Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

A zárszámadás (fikrôzze a valóságos helyzetet

Beszélgetés Szabó Istvánnal, a TOT elnökével

Munkatársunk feüoereste Szabó Istvánt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, hogy a most sorrakerülő zárszámadásokról beszélgessen vele.

— Wem én vagyok az első —

mondotta bevezetésül Szabó István —, aki erről a témáról a magyar sajtóban nyilatkozik. Ügy gondolom azonban, hogy a kérdést nem árt több oldalról meg. világftam. Nagy ügyről van szó. A termelőszövetkezeteik, halászati szövetkezetek, szakszövetkezetek és közös vállalkozások éves mérlege kereken egymillió magyar államipolgár ügye, szántóföldiünk 86 százalékát érinti és — a háztáji gazdaságokkal együtt mintegy százmilliárd forintnyi termelési értékről ad számot

Milyen átfogó értékelést adhat a TOT elnöke az elmúlt esztendőről, a zárszámadások várható eredményéről?

— Nincs egyforma esztendő és nem található két egyforma határ sem. Ennek következtében nincs két egyforma zárszámadás. Általában azonban elmondhatjuk, hogy amit az agrárpolitika előrelátóan sugalt, amin a szövetkezeti gazdák erejüket megfeszítse munkálkodtak; azt lényegéiben sikerült is teljesítem. A tavaszi szárazság, a nyári sok csapadék, az év végi állatmegbetegedések ellenére jó évet zárnak, vöt, helyenként tó- magas1 óan jó rekordesztendőt.

— Az átlagot azonban sokoldalúan kell megvilágítani. A gazdaságok több mint kétharmadában egyértelműen örömtel. jes munka az összesítés. Továb_ bi két csoportban — a gyenge adottságú és a gyenge vezetésű szövetkezetekben — ez idén is csak kevés helyen tudnak megszabadulni az ismétlődő gondoktól. Végül a negyedik csoportban nem gyenge és nem rosszul vezetett gazdaságok találhatók, hanem inkább olyanok, amelyek ismertek, jónevűek, hosszú időn át mondhatni reprezentálták a magyar mezőgazdaságot A nagyiramú fejlődés, a jelentős beruházások, s az előre nem lát. ható körülmények együttes hatása miatt kerültek átmeneti, de súlyos gondok közé.

— Erre való tekintettel nemcsak a hatóságok, de talán elsősorban a tagok a gondok okait nagyon megfontoltan elemezzék. A következmények alól a vezetést felmenteni persze nem lehet. De más a helyzet ott, ahol a hozzá nem értés, és más, ahol éppen a jó akarat és az erei keresztező külső körülmények alakították ki a mai állapotokat.

Milyen tanácsot ad Szabó István a politikus és gyakorló téesz-elnök; hogyan készítsék

él a szövetkezetek a zárszámadást?

— A zárszámadás tükrözze a valóságos helyzetet Mindenkinek ez az érdeke, az államnak, az országnak és a helyi közösségnek is.. Azt vegyék számba, ami van, ne többet és ne kevesebbet A „kozmetikázás” talán ígérhet pillanatnyi előnyöket de nem csupán a hatóságokat, hanem a tagságot is félrevezeti, végső hatása pedig biztos, hogy káros lesz mindenkire.

— Ehhez még azt teszem hozzá: nem okos dolog a személyes jövedelem minden áron való nö_ velősére törekedni. Az elmúlt esztendők bebizonyították, hogy aki túlzásba vitte az osztást, és — részben emiatt — gazdasága bajba került, azon nagyon nehéz veit utólag segíteni. Viszont a tartalékolt összeg a szövetkezet tulajdonában marad, azt nem veszi cd senki. Mi parasztok tudjuk ,hogy kicsit még most is „az idő a gazda”. Tavaly végeredményben minden egyenesbe fordult, de ki szavatolja, hogy ez az idén is így lesz?

Sok tőé**, valósággal retteg a részesedés gyors emelkedése után fizetendő jövedelem növekmény adótól. A tártaié- ko’á sal megelőzhető ez? Sajnos nem mindenütt. Ahol például nem nyolcvan, hanem háromszáz mázsát termett a hagyományosan művelt cukorrépa, ott a részt a többlet után is ki kell adni. Ahol viszont új nagy beruházások léptek üzembe, ott a frissen alkalmazott nagytudású szakemberek, szakmunkások fizetése okozott ugrást. A „regulativ” kategóriába tehát elkerülhetetlenül éppen olyan gazdaságok kerülnek be, amelyek sokat termelnek. 1

— Elfogadjuk azt az elvet, hogy az államinak szabályoznia kell a piacon vásárlóerőként >e. lentkező pénztömeget, de a minisztériumokkal egyetértésben küzdünk az ellen, hogy a kereset szabályozás a termelést fékező erőként működhessen

Amiről eddig beszélgettünk: vezetők, szakemberek ügye. Lehet-e, kell-e szerepet adni ebben a folyamatban az egyszerű szövetkezeti gazdinak?

— Mi dériképpen kell, mert ez létkérdés. A többi között ez adja mozgalmunk szövetkezeti jellegét. A zárszámadás előtt, közben, vagy utólag mindenütt meg kell és meg lehet találni a módját, hogy a kérdéseikkel érdemben foglalkozzanak. Brigád, gyűlésein, részközgyűlésen, cső. portos találkozókon lehet be. szélgetni, az eldöntendő kérdé_ désekről kikérhetik a vezetők a tagok véleményét, azt a javaslatokba beépíthetik. Legfontosabb pedig, hogy a tagokkal együtt vonják le az elmúlt esztendőből adódó következtetéseket

— A jónak látszó, vagy valóban jó, a gyengének tűnő, vagy valóban gyenge gazdaságokban egyaránt van a tagnak véleménye, ötlete, mondanivalóia. Ha ez a beszélgetéseik során felszínre kerül, ha a mérleg és a már elkezdődött új gazdasági évre szóló koncepció erre támaszkot- dik, akkor több az e élyünk, hogy a következő zárszámadáskor som kell a tartalékhoz nyúlni; hogy a mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom folytatja azt a felfelé ívelő szép fejlődést, amelynek az utóbbi években tanul és — minden magyar állam, polgárral együtt — élvezői lehettünk.

• Földeáki Béla

Jövő héfen már ál! Kéfegyházán a víztorony

Mint a megyében nagyon sok községben, Kétegyházán is évtizedek óta gond volt és jelenleg is a vízhiány. Most arról kaptunk tájékoztatást Mi- j kus György nagyközségi tanács- j elnöktől, hogy 1972. elején hoz- - zákezdtek a vízmű építéséhez.

A csőhálózat ezen a településen 36 kilométer hosszú lesz. Az egész rendszer bekerülési költsége 22 millió forint, amelyből 4 millió forint a község lakossága által végzendő munka.

A két kutat, amely a vízhá- S lózatot táplálja, már fúrják és E január lörán hozzákezdtek a E víztorony felállításához is. Ter. ■ vek szerint a Békés megyei !

Csatorna- és Vízmű Vállalat 1974. végére átadja az egész hálózatot

Lent kipipálnak- Fönt kipipálnak

Pillanatig sem lehet vitás, hogy min nlci szereti, ha észreveszik a munkáját. Van akii kívánja azt, hogy mások vegyék észre, van aki így, vagy úgy észrevéteti magát. Az utóbbi olykor sokkal gyorsabban be is futja diadalútját — ha nagyon rövid időre is — mint a másik. Tartom ezt a megállapításom egyes személyekre, de méginkább egyes szervezetek jelentéskészítődre, vezetőbe. Mondhatná valaki : „Most jön ö, bezzeg ha ő jelentene...”

Nem tudom mivel válaszolhatok erre. Talán egy régi epizóddal, még megyei népfront titkári funkcióm idejéből Az 1954-eg esztendőben is összevontan a népfront égi ze al 'tt jelentettünk a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, a Nőtanács, a Béke Bízott- ság a Népfront Titkárság. Emlékszem, a demokratizmus megismertetéséhez citáltuk az embereket Erre gyűléseket, vitaesteket, stb. szerveztünk. Kü- lön-külön, mi is, mások is. A beszélgetéseken megjelent húsz- ötven ember. Úgyszólván ugyanazok. A rendezők mindegyike jelentette: ..Megjelent húsz-öt- ven fő”. Az éves összesítésnél derült ki, hogy megyénknek nincsen annyi lakosa, amennyien meghallgatták a demofcratiz- musiói szóló előadásokat.

