Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

fl KISZ és az üzemszervezés nőtt elkészítették már az üzem. szervezés eredményességének növelését célzó intézkelési ter­vet. Közbevetőleg egyébként azt is megjegyezhetjük. hogy már ezek az intézkedési tervek is szület­hettek volna mindenütt az üze­mi KISZ-szervezetek, illetve képviselőik bevonásával, közre­működésével, mint ahogy ez né­hány helyen meg is történt. Hi­szen a vállalatok többségében a vállalati gazdálkodás nem is je_ lentéktéen mértékben éppen az ifjúsági termelési mozgalmakra épít vagy építhetne. Azaz a KISZ igen is tehet, mégpedig nagyon sokat e párthatározat érvényrej utasáért Visszatérve az intézke­dési tervhez: ennek ismeretében a vállalati gazdaságosságot fo­kozó üzem- és munkaszervező „mozgalomban” a KISZ legalap­vetőbb feladata saját de ismer­jük el. legtöbbször még szuny- nyadó. mozgósító erejének kiak­názása lehetne. Nincs tehát szüksége külön stratégiára. A meglevőt, a vállalati intézkedési tervet kell csak megvalósítani, segítenie. Mégpedig sajátos tak­tikai eszközeivel. Melyek ezek? Nem fontossági sorrend szerint de elsőként azt említhetnénk, hogy a KISZ „hallassa a szavát”. Az úgyne­vezett üzemi négyszög ne csak formailag létezzék, mint egy mértani alakzat, hanem legyen például az alulról jövő ésszerű szervezési kezdeményezések is­mertetésének. illetve a felülről jövő intézkedések magyarázó, elfogadtató továbbításának, nép­szerűsítésének első, vagy ha úgy tetszik, elsődleges állomása. En­nek pedig a KISZ-vezetők fel­készültsége mellett másik s ta­lán még fontosabb és elenged­hetetlen fettétele az hogy a vál­lalati vezetés számítson a KISZ-szervezetre. a vállalat fia­taljaira, építsen rájuk, használja ki az életkorukból fakadó dina­mizmust, ill. a fiatalok a KISZ­esek brigád- verseny és terme­lési mozgalmait sorolja a gaz­daságosság fokozásának teljes értékű „eszközei” közé. Méghoz­zá aktív, azaz nem egyszerűen végrehajtó hanem, ha kell, vi­tatkozó. önállóan is kezdemé­nyező, új megoldásokat hozó „eszközei” közé. Minden ezen múlik Vagyis azon, hogy élő-e a válla­lat KISZ- alapszervezete. Elis­merik-e. e1- tudja-e ismertetni magát. Számíthat-e rá a gazda­sági vezetés. Ami pedig éppen attól függ, amit az üzemi KISZ- alapszervezetek a vállalati üzem- és munkaszervezés kor­szerűsítéséért tehetnek. Tehát attól, hogy az ifjúsági mozgalom olyan sajátos formáit, eszközeit, mint amilyen az agitációs és propaganda munka, a KISZ-ok. tatás, az ifjúsági szakmai moz­galmak, továbbképzések az üze. mi négyszögben való aktív rész­vétel, vagy a fiatalok tömegei­nek mozgósítása mennyiben tud­ják-e cél érdekébe állítani. Ez egyben alapja és felté­tele annak, hogy a vállalati ve­zetés a KISZ_t figyelembe ve. gye. Más kérdés azután az, hogy sok esetben éppen a figyelem- bevétel hiánya kárhoztatja si. kertelenségre. eredménytelen­ségre a KISZ törekvéseit, kezde­ményezéseit. Ebben az esetben a KISZ-alapszervezetek legelső feladata a korszerű üzem. és munkaszervezésben az, hogy megszabaduljanak a munkáju­kat akadályozó béklyóktól, ame­lyek ilyenkor egyben az üzem- és munkaszervezés tökéletesíté­sének folyamatát lassító akadá­lyok is. Ugyanis az üzemi KISZ- szervezet munkájának végső cél­ja sem lehet más. ahogy ezt az