Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

(Folytatás a 3. oldalról) Munkásosztályunik, népünk teremtő munkájának eredmé­nyeként hazánkban minden dolgozó osztály és alapvető ré­teg életszínvonala rendszere­sen emelkedik. Biztosított az országban a teljes foglalkoz­tatottság. Emelkedtek a kere­setek és bővül a lakosság fo­gyasztása. Javultak a lakás- viszonyok. Előreléptünk az egészségügyi-szociális és kul- | turális ellátottság fejlesztésé­ben is. Nem titkoljuk, hogy fejlődésünk e téren sem volt és ma sem problémamentes. A nagyüzemi munkások kere­setének növekedése az utóbbi években viszonylag lassúbb volt, mint más rétegeké. Is­merjük a sokgyermekes csalá­dok gondjait is. Helyzetük ja­vítása érdekében megtettük és megtesszük a szükséges in­tézkedéseket. Kedves Elvtársakt Az állami iparban és építő­iparban — a vállalatok saját lehetőségeit is figyelembe vé­ve — 1973-ban a központi kü­lön egyszeri intézkedéssel együtt az ipari munkások és művezetők bére átlagosan — tehát nem mindenkinél egy­forma mértékben — 10—12 százalékkal növekedik: az építőipari dolgozóké némileg kisebb mértékben. A béremelé- lésben részesülő állami, ipari és építőipari munkások együttes reálbére ennek kö­vetkeztében igen jelentősen, 5—6 százalékkal lesz maga­sabb. Ez az intézkedés egyik fontos biztosíték arra, hogy a X. kongresszuson elhatározott és a IV. ötéves tervben szá­mított életszínvonal-emelkedés a munkásosztály legaktívabb, legáidozatkészebb részénél, a nagyüzemi munkásság köré­ben is megvalósuljon. A béremelések végrehajtá­sánál a Központi Bizottság külön is felhívta a figyelmet arra, hogy a bérek elosztásá­nál következetesebben kell al­kalmazni a szocialista bérezés aiapelvét: „mindenkinek mun­kája szerint’. Az 1973. évi költségvetés szá­mot a jövő évre tervezett — és most első ízben előre meghir­detett — árintézkedésekkel. Januártól a tejet az állam 5.30 —5.40-ért fogja felvásárolni. Mindenki megértheti, hogy ugyanakkor nem lehet 3 forin­tért, illetve 3.60-ért árusítani. Ez gazdasági lehetetlenség. Az in­tézkedés lényege: a tejtermelés általános, ezen belül a saját fa­gyasztásra való termelés ösztön­zése. Ha ez nem így történne, melyik termelő lenne olyan „ön­tudatos”. hogy ne az állami bolt­ban vásárolja vissza 3 forintért azt a tejet, amelyet 5,30—5.40- ért eladott. Ugyanez áll a tejter­mékekre is. A tej- és tejtermékek árának i emelése tehát azért vált szük­ségessé, mert a zavartalan ellá- I fást tejből és tertermékekből a j jövőben csak növekvő termelés mellett lehet biztosítani. Az el­határozott fogyasztói áremelés után sem szüntethető meg az állami ártámogatás, az továbbra is jelentős marad. A tej- és tejtermékek fogyasz­tói áremelését a fogyasztásban legjobban érintett gyermekek, > többgyermekes családok és öregek részére kompenzáljuk. Tisztelt Képviselőtársak! Külön is szólni kívánok —• szinte csak jelzésszerűen — a nők és az ifjúság helyzetéről. Csakis a társadalom általános fejlődésével együtt biztosíthat­juk a dolgozó nők helyzetének javítását, A X. kongresszus óta e téren nagy erőfeszítéseket tet­tünk, vannak is eredmények, de még nem sikerült teljesen leküz­deni a konzervatív szemlélet maradványait. A közvetlenül előttünk álló feladatok teljesí­tése közelebb visz bennünket e nézetek leküzdéséhez. Ezért pl. a béremeléssel nyílt lehetőséget is fel kell hasznái’ni arra, hogy a vállalatoknál újabb határozott és megfontolt lépést tegyenek előre az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósításában, j Tetteinknek és magatartásunk- 1 nak sugároznia kell, hogy a dol­gozó nőkről, különösen az s»yákról való gondoskodás nem Megkezdődő» az országgyűlés ülésszaka szívesség, hanem társadalmunk lényegéből fakadó kötelesség. A kormány a társadalom min­den szervezetével karöltve na­pirenden tartja az ifjúságpoliti­ka időszerű tennivalóit. Az If­júsági Törvény alapján ez év vé­géig minden minisztérium kiad­ja végrehajtási utasításait. Most következik a gyakorlati munka „kritikus” pontja, amikor a fő figyelmet a vállalatok, üzemek, intézmények és iskolák reális in­tézkedéseire kell fordítani. Tisztelt Országgyűlés! A Központi Bizottság ülését követően minden munkahelyen ki kell alakítani a konkrét kö­vetkeztetéseket, a gyakorlati te­endőket. Oly módon kell a te­vékenységet folytatni, hogy a végrehajtás érezhetően javuljon. Azokon a helyeken, ahol e fel­adattal nem képesek megbirkóz­ni, — megfelelő türelmi idő után — egyes jól megfontolt és szükséges káderintézkedésektől sem szabad visszariadni. A vég­rehajtásban nem lehet enged­ményeket tenni! Ezen politikánk hatékonysága múlik. Pártunk a kongresszusi hatá­rozatok megvalósításában a leg­szélesebb társadalmi ellenőrzés­re tart igényt. Ezt azért teheti meg, mert a X. kongresszus irányvonala találkozik munkás­osztályunk, népünk cselekvő tá­mogatásával. A dolgozók magu­kénak vallják és végrehajtják a X. kongresszus határozatait. Er­re épül a mi szilárd egységünk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1973. évi állami költség- vetést — amely megfelelően tük­rözi a jövő évre szóló gazdasági munka irányelveit a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom és elfogadásra aján­lom. Ezután Feleszi István (Szabolcs megye, 11. vk.), Mráz Tibor (Borsod megye, 11. vk.) és Fegy­veres István (Vas megye, 1. vk.) képviselő szólalt fel, majd szü­net következett. Szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnöklésével folytatódott a tanácskozás. A vitában ezután Tóth István (Bp. 29. vk.), Tiliczki József (He­ves megye, 11. vk.), Sebesi Lász- lóné (Békés megye, 5. vk.) és Itybián Márton (Szolnok megye, 8. vk.) képviselő szólalt fel. Ezzel az országgyűlés keddi tanácskozása befejeződött. Az ülésszak szerdán délelőtt tíz órakor folytatja munkáját. (MTI) Parlamenti tudósítónk jelenti: Békés megye is részesüljön kiemelt állami támogatásban Sebesi Lásxlóné felszólalása ax országgyűléseit A jövő évi költségvetésről szóló tervezet vitájában szót kért és kapott Sebesi Lászlóné, megyénk országgyűlési képvi­selője. Hozzászólásában többeik között ezeket mondotta: Tisztelt Országgyűlés! Figyelmesen áttanulmányoz­tam az élet minden területé­re kiterjedő, gondosan összeál­lított jövő évi költségvetésről szóló tervezetet. A legkisebb családban is folyik hasonló ter- vezgetés a jövőt illetően, ahol szó esik kisebb, vagy nagyobb költségigényű tervek megvaló­sításáról, figyelembe véve a család jövedelmét, a családta­gok számát, életkorát, igénye­it és szükségleteit. Minél na­gyobb a család, annál több a gond. A nagy családok ilyen irányú megbeszélései általában azzal járulnak, hogy cipő, ru­ha, tanszer kell a gyerekek­nek. Az utóbbi időben a gyerme­kek iskoláztatási problémája párt- és állami szerveinknek is egyik fő gondja lett.' Hozzászó­lásomban oktatási problémák­kal kívánok foglalkozni,, be­mutatva szűkebb hazám. Bé­kés megye törekvéseit, gond­jait a teljesség igénye nélkül. Az elmúlt időszakban öröm­mel és megelégedéssel tapasz­taltuk az állami oktatás fej­lesztésére irányuló fontos in­tézkedéseket, amelyek a gyer­mekek érdekében történtek s egyben a pedagógusok iránti megbecsülést és bizalmat tük­rözik. A Központi Bizottság jú­niusi ülésén elhangzott célki­tűzések között fő feladatként szerepel aiz általános iskola tartalmi, minőségi továbbfej­lesztése, az iskolák közötti színvonalbeli különbségek kie­gyenlítése. A színvonalbeli el­téréseket a rosszabb helyzet­ben lévő intézmények szemé­lyi és tárgyi feltételeinek javí­tásával lehet csökkenteni. Az elmúlt években megyénk­ben is igen sok pozitív intéz­kedés történt az oktatás javí­tása érdekében. Mind e lehető­séget kihasználtuk a váltako­zó tanítás megszüntetésére. Szükségtantermek Létesültek ré­gi, használaton kívül levő, ere­detileg nem iskolai célra épült helyiségekben is. Sajnos ezek állaga egyre romlik, ami által szaporodik a váltakozó tanítás­sal használt tantermek száma. Megyénk a művelődéspoliti­kai feladatokat és távlati cél­kitűzések