Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

If jogdíjas-találkozó a jubiláló Békéscsabai Konzervgyárban Mátrai Györgyné, a Békés­csabai Konzervgyár szakszerve­zeti bizottságának könyvtárosa arról tájékoztatott bennünket, hogy nemrég hangulatos ünnep­ségen látták vendégül a gyár több mint száz nyugdíjasát. Ez annál is inkább kiemelkedő, mi­vel most ünnepli a gyár fennál­lásának tíz éves évfordulóját s a rendezők mindent megtettek azért, hogy a gyár nyugdíjasa­inak felejthetetlen ünnepélyt tartsanak. Tóth Lajosné szíb-tít- kár meleg szavaikkal köszöntötte a vendégeket, majd vidám kró­nikában foglalta össze az elmúlt évek epizódjait a nyugdíjasok életéből, s egy-egy ajándékot is átnyújtott A KlSZ-fiaitalók ked­ves műsorral, tréfás versekkel, jelenetekkel fokozták $ jó han­gulatot. Köszöntötte a résztvevőket Ze- lenyánszki György igazgató is, aki tájékoztatót adott a gyár fej­lődéséről, jelenlegi termelési eredményeiről, mondván: ha va­laki tartós szabadságra megy, azaz nyugdíjba, ez nem jelenti azt, hogy él kell szakadni a gyártól, s hogy nem érdekeLhctí tovább annak munkája, fejlődé­se. Ezt követően vacsorán vet­tek részt az idős vendégek, ahol az üzemi nőbizottság ajándék»- I kát adott át. I A miniszter levele Tanyagyűlés Fényesen Amikor két évvel ezelőtt megalakult a Hazafias Népfront fényesi bizottsága, kámoniatla- nul is felvetődött a kérdés: va­jon a körvonalazott céloknak eleget tud-e majd tenni? is­merve a tanyai emberek zárkó­zottságát a kétely be. nem is gyökeret vert. Küionö en két okból: a bizottságnak nemcsak a mintegy három kilométer hosszú tanyai sor, hanem a dű­lőit mentén szétszórt tanyák lakóit is össze kell fognia. Más­részt az a tény, hogy bár a ta­nyaiak többsége ugyan a Május 1 Termelőszövetkezetben dolgo­zik, de évről évre nő azoknak a száma, akik a városban vállal­nak munkát, A napodban értékelte a tanyai népfrontbizottság ez évi munkáját Pikó János, a bizottság titkárának beszámoló­ja csupán villa ásnyi vázlatát adta az edd'gi tevékenységnek. A négy TIT előadást száztizén halig tták meg. Megrendezték a tanyai napot és az öregek napját. Az elnökségi üléseken a lakosrág gondjait vitatták meg A tanyrgyűiése'-re mag'.ívták a város vezetőit. Tavasszal Fé­nyesen ;árt Gyű'a vári Pál, a békéscsabai Városi Pártbizott­ság első titkára és dr. Haraszti János, a bél éscsabai tanács el­nöke. A baráti hangulatú talál­kozón a tájékoztatás kölcsönös volt Szó esett a város gondjai­Színhőzi jegyzet Moziról, mozira A fiatalok Jelle­mének, szemé­lyiségének for. má’ása —ahegy múlnak az evek, úgy válik egyre bizonyosabbá — számunkra alapvető. Űj társadalmat, job­bat, masabbat mint a régi volt, csak új emberekkel, korszerű világlátású emberekkel lehet építeni. Ezért is vált iskoláink, ifjúsá­gink felnőtt emberré formálá­sában alapvetővé a Nevelési Terv, annak minden leírt, vagy le sem írt passzusa, és nem utolsó sorban: szelleme. Nem biztos, hogy csak az Mko_ Iái nevelés-oktatás árnyoldalait keresi az, aki tűre kiesen ugyan, de mind .jobban megemelt han­gon beszél arról, hogy azért * Nevelési Terv megvalósításával nincs minden rendben. Hogy » most lett tizenévesek esetenként — és egyre többszőr — megdob, bentő társadalmi tájékozatlan­ságról, érzelem szegénységről és ag es z:vitásról tesznek tanúsá­got. Hogy olyan szituációkat te­remtenek maguk körül, amikor a kénytelen szemlélőben felhor­kan a kérdés: ki neveli ezeket a fiatalokat? Hogyan nevelik ezeket a fiatalokat? Mit tudnak ezek a fiatalok egyáltalán arról, ara' körülöttük ebben az or­szágban történik? Hol van a szám-ikra illetékes K'SZ-szer. vezet nevelőhatása? Az iskola nevelőhatása? \z iskola nevelő és okító hatása? Hogy hol a tár­sadalom megfontolt és hatásos ellenakciója, ha arra szükség mutatkozik? Félreértés ne essék, ennek * fej'eget 'snek semmi köze • nem edéki vitákhoz. Nem nem­zedéki vita ugyanis az (és most mondom el a példát, ami miatt ezeket a sorokat leírtam), ha es­te a moziban negyvenen, vagy negyvennyolcán nézzük az utób­bi idők egyik legszebb legem- beribb és legigazabb szovjet filmjct, a „Katona visszatért * fron(ról”-t és fé'időtájt zajjal szövege' éssel szé' c apk teással megkezdődik a fiatalok kifelé vándorlása? A vásznon lenyű- j göző pillanatok (kérem, nézzék meg, aztán ítéljenek, hogy iga­zam van-e?) Csuhraj filmjeinek magasságába emelkedő képso­rok, a háború-vég leírhatatlan öröme, a soha vissza n m térő ha. lottakat sirató szenvedés — nos, egy-egy ilyen pillanatban ötösé, yel állnak fel, és vonulnak W bangó kodva a moziból. Kik lehetnek? — töprengtem. Me- ■ lyik békéscsabai középiskola, általános iskola, vagy szakmun­kásképző intézet tanu'ói? Vagy fiatal munkásgyerekek, vagy tsz-fiatalok, akik nem tud ák, hogy önmagukat gúnyolják az unoit-közömbös, de Inkább nagyhangú kivonulással? Hová tartoznak? Miféle perifériára kerültek? Az új embereszmény közéle­tünk — merjük kimondani — alfája és ómegája. Ha nem va­gyunk képesek valamilyen fo­kon mindenkiben megvalósíta­ni, nehéz dolgunk lesz. Mondhatja valaki: sarkított eset, nem jellemző. Igaza lehet, ■ ha többre becsüli a jól fésült nyugalmat a gyomoridegeket ugráltató féltésné'. És ez nem ágyúval lövés verébre, és nem olyan dolog, amit könnyeden félresodorhatunk, mondván: óriási jelentőségű terve'nkhcz viszonyítva porszem c-upán. Kérdés, hogy kinek porszem, és kinek nem?! Láttam nem is olyan régen egy svéd filmet is Bcda.es.en. A töltött fegyverekkel szembe vonuló sz'^áj ótok transzra en- sek alatt az Internaetonálét énekelték. Megrázó pT’anatok voltak. Csak fcneaynei'.ány su_ hanc zavarta meg, akik abban a pillana bnn csörtettek ki » moziból arcátlanul heh részve. Őszinte vagyok: megdermedve húztam összébb magamon a ha. bátot. Fázt m, & rosszul érez­tem magam. Bass Ervin ról, s arról is, hogy a tanács mi­lyen segítséget tud adni a ta­nyaiaknak. A mostani gyűlésen 1 pedjg Kovács Pál orazággyűlé- j si képviselő adott számot a Bé-1 kés megyei országgyűlési cső- j port munkájáról és az ország-; gyűlés legutóbbi ülés nrdcáróL f9éi Trooi í> <*i oftlíy munkáját érövéig tanyagyű’é­sen sor került Erdélyi Mihály és Szlepkó András tanácstagok be­számolójára is. Munkájukról legutóbb egy éve adtak számot választóiknak. Az akikor elhang­zott kéréseket, gondokat továb­bították az illetékes fórumok, hoz. A kérések közül több meg. valósult ebben az évben. A ta­nyasor előtt mintegy 600 