Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

Ünnepi gyűlés m szeghalmi Zrínyi Miklós munkásőr zászlóaljnál Tegnap, szerdán délután 3 órakor Szeghalmon, az Ady Endre Filmszínházban tartották meg a szeghalmi Zrínyi Miklós munkásőr-zászűóalj ünnepi gyű­lését, melyen részt vettek: Bú­za Ferenc ,a Munkásőrség Or­szágos Parancsnokságának munkatársa, Inokai János, az MSZMP Békés megyei Bizott­ságának osztályveZető-helyetíe- se, Varga István, a szeghalmi járási pártbizottság első titká­ra. Tóth Sándor, a járási párt- bizottság titkára, Moravszki Pál, a Munkásőrség megyei pa­rancsnokának helyettese, vala­mint a járás párt-, állami, gaz­dasági és társadalmi életének képviselői. Az ünnepi gyűlésen Tóth Sándor, az MSZMP szeghalmi járási bizottságának titkára mondott megnyitó beszédet. Kö­szöntötte a munkásőröket, azok hozzátartozóit s a vendégeket Ezután Homoki István, a Mun­kásőrség zászlóalj parancsnoka jelentésben számolt be az 1972- *£ év kiképzési feladatainak megvalósításáról, ' a szolgálat ellátásáról. A jelentés után Varga István, a párt szeghalmi járási bizott­ságának első titkára mondott beszédet, melyben a vezető tes­tület elismerését fejezte ki a fáradságos munkásőri felada­tok ellátásáért, e pártmegbiza- tás becsületes és pontos végre­hajtásáért. Köszönetét mondott a leszerelő, illetve tartalékál­lományba vonulóknak, majd 30 munkásőmek átadta a 15, 10 és 5 éves szolgálat után járó Szolgálati Érdemérem kitünte­téseket. A kitüntetettek nevében Kar­dos Lajos munkásőr mondott köszönetét. Ezután 24 új mun­kásőr tett esküt a párt, a dol­gozó nép védelmére. Az eskü­tétel után a tartalékállományba vonulók, illetve a leszerelő rtiunkásőrök nevében Kardos Lajos átadta fegyverét Nánási János új munkásőrnek, aki tár­sai nevében is fogadalmat tett. Az ünnepélyes zászlóaljgyű­lés az Internacionálé akkord­jaival ért véget. Húskombinát, sor- és csokoládégyár — Meggyorsítják az élelmiszeripari beruházásokat Äz Idén a tavalyinál 5 szá­zalékkal többet fordítanak élel­miszeripari beruházásokra, és igyekeznek meggyorsítani a már folyamatban levő építkezéseket. Tavaly ugyanis — amint ezt a MÉM illetékesei elmondották — a beruházásoknál általában nem sikerült teljesíteni az elő­irányzatot. Főként a kivitele­zési nehézségek vetették vissza az építkezéseket, de a munká­latok többfelé a többletköltsé­gek miatt is lassultak. 1973-ban további nagyberu­házások nem fejeződnek be, az építkezésekre azonban minden­hol jelentős összegeket fordí­tanak és egyes helyeken rész­munkákkal készülnek el. 1976- ban ér véget a Szegedi Szalá­migyár bővítése. Az idén meg­kezdik a munkát a gyár új vitatták a páncéSosokat. Külön, a kormány határozatára hagyták csak el a várost Mescsanyikov és OrbeH akadémikusok. A világ­hírű kohász, Bajkov akadémikus csak a hetedik parancs után tá­vozott a hátországba. A világ ötödik legnagyobb könyvtára, a Szaltikov—Scsedrin könyvtár egyetlen napra sem csukta be kapuit. Az égés, vá­ros fagyoskodott, de a 16 millió kötet épen maratjt. A maga módján a könyvtár is harcolt. Letétbe helyezett geológiád tér­képeket kerestek elő a partizá­nok számára, középkori gyufa­receptek alapján tanultak meg ismét gyufát gyártani. Harcolt az Ermitázs is. A leg­értékesebb képeket 52 vagonba szállították a hátországba, de mind a hárommillió tárgyat eva­kuálni lehetetlen volt. A mun­katársak a városban maradtak, disszertációkat, tudományos mű­veket írtak