Ifjúmunkás Tanács ülés részt­vevői is egybehangzóan megál­lapították — mint az, hogy a vállalat többi politikai és társa­dalmi szerveihez hasonlóan, a vállalati termelést segítse. Kőváry E. Péter «saasflflaaeeBSMca», Kétmillióval olcsóbb ,, a tanácsülés résztvevői megvitatták, hogy a korszerű üzem- és munkaszer­vezésben milyen feladatok meg­oldása vár a KISZ-re. Ezek kö­zül legfontosabbnak azt tartot­ták. hogy az üzemi, vállalati alapszervezetek a vállalati in­tézkedési tervek ismeretében a gazdasági vezetéssel egyetértés­ben az üzemi ifjúság feladatait is jelöljék ki. Ennek alapján a KISZ-alapszervezetek segítsék megvalósítani az üzemben a munkaszervezés korszerűsítésé­re tett intézkedéseket”. (Részlet a Békés megyei Népújság ja­nuár 13-i számának „Az üzemi KISZ-szervezetek feladatairól tárgyalt a megyei ifjúmunkás rétegtanács” dmű tudósításá­ból). Mit tehet a KISZ az üzem. és munkaszervezés tökéletesítésé­ért. mi a szerepe, feladata a kor­szerű vállalati, üzemi ég mun­kaszervezésben? Erre a kérdés­re keresték a választ a Békés megyei Ifjúmunkás Tanács tag jai legutóbbi ülésükön. S hogy mire jutottak, azt próbálta meg az idézett tudósítás néhány sor­ban összegezni. Ez a kérdés azonban nem olyan egyszerű, hogy néhány mondat­ban teljesen egyértelműen és világosan válaszolni lehessen rá Ha ez utóbbit mégis megkísérel­jük, abból keli kiindulnunk, ami már biztos. Biztos, hogy már több mint egy év telt el azóta, hogy a párt határozatot hozott a vállalati üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítésére. Tehát az Ifjúmunkás Tanács azon tagjá­nak kell igazat adnunk,, aki a kérdéses ülésen azt mondta: „a vitákat lassan le kellene zárni, s ideje lenne már tenni is vala­mit a párthatározat végrehajtá­sáért”. Egyet kell értenünk vele annak ellenére, hogy — miként az már nagyon sokszor elhang­zott — az üzemszervezés nem kampánymunka, hanem a válla­lat működésének, működési rendszerének olyan állandó és folyamatos tökéletesítését jelen­ti, amelynek eredményeként a vállalat mind gazdaságosabban 'termel, Egyszóval tenni kell! De mit? Milyen lehetőségei, mondhatni, kötelességei vannak az ifjúsági szervezetnek a vál­lalatok korszerű üzem- és mun­kaszervezésében? Tehetnek-e egyáltalán valamit ezért? „Meg­válthatja-e a világot” egy-egy üzemben a KISZ? Vezethet-e be látványos és nagyszerű, új szer­vezeté megoldást egy üzemi KlSZ-alapszervezet, titkárával az élen? Nem! De ezt nem is várja el senki a KISZ-szervezetektől. És hiába is várná, hiszen az üzemi KISZ-alapszervezet nem a vál­lalattól illetve a vállalaton be­lül elkülönült valami. Az adott termelési egység kommunista fiataljait tömörítő szervezet a vállalati, az üzemi KISZ-alap- szervezet Ez az, amiből ki lehet, illetve ki kell indulni. A biztos­ból. Vagyis abból, hogy mindé­Tatárantilopok, flamingók Kazahsztán öt nagy vad-re­zervátuma körülbelül félmillió hektáron fekszik. Segítségükkel sok ritka maradványfajt sikerült fenntartani. Jelenleg például mintegy félmillió tatárantilop él itt. pedig ez az állatfaj nemrég még a kipusztulás határán állt. Kazahsztán területén található a rózsaszínű flamingók legésza­kibb fekvésű fészkelőhelye is. (Tudósítónktól) Szeghalom tanácsának épp olyan gondja az elegendő óvo­dahely biztosítása, mint