Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

Üí intézetünk mss Érzent a felént áradó szerefefet... .. .ez ad erőt. ösztönzést ahhoz, hogy a napi munkám mellett is mindig legyen időm másokkal foglalkozni. Talán frázisnak tű­nik, mégis elmondom, amit ér­zek : szeretem az embereket, boldog vagyok ha segíthetek, ha segíthetem a közös célok, fela­datok teljesítését. Nem könnyű, hiszen munkaköröm is felelős­ségteljes. Személyzetis vagyak e Mezöhegyesi Cukorgyárban. Ez sok időt igényel s ezután kell gondolnom arra is, hogy a kü­lönböző funkciókból adódó ten­nivalókat elvégezzem. Ez pedig sokszor azzal is jár, hogy vidék­re keiH menni előadásokat tar­tani, s bizony fárasztó, de sze­retem és nem is tudnám elkép­zelni az életemet ilyen plusz munka nélkül.” Hitvallásnak is lehetne nevez­ni Lapusnyik Lajosné szavait, hitvallásnak a párt célkitűzései, a társadalmi rendszer mellett: Nem pátosz, nem túlzás amit mond, mert úgy is éL Sokan ismerik a megyében a szerény, csendes, komoly.de mégis min­dig mindenkihez kedves asz- szonyt. Három gyermek édes­anyja, mindhárom fiú, már na­gyok. Kevesebb velük a gond. De elképzelhető, hogy milyen nagy önuralomra, akaraterőre volt szükség ahhoz, hogy neve­lésük mellett évtizedeken át részt vegyen a társadalmi élet­ben, segítse a fejlődést. Gyer­mekeit úgy nevelte, hogy a csa­lád ne szenvedje meg az anya távollétét, segítsenek neki s ez­által inkább szorosabbra kává- csolódjon. Ne érezzék annak hátrányát, amit a társadalmi funkció betöltése okoz. Boldog anya, boldog gyermekek. Bizonyára ez is hozzájárul ah­hoz, hogy mindenhonnan érzi a feléje áradó szeretetek Aki so­kat merít az otthon melegéből, sokat tud adni másoknak, s ugyanennyit kap is. A Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja, s az 1970- ben megalakult nőblzottság el­nöke. De munkásmozgalmi te­vékenysége évtizedekre nyúlik vissza. Nehéz lenne felsorolni mi mindent tett már mások bol­dogulásáért, az asszonyok, lá­nyok felemelkedéséért. Tanfo­lyamokat vezet most is, előadá­sokat tart és soha nem panasz­kodik. Tisztelet és megbecsülés övezi éppen azért nemcsak azok részéről, akikkel a különböző gyűléseken rendszeresen találko­zik, hanem a párt, a Hazafias Népfront s az üzemvezetők ré­széről is. Az Élelmiszeripar Ki­váló Dolgozója kitüntetés tulaj­donosa a sok dicsérő oklevél és elismerés mellett Jutalomból járt már a Szovjetunióban és Várnában is. Nemrég társadalmi munkájáért az üzemben pénz­jutalmat kapott. Akit igy meg­becsülnek a hivatalban, a mun­kahelyen és máshol is,attól nem hangzik furcsán az, amit Lapus­nyik Lajosné búcsúzóul mondott: „Igaz, nehéz és fárasztó a társadalmi életben való részvétel. De, ha egyszer előfordulna, hogy nem bíznának meg ilyen feladat­tal, akkor az fájna—” Kasnyik Judit a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó A pályaválasztási tanácsadás hazánkban is intézményessé vált és az egész országra ki­terjedő hálózattal rendelkezik. Dr. Kincses Lászlótól, a Békés megyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet igazgatójától rövid tájékoztatást kértünk arról, hogy mi indokolta az intézet megszervezését ? — A termelékenység emelé­sében a műszáki fejlesztés, a tudományos vezetés, a pénzgaz­dálkodás jelentősége elismert, s ehhez az emberek tudatá­ban egyre erőteljesebben kap­csolódik a helyes munkaerő­gazdálkodás termelékenységre gyakorolt hatásának elismeré­sére Is. A korszerű munkaerő- gazdálkodás egyes területei a pályaválasztási tanácsadással kapcsolatosak. Gondoljunk csak arra, hogy az ifjúság