és amikor a hideg­től és a nedvességtől penészedni kezdtek a képek, kihordták őket a szabadba szárítani, — pedig járni is alig tudtak. Az ókori bölcsek aforizmája ellenére, itt az ágyútűzben sem hallgatták a múzsák. Ekkor írta meg Sosztakovics VII. — Le­ningrad — Szimfóniáját. A le- ningrádi rádió mutatta be a sa­ját és a frontról bevezényelt ka­tonai és flottazenekarral. Rész­let a próba naplóból : „...Ma hal­doklik az elsőhegedűs, a dobos «útközben ídejövet vesztette éle­hentesüzemében, s az év végé­re tervezik a vágóüzem próbáit is. Két évvel ezelőtt láttak hozzá a Miskolci Húskombinát beruházási munkáihoz, ame­lyekre idén 320 millió forintot költenek. Jövőre fejeződik be a Budafoki Sütőélesztőgyár re­konstrukciója; a munkálatokra 1973-ban 100 millió forintot irá­nyoztak élő. A gyárban a re­konstrukció idején zavartalanul működnek a régi berendezések. A Szerencsi Csokoládégyár ter­melését az 1975-ben befejeződő rekonstrukcióval évi 6 ezer ton­nával növelik. Itt korszerűsítik a régi üzemeket, de melléjük új modem cukorka- és csoko­ládégyártó részlegeket emelnek. Ezek egy része már 1974 ele­jén bekapcsolódik a termelés­be $ § tét, a vadászikürtös már soha ; többet nem muzsikál...” Mégis, ; az egész ország hallhatta a le- ; niingrádi koncertet. Leningrád első győzelme 1943. ; január 18-án. a blokád áttörésé- jj vei következett be. A Ladoga- « tó jegén keresztül vezető ke&- Î kény folyosó kiharcolásával a | város szárazföldi összeköttetés- ; be került a hátorezággal. Gép- • kocsákaravánok indultak élelem- : meű, tüzelővel és minden egyéb- : bel a város életének megmenté- ; sére, a harcolók támogatására. A ; leningrádi lakosok a szörnyű na- ! pok után először lélegeztek fel. • Egy év múlva végképp meg- : szűnt az ostrom. A város védelmi vonala men- 5 tén ma emlékművek állnak. A jj legnagyobb közöttük a Piszkai'- j jovi-temető. A márványlapok ; alatt félmillió harcos: férfi, nő, ! gyermek, katona és polgár nyug- S szik, akik védték és megvédtek : Lenin városát A háborús sebeket már régen ; begyógyították, a város gyö- j nyörűbb, mint valaha. A világ ; minden tájáról ezrek érkeznek . ide minden évben. Gyakran kér- : dezik, milyen károkat szenve- : dett a város? Anyagi javakban í 38 milliárd rúbelt, de a blokádot : átélők szenvedését, nyomorúsá- : gát számokban kifejezni nem le- * hét. Nincs egyetlen leningrádi ■ család, amely ne vesztett volna • ei közeli hozzátartozót. | Mi semmit sem felejtünk. Ivetta Knyázevss • PÉLDAMUTATÓ MAGATARTÁSSAL „Rém váriam egy régi kommunistától ezt a magatar­tást” — mondotta nemrég egy fiatal KISZ-tag, amikor egy idős párttag meglehetősen sú­lyos botlására derült fény. Ez a kijelentés lényeges dolgot tük­röz. Mégpedig azt, hogy az em­berekben már egész fiatalon ki­alakulnak bizonyos elvárások a társadalmi együttéléssel, maga­tartással kapcsolatban, általában is, a kommunistákkal szemben is. Az emberek tudatában, érzései­ben különböző emlékek, élmé­nyek, olvasmányok alapján kia­lakul egy kép a kommunistákról, amely sokféle, de általában ma­gában foglalja a példamutató emberi magatartás követelmé­nyeit. A szervezeti szabályzat rögzíti, hogy a párt mit vár tagjaitól. Ez megszabja a kommunisták kötelességeit, a követelmények­nek azt a többletét, ami a párt­hoz való tartozással jár. Senki nem kötelezhető arra, hogy párt­tag legyen, tehát olyan többlet- vállalásra sem, amelynek tel­jesítésére képtelen lenne. Min­den