Abban az időben még társ- előadók is akadtak egy-egy rendezvényen. Így a rendőrség a KRESZ-rői, a tűzoltóság a tűzről, Vöröskereszt a véradásról és hogy még érdekesebb legyen egy-egy jó focista is beszámolt a pályán kívüli sikereiről.

Hát szóval így volt. Kipipáltuk. ég a jelentés alapján fönt is kipipálták : megvolt, aktív volt! Hogy ma hogy van? Nem tudom, csak sejtem,

E kitérés után visszatérek eredeti gondolatomhoz. Foglalkozásomból eredően sok meghívót és levelet is kapok. Olvasok néhány közszemlére kifüggesztett plakátot, mely ide-oda invitál. Melyiket ragadjam ki? Talán ami mindannyiunkat érdekel, az egészségügyi előadásokat. Erre sokszor invitál a Vöröskereszt. Meg sem ütközöm ezen, hiszen értelem szerint az illetékes gazda a Vöröskereszt; ÉS mégiá egészségügyi előadások megtartásáról olvasok lapunkban is olykor-olykor a szakszervezet, az ÁFÉSZ, a nőbizottság, az MIHSZ és MTS stb. rendezésében. Mindegyik megtartja, jóllehet éppen ugyanazzal a vöröskeresztes előadóval és ugyanazoknak, csak más cégtábla alatt. Am az iS hihető, hogy valamennyi említett szerv részére szól a gazda, a Vöröskereszt meghívása.

Vagy itt egy másak dolog. Nem mai keletű, de jól esik egy kis „rosszmájúskodás”, amikor a nőbizottság főzőtanfolyamot szervezett megyeszente, rövidesen, ahol csak futotta a költségvetés egy fakanálra, meg egy főzőfazékra, mindenütt főzőtanfolyamot szerveztek. Ehhez a tanfolyamhoz az „örökké friss” főzni valót mindenki maga szállította.

Arra is jól emlékszem, amikor a TIT-ben országoshí rű előadók beszéltek a csillagok világáról. Utána annyi felé, annyian magyarázták a csillagos égtolt és az űrhajózás titkait, hogy a sok előadótól nem lehetett látni a hallgatókat

A megemlítettek megtörtént, vagy megtörténhetett példák. Fí_ gyelemfelkeltésre szántam, rohanó életünk „lazítására”. Csupán azért tettem szóvá, ha valahol előfordulhat ilyesmi, gondoljanak arra, mennyi energiájuk vész el az ilyen programra-prog- ram látszatra. És jelentés, jelentés után születik. Majd a jelentések jelentésére kipipálnak lent, kipipálnak fönt, csak főzni és kertészkedni tanulnak meg kevesen. És oda nem jut el csillagász, ahol már hónapok óta szeretnének hallani a holdutazás jövőjérőL.. Ég éppen ezt nem veszik észre?

Kérem most máj? vegyenek.

észre engem is. Pipáljanak ki lent, mert sók badarságot írtam, pipáljanak M fönt. mert e jelentésemben parányi hiba csúszott; ugyanis á cikkem nem 235 mififió 766 ezer 822 százalékban nyerte meg az olvasók tetszését, csupán 000,5 százalékban...

Köszönöm a „pipát?*,

Bocs kár János

Telinek Lajos:

Szívvel, lélekkel a párthoz

Bojtos Sándor nagykamarást kommunista mártír emlékére

I Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet

a mezőgazdasági üzemek felnőtt dolgozód részére

szakmunkásképző és szakmunkás* továbbképző lanlolyamakat indít

a, alábbi szakokon?

— mezőgazdasági gépkarbantartó szerelő (5 hónap)

1973. február fl-tal kezdődően

— járműelektromos berendezés szerelő (10 hetes)

1973. február 19-cel kezdődően

— növénytermesztő gépész (levelező, 18 hónapos)

1973, február 14-gyei kezdődően.

