Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
KORŐST AJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Nem mind arany... tűzdelni oda nem illő, színvonalon aluli produkciókkal a napok vagy hetek programját. És arra is jobban kell figyelni: ezek a nyári rendezvény-sorozatok nem he^ettesíthetik az egész évi folyamatos és tartalmas közművelési munkát, legfeljebb kiegészíthetik és betetőzhetik azt. S ami ebből következik: nem szánhatják rájuk az amúgy is kevés pénzt, amely az egész évi közművelődésre adatott. Prukner Pál Három új ifjúsági mO Balázs Anna: Történetek Flóráról Martos Flóra, a magyar munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja. Sok intézményt •— iskolát és úttörőcsapatot, KlSZ-szerve- zetet és Művelődési Házat — neveztek el róla. Élete, munkássága nem ismeretlen, mégsem tudunk elég sokat erről a bátorlelkű asszonyról. Ha élne, most 75 éves lenne. Balázs Anna munkatársa, barátja volt, s a szemtanú hitelességével örökítette meg könyvében Martos Flóra életének néhány eseményét. Az egyik történetből megtudjuk, hogy 1918-ban ő volt az egyedüli látogatója kórházban fekvő orosz foglyoknak. Másutt arról olvashatunk, hogy milyen sok szeretettel foglalkozott a „proligyerekekkel’’ a Tanácsköztár- evés pénz jut közművelóK désre”. „Az állami támogatás ma már a rezsiköltségek fedezésére sem elég”. „A jelenlegi pénz- gazdálkodás gyakran engedményekre, megalkuvásra késztet”. A népművelők körében nem ritkák az ilyen és ehhez hasonló vélemények. Egyet is lehet érteni velük. Épp ezért született meg néhány esztendeje az a helyes elképzelés, hogy ahol lehetőség nyílik rá, ne csupán a tanács gondja legyen a művelődés anyagi támogatása, hanem a helyi gazdasági egységek és intézmények is vállaljanak részt a művelődési ház fenntartásában, üzemeltetésében. Reális igény ez, mivel a legtöbb falusi tanács évi ötven-hatvanezer forintnál többet nem tud áldozni a kultúra támogatására. Szükséges tehát, hogy mindazok összefogjanak, akiknek ilyen célra fordítható pénz áll a rendelkezésükre, s azt ne elaprózva, ki-kj a saját szűkebb portáján költse el, hanem az egész- faluközösség előbbrelépését segítse elő vele. Az elmúlt években azonban egy ezzel ellentétes jelenség hódít mind nagyobb teret. A látványos, sok szellemi és anyagi energiát fölemésztő, s ennél lényegesen kevesebb műveltségi hasznot hozó, nagyszabású program-sorozatok divatját éljük manapság. A legkülönbözőbb napokra, hetekre, sőt hónapokra érkeznek szinte hetenként a szerkesztőségekbe az újabb és újabb meghívók, amelyek többségének célkitűzése mögül hiányzik a megfelelő tartalom. Ezt a hiányzó tartalmat aztán látványos fogadásokkal, népviseletbe öltöztetett adminisztrátor-lányok felsorakoztatásával, meghívók tömegének nyomtattatásával és szétküldésével, a sajtó képviselőinek' meghívásával, a legkülönbözőbb emlékplakettek és jelvények adományozásával kívánják pótolni. Megmosolyogtató igyekezet, amely minden jószándéka ellenére nem lépi túl az önmutogatás határait. Mert, például, amíg az ország eg. nagy városa rendelkezik akkora szellemi és anyagi erővel, hogy országos rendezvény-sorozatra vállalkozzon fennállásának hétszázadik évfordulója alkalmából, célját tévesztett dolog lesz az, ha egy község törekszik erre. ötfajta r 'vó, illetve programfüzet, emlékjelvény, sajtófogadás és munkaebéd — ez volt a dologban a látványosság. S a tarTudom hogy elveszítlek Párái