kommunista önként vállal­kozik erre. Önként vállalja, hogy lesz ereje megfelelni azoknak a politikai, eszmei követelmények­nek, erkölcsi normáknak, ame­lyek a párttagsággal járnak. E követelmények teljesítése — lényegében ezt nevezzük kom­munista magatartásnak. A foga­lom meglehetősen összetett, több irányú eszmei, politikai összetevőkkel, erkölcsi tényezők­kel, jellembeli tulajdonságokkal, a viselkedés különféle megnyil­vánulásaival. A kommunistának mindezeken a területeken pél­dát kell mutatnia — ezt várja el tőle a párt, de ezt várják a pártonkívüliek is. Példamutatás — talán kissé el­koptatott már a szó, de ez semmi­képpen sem jelentheti, hogy tar­talmát tekintve is elkoptatott, időszerűtlen lenne. Mint a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésé­nek határozata is hangsúlyozza: „Mind a feladatok megoldása, mind a tömegkapcsolatok to­vábbi megszilárdítása szempont­jából elengedhetetlen feltétel, hogy a pártszervezetek, párt­funkcionáriusok, a párttagok le­gyenek eszmeileg szilárdak, er­kölcsileg feddhetetlenek...” „A párt csak úgy képes tömegbe­folyását megőrizni és tovább mé­lyíteni, ha a párt tagjai képesek jó példával előljárni, s maguk is aszerint cselekednek, ahogyan szavaikban hirdetik.” A szavak és tettek egységéről is szó van tehát itt. Hatástalan, sőt ellen­érzést is vált ki az agitáció vagy propaganda, ha olyan sze­mélytől származik, aki nem tart­ja be, amit hirdet. R lelenles* helyzetben kü­lönösen fontos, hogy a gyakor­latban mégmutatkozzon a kom­munisták emberi tartása, szi­lárdsága. Nem árt, ha a beszá­moló taggyűléseken, illetve azok előkészítése során kellő figyel­met fordítanak annak hangsú­lyozására, hogy a kommunista kerüli a hivalkodást, a feltűnést, nem akar mindig a középpont­ban lenni, tiszteli dolgozótársait, nem dölyfös, figyel arra is, amit más mond, és semmiképpen sem gondolja, hogy mindent ő tud a legjobban. Az említettek talán kis dol­goknak tűnnek. Valójában még­sem azok Szomorú példák van­nak arra, hogy a hivalkodás, az üres külsőségek keresése — ez a kicsinynek tűnő rossz tulajdon­ság — hová juttathat egyes em­bereket Előfordult, hogy valaki azért sikkasztott, mert a szom­szédok és ismerősök közül egyre többen tettek szert autóra, hét­végi házra, és ő sem akart le­maradni. Az ilyesmi természe­tesen ritka. Az viszont gyako­3 BÊKÈSMSi 1973, JANUÁR 18, ribb, hogy apróbb, jogszabá­lyokba nem ütköző, de mégsem tisztességes és becsületes mócíon egyesek elfogadnak apróbb-na- gyobb szívességeket, „kitalpal­nak” egyet s mást, lekötelezetté válnak, s egyre inkább „kéz ke­zet mos” alapon intézik az ügyeket. S miközben ily módon haiszolják az anyagi javakat, a külsőségeket, lemaradnak a tényleges emberi értékek gya­rapodásában, a művelődésben, a közösség megbecsülésében, a csa- fádi élet értékeiben. Az autó, a ház, a nyaraló az embert szolgálja, és nem fordít­va. Eszköz és nem cél. A cél a teljesebb, boldogabb, igazibb emberi élet. Nem mondjuk, hogy a kommunista nem tehet, vagy ne tegyen szert az említett ja­vakra, de ez semmiképpen sem lehet életének legfőbb vagy egyetlen célja. Ezzé! függ össze a kom­munista magatartás sok összete­vőjének egyike, amely napjaink­ban igen lényeges. A kommunis­tának példát kell mutatnia ab­ban, hogy alá tudja rendelni sa­ját egyéni érdekeit a közösség érdekeinek, önnön vágyait, tö­rekvéseit a közösség céljainak, saját elképzeléseit a közösség akaratának. Ez