Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

Ötvenöt és félezer vagon zöldséghez már megvan a termelő-partner Aovényvédelmi támogatás zöldbabra és fűszerpaprikára 1973-ban megfelelő konzerv kínálatra számíthatunk — erre lehet következtetni január má­sodik felében a konzervipari üzemek és a termelők szerző­déskötéseiből. Az elmúlt évben ilyenkor a gyárak a feldolgo­záshoz szükséges zöldségnek még csak alig kétharmadára ta­láltak termelő-partnert, idén már 90 százaléknál tartanak, ami azt jelenti, hogy 55 500 va. gon zöldséget már „elkönyvel-, hetnek”. Gyümölcsből tavaly ilyenkor a tervezett mennyiség felére sem volt szállítási szer­ződésük az üzemeknek, idén már 8 500 vagon ávételére ír­tak alá megállapodást, s így a tervezett mennyiség kétharma. dara számíthatnak máris a konzervgyárak. A szerződéseket egyébként február elejéig mindenütt meg­kötik. A mezőigazdasági termelőknek biztosított kedvezmények köre idén tovább bővül. A növény­védelmi támogatást kiterjesz­tették a zöldbabra is, s így holdanként 500 forintot kapnak azok a termelők, akik legalább 30 holdon termesztenek kon­zervipari alapanyagot A fű- szerpaprikára holdanként 1000 forintos nagyüzemi növényvé­delmi hozzájárulást utalnak át, az állami gazdaságoknak, tsz- eknefc. Az egyéb támogatá­sok, kedvezmények az elmúlt évhez képest nem változtak így például Oz 500 holdra vagy 100 vagonra szerző­dött paradicsomtermesztő gaz­daságok holdanként 1000 fo­rintos növényvédelmi költség- térítésben részesülnek. A fel- vásárlási árak is az elmúlt évi­hez hasonlóan — a termelők­nek kedvezően — alakulnak 1973-ban. A Konzervipari Vállalatok Trösztje 200 000 forintos megbí. zást adott a kertészeti egye­tem zöldségtermesztési tanszé­kének, hogy dolgozzák ki a fólia alatti palánlanevelés széles kö_ rűen megvalósítható dokumen­tációját Ezt az anyagot in­gyen adják át a konzervgyárak, kai szerződést kötő termelő üzemeknek: számukra — az egyetem bevonásával y — költ segmentes szaktanácsadást is biztosítanak. A mezőgazdasági gép és al­katrész kereskedelem arra szá­mít, hogy az elmúlt évi kedvező tapasztalatok alapján a gazda­ságok nagyszámú zöldbab és zöldborsószedö gépet vásárol­nád Statisztikai könyvszemle Budapest statisztikai évkönyve 1972. Az évkönyvben található gaz. dag adatgyűjtemény áttekintő képet ad a főváros életéről, fejlődéséről, de lehetőséget nyújt a legkülönfélébb gazdasá_ gi, szociális, kulturális kérdé­sek részletes elemzésére is. A kiadvány számos fejezetre tagolt, s így részletesen bemu­tatja a főváros népességének alakulását, a beruházásokat anyagi, műszaki összetétel sze­rint, az ipar é? az építőipar tevékenységének fő jellemzőit, az ott foglalkozta toltak lét­szám, kereseti és szakképzett­ségi adatait, a vállalati ered­mények alakulását. Bepillan tást ad a főváros mezőgazdasá­gi tevékenységébe és átfogó képet nyújt a kis. és nagyke­reskedelem fejlődéséről, ezen belül a piaci árszínvonalról, az állami és tanácsi kiskereskede­lemről. Kitér háztartás-statisz tikai megfigyelésekre, munka­ügyi kérdésekre és a fővárosi lakosság közműellátottságának viszonyaira. Tájékoztat a köz- egézségügyi állapotról, az okta_ tás és népművelés fejlődéséről, az idegenforgalomról és külön­féle biztosításokról. Még nyolc hónap Nincs megállás a húzott síküveggyár építkezésén A húzott síküveggyár építkezé­sének mértékeiről némi fo­galmat alkothatunk magunkban akkor, ha tudjuk, hogy a beruhá­zás költsége másfél milliárd Ft. Ez az összeg — árváltozás nélkül számítva — kétszerese annak, mint amennyibe az „öreg gyár1' létrehozása