Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

A hét Bánhegyes 1972-ben

i »ln ■■ I r r .

Ami közös: a kévés pénzt pótolják társadalmi munkával

őszi nyirkos kod borítja Nagybánhegyes utcáit.

Az iskola előtti árokból fanyar füstöt hoz a szél, Ikujto- rog a tűz a csomóba hordott falevél alatt. A hírlapkézbesítő a presszó falához támasztja a kerékpárt, gondosan beletapos az ajtó előtt elhelyezett fűrészporral teli, falécből összetákolt négyszögbe. A presszó melletti ház kerítésén a Szegedi Kenderfonó munkát hirdető plakátja. Férfi és női dolgozókat hívnak az üzembe dolgozni. A kereseti lehetőség 1600— 2000 forint.

A borbélyüzlet ajtaja zárva, pedig már 9 óra van. A járdát seprő asszony megáll a munkával:

— Tessék várni egy kicsit, szólok az uramnak. A jószágokat eteti.

Bent Czanik Ferenc borbélyműhelyében még nem ég a tűz. A vaskályhán levő fazékban hideg a víz. A borbélymester az unokával jön egy kis idő múlva.

— Hogy megy az üzlet? — kérdezem szappanozás közben.

— Másodállásban csinálom. Négyen vagyunk a faluban borbélyok, az egész napos elfoglaltsághoz sokan. így aztán kertészkedem a Zalkában. Itt faluhelyen mindenkinek van jószága, ezért is kell a háztáji. Éppen kukoricatöréshez készülünk, csak az idő megállja eső nélkül. |

A tanácselnök, Vrbovszki György telefonál. Aztán hacsak rövid időre is — menni kell egy értekezletre — leülünk.

Tanácselnök és két község, Nagy- és Magyarbánhegyes megyei tanácstagja. Nem hagyhatom szó nélkül:

— Biztosan jó képviselete van Nagyban hegy esnek?

A megyei tanácstag elmosolyodi'

— Kétszer interpelláltam a megyei tanácsülésen. Mindkétszer magyarbánhegyesi ügyben.

— Ez azt jelenti, hogy Nagy- bánhegyesen rendben megy minden?

Nemrégiben a község 3 terme- | lőszövetkezete megígérte az anyagi támogatást, így aztán i most már szinte biztosra vehető, hogy jövőre hozzákezdhetünk az építéshez. A lakosság — ezt bízvást kijelenthetem — személyenként 2—3 napos társadalmi munkát vállal a tisztasági fürdő építésében.

Talán egyetlen ipari üzem-’ nek nevezhető létesítmény a községben a Zalika Máté Termelőszövetkezet tejüzeme. Kívül építették a falun a tényleg nagyon szép és korszerű üzemet. Aztán mondták, hogy nincs messze, s így gyalog vágtam neki az útnak. A község határában élénk volt az élet. Törték a kukoricát, szedték a cukorrépát és a fóliasátrak csupasz vázai között még szedték a paradicsompaprikát. A kertészetben még az útról is jól lehetett látni a lángoló gázfáklyát és a termálvíz vastag párát hagyva maga után folyt az útmenti árokba

Az óvatosság a tejüzemnél is indokolt, ezért végiggyalogoltam a fertőtlenítővel átitatott faforgács-szőnyegen és megmártottam kezemet a bejárat mellett elhelyezett lavórban.

Petrovszki Pálnak, a tejüzem vezetőjének mostanában kijutott a gondból. Kevesebb a tej a környéken, mint amennyi kellene a folyamatos üzemeltetéshez, így aztán más területekre is el kell menni a tejért, hogy ki tudják elégíteni az igényeket. Naponta 15 ezer liter tejet dolgoznak fel. Változatlanul nagy a kereslet az itt készült egy-, fél- és negyedliteres tasakos tej, valamint a 2 és fél decis kakaó iránt. Ezenkívül naponta 6 mázsa túró és több száz liter tejfel készül.

| percet kocogtam, »amíg feltűnt előttem a Magyarbánhegyest i jelző helység-névtábla.

Józsa Lajosra, Magyarbánhegyes tanácselnökére várni kellett. Mezőkovácsházán vett részt egy ünnepségen. Amikor megérkezett, megvallom, zavarban voltam a kérdés feltevésével. Milyen a megyei tanácstagjuk? Zavarban azért, mert hát a kollega munkájáról mondhat-e kritikusát. De azért csak megkérdeztem :

— Megmondanám őszintén, ha lenne kifogásolni való a munkájában. Eddig még nem volt. Sőt, mindenki ismeri, mindenkit ismer, kölcsönös a bizalom, és ez az alapja a munkájának.

Magyarbánhegyes tanácsának sem gond nélküli az élete. Itt sem adják számolaflanul a pénzt a községfejlesztéshez. De itt is meg lehet toldani a kardot, ha rövid. A tanács vezetőinek úgy tűnik „a toldás” a demokrácia szélesítésével sikerült elérni. A demokrácia szélesítése itt azt jelenti, hogy a lakosságot egyre inkább bevonják a közügyek intézésébe és a társadalmi munkák erőteljes kibontakozása már is nagy lendületet adott a községfejlesztési program valóra váltásához. Ebben a munkában jelentős, mondhatnánk főszerep jutott a tanácstagoknak.

— Kezdődött a Hunyadi ut- I cában. Az ottlakók vállalták, | hogy elkészítik a csaknem 700 méter hosszú és 2 és fél méter széles salak-utat, amelyen kerékpárosok, motorkerékpárosok és a személygépkocsik közlekedhetnek. Ebben az utcában ugyanis esős időszakban lehetetlenség volt bejutni járművel. Av utca apraja-nagyja részt

vett a munkában. Kivágták a fákat, hordták a földet, terítették a salakot és hengerrel döngölték simára. Nemrég készült el mindenki örömére. És, hogy mennyire vigyáznak rá? Valamelyik nap rohan hozzám az egyik Hunyadi utcai.

— Elnök elvtárs, egy mikro- bus, hajtott be az utunkra, csináljalak vele valamit.

Minden dicséretet megérdemel Varga Jánosné, Ácsai József tanácstag és a szervezőmunkában fő részt vállaló Laduver József. Nagyon szép Összefogás volt, amit még azzal is folytatnak az ottlakók, hogy november 4-én a kisvendéglőben közös vacsorával ünnepelték a, út elkészültét. Ekkor adtuk át a nemrég alapított Társadalmi munkáért elnevezésű jelvényeket, okleveleket a legjobb munkát végzőknek. Ám az „úttörőknek” máris akadtak követői. Hasonló utakat szándékoznak építeni az Árpád és a Rákóczi út lakói is.

Nemrégiben kötöttünk együttműködési megállapodást a HNF községi bizottságával. Ebben is van egy olyan pont, amely versenymozgalmat hirdet a választó-körzetek között. Az „Egy napot a lakóházak környékének tisztántartásához” jelszóval. A tervek szerint a mozgalomban 6 legjobb eredményit elérőt díjazzuk. Széleskörű érdeklődést váltott ki az a terv is. hagy januártól létrehozzuk a tanácstagi alapot Egy bizonyos összeg felett a tanácstag, illetve a körzete rendelkezik. Ebből'az ösz- szegből fedeznék a legszükségesebb kiadásokat.

Vagy itt van például a ravatalozó építésének ügye. Mi 1974- re terveztük, de a község lakói mindig rágták a fülünket, hogy jó lenne hamarább elkészíteni. Hiába mondtam, hogy kevés a pénzünk, de — mondom — ha társadalmi munkával hozzájárulna]?, fiát.: 1 ’íanScsülés elé terjesztettük és felhívtuk a község lakóit, hogy szombat-vasárnap vegyenek részt a vízvezeték árkának kiásásában — amely több száz méter — és a csővezeték beszerelésében. Mit gondol, mennyien jöttek ki? Megmondom, mert úgysem találná élj 240-en. A helyi Egyetértés Termelőszövetkezet gépcsoportjának dolgozói pedig a szakipari munkát csinálták meg. Erre a célra 63 ezer forintot terveztünk és 15 ezer forintba került. Hát így jehet megfejelni a forintot.