bármely nagyközségnek megyénkben. En­nek enyhítésére határozott úgy, hogy a gyorsabb építkezési for­mát választja. A Hernádi Már­cius 15 Tsz-szel történt megál­lapodás szerint már készül a Fáy utcai lakótelepen a könnyűszer­kezeti elemekből az óvoda. Hogy mennyire válik be, arról még meggyőzően szólni korai lenne. Ám a felépítési költsége alig több, mint fele a hagyományos­nak, ami 4,6 millió forint lett volna. A könnyűszerkezeti ele­mekből építve pedig 2 millió 960 ezer forint és 100 gyermeknek ad második otthont. A Központi Bizottság no­vemberi állásfoglalása, az ismert hatósági áremelé­sekről döntve, egyszersmind ki­mondta, hogy az „alapvető élel­miszerek árait az ötéves terv hátralévő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alapvető fogyasz­tási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A sza­bad áras cikkek körét nem lehet bővíteni”. Érdemes elidőzni a jelzőnél, amely az élelmiszerek, fogyasz­tási cikkek meghatározott cso­portját alapvetőnek minősíti, amiből értelemszerűen követke­zik az, hogy e termékek másik csoportja nem tekinthető alap­vetőnek, következésképp, terme­lői, értékesítői felruházhatok a szabad ár-kialakítás jogával. Aligha szorul bizonyításra, mek­kora jelentőségű a határvonal, amely ezt a kétféle minősítést elválasztja. S a különbség nem­csak fogyasztói, de termelői né­zőpontból is Pöppant hatású, hi­szen ebből következik, hogy az egyik vállalat-szövetkezet emel­heti az árat — s ezzel: bevétele­it, tehát a részesedési alapot is, — a másik pedig a hatósági ár egyértelműen határolt mozgáste­rében kénytelen gazdálkodni. G ondoljuk meg — végleges példázatként —, vajon úgy huszonöt esztendeje, amikor előbb a sárgaborsó-leves, majd a lódenkabát fémjelezte azokat a bizonyos primer-szük- ségleteket, miként vélekedett volna ama képzeletbeli népsza­vazás arról, hogy ide csoporto­sítják mondjuk a hűtőszekrényt, vagy a mosógépet. Ha viszont — naprakészen — az idei, úgy­nevezett ellátottsági szintet vizs­gáljuk, kitűnik, hogy az alapve­tő fogyasztási cikkek határvona­la szükségképp eltolódott, ter­mészetesen a magasabb igények irányába, hiszen 1973-ban — a terv előirányzatai szerint — im­már ezer lakosra 169 mosógép, 171 hűtőszekrény, 133 porszívó és 212 tévékészülék jut; aligha kétséges tehát, hogy e termékek zöme, a tartós fogyasztási cikkek túlnyomó többsége is az „alap­vető” kategóriába tartozik — a mai életvitel, a kialakult szo­kások, körülmények nélkülözhe­tetlen fogyasztási elemei. Ebből logikusan következik, hogy nincs — nem is lehet —■ olyan cikklista, amely egyértel­műen és tartósan rögzíthetné, mit soroljunk az egyik és mit a másik termékcsoportba, mi tekinthető alapvetőnek és mi nem. Hozzávetőleges körvonala­kat azonban mégis ábrázolhat erről, ha az úgynevezett árfor­mák statisztikai rajzolatára ve­tünk egy pillantást. Nos, mint is­meretes, a gazdaságirányítás módosítása óta többféle ár funkcionál egymással párhuza­mosan: a Központi Bizottság no­vemberi állásfoglalása is hangsú­lyozta; „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált, és a szabad árak rendszere alap­vetően betölti rendeltetését’. Anélkül, hogy ehelyütt ezt a rendeltetést vizsgálnánk, csupán a bevezetőben említett határvo­nal hozzávetőleges megvonásá­hoz, érdemes az árak e rétege­zett rendszerét közelebbről is szemügyre vennünk. A kép, amely a tények nyo­mán elénk rajzolódik, első látásra meghökkentő és ellentmondani látszik a köznapi tapasztalásnak. Kitűnik ugyanis, hogy a rögzített ár az általános, a természetes, az abszolút több­ség, és a szabadon mozgó ár arányaiban sokkal kisebb, tehát számszerűleg másodlagos. íme a tények: fogyasztói árrendsze­rünkben — 1971, tehát teljes évi adatok szerint —, az árak 18 százaléka rögzített, 28 százaléka maximált, 21 százaléka hatósági korlátok között mozog —, s ha ezt a három számot összeadjuk, 67 százalékot kapunk; a fennma­radó egyharmad, a 33 százalék tartozik a szabad árformába. A 67 százalék azonban még némi háttér-indoklásra szorul; a belső elhatárolás, ama három szám közötti különbség ugyanis az utóbbi években már nagymér­tékben elmosódott. Az úgyneve­zett „maximált”, illetve a „ha­tósági korlátok között mozgó” ár lényegében hatósági rögzített ár­rá alakult, a mozgás, a — szak­szerűbben — „tól”-ig változás lehetőségeit már jobbára kime­rítették, az ár tehát általában az „ig” határig érkezett. Követke­zésképp: az összkép egyértelmű­en azt mutatja, hogy — amint a Központi Bizottság állásfogla­lása előirányozta —: a negyedik ötéves terv hátralévő időszaká­ban az árak kétharmada ható­ságilag rögzített lesz, egyharma- dában pedig — a korábbinál szi­gorúbb ellenőrzés, előzetes be­jelentési kötelezettség közepet­te — módosulhatnak az árak. E z utóbbira, a szigorúbb, hatékonyabb ellenőrzésre nem csekély szükség is lesz ahhoz, hogy a Központi Bi­zottság állásfoglalásában jelzett viszonylagos árstabilitás valóra- váljon. A vállalati, szövetkezeti bevételnövelő törekvések sorában kétségkívül ezután is lényeges szerepet tölt be az ár. önmagá­ban persze ez a törekvés még nem minősíthető. Ha ugyanis az árnövelés mögött a hiányok föl­számolása, a korszerűség növe­lése, jobb, hasznosabb, új cik­kek forgalomba hozatala áll, ak­kor a társadalmi előnyök és hát­rányok egyensúlyba kerülhetnek Számolni kell azonban a válla­lati csoportérdeknek azzal a nyomásával is, hogy a részesedé­si alap gyarapításának aligha­nem legegyszerűbb módja az árak emelése. S hogy itt valóban erősíteni, szélesíteni kell a tár­sadalmi méretű ellenőrzést, azt a Gazdaságkutató Intézet egy figyelemreméltó vizsgálati meg­állapításával szemléltethetjük. Az intézet — kérdőíves felmé­réssel — elemezte a vállalatok 1973. évi szándékait, és kitűnt: bár az árnövelési törekvések a korábbi évekhez képest valame­lyest mérséklődtek, ilyen törek­vések vannak, másrészt: árcsök­kentéssel a vállalatoknak csu­pán töredékszázaléka számol. A z alapvető cikkek viszony­lagos árstabilitását ter­mészetesen egész sor köz­ponti intézkedés garantálja, mindenekelőtt az, hogy az állami költségvetésből 1973-ban is nagy összegeket folyósítanak ártámo­gatásra, elsősorban a tőkés inf­láció hozzánk is átszűrődő hatá­sainak ellensúlyozására. (Az ár- kiegészítés — folyó áron — 7,6 százalékkal emelkedik 1972-höz képest.) Társadalmi érdek, hogy mindezt kiegészítsék a vállalati­szövetkezeti áremeléseket ellen­súlyozó, visszaszorító és ellenőr­ző intézkedések! Tábori András ®WJL JANUÁR 8*. Kétharmad rögzített — egyharmad ellenőrzött

Next

/
Thumbnails
Contents