Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
nSajtónap" (Kallus rajza) (lunftMiiMiinim« Színes magazin FANTÁZIA NÉLKÜL NEM MEGY Az Egyesült Államok-beli Weyrnauthban különös jelenségre fiigyeit fel a rendőrség. Az utcákról hirtelen sok csatorna- ráca tűnt el. A nyomozás során furcsa dologra derült flény: a városba beköszöntött a kiránduló szezon és ezzel a grillsütés divatja is. Tekintettel arra, hogy az üzletekből hamar elfogylak a szabadtéri grillsütők, .leleményes” emberek igyekeztek esa- tomaráccaal pótolni a hiányt. VAGY, VAGY Egy interjú során feltették a kérdést Igor Sztravinszkijnak: vajon nehéz dolog-e a zeneszerzés? — Egyáltalán nem — válaszolt Sztravinszkij. — Vagy könnyű, vagy lehetetlen. AZ ELEFANTCSECSEMŐ GONDOZÁSA Afrika elefántjai épp olyan gondokkal küszködnek kicsinyeikkel, mint az összes szülők: fel keli nevelniük őket. Az első, amire meg keli tanítani, a7 evés. Ahhoz, hagy egy elefánt fennmaradjon, napi 14 órát kell „asztalnál” ülnie, mert 200 kilogramm füvet és levelet keli ölfogyasztania és 40 liter vizet meginnia. A kicsinyek másfél éves korukig szopnak. Ezután szüleik megtanítják őket arra, hogy maguk szedjék le táplálékukat. Az elefántok vizek mellett élnék családjukkal. Az afrikai elefántok eltűnőiéiben vannak. Stanley és Livingstone idején 3 millióan voltak. Ma már csak 300 000-en. SÍTALPON A SZAHARÁBAN Sítalpon a Szaharában? Kissé különösen hangzik. Két svájci fiatalember, aki egy Douze nevű kis tuniszi falucskába érkezett, bizony éppen hogy a szaharaá homokon kötött sűécet. Kiderült, hogy a süéc a homokon cseppet sem siklik rosszabbul, mint a havon. A sízők minden reggel felkapaszkodnak egy 300 méter magas homokbuckára és óránként 50 kilométeres sebességgel száguldanak alá. Az „egzotikus” sport annyira megtetszett a falucska lakóinak, hogy a helyi boltos egy tétel sítalpat hozatott és gyorsan eladta valamennyit. Azóta a falu aip- raja-naigyja zajos vidámsággal siklik alá a homokon a magaslatról. Ki tudja, talán meghonosodik a trópusi sport ezen új fajtája? Talán nincs messze az az idő, amikor a homoksít az olimpiai versenyek műsorába is felveszik. VÍZI EJTŐERNYŐ A „Submarin” francia cég j olyan készüléket dolgozott ki, > amely mintegy „fordított ejtő- | ernyőül” szolgál. Módot nyújt ; ugyanis arra, hogy a víz alatti » munkáknál történt szerencsét- j lenség esetén az emberek a fel- : színre emelkedjenek. A „Frenzy j 270” nevű készülék sűrített leve- | gővél felfújható mentőövhöz ha- » sonlít. A búvár ráadásul külön- : leges csövecskén keresztül be- j lélegezheti a levegőt. A szabá- ■ lyozó berendezés biztosítja szá- • mára a fokozatos emelkedést. • mivel a mélységiből történő fel- j színreemelkedésnél bizonyos Idő } szükséges a nyomáskülönbség i leküzdéséhez. ■ OROSZLÄNEXPORT afrikAba ■ ■ „Az oroszlán a legszebb újévi ■ ajándék!” — Franciaországban ! jelent meg nemrég ez a reklám. | Egy bizonyos vicomte de La- | panouse magánállatkertet rende- S zett be birtokán, ahöl csakis ; oroszlánok élnek. Az állatok sé- ; tálnak a parkban, és a látogatók ; gépkocsijukból gyönyörködhet- ! nek „az állatok királyában”. Az : oroszlánok azonban hihetetlenül s gyorsan elszaporodtak. Eleinte ; csak 25 volt, most azonban szá- j műk meghaladja a 100-at. A j nőstények kétszer szültek