Jelentkezéseket 1973. február 3-ig kérjük az intézet címére levélben vagy személyesen eljuttatni,

215359

—- Tisztelt bíróság! — kezdte Bojtos. — Engedje meg, hogy legelőször is tiltakozzam a kihallgatások módszerei ellen. A defenzív osztály emberei előre elkészített vallomások aláírására kényszerítettek bennünket Olyan embertelen és kegyetlen eszközökkel, hogy civilizált ember ilyet fel sem tételezhet. Ügy tudom, Magyarország jogállam. Tessék — rántotta szét Bojtos az ingét — Nézze meg a tisztelt bíróság, hogy ezek a pribékek hogyan hallgattak ki.

— Rendre utasítom — szólt rá az elnök — nyomozóhatóság megsértéséért megbüntetem.

— Én senkit nem akarok megsérteni — válaszolt Bojtos. Hiszem, hogy ezekért még megkapják a jól megérdemelt jutalmukat Csak azért említettem, hogy a vallomások, amit kicsikartak tőlünk, egy hajítófát sem érnek. Erről ennyit.

— Tisztelt bíróság! — folytatta Bojtos. — A mezőgazda- ságügyi tárca megállapította a munkások legalacsonyabb munkadíját Én nem kívánom a kormány politikáját bírálni, de intézkedésük csak papír

maradt A szegény földmunkásnak egy pengőnél többet ma sem fizet a gazda, az pedig csak az éhenhaláshoz elegendő.

Az a vád ellenünk, hogy szervezkedtünk. Ha a törvényes erő nem tud érvényt szerezni intézkedéseinek, úgy mi vagyunk kénytelenek szervezetten fellépni, mivel az urak könnyűszerrel kijátsszák a munkásságot Csak a szervezkedésben van erő. Ideje, hogy a falusi földmunkásság a szol- galelkűség láncát ledobja és egységesen lépjen fel követeléseivel. Addig, amíg a falvak dolgozói a városi munkássághoz hasonlóan nem tanulnak meg öntudatosan gondolkodni és szervezkedni, nem várhatja saját sorsának javulását sem, mert ez csak az ő kezébe van letéve és addig, amíg ő sajátmaga nem követeli, nem várhatja életének jobb sorsra fordulását.

— Tiltakozom! — ugrott fel megint az ügyész. — A vádlott ne tartson programbeszédet.

— A tiltakozásnak helyt adok — mondta a hadbíró. — Kérem, hogy ne kalandozzon el.

— Tisztelt bíróság! — folytatta Bojtos a Deszeaet. Csák a

szervezkedésről beszéltem, amS a törvény is engedélyez, mint szervezkedési szabadságot. A földmunkásságnak önmagára kell, hogy legalább azt hasz., nálja fel nyomorult sorsa meg* változtatására. Az állati sor* ból csak úgy tudunk felemelkedni, ha mindannyian a szervezkedés tudatával és akaratát val menetelünk egy cél felé.

— Milyen célra gondol? —» kérdezte az elnök Bojtost.

— Arra, hogy egyenlő mini- káért egyenlő bért kapjon mindenki, a szabadság közös szabadság legyen és egyenlő mindenkire nézve, Magyarország demokratikusan fejlődjön.

— Hiszen ez a Kommunista Párt programja is! Maga kommunista! — vágott rá az asztalra az elnök.

— Ahhoz nem kell kommunistának lenni, csak becsületes embernek, hogy ilyen célokat tűzzön maga elé — válaszolta kipirult arccal Bojtos.

— Ezek szerint mi nem vagyunk becsületes magyar emberek, mert nem vagyunk kommunisták, ugye? — kelt tói magából az ügyész.

— Én nem mondtam ilyet.

— Tisztelt bíróság! — kiabált az ügyész. — Felhívom a bíróság figyelmét az elsőrendű vádlott kijelentésére. Ezek igazolják a vád előterjesztését — ült le elégedetten szemüvegét lekapva az orráról.

— Kíván még valamit elmondani? — kérdezte a bíró Bojtostól.

— Csak annyit, hogy nem érzem magam bűnösnek. Sokkal bűnösebbek azok, akik minket ide juttattak és &2 országot he-