került. Tervezésénél nem csak a korszerű üveggyár­tás követelményeit vették figye­lembe, hanem a környezetvéde­lemre vonatkozó előírásokat is. Az előmunkálatokat 1968-ban kezdték. Elplanirozták a területet utakat építettek, meghosszabbí­tották az iparvágányt. Aztán kö­vetkeztek a felvonulási épületek, készültek az előregyártott ele­mek. A falak 1971-ben kezdtek a föld szintje fölé emelkedni és a szemlélődök előtt ma már az egész gyár körvonalai kirajzo­lódnak. Belül a szerelési mun­kák folynak, keverőüzemben a tárolók (bunkerek), a vasszerke­zeti munkák készülnek, és a darupálya is. A hutákban a ke­mence épül. — A termelő gépek, berende­zések a Szovjetunióból 1971 óta 1 folyamatosan érkeznek és 55— 60 százalékuk már itt is van — ad tájékoztatást Légrádi István mérnök, a Szilikátipari Központi ■■■••■■«■■■aaaaaaaaaaaBaaBBi csak azt tanítják, amit Pjotr atyától hallott a pokrovszkojei templomban. Raszputyint itt fokozatosan beavatták a biroda_ lom egyik legtitokzatosabb és legüldözöttebb szektája, az önkorbácsolok (hliszti) miszté­riumaiba. Tulajdonképpen nem is ön- korbácsolók: vezetőjük, a „bár­kakormányos” vesszőkötege csattan a meztelen hátakon. Persze a hátak csak idővel válnak meztelenné. Előre meg­beszélt estéken egyenként és titokban érkeznek a kijelölt iz- bákba, szibériai faházakba a hívők. A kemencében lobog a tűz, az ütemesen mozgó testek át­forrósodnak. A kormányos és a mellette álló asszony — Is­ten anyjának megszemélyesítő­je — lassan vetkőzni kezd és a gyülekezet áhítatos arccal kö­veti a példát Patyolatfehér gyolcsingek kerülnek elő: a lé­lek csak úgy tisztulhat meg, ha az ember leveti korábbi én­jét — ruhájával együtt, amit „kifelé” hord. Korbácsos kormányos Az ének mind hangosabb, a mozgás mind intenzívebb lesz. A gyengébb idegzetűek kies­nek a monoton ritmusból, el­hagyják helyüket és táncolni kezdenek a szoba közepén. A kormányos készülődik. Ledobja magáról a gyolcsot és keze- ügyébe készíti korbácsát. Időn­ként nagy kiáltással végigvág vele a saját hátán. A táncosok is közelebb tejte­nek. A köntösök fehér halom­be hullanak az egyik sarokban Kutató és Tervező Intézet (SZIKTI) gépészeti irányító be­ruházója, aki azt is tudja, hogy a Szovjetunióból érkező gépek súlya 12 ezer tonna. Ez pedig 1200 vagon, aminek az ide szállításához egy egész sor vasúti szerelvényre van szükség. Az új gyár szíve a huta lesz, egy hatalmas kemencével. Ebből két 3 méter és négy 2 méter szé­les gép húzza majd 14 méter ma­gasra az üvegmasszát. A húzás sebességétől függ az üveg vas­tagsága. Bár csak már látnánk, hogyan készül a húzott síküveg! No, de ennek is eljön az ideje. És ta­lán hamarább, mint azt kezdet­ben várták. Külön vállalás alap­ján már ez év október 1-én, ha közbe nem jön valamilyen akadály. De az is lehet, hogy előbb néhány nappal vagy hét­tel. Annyi bizonyos, hogy lemara­dás nincs. Az építésben és sze­relésben közreműködő vállalatok kitesznek magukért. Légrádi Ist­ván csak dicsérni tudja vala- j mennyit. Azért is, mert halálos baleset nem fordult elő. Még ko- j molyabb csonkulásos baleset sem, ami talán példátlan egy ilyen hatalmas és sok szempont­ból újszerű építkezésen. Köszö­net jár az SZMT munkavédelmi felügyelőjének is hasznos taná­csaiért. A KISZ Békés megyei Bizott­sága még 1971-ben védnökséget vállalt a beruházás felett: segíti a tervszerű megvalósítását, gaz­dasági és műszaki fejlesztésének meggyorsítását. Légrádi István erről a segítségről is csak a legnagyobb elismerés hangján tud beszélni. A levélpapíron, amelyeket a KISZ operatív bizottság — mint a