélgetésekre kerülhet sor. Budapesten évente szabályoz­zák a vidéki tanulók felvételét. Az iskoláknak ugyanis eLső­get a diákokban ez a mai tee­nager stílusra fordítás? KARDOS: Nem hiszem. Egy másik igazság ugyanis az, — amit a diákok történelmi játéka is elárul, — hogy amikor a for­radalmat csinálják az emberek, legtöbbször nem is tudják, hogy történelmet csinálnak. Különö­sen így igaz ez 1848. március 15- re, amit néhány lelkes magyar és bécsi fiatal csinált Pesten. A valóságban sem voltak véresen komolyak a történelemnek ezek az órái. MARX: Igen. Az egész polgári forradalom egy négyzetkilomé­ternyi területre korlátozódott Korabeli naplójegyzatek bizo­nyítják, hogy délben 1 és 3 óra sorban a fővárosi fiatalok to­vábbtanulásáról kell gondos­kodniuk. E mellett kollégiumi helyet sem tudnaik minden vi­dékinek biztosítani, a bejárás pedig nem oldható meg min­den esetben. Ezért a fővárosi tanács munkaügyi főosztályá­nak utasítására csak állandóan Budapesten lakó fiatalok ve­hetők fel a következő szak­mákban : autószerelő, ötvös (arany- és ezüstműves), mű­szeripar, bőrdíszműves, ruhá­zati ipar, vegyes- és szolgálta­tóipar (kivéve fényező és má­zoló, kelmefestő és vegytisztító, valamint kéményseprő), továb­bá kereskedelem, kivéve az élelmiszer-, a hús- és hentes­áru eladó, valamint a vendég­látóipar. A kizáró rendelkezés nem vonatkozik azokra a fia­talokra, akiknek oktatása az országos képzés keretében Bu­dapesten történik. Ugyancsak nem esnek korlátozás alá azok a főváros környéki fiatalok, akiknek legalább egyik szülője budapesti munkahelyen dolgo­zik. (MTI) mintát a filmben lejátszódó cse­lekmény? KARDOS: Engels hatalmas al­kotó-zseni volt. Aki ifjúkori le­veleit olvasta, az is ezt tartja róla, ellenére annak, hogy rend­kívül eleven, olykor nyers és felszabadult stílusa volt. Mégis megalkotta életművét... A mai ifjúságban is hatalmas energia feszül. Ezt nem szabad palack­ba zárni, de kiengedni is csak úgy lehet, ha hozzá megfelelő tartalmat adunk. Én egy olyan iskolát képzelek, amibe belefér egy ilyenfajta történelmi játék. Ahol lehetőség van a játék ál­tal arra, hogy a diákok keres­sék a maguk helyét a világban. Hasznosabb ez a társadalomnak is, mint egy unalmas iskola. Azt hiszem, egy ilyen iskolába ennyi „rendbontás” egészségesen bele­fér, * * • A fenti beszélgetés a pedagó­gusok és az alkotók között folyt. A másik találkozáson a diákok csak egészen apró megoldásokkal nem értettek egyet. Mindenről, ami elhangzott, lehetetlen be­számolni. Azt hiszem viszont, hogy a megőrzött gondolatok is sokat mondanak. Miért szidjuk — sokszor jog­talanul is! — egyes magyar fil­meket? Hát ezért. Mert tálán bennünk is van olykor-olykor hiba. Bennünk, a nézőkben is, amikor nem figyeljük eléggé a film apró kockáit, ezeket nem rakjuk egymás mellé, amikor nem gondolkodunk tovább a fel­villantott érzelmi és tudati jel­zéseken. Sem a film, sem más művészi alkotás nem adhat ma már „minden szálon elvarrt”, teljesen kész történetet. Az al­kotásnak bennünk kell tovább élni és újraszületni. A filmren­dező és az író elvégezte felada­tát: rajtunk a sor. De valljuk meg őszintén, mi nem mind’g vállaljuk ezt a feladatot. Bizonyság volt erre ez a ta­lálkozás. Réthy István jj gflft mwjzzL 1973. JANUÄR 36. Február elsején kezdődik a jelentkezés szakmunkásképzésre Nyolc szakmára csak budapestieket vesznek fel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents