Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
KARÁCSONYOK A nagyapám Somlyón, a Báthory várban volt kollégista. A század elején. Karácsony előtt gyalog Indult haza a Fekete-erdei Középesre. Ment keresztül-kasul, át a hegyeken, úttalan utakon. Lehetett vagy 80 kilométer az út. Közben farkas ólálkodott rá, de szerencsére szakadék volt közöttük. Mire hazaért, a tanító házában már túl voltak a gyertyagyújtáson és az ünnepi vacsorán. A világban azóta sokminden megváltozott, de miben változott a kollégisták karácsonya? Erre kerestem választ a békéscsabai Vlz- műépitési Szakközépiskola fiú-kollégiumában, ahol az ország minden tájáról található valaki. Ott jártamkor éppen haza készülődtek a diákok, s mire e sorok megjelennek, már Békéscsabától or- ■szágnyi távolságokra útinak otthon, a fenyőfák előtt. Papp Feri MezSszem erére utazik. Ez a kis hevesi község Mezőkövesdtől 7, Egertől 30, Békéscsabától vasúton 340 kilométerre van. Feri először Pestre megy, onnan Füzesabonyba. Az utolsó vasútállomás Szlhalom. Innen gyalog vág neki az útnak. Három kilométer Mezőszem eréig. Olyankor már nem jár busz. Nem nagy a távolság, de sötétben, hidegben a háromnál többnek tűnik. Etjei 1 óra már, amikor bezörget az ablakon. —• Az emberek igyekeznek beköltözni Egerbe. Akik itt maradnak, azok sem őrzik a hagyományokat. A karácsony előtti estén feldíszítjük a fát dióval, mogyoróval, szaloncukorral. Másnap meggyújtjuk a gyertyát és ülünk a félhományban. Átadjuk egymásnak az ajándékokat. Én nem várok semmit. Komolyan 'így van! Mindenem megvan. Hogy mi történik az ajándékozás után? Töltöttkáposztát raknak az asztalra, egri muskotályt isznak az emberek. Aztán elmennek a bálba, onnan az éjféli misére. Oda én is elmegyek a velem egykorúnkkal Nem, nem vagyok vallásos! Egyszerűen érdekes az, hogv a pan elmeséli hánvan haltak meg és hányán születtek. Aztán égövünk, mert a többi már nem érdekel... Part András Badacsonyban lakik. Négvszáz kilométert utazik hazáig. Ritkán megy haza, ezért neki nem is annyira a karácsonyi hangulat hiányzik, sokkal inkább az otthoni levegő. —• A Karácsony? — Hét éve még mi vágtuk ki a fenyőfát apámmal, de azóta a Badacsony természetvédelmi terület lett. Most már venni kell a fát. gyertyát mifelénk nem raknak rá. Azt mondiák, ha meggyullad a fenyőfa baj éri a családot. Nem hiszem, hogy igaz lenne. Nemigen vannak már nénszokások. Kicserélődött a lakosság. Régebben betlehemeztek még, vagy mit csináltak? Karácsonykor. Most már csak a Balatontól távolabb, a hegyek mögött élő öregek csinálták. Az a szokás maradt meg csunán. hogy szőlőt teszünk nagv kosárban a fenyőfa alá. Ez febdézi a jó termést. Ajándékozás után összejövünk a szomszédokkal. Beszél "etünk. Bei gilt eszünk, badacsonyi Szürkebarátot küldünk utána. Ha befagy a Balaton, korcsolyázunk, fakutvázunk. A fakutya olyan, mint a szánkó, csak fel- kunkorodik az eleje és két bottal kell hajtani. Sima jég kell hozzá. Hogy mi volt a legszebb ajándékom? Villanyvasút. Derzsí Sanyi a Baranya megyei Sámodba jár haza. Ott sincs már betlehernes. Nem szokás. Az a szokás, hogy december elejétől dióbéllel kezdik hizlalni a pulykát. Karácsonyra nagyra nő és finom, olajos húsa lesz. Sanyinak az a nagy élmény, amikor apjával felmegy a hegyre, kiválasztják, aztán kivágják a fenyőfát. © Puskás Tibor sarkadkeresztú- ri. Nálunk a hízott kacsa és rétestészta a karácsonyi étrend. Sarkadkeresztúron sincs már betlehem-járás. Ahogyan ő emlékszik, legalább 10 éve nincs. Egy háromtagú zenekar játszik a karácsonyi bálon. Oda mennek gyertyagyújtás után. Vagy a presszóba. Krojda Géza angyalföldi „gyerek”. A gyorssal hamar hazaér. Karácsony előtt bevásárlással, íenyőfadíszítéssel telik az idő. Van egy madárdísz, ami évek óta felkerül a fára. Mindig eszébe Jut, hogy egyszer leejtette. Akkoriban kapott ő is vlllany- vasutat. Angyalföldön sem olyan már a Karácsony, mint valamikor. Mindenki otthon marad. Pár éve még csináltak egy hatalmas hóembert, de az utca forgalma miatt ma már ezt sem lehet. Talán a „TrinoHszban" van még Knrá-soov előtt verekedés. Isznak, aztán összeverekednek. Máshol ot+hnn éneke1- get->ek az emberek és rántott hal az ünnepi vacsora. Sldó Pista Debrecenbe me?1'. Szalolig többen együtt utaznak, aztán minden állomáson lemarad j valaki. Mindig az mesél, alti j majd legközelebb leszáll. — Közel lakom oda. ahol Pe- ] tőfi lakott. Karácsony este élőtt mindig az égők bekötésével bajlódom. Soha sem sikerül, nedig ötösöm van elektrote"hnlkából. A bát”áméknál ő's"eiönnek az