védnökség közvetlen végrehaj­tó szerve — különböző ügyek intézéséhez használ, jól olvas­ható: zöld utat. A papír alján pedig ez áll: A tett intézkedés­ről 6 nap alatt választ kérünk. Nos, az operatív bizottság sok ilyen levelet küldött az ország minden részébe. Amikor például a gázvezeték építéséhez nem volt elegendő cső, akkor a Cső­szerelőipari Vállalat KlSZ-szer- vezetének címezve. Hamarosan meg is jött a válasz: „A kéré­seteket teljesítettük.” Megérke­zett a cső és az építkezésen nem állt meg a munka. — A levelek mindegyike egy- egy akadályt hárított el — mu­tat egy egész köteget. Vagyon Ferenc, az operatív bizottság titkára. Tavaly hat „védnökség! napot” is szervezett a bizottság, amikor a megye és a város több száz fiatalja dolgozott. Utat épített és a kemencéhez szükséges tég­lát bálázta. Nyáron két kéthetes építőtábor működött. — Mit terveznek az idén? — A „hajrában” több „véd­nökség napra” van kilátás. Fő­és a meztelen testeken sejtel­mesen csillan a gyertyák, mé­csesek fénye. A korbács alá odagörbül az első hát. Engedelmesen, aláza­tosan, kitárulkozva, mint ahogy szerelmes nő simul a férfi kar­jaiba. Meztelenség, tánc és kor­bács. A szekta koreográfiát csinált tanításának lényegére, groteszk ellentétek dialektikus egységére. De ez még nem min­den Kiáltások harsannak; — Leereszkedett hozzánk a Szentlélek! A tánc már nem szólóban folyik. Párok találnak egymás­ra, ölelik át egymást mind fo- róbban. Az imbolygó fény csak a szoba közepét világítja meg, a szegletek homályosak marad- • nak. Ide omlanak a táncolok ■ egymás után, a gyolcs-kötegek- ! re. Nem, itt nem számit a »hin- : ti” házasság, sőt — ha netán ■ így tetőzik a téboly — a rokon- ; ság foka sem. Ez lelki frigy, jj amelynek a test csak kerete, bs : különfcen is: hogyan üdvözüljön : az ember, ha előbb nem veze- • kel? És hogyan vezekeljen, haj előbb nem alázza meg magát? j Raszputyint egész életében • azzal vádolták, hogy ennek a j szektának a tagja. Soha : senki nem állapította meg • pontosan, mennyi * ebből az j igazság. Maga az a tény azon- j ban, hogy Oroszországban — : és éppen Szibériában, éppen ; Verhoturjében — volt ilyen ■ gyülekezet, volt ilyen tanítása ! legalábbis érthetőbbé teszi a j pokrovszkojei muzsikra annyira ! jellemző különös kettősséget. ; (Folytatjuk) S leg az üveggyári építkezésen dolgozó fiatalokat várjuk — mondja. A kemence csaknem 60 mé­ter hosszú és 20 méter széles lé­tesítmény. Ha elkészül, 200 va­gon 1600 fokos fortyogó, izzó lá­va tölti majd meg, amiből éjjel nappal készülhet a húzott sík­üveg. Három évig egyfolytában, a kemence nagyjavítása nélkül. Ez a követelmény. Elképzelhető, hogy milyen nagy felelősség hárul Oláh Imre mérnökre, a kemence építésve­zetőjére és mindazokra, akik eb­ben a munkában részt vesznek. Egyébként valamennyien az Üvegipari Müvek dolgozói, akik az orosházi, a tokodi és a salgó­tarjáni üveggyárból kerültek ide. Az egyik közülük Hollender József művezető Tokodról. Nagy erkölcsi elismerésnek tart­ja hogy ilyen feladattal bízták meg. És nem is először. — Mi volt az első próbatétel? — kérdezem. — Kubában vezettem kemen­ceépítést De ez a kemence na­gyobb. Aligha van még egy ilyen Közép-Eu répában. — Hogy érezte magát Kubá­ban? — A kubai elvtársak nagyon kedvesek voltak hozzánk. — És Orosházán? — Itt is eredményesen tudunk együtt dolgozni. Mert ez a lé­nyeg. Hideg van a hatalmas csar­nokban, fűteni nem lehet, de egy perc megállás nincs. Dolgoznak a 31. számú Építőipari Vállalat munkásai és következnek a töb­biek, a csőszerelők, a gépszere­lők... Egymáshoz