Számítunk a HNF községi bizottságának támogatására is. Dr. Gyarmati Sándor, az elnök szív- vel-lélekkel veszi ki részét a közös célok megvalósításában, pedig néki sincs sok szabad ideje, különösen most. Jövőre pedig egy ifjúsági parkot szeretnénk létrehozni és rendbehozni az iskolákat. Nemrég épült gázcseretelep, önkiszolgálóbölt, vendéglő. Ezekhez az utat az ÁFÉSZ-szel közösen csináltattuk meg. Megfelelő körülményeket tudtunk biztosítani nevelőinknek, orvosainknak is, így sikerült azt is elérni —. amellyel nem sok község dicsekedhet — hogy két körzeti orvos is dolgozik a községben. Jó a kapcsolatunk és gyümölcsöző a községben tevékenykedő nevelőkkel. A megbecsülésük egyik jeleként megalapítottuk számukra is a törzsgárda-jelvényt, amelyet 17, az oktató-nevelő munkában dolgozónak adtunk át november 7-én ünnepélyes keretek között. Feltétlenül ide kívánkozik az is, hogy ezek az eredmények nem születtek volna meg, ha nem olyan jó a kapcsolatunk, mint amilyen a CI- TÉV-vel, a BARTÖV-vel, az ÁFÉSZ-szel és az Egyetértés Termelőszövetkezettel.

Két kis község Nagy- ég Magyarbánhegyes Békés megyében. Közös bennük az — azon kívül, hogy közös a megyei tanácstagjuk —, hogy kevés a pénzük az egyre növekvő igények és elvárások valóraváltásához. Ám, mint ahogyan a példa is igazolja, meg lehet találni a módját annak is — egy kis fejeléssel —, hogy a kis pénz több pénz legyen.

Béla Ottó

Gerencsér Miklós:

Fekete tél

— Azt nem mondom. De úgy adódott, hogy a magyarbánhegyesi tanácsülés adott megbízást a művelődési ház és a törpevízmű ügyében. A megbízatásnak eleget kellett tenni. Van probléma nálunk is. Itt van ez az út, ami a tanácsházától a Zalka Máté Tsz központjáig húzódik. Régi és rossz is. Nem

egyszer voltam a KPM-nél a portalanítása érdekében. De hát nem megy. Pedig a legutóbbi tanácsválasztáson is a program egyik pontja volt az út rendbehozása.

Aztán a másik: a köztisztasági fürdő. A közelmúltban bővizű termálkutat fúrtak a községben. Igaz, a meleg víz nem vész kárba, vele fűtik az üvegházakat, a fóliasátrakat, meg a baromfitelepet. De az év

nagy részében minden haszon nélkül folyik a szabadba. A tanácsunknak a fürdő létrehozására 200 ezer forintja van. Ez az összeg viszont kevés elképzeléseink megvalósításához.

Nem lehet túl sűrítettnek mondani — a legnagyobb jóakarat mellett sem — a Nagy- és Magyarbánhegyes között közlekedő buszjáratot. A reggeli és a délutáni órákban van csak buszösszeköttetés a két község között.

Déltájban végeztem, majd egy jó ideig vártam az út szélén állva valami alkalmi járműre. Aztán jobb híján gyalog vágtam neki a két község közötti 8 kilométernyi útszakasznak. Néhány útjavító-mun- káson kívül nem is találkoztam senkivel, Nem tudom miért, de kissé furcsán néztek rám, amint fehér ingben, nyakkendővel, fehér ballon-kabátban kimért léptekkel róttam a kilométereket. Azt hiszem, ha igaz a jelmondat — kocogj tíz percet naponta, tíz évvel tovább élsz — matuzsálemi kort J érek el, hiszen vagy hétszer tíz «

25.

Bogdanov nem szólt, nem mozdult. Térded remegtek, talpai szélén próbált megállni. Émely- gett a gyomra, belülről is dülöngélt, s ez a lengő rosszullét az ájulás széléről érkezett újra és újra vissza ködülte tudatába.

— Tessék táncolni — kérte udvariasan Demeter.

Szétroncsolt talpizmaira engedte testsúlyát. Vonyítva-üvölt. ve emelte verejtékes arcét a mennyezet felé.