pályavá­lasztását a munkaerőigényhez, a népgazdasági tervekhez kell igazítani; a munkaerőelvándor­lás okai között az elhamarko­dott pályaválasztás szerepel; az intenzitás érvényre juttatása a munkában és az egyéni boldo­gulás megkívánja, hogy az if­jak a képességüknek legin­kább megfelelő munkakörbe kerüljenek; az általános isko­lát végzők száma csökken; a háztartásban élő munkaképes és munkába állítható felnőttek száma kiapadóban van, stb. Véleményem szerint intézetünk létrehozásának szükségességét mindezek a problémák határoz­ták meg alapvetően. Kérem, vázolja fel ae inté­zet funkcióját. — Feladatunk, hogy elősegít­sük megyénk munkaerőszükség­letének kielégítését, a népgaz­dasági és a megyei igények alapján elsősorban úgy, hogy a fiatalok adottságait, képessége­it, érdeklődési körét maximá­lisan figyelembe vesszük. Mind­ezt a megyében lévő intézetek­kel, intézményekkel, munkahe­lyekkel, hivatali és társadalmi szervezetekkel együtt látjuk el. Hogyan alakultak személyi és tárgyi feltételeik? — Intézetünkben igazgató, pszichológus, tanár, gazdaság­vezető és asszisztens, valamint három részfoglalkozású beosz­tott (orvos, technikus és hiva­talsegéd) dolgozik, önálló költ­ségvetéssel rendelkezünk, szék­házunk Békéscsabán, a Peter Jllemnicákv út 13. szám alatt van, az épület felújítását meg­kezdtük. Auditív, audiovizuális eszközökkel, személyiségvizsgá­ló műszerelőkéi, tesztekkel, pro­paganda anyagokkal való ellá­tottságunk fejlődik. Az intézet létrehozása sok gonddal Jár. Az első időszak a szervezésé. Mi mással tudtak foglalkozni ezen kívül? — Sok mindennel, de termé­szetesen a tárgyi, személyi fel­tételek biztosítása volt a leg­első. Sok támogatást kaptunk már eddig is főhatóságunktól, a Munkaügyi Minisztériumtól, felügyeleti szervünktől, a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságától, a Munkaügyi Szak- igazgatási Szervtől, továbbá az Országos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézettől. Fontosnak tartjuk tárgyi feltételeink to­vábbi javítását. Székházunk berendezése és felújítása de­cember végére elkészül. Propa­ganda és területi munkánkat újabb vásárlásokkal, filmekkel, kiállítási tárgyi eszközökkel, mikróbusszal, vetítőkkel gaz­dagítjuk. Részletes terveink is elkészültek és ezzel a Békés megyei Pályaválasztási Tanács­adó Intézet megkezdi — remél­jük minden tekintetben hasz­nos és a népgazdaságot segítő — tevékenységét. Miért hülyék? Már amikor beléptünk az ebédlőbe, láttam, hogy valami nincs rendjén a VII. osztályos, napközis tanulóim között. Nagy volt a csend, a kanalak lassan tették meg a tányér és a száj közötti utat Egyik tanulóm megtörte a csendet: — Tanár bácsi, Pisti egyest kapott! Pisti megállt a kanalazásban, s ingerülten folytatta. — Még az, hogy egyest kap­tam, de azt mondta a tanár né­ni, hogy hülye vagyok! Már nem is először mondja nekem, meg még néhány osztálytár­samnak. Megvallom őszintén, hamar napirendre tértünk a hallottak felett — az adott körülmények között — a téma további tagla­lása helyett. De ígéretet tettem, hogy az elkövetkezendő heti ér_ tékelés során visszatérünk az ügyre. Szerencsémre — vagy szerencsétlenségemre — ezen az értékelésen a járási szakfelü­gyelő is jelen volt, az igazgató­helyettessel együtt. És a gye­rekek mondták és mondták: „Ilyen légkörben egyszerűen semmi kedvünk tanulni! Miért vagyunk mi hülyék?” Nehéz helyzetben van ilyen­kor a pedagógus. Tudja, hogy a gyermek önérzete jogosan há. borog, tudja, hogy pedagógiánk már régen szakított azzal a szemlélettel, hogy mindig csak békés 