Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-23 / 302. szám
Egy pályázati felhívás margójára Csupán néhány sor kellett | ahhoz, hogy megmozduljon megyénkben is az irogatni vágyók! része, s jelentkezzen az Űj- ságiró Stúdióra. Mert, hogy va-| lamennyien nem képviseltették magukat, mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a műsor, mely a múltkor hangzott el a tv nagy nyilvánossága előtt. Abban a műsorban (Keressük Petőfit) mondta az egyik fiatal „Hazánkban ma is tízmillió költő él”. Bár ez egy kissé túlzott, de az igazságtól nem is esik olyan messzite. Tulajdonképpen s;sak dicsérni lehet az efféle kezdeményezést. Nem tudhatjuk, mikor és hol bukkan fel egy-kéí Ígéretes tehetség. Es, hogy mennyire komolyan vettek ezt a felhívást, azt a jelentkezettek száma is bizonyítja, Természetesen mindenki nem juthat be, hiszen a beiskolázhatok száma kötött és g módszer mellyel végül is igyekeztek eldönteni nagyon Is komoly feladat elé állította a szerkesztőséget. Érett emberekkel as életről beszélni nem is olyan könnyű, hátha a, egész mögött olyasmi húzódik, amit egyszerűen felvételinek hívnak. Mert felvételi volt ez a javából. Nem lehet nyomtalanul elmenni mellette, már csak azért se nem, mert azok, akik végűi is elindultak, megérdemlik, hogy szóljunk róluk néhány szót. Valamennyi tudatában volt annak (én is), hogy nagyon csekély a felvehetők száma és az esély is legalább annyira kicsi. Kfilön-kfilön kellett tudásunkról számot adni, mégis valamilyen megfoghatatlan erő vezetett bennünket oda „Segíteni egymást”. Bebizonyosodott a szerkesztőség épületében, hogy egy nagy célért dolgozunk, egymáshoz tartozunk, egyet akarunk, mert útjaink egy úton haladnak és azon csak úgy lehet előre haladni, hogy együtt me~ gyünk egymást segítve. Igen, ott mindenki jelesre vizsgázott emberségből, emberszeretetből. Nem Is lehetne másként befejezni ezt az írást, mint azzal, hogy: a viszontlátásra! Földest János Mezőhegyes i®mraeiafia0efflC)n>QQQti!aaBoaBBBoo0OBO03OBBBDOOQoe>3effi®i :BB3B«aO0®OBaaOBBOB0a( laottaoooaeoQQj 'amasBzaeassssQi iQaBBasosOBBsaB09SSsiasBoaBa®aaa> Miért tekintik szükséges rossznak az utasokat? Kénytelen vagyok ismét a Szerkesszen velünk rovathoz fordulni, írja dr. Makai Gyula Békésről. December 6-án a Köröstar- csáról induló GA 67—91-es rendszámú csuklós autóbusz már zsúfoltan érkezett Mezőberényből. Köztudott, — s még talán a vállalat központjában is hallottak róla —, hogy reggel a fél 8 órás csúcsidőszakban a különböző járási intézmények dolgozói, a gimnázium, a szakmunkásképző intézet tanulói, valamint a járási rendelőintézetbe igyekvő betegek rendszeresen tetemes utastömeget képviselnek Békésig. Megindul tehát a reggeli torna a feljutásért. Kisegítő kalauz elől is kezelte a bérleteket, közben azonban a gépkocsivezető türelmetlenné vált, emiatt többen lemaradtak a járműről. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a vállalat képes-e a Mező- berény—Békés közötti bejárók utaztatását elfogadhatóan megoldani, vagy csak szükséges rossznak tekinti az utazóközönséget? SZERKESZTŐI ÜZENETEK LIPCSEI ISTVÁN, BÉKÉSCSABA. .Levelét eljuttattuk a Volán 8-as számú vállalatához, s közölték, hogy a panasz kivizsgálás alatt van, amennyiben helytálló, a dolgozót felelősségre vonják. Addig * szives türelmét kérjük. KISS LAJOS, SARKAD. A levelében leírt eset olyan, hogy személyes beszélgetést igényel, ezért a ?:ehető legrövidebb időn beiül felkeressük. „KALAUZNAK SZÜLETETT” jeagére közöljük, hogy természetes dolognak tartjuk, ha valaki udvarias, hiszen ezért kapja a fizetését, különösen olyan helyen, ahol tulajdonképpen szolgáltatást nyújt a dolgozó. Sajnálatos viszont, hogy vannak, akik ezt nem tartják szem előtt, bizonyára ezért tűnik fel, ha valaki a szokásosnál udvariasabb. GÉMES ISTVÁN, SZARVAS. Szerintünk a boltvezetőnek igaza volt a levelében leírt eset során, mint ahogy azt ön is elismerte. Ami az udvariatlanságot Illeti, viszont ez semmi esetre sem volt méltó egy kereskedelmi dolgozóhoz. A Szerkesszen velünk rovatot összeállítottá: Kasnyik Judit Ventillátort kérnek Nagykopáncsról érkezett a levél id. Németh János tanácstag írta, azonban Tótkomlósról szól, mégpedig az orvosi rendelőről. Többek kérését tolmácsolja, amikor azt írja, hogy az illetékesek segítsenek megoldani a váróterem szellőztetését. Szerinte szükség lenne egy ventillátorra, mivel a rendelési idő alatt sok a beteg, a terem megtelik és nagyon elhasználódik a levegő. Vigyázzunk jobban egészségünkre, ez a jelszó, sajnos itt nem válik be, holott az ilyen helyeken kellene a leginkább törődni ezzel. Reméljük azok, akikre ez tartozik. felfigyelnek olvasónk és a betegek kérésére, és nem lesz akadálya egy ventillátor beszerelésének. Az öregek nevében Cs. F. Vésztőről irt hozzánk levelet, s többek között azt kéri, hogy adjunk helyet a Szerkesszen velünk rovat hasábjain írásának, mondván: hadd lássák és olvassák a megye más községeiben is, hogy Vésztőn hogyan becsülik meg az öregeket. A nyugdíjas klub egyik megalapítója és áldozatkész szervezője Balogh Zsigmond volt. Azóta is sok-sok szép élményt nyújtott az öregeknek a klub változatos, érdekes programja. A nyári hónapokban a négy termelőszövetkezet, s újabban az ÁFÉSZ is egy-egy vasárnapra díjtalanul biztosít járművet, hogy elmehessenek különböző fürdőhelyekre, s élményekkel gazdagodva, kipihenten jöhessenek haza. Hetenként háromszor tartanak klubdélutánokat, ilyenkor különböző előadásokat hallgatnak, az egészségről, a táplálkozásról, a jogi esetekről és rendelkezésekről. Nemrég a községi tanács elnöke, valamint titkára Vésztő életéről, Fejlődéséről tartott előadást. Emellett nem egy alkalommal meg is vendégelik a klubtagokat a szervezők. November 25-én pedig a tanács és a KISZ vezetői vacsorát rendeztek tiszteletükre. Ehhez csatlakozott a vadásztársaság és a Béke Tsz is. A KISZ-esek felszolgáltak, s azért fáradoztak, hogy mindnyájan kellemesen töltsék el estéiket. Ez sikerült is. Különös örömük telt abban, hogy a fiatalok ismerték a régi jó dalokat, s nagyon jó hangulatot teremtettek. A példából tanulhatnak mások is. Ajándékoxás „Bevallom, kissé öntelt voltam, mikor december elején alig négy-öt álmatlan éjszaka után végre készen állt a karácsonyi ajándékozási tervem. Szépen összeállítottam a listát, bal oldalt a nevet, jobbról az ajándékot. Mindezt pénztárcám várható állapota, valamint az ellenszenv — rokonszenv- együtthatók alapján. Ügy határoztam, hagyományos ajándék, semmi flanc: öngyújtó, cigarettatárca, bizsu. Szóval a régi. bevált dolgok. De akkor beütött a villám. Az egyik hirdetésben ez állt: ajándékozzon karácsonyra gumiabroncsot. Elsápadtam. Feri barátomnak — aki köztudottan kocsira gyűjt — már vettem egy márkás gázöngyújtót. Mennyivel jobban járt volna, ha ajándékként egy szép pár gumiabroncsot gördítek a karácsonyfája alá. Node sebaj, ebből már úgyis kimaradtam, legfej abb megint nem beszélünk egy hónapig, s ennyivel is kevesebb kávébérletet kel] vegyek, nymodon megnyugtattam magam, s folytattam a bevásárlást. Mit vegyek a nagyinak? Jó ideje töprengtem már. amikor valaki bekapcsolta a rádiót. És Hiánycikk a fűtőolaj? Sok kisgyermekes édesanya nevében íródott a levél Csa- nádapácéróL Gondot okoz ugyanis a tüzelőolaj-ellátás. Már az ősz elején akadozott, s volt úgy. hogy két-három napig nem kaptak, most viszont előfordul, hogy egy hétig sincs. Mégha időnként lenne ez, de kezd rendszeressé válni, s ezt kifogásolják a levél írói. Ha érkezik is olaj a községbe, egykét órán belül elfogy, az jár jól, aki hordóval rendelkezik, viszont akik csupán kannákat tudnak vinni, időnként üresen vihetik haza. Azt szeretnék tudni olvasóink, hogy vajon ez miért van. s a választ a lap. ha- sábiain várják. Természetesen az lenne a legjobb, ha mielőbb intézkednének. mit hallok? Ajándékozzon hintaszéket. Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Hiába, öregszem. Nagyszerű, de hol a csudába lehet hintaszéket kapni? A népművészeti boltban láttam egyet vagy fél éve, de már elkelt. Telefonálok, rohanok, kérek: hintaszék nuku! Végre találtam egyet. Igaz. 50 kilométerre innen, egy másik városban. De megéri a fáradságot. örömet szerzek nagyinak. Kölcsön kocsi, fél nap szabadság és megvan a hintaszék. Betuszkolom az ajtón. És amikor már a vakolatot felsepertem. jut csak eszembe; szegény nagyi é1 etében nem mert hajóra ülni. félt a hullámzástól. Mit fog kezdeni a hintaszékkel? Lehet, hogy mégsem ez a legideálisabb aiándék? Elhessegettem a nrob’émát és liiból átnéztem a listát, ki következik. Úristen, Pistáéknak kocsi hik van és cigarettatárcát vettem. Igaz, hogv ezüst, de azért mégis ... Mert olvasom az esti lapban: Válasz- szón ajándékot Radiator addit- tive — hűtővízadalék — S ez a radiator izé mindössze 91,50-be kerül. Nahát, én pedig ezüst cigarettatárcát vettem, amikor sokkal olcsóbban is megúszhattam volna. Ezután viszopt elhatároztam. az ajándékozási lista öszeáilítása előtt mindig a lapok hirdetéseit olvasom, vagy a rádiót hallgatom meg. Erős György Apróságok, tie bosszantók „Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Gazsó vincéné vagyok. Békés- szentandráson lakom, a szarvasi postahivatalban dolgozom. Már JA ideje olvasom ezt a rovatot, s meg kell mondanom, nagyon tanulságos oldalakat lehet látni hétről hétre. Véleményem szerint az Illetékesek is, mintha jobban reagálnának az effajta megjegyzésekre, a nekik címzett levelekre. Ezért fordulok most Önökhöz, hogy végre választ kapjak egy furcsaságra. Még a hónap elején történt, hogy másfél éves kisfiamnak az orvos egy doboz 45 grammos Alsói kenőcsöt írt fel. A helybéli gyógyszertárban ilyen súlyú kenőcs nem volt, csak lg grammos. „Rugalmasan” úgy oldották meg, hogy egy doboz 18 grammos kenőcsöt kaptam, mondván, ha kettőt akarok még rá kell fizetni. Szeretném megtudni, hogy ebben az esetben ml lett volna a helyes megoldás. Mert akárhogyan is számolom, még a kétszer 18 sem tesz ki 45-őt. Nemhogy az egy doboz. A másik aprdság, de sokakat érint, szinte nap mint nap találkozunk azzal, hogy a helybeli AfESZ- hez tartozó büfében vásárolunk sört. Otthon összegyűlnek az üvegek, de amikor be akarnánk váltani, azt a választ kapjuk, hogy csak úgy hajlandók elfogadni, ha viszünk is sört. Valahol sántít a dolog. S vajon ki határozhatja meg azt, hogy mikor vegyünk sört és mikor ne? Kíváncsian várjuk az illetékesek válaszát.” ÜNNEP „Levelemet nevem megemlítése nélkül szíveskedjenek közölni, úgy gondolom, hogy ez nem tenne jót, de nem is célom, hogy önmagamat fitogtassam. Akikről írtam, nagyon megérdemlik.” Így zárta levelét egyik méhkeréki olvasónk, akinek kérését teljesítjük és örömmel közöljük levelét is, mivel magunk győződtünk meg annak teljes igazságáról. „Izületi és reumatikus bántalmakkal a tavasz óta a gyulai Vár- fürdő gyógyászati részlegébe járok kezelésre — írja —. Sokszor megfordultam tehát az említett helyen és sok betegtársammal is volt alkalmam beszélgetni a várakozási időkben. Az itt dolgozók többnyire nők. Ezt csupán megjegyeztem. Talán éppen ezért tapasztalom sok betegtársammal együtt, hogy a főorvos asszonytól kezdve a kartotékkezelőkig, sőt a pénztárosig és a ruhatárosig egytől egyig minden dolgozó rendkívül kedves, figyelmes az odajáró betegekkel szemben. Kezdetben én is alig tudtam járni, de voltak nálahi sokkal tehetetlenebb bácsik és nénik, akikkel ugyanolyan figyelmességgel bántak, akár csak velem. Ez az, amit nem lehet és véleményem szerint nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Ha rám volna bízva, az itt dolgozó nőknek kivétel nélkül megadnám a szocialista brigád kitüntetést. Annál is inkább, mert többnyire édesanyák, nagymamák és leendő anyukák, akiket otthon vár még a munka, a sok gond, mégis teljes mértékben teljesítik hivatásukat, sőt többet nyújtanak, mint amennyit a betegek elvárnak. Ügy gondolom ezért a sok gyengédségért megérdemlik, hogy mindnyájunk nevében köszönetét mondjak a békesség és szeretet ünnepének előestéjén. Köszönjük lelkes, figyelmes és odaadó, sok-sok türelmet igénylő munkájukat, amellyel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy mielőbb visszanyerjük legdrágább kincsünket: az egészségünket. Nincs az a hálapénz, amellyel ezt meg lehetne fizetni. További munkájukhoz nagyon jó erőt és egészséget kívánunk. Csak ennyit szerettem volna írni. Köszönöm”.