kielégítő módon va­ló végrehajtását gyakran gá­tolják a hiányzó tárgyi felté­telek. Itt elsősorban az intéz­mények elhelyezését és költ­ségvetési szintjét kell megem­líteni. Iskolaépületeink 85 szá­zaléka a századforduló tóján, illetve a század elején épült s állaga igen rossz. Ennek elle­nére az elmúlt ötéves tervek során alig épült új iskola s a belépő új ingatlanok nagy ré­sze a városi lakások építésé­hez kapcsolt beruházásként jött létre. Iskolaépületeink korsze­rűtlensége miatt a bennük fo­lyó oktató-nevelő munka kor­szerű tárgyi feltételeit igen ne­héz biztosítani, összesen egy­ezer 734 általános iskolai ta­nulócsoport van, s csak egy­ezer 609 az általános iskolai tantermek száma. A váltakozó tanítás aránya állandó növe­kedést mutat, mivel a megyé­ben lévő 261 szükségtanterem nagymérvű állagromlása miatt egyre többet kell megszüntet­ni. Az 1972/73-as tanévben 125 tanteremben van váltakozó ta­nítás. Ha figyelembe vesszük, hogy 314 általános iskolai nap­közis csoportból önálló terme ésak 51-nek van, akkor a dél- előtt-délután használt tanter­mek száma 388. A beruházás­ból megvalósuló tantermek mennyisége jóval elmarad a szükséglettől és így a közeljö­vőben ezen a területen lénye­ges javulás nem várható. A he­lyi tanácsok fenntartása alatt álló oktatási intézményi épü­letek 10 százalékában felújítás­ra nyílt lehetőség. A felújításra használt összeg az elmúlt évi ráfordításnál 60 ezer forinttal nagyobb volt, de a megnöve­kedett felhasználás nincs arányban az építőanyag áre­melkedésének ütemével. Az in­tézmények korszerűsítése to­vábbra is sok gondot fog okozni, mert jelenleg az állag- megóvást sem lehet teljesen biztosítani. Jellemző képet ad iskoláink­ról a következő adat is: az iskolák nagy része nem ren­delkezik tornateremmel, 1734 általános iskolai tanulócso­port részére mindössze 59 tornaterem áll rendelkezésé- re. Az általános iskolai napközi otthonok szervezésekor a konyhákat és ebédlőket régi, elavult épületekben tudták el­helyezni. Ma már ezek az épü­letek nem felelnek meg az egészségügyi és munkavédel­mi követelményeknek. A meg- novekedett és egyre növekvő igények ellátása folyamatos problémát jelent. Jelentős be­ruházást igényel a megszün­tetésre ítélt épületek helyett a megnövekedett feladatok el- { látására alkalmas, KÖJÁL maximális előírásainak megfe­lelő újak építése. Ismerye a tanácsok rendel­kezésére álló fejlesztési alapot hosszabb időre van szükség, áhhoz, hogy jelentős válto­zás történjen a napközi ottho­nos konyhák modernizálása területén. Az iskolai napközis csoportokban a tanulók lét­száma magas, egyes területe­ken a jelentkező igények tel­jesítésére nincs lehetőség. Me­gyénkben az egy általános is­kolai tanulócsoportra jutó fel- használás jelentős része bér, vagy bérjellegű kiadás. A működéshez szükséges tárgyi feltételeket biztosító dologi jellegű ráfordítás (bér nélkül) tanulócsoportonként mindössze 16 ezer 090 forint, ami az or­szágos átlag alatt van. A középiskoláknál az átla­gos ellátottsági szint még ala­csonyabb feltételeket biztosít az oktató-nevelő munkához* Az állami oktatás fejleszté­sének egyik igen fontos, meg­oldásra váró feladata az isko­lák körzetesítése. Elsősorban a felsőtagozatos gyermekek érde­kében van erre nagy szük­ség, mivel a szakrendszerű ok­tatás megköveteli a megfelelő szemléltetést és a szaktanári apparátust, melyek a kislét- számú külterületi iskolákban nem biztosíthatók. Megyénk az 1960-as évek' elején szinte kezdeményező szerepet vállalt e téren. Az elmúlt 10 évben 118 iskola lett körzetesítve. A megye te­rületén lévő 9 általános is­kolai diákotthonban jelenleg 764 gyermek elhelyezésére nyílik lehetőség. Ide elsősor­ban a közlekedési szempont­ból nehezen megközelíthető helyen lakó tanulók nyertek felvételt. A többiek naponta bejárnak a körzeti iskolákba. Megoldásra vár még 34 is­kola körzetesítése és 31 meg­szüntetése. Ez 1636 tanulót érint. Ezek közül 622 felső­tagozatos. A tények figye­lembevételével szükségessé