1972. DECEMBER 1«. a tanárnak van igaza Es azt is tudja, hogy milyen hallatlan erőfeszítéseket tesz társadal­munk ma azért, hogy a gyer­mekek valóban második ottho­nuknak érezzék az iskolát Ér­zi, hogy mint szülő, maga sem „tapsolna” annak, ha gyermekét az iskolában lehülyéznék. Mind ennek ellenére azt is érzi, hogy majdnem tehetetlen, hiszen az intézkedés nem az ő „íróaszta­la”. Telteik a napok, s újabb jelzés jött a tanulóktól: „Visznek min. két a kiskorúak bíróságára, mert megsértettük tanár néni becsületét Pedig tessék elhin­ni, nem mi találtuk ki, ő mond­ta, hogy hülyék vagyunk. Mit tegyünk?” — Nem tehettek mást ott sem — ha erre sor kerül —, mint azt, hogy az igazat mond­játok, mert a hamis tanuzást a törvény bünteti. De vajon ki bünteti és meny­nyire azt a pedagógust, akinek szóhasználatában polgárjogot nyer reá bízott gyermekek ér­zelemvilágának, értelmének rombolása és becsmérlése? Mert azok a gyerekek akik orvosi iga­zolással szabad utat kapnak ál­talános iskolai tanulmányaik elvégzésére, a legrosszabb eset­ben is csak tájékozatlanok, tu­datlanok. Éppen ezért járnak viszont iskolába, hogy ott meg­tanítsák velük mindazt, amit még nem tudnak. Jó szóval, megértéssel nagy-nagy türelem^ mei és szeretettel, serkentéssel és buzdítással átsegítve őket a dolgok nehezén. Ez a pálya szépsége rendkívülisége és tár­sadalmi elvárása is. Szilárd Adám Milyen változások lesznek 1973. január 1-ével a nyugdíjszabályokban 15. Ä változás a korábbi rendel­kezésekkel szemben még az, hogy 1972. december 31-e után nyugdíjjárulék fizetésére kötele­zettek az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjasok is, ha a közös munkában részt vesznek és így nyugdíjéveket is szerez­hetnek, amint erről már szó volt. A nyugdíjjáru/ék alapja ezeknél az a munkadíj (részese­dés), amelyet a személyesen tel­jesített munkájúk fejében kap­nak, mivel őket nyugdíjosztály­ba nem sorolják. Továbbra is mentesek azonban a nyugdíjjá­rulék fizetése alól az öregségi és a munkaképtelenségi járadéko­sok. Megszűnik az öregségi, illető­leg munkaképtelenségi járadé­kos házastársának a járulékfi­zetési mentessége. A járadékos házastársa tehát, ha sajátmaga öregségi, illetőTeg munkaképte­lenségi járadékot nem igényel, akkor is köteles nyugdíjjárulé- kot fizetni, ha az öregségi jára­dékra jogosító életkort betöltötte vagy munkaképtelen. A szakszövetkezet a jövőben csak nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett tagja után köteles tár­sadalombiztosítási járulékot fi­zetni. A társadalombiztosítási já­rulék — amely a baleseti bizto­sítási díjat is magában foglalja, de a betegségi biztosítási járulé­kot nem — 9 százaléka a nyug- díjosztály szerint figyelembe ve­hető jövedelemnek (öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban ré­szesülő szakszövetkezeti tag ese­tében a tag személyesen végzett munkája után járó részesedés­nek) a jelenlegi 6,5 százalék he­lyett. A társadalombiztosítási já­rulék fizetését a szakszövetkezet nem háríthatja át a tagjára. Az eddig egységesen nyugdíj- járulék fizetésére kötelezett ta­gok fizetési kötelezettsége lénye­gesen megváltozik. 1973. január 1-től ugyanis csak az a szakszö­vetkezeti tag köteles nyugdíj já­rulékot fizetni, akit nyugdíj osz­tályba soroltak, vagy aki öreg­ségi, illetőleg rokkantsági nyug. díjasként a közös munkában ténylegesen részt vesz. A többi szakszövetkezeti tag — az öreg­ségi és a munkaképtelenségi já­radékosok kivételével — havi 50,— Ft összegű járulékot köte­les fizetni. Ehelyett azonban — a növelt összegű öregségi, illetö- leg munkaképtelenségi járadék megszerzése érdekében — ja­nuár 15. napjáig írásbeli kötele­zettséget vállalhat havi 80,— Ft ún. növelt összegű járulék fize­tésére. A havi 80,— ,Ft növelt összegű járulék fizetésére kötelezettsé­get vállal szakszövetkezeti tag mindaddig köteles ért a járulé­kot fizetni, ameddig — a kötelezettség-vállalásról — baosa 1972. 