öt-Öt : kölyköt, az egyik pedig mindjárt : hatot hozott a világra. Száz oroszlán — ez már ag- ■ gasztó dolog, ismerte ej a vi- ; comte. Az állatsereglet bömbö- 5 lése zavarta a szomszédok nyu- ■ galmát. Ekkor határozta él ma- ! gát a magánállatkert tulaj dono- | sa, hogy a fent említett birde- j tést közzéteszi. Érdekes, hogy el- : sőnek egy nyugat-afrikai állam j nagykövetségének sajtóattaséja • válaszolt. A diplomata közölte, j hogy országa hajlandó megvá- j súrolni 10 oroszlánt, mert náluk : az állat már kiveszett. ■ HASZONTALAN TÖRVÉNYEK j ■ Angliában mindmáig létezik 5 egy több mint százéves törvény, : amely . lehetővé teszi, hogy a kő- i téláltali halálbüntetést lefejezés- • re változtassák. A halálbüntetés • viszont Angliában már régóta • megszűnt. A brit gyarmatbiro- ! dalom széthullott, az országban t azonban még mindig érvényes a S „gyarmati adókivetésről szóló j törvény” — amely aféle XVIII. j századi relikvia. A parlament ! törvényelőkészítő bizottsága ; csak nemrég ajánlotta, hogy { szüntessék meg ezt a — megái- • lapítása szerint — „gyakorlati- > lag haszontalan” törvényt, 257 : másik, XV.—XIX. századi, el- j avult törvénnyel együtt. 5 TRÉFÁK ! Szilánkok — Hagyjon fel az ivással. Higgyen nekem, a mája hálás lesz Önnek. — Az lehet doktor úr, de mit szól majd a whyski? * • * Rösner betér a postahivatalba, átnyújt egy 10 márkást és kér egy tízpfenniges bélyeget. — Nagyon sajnálom, de nincs aprópénzem. — Nem tesz semmit — válaszol hidegen a hivatalnok —, perceken belül 990 pfenning lesz a pénztárcájában. • • • Igényes hölgy óhajt osztrigát vásárolni. — Ne legyen túl nagy, de ne legyen túl kicsi sem, legyen friss, de ne jéghideg és főként ne legyen elsózva. — Gyönggyel vagy anélkül parancsolja, asszonyom? — kérdi udvariasan az elárusító. » * * A vonaton három idős hölgy egyházközségük helyzetéről beszélget. — A mi egyházközségünkben — mondja az egyik — legfel- jabb 30-an, 40-en vesznek részt egy-egy istentiszteleten. — Az semmi — mondja a második. — Nálunk gyakran előfordul, hogy csak öten-hatan ; lézengenek a templomban. — A mi templomunkban még ; rosszabb a helyzet — mondja ! a harmadik. — Valahányszor a i pap megszólal: „tisztelt egyház- J község” — elpirulok. ■■■•••■•■■•■■■fcaaaaasa Riadó — Hol a tűz? — Az nincs, de a repülőmodellem a háztetőn van... (A Wochenpresse-ből) Békéscsabán, a vasút Llett átívelő, ún. „repülőhíd” feljárójánál olvasható e tábla: „A HÍDON DOHÁNYOZNI ES ÉGŐ CIGARETTAVÉGET LEDOBNI TILOSr Nomármost. Az a dilemmám, hogyan tudnám a hídról azt az égó csikket lehajítani, amelyet a lépcsők előtt előzőleg már gondosan eltapostam? Egy másik helyen meg ez a figyelmeztetés hökkentett meg: „SZERVES ÉS SZERVETLEN ANYAGOT LERAKNI TILOS!” Elgondolkoztat: milyen gazdag kifejezésiekben ékes magyar nyelvünk. íme, a semmit így is ki lehet fejezni ... Két vállalati dolgozó beszélgetéséből: — Sajnos, a mi gyárunkban a munkamorált csak egy futballmeccshez tudom hasonlítani. — ??? — Huszonkét ember dolgozik* ötezer nézd... Hyen is élőfordul. — És milyen az új főnököd? — Ha meglátom, a cseresznyét juttatja eszembe---— Hogy-hogy? Ezt nem értem. — Egyszerű pedig: egyet nyelek, egyet köpök... Elmés megjegyzést hallottam: — Petőfi, ha ma élne, nyilván így írna: „Akasszátok fiel a