ismerős Batciok. Fibps-aigetüok az ünnepi tál körül. Egy ezüst j tálcán van a nvársra húzott sza-1 faládé és a köret. A fa a’att "a- ; rancs. füge és banán van. Hiá- , nyoznak Ilyenkor a kollégista srácok. Űgv vagvunk ott mint a testvérek. A'áodék? ötéves koromban kaetam eev vlllanv- vasutát. Akkor még éltek anyá- mék... Szépen berendezett, modern koVégium. Karácsony előtt néhány nappal összecsomagolnak és elutaznak lakói. Mindenkit vár otthon a meghitt, ünnepi hangulat. A család Amikor kigyúlnak a gyertyák, amikor kézbevesszük az ajándékokat __ eszünkbe jutnak életünk karácsonyai, hiszen mindeg yiknek volt valami különös varázsa. A fenyőfa és a szeretet j ünnepe. Ezek a kollégisták 1955-ben és 1956-ban születtek. 17 évesek. [ Déligyümölcs van a fenyőfájuk alatt, évekkel ezelőtt megkapták már a villanyvasutat, és most mir nem várnak semmilyen ajándékot, hisz mindenük megvan". De várják a legnagyobb ajándékot: a család szere tétét. Gondoljunk rájuk Anyuka váil..kl Ha megkérdd tűk vo’na azokat .akik már beszelni tudnak közülük, hogy mit kl ánnak karácsonyra, bizonyára azt a választ kaptuk volna: anyukát, apukát. Jöjjenek el éltünk! — De nem kérdeztük mrg hiszen szó nélkül Is értettünk. Ott volt az óhaj a felénk nyújtott kezek, ben, a ránk ragyogó szemekben, az apró cu; panós pusz kban, amel„ ekl.el az először látott ide. gén r.énit és bácsit Illették. Nőm nehéz kitalálni hol jártunk: gyermekotthonban. Közelebbről a megyei csecsemőotthonban, Gyulán, ahol az alig pár hónapos pólyásoH’ú kezdve 3 éves korig összesen 100 gyermek él. Igaz. sok sok szeretettel gondozzák eket. De. H.mya Tibor igazgatóval együtt mind a 140 felnőtt sokat törődik velük. Mégis nagyon hiányzik a szülői ház, a családi otthon melege, a szülők sze etete. Ezt ebben a korban igénylik a legjobban. Ilyenkor kötődnek a lóerősebb szálak a szülőkhöz, s ők éppen ezt a táplálékot — mel. bői az cm'x.r még felnőtt korában is marit — nem kapják meg. A gonáoz jnők, az óvónők bármennyire is igyek.znck nem pótolhatják a szülői szeretetet, s ez logikus. És nem pótolhatjuk mi sem, de tehetünk értük sokat, ha mái az o sorsuk, hogy kicsi kortól gyermekotthonban él lenek. Megyén! ben több állami gyermekotthon van, többé-ke- vésbé meg is kapják a társadal. mi segítséget. A cse-semőotthon lakúi, a legkisebbek viszont valahogy kiestek a látószögből Vannak patron Iák, akiknek sóikat köszönhetnek. A Békéscsabai Kötüt'árugyár, a Férö- fehómeműg; ár, a Gyulai Harisnya yér sok segítséget nyújtott már a nyerm kék öltöztetéséhez. Mégis azt láttuk, hogy enné’ »okkal több kellene. El. Sőr-orban új, kőrsre, ű, kényelmes épü’et. ahol a higiéniai követeim'ny két 's Jobben lehetne teljesíteni. Csak egy példa ennek érzékeltetésére. Jelenleg csupán egy olyan fürdőjük van, ahol 36 gyermeket fürdethetnek egyezerre össz^úfolva, s mire mindegyikre sor kerül, addigra a do’ gezók holtfáradtak. Pedig nem csekély összeg: két fordítanak az épület tatarozására, kor- szerűrf é éré. Dr. Hunya Tibor elmondotta, hogy az otthon íen-álána óta csaknem 12 millió forintot költöttek a felújítás, ra. Csakhogy a régi kastély rendbe’1 ozása m'nden évben újabb és újabb összegeket ómé zt fel. Fnnyib'l már új otthont lehetett volna építeni. A legsz,:morúbb ebben az, hogy a megyei költségvetésből soha nem jut egy új é'ü’et.e, holott a jövő nemzedékéről van szó. Tizenhárom éve vajúdik az ügy s nem jutóit dűlőre és előreláthatólag csak tíz év múlva lehetséges a megváló kása. De addig is gondolkodni kell a gyerekekről, akik ebben a régi épület’ en éjnek, kényelmesebbé^ szebbé k«’l'tenni otthonukat Tár'ada’mi secítcég nélkül ea nem megy. S.ükséges lenne a vállalatik üzemek, teim:lószö- veikere ek, állami gazdaságok kol’ektí válnak összef gisa. Tér. mészelescn a páti őnálá i mozgalomnak itt egészen más formája kell, mint a többinél. Nem arról van szó, hogy a különböző brigádok h03 zabb rövidebb Most semmi nem érdekes, csak a játék. idei« nvigukhoz vegyenek gyér* mekeket Ilyen pici korban e* veszélyessé válhat, gyors a kötődés valakihez, s ha az illető máskor nem jön el, csalódás éri, amit egykönnyen nem hever ki a gyermek. A segítség viszont nagyon la kell. A fentiekből kiindulva a hogyanját közös nevezőre keL. lene hozni az otthon vezetőjével és öo'gozó val. Ez rersze már ré zle^kérdés, a leg onto- sabb h~gy mórt, a szere let ünnepin gondoljunk rájuk, a legkisebbekre, akik a legtöbbet várják tőlünk. Adjuk meg nekik a segítséget nemcsak must, hanem a jövőben is. Kasnyik Judit Réthy István A nagyőül!