12. 08. p-p — szóló írásbeli nyilatkozatot nem módosítja, vagy — nyugdíjosztályba nem so­rolják, vagy — részére öregségi, illetőleg rokkantsági nyugdíjat, vagy öregségi, illetőleg munka-, képtelenségi járadékot, vagy növelt összegű öreg­ségi, illetőleg munkaképte­lenségi járadékot nem álla­pítanak meg. A havi 50.— Ft összegű járu­lékot, valamint a havi 80.— Ft növelt összegű járulékot a szak- szövetkezet bejelentése alapján a szakszövetkezeti tag földterü­letének fekvése szerint illetékes tanácsi szakigazgatási szerv veti ki, és adók módjára hajtja be. SZAKSZÖVETKEZETI TAGOK NYUGDÍJBIZTOSÍTÁS ALÓLI MENTESÍTÉSÉNEK MEGSZÜNTETÉSE 1972. június 30-áig egyes szak. szövetkezeti tagokat a Termelö- szövetkezetek Országos Tanái- csának javaslatára mentesíteni lehetett a nyugdíjbiztosítás alól. A mentesített szakszövetkezeti tagok szakszövetkezeti tagsá­guk alapján nem részesülhetnek nyugellátásban. Ezek a szakszövetkezeti tagok tehát nem részesülhetnék azok­ban az előnyökben sem, ame­lyeket az új jogszabályok a nyugdíjbiztosítás hatálya alá tartozó szakszövetkezeti tagok részére biztosít Ezek az elő­nyök a következők: — az öregségi és a munka­képtelenségi járadék östar szege havi 100.— Ft-tai növekedett, — a járadékra jogosultság fel­tételei lényeglesen enyhül­tek, — az együttélő házastársak mindegyike kaphat járadé. kot, — az eddig 85,50 Ft összegű nyugdíjjárulék helyett a szakszövetkezeti tag havi 50.— Ft összegű járulékot fizet, ha pedig 80,— Ft növelt összegű járulék fizetésére vál­lal kötelezettséget, nem járadékra, hanem növelt összegű járadékra szerez­het jogot. Annak érdekében, hogy ezek­ben az előnyökben valamennyi szakszövetkezeti tag részesülhes­sen, az új jogszabály lehetősé­get ad arra, hogy a nyugdíjbiz­tosításban részt nem vevő szak. szövetkezeti tagok 1973. végéig kérhessék a nyugdíjbiztosítás alóli mentesítésük hatálytalaní­tását. (Folytatjuk) Szerzők: Dr. Nagy József, Dr. Molnár József, Kovács Kálmán Géprongálásért ítélték el Lipták András Békéscsaba, Micsurin u. 19. szám alatti la­kos folytatólagosan elkövetett rongálás bűntette miatt került a vádlottak padjára. A 24 éves fiatalember a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 1-es számú téglagyárában, Bé­késcsabán dolgozott. Gépkezelő volt. Gyakran fáradtan érkezett munkahelyére. Ez év májusá­ban, a csínyre könnyen hajló vádlottnak az az ötlete támadt, hogy megrongálja a kezelőére bízott gépet, s a javítás ideje alatt kipiheni magát. A gondo­latot hamarosan tett követte. A téglaprés anyagszállító sza­lagjára vasdarabolkat dobott. A szállítószalag a vasdarabokat a sima hengerbe vitte, s a biz­tosítékok sorra kicsapódtak, a törőlapok pedig beszorultak. A munka leállt. Lipták cselek­ményét 30-szor ismételte meg. A biztosítékul szolgáló patronok cseréje és a gépek javítása csaknem 6000 forintba került. A termelésből tíz óra kiesett. Ez a kiesés a téglagyárnak mintegy 14 ezer forint kárt okozott. A Békéscsabai Bíróság ron­gálás bűntette miatt Lipták Andrást 8 hónap szabadság- vesztésre ítélte. Mellékbünte­tésként egy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A vád­lott enyhítésért fellebbezett.

Next

/
Thumbnails
Contents