Anna tudom hogy elveszítlek s nyílt pályán veszteglő vonat lesz simogató kezem s megszakad a kapcsolat a szél és a karod érintése között megszakad egy lágy dallam á szívverések szövegével megszakad tekintetünk dokumentumfilmje a boldogságról az általános és alapvető közhelyekkel minden ízemben érzem a veszélyt kivégzőfalam ez a tapéta szószékem megüresedő templomom a szám térfogata IRGALOM! Boór András Hiányod léte megfeszül agyamban Fejemre hull a néma vád Ha nem vagy itt velem csak gondolatban Kínlódva tépi önmagát Meghalni bujtogat magányos létem Elárulván a holnapot Behorpad lassan nagyszerű reményem Feledve amit eldobott Arcomba száll a tegnapi merészség Fölidézi a csókodat l Nélküled már csak annyit ér a szépség Akár az árvult gondolat Nélküled már csak annyit ér a holnap Hogy kimondani sem tudom Iszonyú súlya lett veled a jónak Szeretlek most is Irgalom! saság idején, — a milliomos Chorinék villájában. A Tanácsköztársaság bukása után börtönökben, internáló táborokban nyomorognak a politikai foglyok — ítélet nélkül. Flóra élelmet, ruhaneműt, pénzt gyűjtött. s becsempészte a lágerekbe, börtönccllákba. Titkos utakon külföldről érkező pénzzel, és az öntudatos munkások összegyűjtött filléreiből támogatta a bebörtönzöttek családját; ő volt a Vörös Segély vezetője. Aztán ö is lebukott. Háromszor szenvedte végig a legkegyetlenebb kínzásokat, de egy szót sem tudtak belőle kicsikarni, nem vált árulóvá. Ez a törékeny asz- szony lelkierejével, az igazságba vetett mélységes hitével a nála sokkal erősebbek fölé emelkedett. Szervezete azonban nem bírta a végtelenségig a bestiális gyötrést, verést, s 1938-ban Prágában belehalt börtönsérüléseibe. Pedig a párt gyógyulni küldte oda... Élete, munkássága valóban példakép. Érdemes megtudni, milyen ember is volt sok intézményünk nagyszerű névadója, Martos Flóra. Rónaszegí Miklós: Az ördögi liquor Rónaszegí Miklós, akit eddig nagyszerű indiántörténetei, tanulságos életrajzi- ég történelmi regény« tettek ismertté az olvasó ifjúság előtt, most már másodszor jelentkezik egy gyökeresen más műfajban. a fantasztikus regények műfajában. Ezúttal is szakít az elcsépelt hagyománnrcl: hősei nem a csillagközi tér; ben kóborolnak, nem is valamiféle utópisztikus világ papírfigurái, hanem húsvér alakok. Mert akárcsak a Rovarok lázadásában, most az „ördögi litiuor' - ban is Budapesten Játszódik a történet. Egy különleges enzimről van szó, amely képes arra, hogy el- kocsonyásítsa az élő sejteket, anélkül, hogy megölné azokat. A fantasztikus regény témája tehát a sejt- biológia. Ámde az írót elsősorban az ember érdekli, közelebbről a továbbtanulásból annakidején kisemmizett, elvetélt egzisz- teneiájú főhős, aki veszett bosszúvágyában szinte akaratlanul hozza ‘ létre az ördögi enzimet, s tüstént meg is itatja nagy riválisával, a sikerember Kajetan Zénó doktorral... így kezdődik a regény, amelynek szédületes iramú meséjéből itt nem is árulunk ei többet... Pálfalvi Nándor: Papírház A mai gyerekek számára már történelem az a kor — a második világháború körüli évek —, amelyről a regény főszereplője, a 8—9 éves Márton Laci mesél. Laci édesapja bányász volt. Nagyon szűkös anyagi körülmények közt ©It a család. Az apa csekély keresetét újságkihordással próbálta kiegészíteni a beteges édesanya. Bizony gyakran kellett átvennie a kisfiúnak a vaskos táskát, de sokkal nehezebb volt elviselni társad csúfolódását. Mert. télen