válik a kollégiumi férőhelyek számának növelése. A körzetesítési program megvalósításának egyik alap­vető feltétele a közlekedés biz­tosítása. Ezt megköveteli a diákotthoni férőhelyekkel való ésszerű gazdálkodás is. Szerencsés helyzetben van­nak a kollégiumban elhelye­zett tanulók. A bejárók azon­ban jelentős áldozatot hoznak a nagyobb tudás megszerzésé­ért. A gyermekek szállítása a helyi adottságokat tekintve főleg közutakon, állandóan zsúfolt autóbuszon történik. A megye úthálózata, mely a kör­zetesítésben jelentős szerepet kap, igen elavult. A főútvo­nalak hossza 225 kilométer, ezeknek mintegy 50 százaléka, azaz 1201 kilométert kitevő alsóbbrendű utak 67 százaléka korszerűtlen. Az átkelési sza­kaszok az állami úthálózat 24 százalékát teszik ki, melyek 45 százaléka nem felel meg a korszerű követelményeknek. A leromlott alsóbbrendű úthá­lózat szintentartása felemész­ti a fenntartási keret 60—70 százalékát. Vannak 4, sőt 3 méter szélességű, igen gyenge burkolatú útjaink is, amelye­ken a közlekedés veszélyes, ezek mielőbbi felújítása szük­séges. Az autóbuszvezetők becsüle­tes helytállásának köszönhető, hogy nagyobb baleset nem tör­tént ezeken az utakon, s minden esetben épségben szállították az iskolába és otthonukba a gyere­keket. A körzetemhez tartozó községeket járva gyakran uta­zom autóbuszon, s személyesen győződtem meg a közlekedés nehézségeiről, valamint a köz­lekedési dolgozók nagy többsé­gének felelősséggel végzett, fá­rasztó munkájáról, emberségé­ről. A közúthálózat helyzete nagy­ban befolyásolja a körzetesítés következtében bejáró tanulók szállítását és a közlekedés biz­tonságát. A Volán 8-as számú Vállalat igyekszik eleget tenni a felmerü­lő követelményeknek, azonban éppen a rossz útviszonyok mi­att az autóbuszok megrongálód­nak, elhasználódnak, így az au­tóbuszpark növelése helyett csökkenés következik be. A meglévő járatok a diákjára­tokkal egyidőben igen jelentős számban munkásokat is szállí­tanak, akiknek pontos munka­kezdése népgazdasági érdek. A közlekedés javítására csak a megyei járműpark fejlesztésé­vel nyílik lehetőség. Megyénk gondjait nem azzal a céllal so­roltam fel, mintha karbatett kéz­zel mindenben felső intézkedés­re várnánk. Tudjuk, hogy ne­künk is sokat kell tenni a kitű­zött cél megvalósításáért, A Központi Bizottság 1972. jú­nius 15-i határozatának végre­hajtása érdekében Békés megyé­ben is növelni kell az ellátott­sági szintet az oktatási intézmé­nyeknél, különösen a Művelő­désügyi Minisztérium által felso­rolt hiányosan, vagy rosszul el­látott területeken. Az utóbbi idő­ben végzett felmérések szerint a szükséges költségvetési előirány­zat a megye költségvetéséből nem biztosítható. Kérésünk az, hogy a területi aránytalanságok csökkentése és a jelenlegi helyzet megváltozta­tása érdekében Békés megye is részesüljön kiemelt állami tá­mogatásban. Igaz, hogy az okta­tási intézmények nem szerepel­nek nagy összeggel a költségve­tés bevételi rovatában. Itt nem folyik kézzel fogható, piacon ér­tékesíthető munka, mint a gyá­rakban, üzemekben, de a jövő nemzedék becsületes, életre való felkészítését éppen úgy nem le­het pénzben kifejezni, mint ahogyan a szülök gyermekneve­léssel kapcsolatos fáradozását sem lehet semmilyen mértékegy­séggel lemérni. A gyermekek ok­tatására, nevelésére fordított összegek csak akkor térülnek meg, ha sikerül belőlük becsü­letes állampolgárokat nevel­nünk. A közvélemény képletesen a pénzügyminisztert tartja az or­szág leggazdagabb emberének, mivel rábízták a nép vagyoná­nak kezelését. Sebesi Lászlóné beszédét a következőkkel fejezte be: Ránk, pedagógusokra ennél is többet, a legdrágább kincsét, a gyermekét bízta a nép. E sok, természetadta kincsből kell ne­künk kifogyhatatlan szeretettel nemes embereket csiszolni mind­nyájunk örömére, a haza javára. Ehhez azonban az anyagi, tár­gyi feltételek biztosítása nél­külözhetetlen. Az 1973-as év költségvetéséről szóló tervet elfogadom. Rocskár János

Next

/
Thumbnails
Contents