kiskirályokat!”; Egy vásott kisdiáktól megkérdezik: — Szeretsz iskolába járni, Pistike? — Igen, meg hazajönni is szeretek, csak otthon lenni nem szeretek.,, — kazár — H a Kemenesi D. Kázmért valami balszerencse érte, könnyen megvigasztalódott, sőt, általában sikerült bebeszélnie önmagának, hogy tulajdonképpen szerencsés volt, mert... Kemenesi szerencsésnek érezte magát akkor is, amikor egy alagsori poros irattárba helyezték. Alacsonyabb beosztásba került ugyan, de a fizetését nem szállították le. Ez a harmincas években történt, a bélistázások idején, amikor mindenki attól félt, hogy elsején elbocsátják. Azután Keme- vesit is elérte a bélis- tások sorsa. Amikor állását elvesztette nem esett kétségbe. Jóleső érzéssel számolta össze megtakarított pénzét. „Milyen szerencsém van — gondolta —, hogy takarékoskodtam, most hónapokig nem lesz gondom a megélhetésre.” A hónapok gyorsan elmúltak és Kemenesi ismét elmondhatta magáról hogy szerencsés ember, mert sürú pely- hekben esett a hó és felvették hólaoáioló munkásnak. Másnap, amikor kinézett az ablakon, boldogon sóhajtott fel: ismét mehetett lapátolni. Egy idő múlva végre álláshoz jutott. Üj munkahelyén, a szállítmányozási irodában sokat kellett dolgoznia, néha napi tizenkét órát is, de túlóradíjat nem fizettek. Még késő délután sem merte senki abbahagyni a munkát, féltek a főnöktől, akinek este hét, fél nyolc felé az volt a szokása, hogy kiállt az ajtóba és leste, ki mer ilyen korán hazamenni? Az ebédidő szigorúan csak huszonöt perc volt. Legtöbben szendvicseket hoztak magukkal. Sümegi azonban, aki ugyanabban a szobában dolgozott, mint Kemenesi, nem félt a főnöktől. ő hazament ebédelni és egytől háromig távol volt. — Te is hazamehetnél — biztatta Keme- nesit —, hiszen a főnek egytől háromig soha sincs itt, tehát nem tudhatja meg, hogy ki mennyit tartózkodott távol. — Sohasem lehet tudni, hogy mikor toppan be, nem merek hazamenni — válaszolta Kemenesi. Sümegi másnap ismét megpróbálta rábeszélni a kollégáját. — Ne légy pipogya! Menj haza! — Rendben van, holnap megpróbálom. Képzelem, hogy meglepődik majd a feleségem, ha délben beállítok és az estére eltett vacsorát ebédnek fogyasztom el. — Örülök, hogy végre megjött az eszed. — Csak ne 'egyen baj. Ha megtudja a főnök, repülök. És hol kapok manapság másik állást? — Ne félj, én hónapok óta otthon ebédelek, mialatt ti vajas kenyeret majszoltok. Eljött a másnap, Kemenesi dobogó szívvel indult haza. A villamos- megállónál körülnézett, nem jár-e véletlenül arrafelé a főnök? Amikor belépett a lakásába, és üdvözölni akarta a feleségét, egy idegen férfikalapot pillantott meg a fogason. „Ki lehet itt?" — töprengett és befelé indult. A küszöbön megtorpant. Ismerős hangot halott, a főnöke hangját. Aztán a felesége kacagását hallotta. Kemenesi elsápadt és halkan, lábujjhegyen visszament az előszobába, zajtalanul kinyitotta a folyosó ajtaját és visz- szaindult az irodába. Sümegi még persze nem volt ott. Amikor néhány perccel három előtt visszaérkezett, megkérdezte kollégáját: — Na ugye, simán ment mindén? Hidd el, már régen hazamehettél volna ebédelni le isi — Nagy szerencsém volt — válaszolta halkan Kemenesi, — Ha nem vigyázok, a főnök észrevette volna, hogy ebédidő alatt otthon tartózkodom. Palásti László A szerencsés ember