ugyancsak nevetséges figura volt, hiszen édesanyja magasszárú cipőjében járt. A nagy berlinerkendőt csomóra kötötték össze rajta, hogy jobban melegítsen... Egy éjjel rájukszakadt a nyomorúságos vályogházuk. Laci először élvezte, hogy a tragédia következtében végre ő lehet az iskolában a figyelem és az érdeklődés központja, később azonban annál erősebben érezte, a szerencsétlenség egész súlyát. Az apa a szegény rokonok támogatásával erejét meghaladó tettre vállalkozik: új házat akar építeni. Tervet készít. keménypapírból megépíti a piroskéményes papírházat, el is nevezi „Ka- tó-lak”-nak az édesanyáról, s a szerencsétlenség után született kislányáról. Hozzáfog nagy lendülettel a ház helyéről kiirtani a bokrokat szinte tíz körmével vájja ki a követ, s gyártják megfeszített munkával a vályogtéglákat. A jómódú rokonok kíváncsi kajánsággal nézik a hihetetlen erőfeszítést, segítséget azonban csak a legszegényebbektől kapnak. Már- már felcsillan a remény, hogy elkészül az igazi ház —, vagy ahogy a gazdag atyafiak mondják gúnyosan: a tornyos palota —, amikor minden szép terv és igyekezet dugába dől; az apát behívják katonának.... Kaiscmyi Pál Illusztráció talom? Horgószverseny, táncdalest, kozmetikai tanácsadás, magyamótaest, fésülködési, kozmetikai, étel- és divatbemutató, női futballmérkőzés, utcabál, szüreti mulatság, — néhány valóban tartalmas programpont mellett. S mindez a hétszázéves jubileum ügyén. Hogy mennyibe került? Nyilván lényegesen többet költöttek rá, mint a művelődési ház támogatására egész esztendőkben. Hiszen egy ennél lényegesen szerényebb programú s mindössze három napig tartó rendezvény-sorozat dekorációjára, propagandájára és postaköltségeire húszezer forintot áldoztak egy másik, alig kétezer lakosú faluban! Ha ehhez még hozzászámítjuk a meghívott négyszáz vendég ebédeltetési költségeit, túlságosan is nagy szám kerekedik belőle... Kinek használnak vele? A közművelődés ügyének a legkevésbé. Néhány nap vagy hét alatt gyakran a többszörösét költik el annak, ami egész esztendőben a közművelődés rendelkezésére áll. Aztán előtte hetekig készülnek, utána hetekig pihenik a fáradalmakat, s ami közben elsikkad, az a hétköznapok kevésbé látványos, de mindenképpen tartalmasabb és gyümölcsözőbb közművelődési munkája. Az is elgondolkoztató, hogy éppen a túlméretezett rendezvény-sorozatok kapcsán hányán és hányszor devalválják az értékfogalmakat. Tudományos napokat rendezni egy faluban — ráadásul tizennégy résztvevővel — nevetséges. Művészeti hétnek nevezni azt a program-sorozatot, melynek záróakkordja a Cu-ki együttes táncestje — dermesztő nagyképűség. Sajtó- tájékoztatót rendezni, amelyen csak egyetlen újságíró jelenik meg — túlértékelése a programnak. Irodalmi színpadok üzemi seregszemléjén abszurd vagy ahhoz nagyon közelálló művekkel színpadra lépni — a munkástömegék elriasztása a színházak látogatásától. És sorolhatnánk még hosszan az elmúlt nyár egyes rendezvény-sorozatainak fonákságait. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nincs szükség nyaranként is jelentős kulturális rendezvényekre. Csupán arra szeretnénk figyelmeztetni, amire a közmondás: nem mind arany, ami fénylik. A túlzott látványosság helyett sokkal többet ér a kevésbé csillogó, de tartalmasabb, az eredeti közművelődési célkitűzésekhez sokkal közelebb álló rendezvény vagy akár rendezvény-sorozat. Csak azért, hogy hosz- szabbra nyúljon, kár meg