— Kettőt jobbra! — dirigált az izgékony Bede zászlós.

Képtelen volt megemelni a lábát. Előre tudta, ha megszűnik a talpára nehezedő súly, tömény fájdalommal ömlik tele minden összezúzott izomrostja.

De lépnie kellett. Csiba törzs- őrmester gumibottal verte lábujjain a körmöket. Járta a csárdást a kínszenvedés észveszejtő mámorával, aztán elnyelte az ájulat mélysége.

Sokáig locsolták, de nem tért magáhoa A millió mchszúrás égető fájdalmán át hallotta alig érthetően:

— Vigyétek vissza a cellába. Majd délután kiszedjük belőle.

Újra elájult. Megnyugodva hanyatlott az eszméletlenségbe, hogy magával viheti a ki nem mondott neveket is.

Félt a magányos időzéstől Faragó Béla, de néha mégiscsak egyedül kellett maradnia. Any- nyira elfáradt a délelőtti verekedéstől, hogy attól tartott, pihenés nélkül nem fogja bírni ebédszünet után a kommunista foglyok kínzását. A vallató rémtettek miatt csupán fizikai kimerültséget érzett. Önkéntelen émelygését, amelyet a szenvedők látványa okozott, könnyen elviselte.

Alvással próbált menekülni a valóság elől, de hiába nyúlt végig szobájában a vaságyon, álom helyett fenyegető hangulatok telepedtek rá. Ügy hallotta, Budapestet bekerítették az oroszok. öt meg bekerítette a rettegés, többszörösen, a szorongató érzések különböző fajtájával. Iszonyodott szembenézni, a biztosnál biztosabb eséllyel, hogv a háborút az oroszok nyerik meg, méghozzá kétségbeejtően rövid idő alatt. Változatlanul rettegésben tartotta a németek kiszámíthatatlansága, egyetlen percét sem érezte megnyugtatónak. Bátornak, sőt vakmerőnek hitte magát, annál kevésbé értette, md lehet az oka, hogy te- , hetetlen játékszere a félelemnek, mihelyt a Gestaporól van szó. A nyilasok felől sem érezhette magát biztonságban, mégpedig azért nem, mert Wein- hoffer és cimborái a németek

A BÉKÉS MEGYEI TANÁCS ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT

eladásra kínál jó állapotban lévő:

1 db ZIL—130-as tehergépkocsit 1 db HF—60-as herderhaté hengerfurigépet

Érdeklődni lehet: A vállalat központjában: Békéscsaba, Kétegyháá u. 1921/2.

besúgóit látták benne, azt a veszedelmes bajtársat, akivel minden körülmények között tanácsos ugyan jóba lenni, de akit a leghamarabb érhet baleset. Félelme okozói között tarthatta számon a rendkívül udvarias modorú Demeter csencP őrfőhadnagyot is — ez az ember csupa sötét bizonytalanságot rejtegetett számára úri mosolya mögött. S bármekkora képtelenségnek tűnt előtte, félelemmel töltötték el a József Attila Kör tagijai, ezek a borzalmak borzalmával összetört fiatalok. ök is titokzatosak voltak, csak egészen másképp, mint a mérnetek, vagy a nyilasok.

Mindez együtt olyasvalamivé gubancolódott köréje, hogy attól önmagával is szembekerült, egyik énje félt a másiktól, nem tudta volna eldönteni, melyik a Faragó Béla, az-e, amelyik kapkodva védekezik a félelem ellen, az-e, amelyik a félelmet okozza, vagy pedig az. amelyik egy idomított állat engedelmességével szolgálja gazdái akaratát? Túlságosan sok Faragó Béla élt benne, de egyiket sem ismerte, mindegyik idegenül és homályos gomolygásban kötődött hozzá. Ám együtt az egész végzetesen ismerős volt neki, ebből állt a szétválogathatatlan, a félreismerhetetlenül egyetlen Faragó Béla.

Mihelyt erre a megszokott önmagára gondolt, sikerült csillapítania a szándéka ellenére működő tépelődést, ám ekkor meg erőt vett rajta a sértődöttség, amiért közönséges pribék-