nem egyszerű és könnyű dolog, hiszen a mi tár­sadalmunkban is eltérhet az egyén és a közösség közvetlen ér­deke. Előfordulhat, hogy a kö­zösség ügyének képviselőjét pil­lanatnyi hátrány éri. Hogy mást ne mondjunk, megtörténhet, hogy valaki bátran kiáll egy gazdasági vezető valamely in­tézkedésével szemben, s ennek következményeként egy ideig kevesebb prémiumot, jutalmat kap. A kommunistának mégis vállalnia kell ezt, a hátrányos körülmény ellenére is ki kell állnia a közösség érdekében. Más kérdés, hogy ilyen esetek­ben a felsőbb szervek kötelesek fellépni a bírálat megtorlása el­len, de ez még a legjobb eset­ben is időt igényel, s bizonyos átmeneti hátrányoktól nem óv meg. Ezzel összefüggésben azonban nem árt megemlíteni, hogy amíg a bátorság szép emberi tulaj­donságát joggal várhatjuk el a kommunistáktól, az „igazság Magánépítők, kozületek figyelem! Á Békéscsabai Építőipari Szövetkezet 1973-ra szabad kapacitást ajánl; — családi házak építéséhez — teljes tatarozáshoz, felújításhoz — többszintes, társas családi házak építéséhez — hidegburkoló — műkő, •— festő-mázoló, — villanyszerelő munkák elvégzését rövid határidőre vállaljuk, Bizalommal forduljon a Békéscsabai Építőipari Szövetkezethez, Felveszünk: kőműves szakm unkásokat, kőművesek mellé segédmunkásokat Jó kereseti lehetőség, «= Minden szombat szabad. Jelentkezni lehet; Békéscsaba, Vörös Október sor. 215239 bajnoka” szerepkörben való tét« szelgés nem éppen kommunista jellemvonás. Mert ilyen is vans előfordul, hogy egyes pártta­gok szüntelenül harcban állnak a vezetőkkel, minden csip-csup kérdésből „országos ügyet” csi­nálnak. Noha úgy gondolják, hogy ezzel a közösség hasznára vannak, valójában ártanak ne­ki, mert magatartásukkal lehe­tetlenné teszik a nyugodt mun­kát. A kommunista nem lehet gyáva, ki kell állnia, amikor szükséges, de csak olyan dolgo­kért, amelyek lényegesek, ame­lyekért érdemes. A közösségi és egyéni érdek viszonyát napjainkban bonyolít­ja ,hogy olykor ellentmondás lép fel a kisebb közösségek és az össztársadalom érdekei között. Ilyenkor a kommunistának fel kell ismernie, hogy a csoportér­dek nem kerekedhet a társada­lom érdeke fölé. Nem helyesel­heti például, és nem is nézheti el szó nélkül, hogy vállalata ke­vesebb vagy rosszabb minőségű anyagot használ fel az előírtnál, s így tesz szert tisztességtelen, haszonra. Nem érthet egyet, ha egyes szövetkezetek vezetői nye­részkedésből kijátsszák a tör­vényt. Egyes vezetők ilyenkor arra hivatkoznak, hogy „nekem nem volt személyes hasznom be­lőle, a szövetkezetért tettem”. A tagság egy része pedig azt mond­ja: „Mit törődöm vele, hogyan jutottunk hozzá, az a lényeg, hogy több a pénz”. Kommunista nem gondolkozhat így, nem he­lyeselheti, hogy a kisebb közös­ség a társadalom javára jusson meg nem érdemelt előnyhöz. Ál­talában is elítélendő, de ha kom- I munistáról van szó, még foko- I zottabban, ha ilyen esetben hall- ' gat. lapít, s ezzei cinkossá válik I a társadalom megkárosításában. I fenmmun S 31 mutasson példát, legyen tiszta és feddhe­tetlen — erre figyelmeztet ismé­telten a Központi Bizottság no­vemberi határozata. Kifejezésre juttatva azt az igazságot, hogy további előrehaladásunk egyik nagyon lényeges feltétele szocia­lista eszméink, erkölcsi normá­ink következetes érvényesítése. Takács Györgyné dr. ! az MSZMP Központi Ellenőrző 1 Bizottságának alosztályvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents