Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-16 / 296. szám
100 éves hajóharang Budapest centenáriumának tiszteletére a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat kedves ajándékkal lepte meg a Közlekedési Múzeumot Irma nevű folyami vontatójának harangja, amely bizonyított adatok alapján 100 éves, akárcsak a hajó, —' most múzeumba kerül. A hajó, mint a legöregebb dunai vontató, továbbra is szolgálatot teljesít a Dunán. Képünk: A hajó harangja és az adományozó levél. (MTI fotó—Kozák Albert felv.—KS) Korszerűsítik a vasúti pályát A vasút Budapest—Lökösháza közötti szakaszának villamosítása terv szerint 1974 végén fejeződik be. A vezetéktartó oszlopok leállítását Szájéinál is megkezdték és nemrég érték el Kétpót. A MÁV Békéscsabai Pálya- fenntartási Főnökségéhez tartozó Tiszatenyő és Kétpó között 8 kilométeres új vasúti pályát is építettek. A két állomás vágányait és kitérőit korszerűsítik. Kétpó Csugar között folytatják a töltésépítést és az új pályát jövő ősszel adják át a forgalomnak. Pályakorszerűsítést hajtanak végre Gyoma és Nagylapos között is. X faragás ugyan enyhíti a közepesen vagy jól éló adófizetők (Nixon többsége) terheit, azonban — mint Amerikában mondják — „kint hagyja a hidegben” azokat, akik rászorultak a szociális programokra. Roosevelt és demokrata utódai azért hozták ezeket a programokat, mert belátták. hogy a tőkés társadalom spontán képtelen bármit is enyhíteni a társadalom halmozódó bajaiból. Amerika különben még ma is messze lemarad a szociális fronton a nyugat-európai kapitalista országok mögött. Nixon most ezeknek a programoknak a nyilvánvaló fél-megoldásait vette tűz alá — az adófizető rétegek többségére hivatkozva. A „takarékos" elnök és „költekező” kongresszus kibontakozó küzdelme az elkövetkező négy évet szinte sored öntővé teszi az amerikai belpolitikában. Ma még megválaszolhatatlan a kérdés, hogy a fenti kongresszusi I feltételek közepette képes-e Nixon végrehajtani a Roosevelt óta tartó irányzat megfordítását, és ha mégis, milyen társadalmi hatása lesz? Hiszen a „demokrata” Wallace legutóbbi nyilatkozatai és a környezetéből származó értesülések arra vallanak, hogy az idei választási szövetség aligha volt átmeneti: a B&’timore Sun tudósítója szerint ugyan még nem dőlt el, vajon tud-e majd egyáltalán járni az alabamai kormányzó, de vezérkara máris ■ megkezdte a felkészülést 1976- ■ ra! Egyelőre Wallaceék a: McGovem-hatást próbálják fel- ; számolni a Demokrata Pártban. • Mivel egy Kennedy-felé forduló : pártban aligha lenne helye az • alabamai demagógnak, a Sun 8 szerint Wallace aZt fontolgatja, ! hogy átlép a politikailag amúgy- £ is közelebb álló republikánusok- £ hoz. Hogy az északi, a liberális ; republikánusok mit szólnak eh- ■ hez, az más kérdés; de Wallace ■ ötlete egy kialakult választási 3 koalíció logikus folyománya. Az : egykor szolidan konzervat'"v és : demokrata amerikai Dél most £ már évek óta a republikánusok ■ felé tart. Mindezek még csak£ tendenciák, jelzik azt, hogy az j évszázada kialakult republiká- | nus-demokrata kétpártrendszer £ súlyos válságát éli: hiszen mind- £ két pártban egyre tarthatatla- £ nabbá válik az eltérő erők kü- £ lönös koalíciója, amely a forrná- ! lis pártegységet biztosítja. A 5 szavazók egyre kevésbé törőd- j nek a párttokkal, inkább a je- 3 löltek személye érdekli őket, | ami persze inkább a tévé és a ! pénz szerepét növeli, mint az j igazi választási lehetőséget. A $ fellazuló pártkeretek viszont T csak még súlyosabbá tehetik a £ várható konzervatív-liberális 3 mérkőzés következményeit Avar János * A szarvasmarha-lenyészles fejlesztéséről Beszélgetés Nagy Mihállyal, a Körösök Vidéke Tsz^Szövetség titkárával A szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. Súlyát, szerepét jelentőségét ebből az egyetlen mondatból is meg lehet ítélni. De ha mellé tesszük a^t is, hogy az egy emberre jutó állati eredetű fehérje-fogyasztásnak (ideértve a hús, és a tejtermékeket is) 40 százaléka származik a szarvasmarha-tenyésztés termékeiből, akkor — ismerve az ágazat eddigi kedvezőtlen helyzetét — mógin- kább érthető, hogy miért hozott a Minisztertanács határozatot a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. A kormányhatározat érthetően csak az általánosan követendő irányvonalat jelöli ki. A program megvalósításának általános feltételeit biztosítja. A termelők közvetlen, szűkebb környezetének természeti, közgazdasági adottságainak javításával is számol ez a program. Ennek alapján a Körös-vidéki 76 közös gazdaságban hogyan készülnek az ágazat fejlesztésére. Erről beszélgettünk Nagy Mihállyal, a tsz-szövetség titkárával. Kérdés: Alkalmas-e egyáltalán a Körösök vidéke a szarvasmarha-tartásra? Válasz: Nem szeretném, ha elfogultsággal vádolnának, de a megyének e„ a legalkalmasabb területe a szarvasmarha-tenyésztésre. A Körösök vidékének természeti adottságai inkább megfelelnék ennek az ágazatnak, mint a déli részeké. A megye rétjeinek, legelődnek 70—80 százaléka terül el a Körösök mentén. Az itteni területek alacsony fekvésük miatt kiválóan alkalmasak a legelőgazdálkodásra. A lucerna itt 30 százalékkal hoz többet hektáronként. A szarvas- marha takarmányának pedig 65—70 százalékát adják a tömegtakarmányak, a pillangósok. Ez itt jobban biztosítható, mint másutt. Arról nem is beszélve, hogy a cukorgyár melléktermékei milyen jó kiegészítőül szolgálhatnak a takarmányozásban. Kérdés: Miért csökkent mégis ■— miként szövetségük vizsgálata is megállapítja — 1968- tól 1971-ig több mint 2 százalékkal a szarvasmarha-állomány? Válasz: 1968-tól a nyereség, a jövedelem került előtérbe a termelésben. E fölött — ha lépést akartak tartani — a közös gazdaságok sem hányhattak szemet. A szarvasmarha-tartás pedig eddig abszolút értelemben is veszteséges volt. Egyébként a csökkenés a háztáji gazdaságiakban következett be. Sajnos ennek az üteme gyorsabb volt, mint a nagyüzemi állomány növekedéséé. Ez utóbbinak köszönhető viszont az, hogy területünkön a tehenek száma néhány százzal még emelkedett is. Kérdés: Az egy tehénre jutó évi tejtermelés pedig — ez is az önök száma —■ ugyanennyivel esett vissza. Ennek is a háztáji gazdaságok aj előidézői? Válasz: Még a megye tehénállományának is csak alig 30 százaléka található a háztájiban. Ha az utóbbiban következett volna be a visszaesés, a közös tehenészetek ezt még ellensúlyozhatták volna. A tejtermelés csökkenése azonban nem írható másnak, mint a„ árvíznek, és az állat-kivágások hatósági korlátozásának számlájára. Az árvíz 3 smmum 1972. DECEMBER 16. lehetetlenné tette a megfelelő takarmányok előállítását, a kivágások korlátozása pedig a rosszul tejelő egyedek selejtezését Kérdés: Ha árvíz — és ezt reméljük — nem lesz többé, ha kivágáskorlátozás nincs, ha a kormányprogram alapot teremt a szarvasmarhatartás gazdaságossá tételéhez, várható-e a Körösök vidékéin a tejtermelés fokozása? Válasz: Én inikább úgy fogalmaznék, hogy jövedelmezővé válik a tej- és marhahústermelés. A szarvasmarhatartás ugyanis a mezőgazdaság legesz- köaigényesebb ágazata, ráadásul itt térülnek meg leglassabban a befektetések. Gazdaságosságról tehát legfeljebb csak egy következő lépésben lehet majd szó. Meggyőződésem éppen ezért, hogy rövid időn belül semmiféle látványos dolog nem várható. A kormányprogram az idén született. így még 1973 is csak a latolgatások éve lehet a gazdaságokban. Annál is inkább, mert a végrehajtási utasítás sem jött ki akkorra, amikorra vártuk. A program ezen a vidéken tehát csak 1974-ben indul, eredménye, it éppen ezért leghamarább 1976—77-ben élvezhetjük. Kérdés: A minis’tertnnácsi ha ár zat is az ötödik ötéves tervidőszakra írja elő a szarvasmarhatenyésztés programinak teljesítését. Ehhez azonban már a negyedik ötéves terv hátralévő éveiben hozzá keli látni a megvalósítás élők 'szítésének. Erre hogyan készül — Uletvc készül-e mind — a 76 szövetkezet? Válasz: A Körösök mentén ha. gyomány, pontosabban a termelés szerkezetét tekintve az állattenyésztés „búzája” a szarvasmarhatartás. Ez azt jelenti, hogy a kormányprogram megvalósításában mind A hetvenhat tagszövetkeze'.ünk érdekelt. Nem jelenti viszont azt, hogy az előbbiek következtében nincs sok gondot okozó tennivaló. Ha sorravesszük: el kell dönteni, hogy milyen irányba menjenek? Húst, vagy tejet termeljenek? A döntést eleve befolyásolja,, hogy bár a tej hoz többet a konyhára, viszont a tejtermelő tehenészetnek nagyobbak a fejlesztőéi igényei. Kialakításukat tehát csak a „gazdagabb” gazdaságok vállalhatják. Elsősorban a városok, tehát a piac közelében, ez még ekkor Is gond lehet a tovább'ak. ban a megfelelő egyedek beállítása, hiszen a tejtermelés is csak tehenenkénti évi 4 000 literes tejtermelési szint felett válik kifizetővé. Azután jön a takarmányozás, a takarna Íny termelés gondja Olyan betakarító gépeket kell beszerezni, amelyek mellett a gazdasági növények melléktermékei hasznosíthatóvá válnak a ícarvtis marha» tartásba n. Tehát nem aprítják, szórják, a répafejet. a kukoricaszárat, mint a jelenlegiek. Végül pedig igen sürgető feladat a tartástechnológiái rendszerek korszerűsítése, és ezzel kölcsönhatásban a jói képzett szakemberek beállítása. Kölcsönhatásról beszélek, mert a szarvasmarhr gondozást a fiatalok ma már csak fehér köpenyben vállalják. Ezt pedig csak korszerű tartá-mód mellett lehet megoldani, ami viszont elképzelte et'en rne ;f lelően képzett szakemberek nélkül. Hogy mindez mekkora gond, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az ,hogy a 76 gazdaságból mindössze 3—4 üzemben nyereséges jelenleg a szarvasmarhaágazat. Van műt tenni tehát ahhoz, hogy célkitűzésünket, az állomány 30 százalékos növelését, 1985-ig megvalósítsuk. Kérdés: Országosan csak 2? szá:. lék is nö.ek.díst írtak elő. Nem túlzás ez a 33 százalék, r mikor a Köiüs-viöék közös gazáasájai közi ma.\en tőkeszegények .ráadásul az életforma . ál ozás hthsára egyre - r te j sebben csökken a háztáji teh-nállcmány? Válasz: Beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy terület' nket ad tts gai, kü öncsen alk lmas_ sá teszik a szarva m r hatenyészt ésre. Való igaz, hogy nem sok pénzünk van arra, hegy látványos eredményeket érjünk el, bár a kormánypro'gram végrehajtásának pénzügyi feltételeit még nem ismeVjük. Ennek ellenére vé'eményünk szerint a szarvasmarha-tenyésztés közép, és hosszútávú terveinek készítésekor valam innyi termelőszövetkezetünknél a helyi adottságokat kell teljes ősz* sze "üregesükben figyelembe venni. Szinte álta’ánosan elmondható mégis az, hogy a meglévő férőheyek korszerűsítése a leg. célravezetőbb, illetve az, ha a magvar tarka állomány térm-lŐL kép s é • nek növelé ét h lye_ zdk előtérbe, mivel a magyar tarka hús-tej változatának tenyésztéséhez legked. ezőböék nálunk a feltételek. Vagyis, a program indításakor, azaz a IV. ötéves tervidőszakban a szarvasmarha-állomány növelését területünkön a férőhelyek számának alakulása még nem akadályozza. Át gon. dőlt fejlesztéssel, az adottságok, hoz alka1 mázható szakosodással, a korszerű tartási rendszerek bevezetésével, meg'ele’ően sz k_ szerű takarmányozási módszerekkel, a munkaszervezésben rejlő tartalékok ki haszná1 ásóval szövetkezeteink igen is, megbir. kó-hatóak azzal a plus'z-feladattal, amely a háztáji állomány csökkenése miatt hárul rájuk. Kérdés: Ezek szerint m'nt megvá toztathatat'anbi kelj kelen; ugrdni abba, hogy » hái táji tehénállomány . évről évre csökken? Válasz: Nem. Egyrö-zt mert a hizómarha új felvá-ái lá^i árai növelik a háztáji tehéntartás iránti érdeklődést, ugyanis az áreme'ésből származó jövedelem-növekedést a háztájiban nem viszi el az adóemelkedés. Má~ felől a szövetkezetek legelőterület és takarmány biztosításával valamint az értékesítés biztonságossá tételével elérhetik a háztáji állomány szín- tentortását. Illetve el is kell érniük, hiszen a háztájit nem lehet külön kezelni a közöstől, mivel a kettő szerves egységet képez. Kérdés: Legvégül csak anv- n»’i< szeretnénk még meg ud- ni, h"gv mire hívná fel a gazdaságok figyelmét akkor, ha ezt a felhívást ejv'tbn monyban kellene megfogalmaznia? Válasz: A szarvasmarha-* tenyésztés fejlesztését a gazdaságok mindenképpen a rendelkezésre áUó eszközök, a meglévő adottságuk ésszerű kiha zná- lásáva1 o'djék meg, de csak saját erőből méghozza úgy, hogy a szarvasmarhatartás ágazatát ne más ágazatók, hanem maga a szarvasm-rtn tartás pénzeké — mondotta összegezésül Nagy Mihály. Kővá-y E. Póló», I t