igazodva. Nem hagynak maguk mögött „csap­dát”, ami veszélyt jelent az utá­nuk következőknek. Eddig nem fordult elő baleset. Ne is legyen! A kemence építésénél a kőmű­vesek között kisiparosok is dol­goznak. Fiatal mesterek. Télen úgy sincs munka, 'Szüneteltetik az ipart. Szakmai továbbképzést is jelent számukra ez a rendkí­vül igényes munka. Szeretik, megbecsülik őket. Pálka József, a KI ŐSZ kör­zeti titkára azt is tudja, hogy néhányan végképp el akarják jegyezni magukat az üveggyár­ral. Egyikük már be is adta az ipart. Ott marad, csoportvezető lesz. Igyekszik mindenki tudása, szorgalma legjavát adni. Ha el­készül a húzott síküveggyár, naponta csaknem egymillió fo­rint értékű táblaüveggel gazda­gítja az országot. Számottevően csökken az importüveg, aminek behozatalát elsősorban a nagy építkezések teszik szükségessé. És a húzott síküveggyár látja majd el a HUNGAROPAN, a fémforrasztásos hőszigetelő üve­get gyártó üzemet is. A gyár épitői mindezt nagyon jól tudják. Pásztor Béla Újjászervezték a Művészet című folyóiratot Tájékoztató a Magyar Sajtó Házában A Magyar Sajtó Házának Rózsa Ferenc termében sajtó- tájékoztatón mutatta be Rideg Gábor főszerkesztő az újjászerve zett Művészet című folyóirat munkatársait és körvonalaz­ta szerkesztési elveit. Elmon­dotta, hogy a folyóirat 14. év­folyamának első száma végre egy képzőművészeti orgánum­hoz méltó módon, többszín- nyomásban jelent meg, és így illüziókelitőbben képes közvetí­teni a képzőművészeti alkotá­sok reprodukcióit az olvasók számára. — Tudjuk, hogy a reprezen­tatívabb, a korábbinál jóval tetszetősebb külalakkal, nem­csak régi, jogos igényt elégí­tünk ki — mondotta —, ha­nem egyúttal új igényeket is támasztunk az olvasókban : hogy ezt a formát kellő tarta­lommal töltsük meg. De va­jon mit jelent ma, adott poli­tikai, társadalmi, ideoló­giai és szorosabban vé­ve művészeti viszonyaink kö­zött a „kellő” tartalom? Min­denekelőtt azt hogy amit és ahogy ma írunk, ahogy folyó­iratunkat szerkesztjük, az a je­len és a jövő társadalmát, ideológiáját, a jövő jelenben gyökerező művészetét szolgál­ja. Elmondotta ezután, hogy a Művészet képző- és iparművé­szeti folyóirat, pontosabban a mai magyar képző- és iparmű­vészet kritikai, művészetelmé­leti és szakmai fóruma kíván lenni. A figyelmet természete­sen elsősorban az élő magyar művészetre koncentrálják, ez azonban nem zárja ki, hogy a múlt a hagyományt jelentő élő múlt élményeivel ne fog­lalkozzanak. Kijelentette a fő- szerkesztő, hogy a folyóirat kritikai, művészetelméleti te­vékenységének irányítója a marxista—leninista esztétika. Fő törekvésük, hogy megbízha­tó mércét adjanak az alkotó­művészeknek. hogy fejlődésük, művészi kiteljesedésük érdeké­ben tevékenységüket megfelelő­en ellenőrizhessék, ugyanakkor az érdeklődő közönség is rend­szeres és közérthető tájékozó­dást nyerjen a képző- és ipar- művészeti élet eseményeiről. Megemlítette ,hogy az új év­folyam januári számát bizonyos szempontból „mutatvány-szám­nak” szánták, ilyen elvek meg­valósításával szerkesztik a kö­vetkező számokat is, figyel­müket mindig egy-egy időszak legfontosabb problémáira irá­nyítva. A továbbiakban Rideg Gábor főszerkesztő és a Művészet munkatársai válaszolták a saj­tó képviselőinek kérdéseire. A hozzászólók egyöntetűen di­csérték az első számot, és an­nak a reményüknek adtak ki­fejezést, hogy a szerkesztőség az ezután következő időkben ezt a színvonalat mindenkép­pen megtartja, sőt továbbfej­leszti. Az új Művészet megjelenésé­vel rangos folyóirattal gazdago­dott a hazai sajtó .

Next

/
Thumbnails
Contents