mé­ter ho szú jár'ét építettek, s 170 gömbakácot ültetlek el. A járda építé éhez a békéscsabai várrsi tanács 10 e er forinttal járult hozzá. Vaskorlátot kapott a Lenesé i utat átszelő csatorna. A Fényesről be’'r> dolgozóknak régi óhaja \ot 1 ogy a 17/5 órás vonat a fé nyesi kisál’.omá- son álljon meg Ezzel a ké. ős­sel gyakran for h ltak a MÁV Szegedi lg zg .tósáiúhoz. Az egyéni kérelme iét azonban ud­varias vá’asz ki éreíében az Igazgatóság elutasí ot a. Majd a Hazafias Nép .rom tanyai bí­zott-.ági és a két tanácstag vet­te kezébe az ügyet. S cégül a la osságnak ezt a sérelmét is si' eiült orvosolni. Am több 1 érés, közérdekű be­jelentés megnyugtató megoldá­sa továbbra is várat magára, noha a postaláda létesítésére és a vasútállomás, valamint a ta­nyai sor közötti útszakasz köz­világ tá ára igére et kaplak a városi tanácstól. A gázc-ercte- lep létesítését a DÉJÁZ eluta­sította. Ezt k 'vetően Erdélyi1 Mihály be z ma’t a fényesi la- j kosság mintegy 30 éves vágyá­ról, a kövesútról. A Népszabad­ság április 15-i szám iban dr. I Csanádi György közlekedés; és pcstaügyi miniszternek az Épí­tők Szakszervezete közpar.ti ve. * zetőségének ülésén való felszó-' lalását közö.te. A miniszter el­mondta, hegy néhány év alatt valamennyi 200 lakosú, vagy ennél nagy >bb lélekszámú te­lepülésnek bekötőutat kell é. í- teni. Ezen a kijelentésen felbuz­dulva a népfront tanyai bizott­sága és Kovács Pál országgyűlé. si képviselő a fényesiok nevében interpellált a miniszterhez a kövesút ügyében. Hamarosan megjött a válasz. Mivel a fénye, si földút a tanács kezelése alatt áll, építésé ek sürgős éléről a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága dönt. A két tanécttao beszá­molója után a tanyai népfront-' bizottság jövő évi programját vitatták meg Annak ellenére, hogy a tanyaiak több kérése nem dó t el megnyugtatóan, a hozzászólások azt igazolté«, hogy a népfront fényesi bizott­sága olyan fórum, amelyen nem csak meghallgatásra találnak a gondok, hanem a közöeség ere­jével keresik a megoldás útját- módját A népfrontbizottság tagjainak szinte naponta meg­újuló kapcsolata a lakossággal a tanácstagok beszámoltatása, j a javaslatok, a viták, a tanács-1 tagok munkájának is lendületeit ad. S ennek révén erősödött a kontaktus a tanyai lakosság és a városi tanács között. Az itt élő 650 ember szava immár a. legmagasabb fórumig is eljutott. I Bár a Hazafias Nép'ront tanyai bizottságának munkáját nem lengi körül a látványosság vara. zsa, tevékenységük szükségessé­ge mégis vitathatatlan. Még ak­kor is, ha csupán egy-egy ren­dezvényről van szó. avagy né­hány aprónak tűnő kérésre ke­resnek választ Munkájuk je­lentősége abbéi fakad, hogy a bizottság magáévá tette azokat a gondokat, amelyeknek megol­dása a fényesiek számára szív- bemarkolóan fontosak. (Seredi) Szigligeti: Nagyapó Egy évszázad tapsolt Magyar­országon a népszínmű­veknek. Lehet, hogy nem egészen egy évszázad, de majdnem annyi. A reform­koriján született, a népáletet hozta a színpadra, Petőfi eszmé­ivel párhuzamosan fejlő­dött, drámai cse.ekménye- ben kimondo'tit-nyi.'tan állt szemben a hős: a nép fir az úri osztállyal, a társadalmi rend igazságtalanságai val. Szigligeti drámaírói pályája 1043-ban azzal a Szökött katonával kezdődött, amelyben sehol még a problé- mátlan, rózsaszínű álomvilág, a szabadságharc bukása utáni tör- téneiem-óliktélla sivárság, és a konszolidálásra rendeltetett tár­sadalom új igénye: a feledés mákonya. Amikor Nagyapót írta, két év telt el Világos után és az aradi tizenhármak legyilkolása után; mégis, amit a színpadon látunk, fényévekre van már egy nemzet véres-iszonyú szabadságharcától, annyira messze, mintha nem is történt volna semmi 1848—19- ben, és előtte, és utána. Az önkényur v om színházi cenzúrája az igazságot kereső műfajból szelíd, bokrétás, szen­timentális, sírva-vigadó torzszü- löttet kreált, és ennek tapsolt az ország. Énekes, táncos falusi operett lett belőle, látványos ki­állítású, naiv cselekményű, el­ringató gondűző, szintén fény­évekre a magyar falu igazi va­lóságától, nyomorától, sárbaful- ladottságától. A színház pénteki bemutató előadásán a Nagyapónak porta- lanított, és korunk igényének megfelelően új módon zenésített változatát láttuk. Érdekes a kí­sérlet. Van, akit színháztörténeti kuriózumként vonz, másokat a lengeteg kis történet néhány szép pillanatának varázsa, me­gint másokat a nem túlságosan eredeti, de azért fülbemászó és a magyar népzenei hagyomá­nyokkal is rokonítható muzsika, másokat pedig a helyzetkomiku­mokat szolidan és stílust-érzőn kiaknázó rendezés és színészi já­ték. Esemény tehát a Nagyapó fel­újítása, egykori premierje, és az 1911-es, majd 1925-ös előadások után. Feltétlenül becsülendő. Vollinuth Frigyes rajza hogy a békéscsabai színház nem enged a megkezdett sorból, és évadról évadra keresik a méltat­lanul elfelejtett színdarabokat, hátha akad közöttük nemes anyagú, újabb csiszolásra méltó? Nem ígérnek egyértelműen si­kert ezek a bátor vállalkozások. Előfordult már, hogy volt olyan mű, amelyről kiderült: nem mél­tatlanul felejtették el, hanem jo­gosan. De volt olyan is, amely­nek feltámasztása színházművé­szetünket újra gazdagító tett volt. A Nagyapó rendezője, Balogh Géza értő módon törekedett ar­ra, hogy közelhozza a mai néző­höz Szigligeti népszínművét, ügyesen karikíroz, és ha érzel­mes jelenetek következnek, még az érzelgősségtől sem fél, mert idézőjelbe teszi azt. A színészek többsége érzi a stílust, érti mit akar a rendező; az erőteljesebb színek sem rikítóak, és a „ham­vukba holt” szerelmesekben is megpezsdül néha a vér. Amikor vége az előadásnak, akkor Is megmarad bennünk néhány jó alakítás. Felkai Eszter szerelmes Zsuzsija, Tóth Gabriella ruszti­kus-humorú. a stílust talán leg­jobban érző Rafaelája, Dénes Piroska egy-egy pillanatának komikai remeklése, Szentirmay Éva gőgből és számításból gyúrt grófnője, Cserényi Béla megfá­radt, de mégis érzőlelkű Nagy­apója, Lakky József borissza grófja, Gálfy László sete-suta ál­diákja, Flórián Antal csupasziv játéka. Vajda Károly csavaros- eszű öreg gazdáia és a többiek is, akik szerenet kaptak még eb­ben az előadásban. A díszlet — Lanqmár András —, a jelmez — Ék Erzsébet — a kellő szín­vonalú, bár a díszlettervező a stílusegységre jobban töreked - hetett volna. S. E. 5 Síltis HIMtSsZ, 1972. DECEMBER 24.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents