Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-09 / 264. szám

A hét Bánhegyes 1972-ben i »ln ■■ I r r . Ami közös: a kévés pénzt pótolják társadalmi munkával őszi nyirkos kod borítja Nagybánhegyes utcáit. Az iskola előtti árokból fa­nyar füstöt hoz a szél, Ikujto- rog a tűz a csomóba hordott falevél alatt. A hírlapkézbesítő a presszó falához támasztja a kerékpárt, gondosan beletapos az ajtó előtt elhelyezett fű­részporral teli, falécből össze­tákolt négyszögbe. A presszó melletti ház kerítésén a Szege­di Kenderfonó munkát hirdető plakátja. Férfi és női dolgozó­kat hívnak az üzembe dolgoz­ni. A kereseti lehetőség 1600— 2000 forint. A borbélyüzlet ajtaja zárva, pedig már 9 óra van. A járdát seprő asszony megáll a mun­kával: — Tessék várni egy kicsit, szólok az uramnak. A jószágo­kat eteti. Bent Czanik Ferenc borbély­műhelyében még nem ég a tűz. A vaskályhán levő fazékban hi­deg a víz. A borbélymester az unokával jön egy kis idő múl­va. — Hogy megy az üzlet? — kérdezem szappanozás közben. — Másodállásban csinálom. Négyen vagyunk a faluban bor­bélyok, az egész napos elfog­laltsághoz sokan. így aztán ker­tészkedem a Zalkában. Itt fa­luhelyen mindenkinek van jó­szága, ezért is kell a háztáji. Éppen kukoricatöréshez készü­lünk, csak az idő megállja eső nélkül. | A tanácselnök, Vrbovszki György telefonál. Aztán ha­csak rövid időre is — menni kell egy értekezletre — leülünk. Tanácselnök és két község, Nagy- és Magyarbánhegyes me­gyei tanácstagja. Nem hagyha­tom szó nélkül: — Biztosan jó képviselete van Nagyban hegy esnek? A megyei tanácstag elmoso­lyodi' — Kétszer interpelláltam a megyei tanácsülésen. Mindkét­szer magyarbánhegyesi ügyben. — Ez azt jelenti, hogy Nagy- bánhegyesen rendben megy minden? Nemrégiben a község 3 terme- | lőszövetkezete megígérte az anyagi támogatást, így aztán i most már szinte biztosra vehe­tő, hogy jövőre hozzákezdhe­tünk az építéshez. A lakosság — ezt bízvást kijelenthetem — személyenként 2—3 napos tár­sadalmi munkát vállal a tiszta­sági fürdő építésében. Talán egyetlen ipari üzem-’ nek nevezhető létesítmény a községben a Zalika Máté Ter­melőszövetkezet tejüzeme. Kí­vül építették a falun a tényleg nagyon szép és korszerű üze­met. Aztán mondták, hogy nincs messze, s így gyalog vág­tam neki az útnak. A község határában élénk volt az élet. Törték a kukoricát, szedték a cukorrépát és a fóliasátrak csupasz vázai között még szed­ték a paradicsompaprikát. A kertészetben még az útról is jól lehetett látni a lángoló gáz­fáklyát és a termálvíz vastag párát hagyva maga után folyt az útmenti árokba Az óvatosság a tejüzemnél is indokolt, ezért végiggyalogol­tam a fertőtlenítővel átitatott faforgács-szőnyegen és megmár­tottam kezemet a bejárat mel­lett elhelyezett lavórban. Petrovszki Pálnak, a tejüzem vezetőjének mostanában kiju­tott a gondból. Kevesebb a tej a környéken, mint amennyi kellene a folyamatos üzemel­tetéshez, így aztán más terü­letekre is el kell menni a tejért, hogy ki tudják elégíteni az igé­nyeket. Naponta 15 ezer liter tejet dolgoznak fel. Változatla­nul nagy a kereslet az itt ké­szült egy-, fél- és negyedlite­res tasakos tej, valamint a 2 és fél decis kakaó iránt. Ezenkí­vül naponta 6 mázsa túró és több száz liter tejfel készül. | percet kocogtam, »amíg feltűnt előttem a Magyarbánhegyest i jelző helység-névtábla. Józsa Lajosra, Magyarbánhe­gyes tanácselnökére várni kel­lett. Mezőkovácsházán vett részt egy ünnepségen. Amikor meg­érkezett, megvallom, zavarban voltam a kérdés feltevésével. Milyen a megyei tanácstagjuk? Zavarban azért, mert hát a kollega munkájáról mondhat-e kritikusát. De azért csak meg­kérdeztem : — Megmondanám őszintén, ha lenne kifogásolni való a mun­kájában. Eddig még nem volt. Sőt, mindenki ismeri, mindenkit ismer, kölcsönös a bizalom, és ez az alapja a munkájának. Magyarbánhegyes tanácsának sem gond nélküli az élete. Itt sem adják számolaflanul a pénzt a községfejlesztéshez. De itt is meg lehet toldani a kardot, ha rövid. A tanács vezetőinek úgy tűnik „a toldás” a demokrácia szélesítésével sikerült elérni. A demokrácia szélesítése itt azt jelenti, hogy a lakosságot egy­re inkább bevonják a közügyek intézésébe és a társadalmi mun­kák erőteljes kibontakozása már is nagy lendületet adott a községfejlesztési program valóra váltásához. Ebben a munkában jelentős, mondhatnánk főszerep jutott a tanácstagoknak. — Kezdődött a Hunyadi ut- I cában. Az ottlakók vállalták, | hogy elkészítik a csaknem 700 méter hosszú és 2 és fél méter széles salak-utat, amelyen ke­rékpárosok, motorkerékpárosok és a személygépkocsik közleked­hetnek. Ebben az utcában ugyanis esős időszakban lehe­tetlenség volt bejutni járművel. Av utca apraja-nagyja részt vett a munkában. Kivágták a fákat, hordták a földet, terítet­ték a salakot és hengerrel dön­gölték simára. Nemrég készült el mindenki örömére. És, hogy mennyire vigyáznak rá? Vala­melyik nap rohan hozzám az egyik Hunyadi utcai. — Elnök elvtárs, egy mikro- bus, hajtott be az utunkra, csi­náljalak vele valamit. Minden dicséretet megérdemel Varga Jánosné, Ácsai József ta­nácstag és a szervezőmunkában fő részt vállaló Laduver József. Nagyon szép Összefogás volt, amit még azzal is folytatnak az ottlakók, hogy november 4-én a kisvendéglőben közös vacso­rával ünnepelték a, út elkészül­tét. Ekkor adtuk át a nemrég alapított Társadalmi munkáért elnevezésű jelvényeket, okleve­leket a legjobb munkát végzők­nek. Ám az „úttörőknek” máris akadtak követői. Hasonló utakat szándékoznak építeni az Árpád és a Rákóczi út lakói is. Nemrégiben kötöttünk együtt­működési megállapodást a HNF községi bizottságával. Ebben is van egy olyan pont, amely versenymozgalmat hirdet a vá­lasztó-körzetek között. Az „Egy napot a lakóházak környékének tisztántartásához” jelszóval. A tervek szerint a mozgalomban 6 legjobb eredményit elérőt dí­jazzuk. Széleskörű érdeklődést váltott ki az a terv is. hagy ja­nuártól létrehozzuk a tanácstagi alapot Egy bizonyos összeg fe­lett a tanácstag, illetve a kör­zete rendelkezik. Ebből'az ösz- szegből fedeznék a legszüksé­gesebb kiadásokat. Vagy itt van például a rava­talozó építésének ügye. Mi 1974- re terveztük, de a község lakói mindig rágták a fülünket, hogy jó lenne hamarább elkészíteni. Hiába mondtam, hogy kevés a pénzünk, de — mondom — ha társadalmi munkával hozzájá­rulna]?, fiát.: 1 ’íanScsülés elé terjesztettük és felhívtuk a köz­ség lakóit, hogy szombat-vasár­nap vegyenek részt a vízvezeték árkának kiásásában — amely több száz méter — és a csőveze­ték beszerelésében. Mit gondol, mennyien jöttek ki? Megmon­dom, mert úgysem találná élj 240-en. A helyi Egyetértés Ter­melőszövetkezet gépcsoportjá­nak dolgozói pedig a szakipari munkát csinálták meg. Erre a célra 63 ezer forintot terveztünk és 15 ezer forintba került. Hát így jehet megfejelni a forintot. Számítunk a HNF községi bi­zottságának támogatására is. Dr. Gyarmati Sándor, az elnök szív- vel-lélekkel veszi ki részét a közös célok megvalósításában, pedig néki sincs sok szabad ide­je, különösen most. Jövőre pe­dig egy ifjúsági parkot szeret­nénk létrehozni és rendbehozni az iskolákat. Nemrég épült gáz­cseretelep, önkiszolgálóbölt, ven­déglő. Ezekhez az utat az ÁFÉSZ-szel közösen csináltat­tuk meg. Megfelelő körülménye­ket tudtunk biztosítani nevelő­inknek, orvosainknak is, így si­került azt is elérni —. amellyel nem sok község dicsekedhet — hogy két körzeti orvos is dol­gozik a községben. Jó a kap­csolatunk és gyümölcsöző a köz­ségben tevékenykedő nevelők­kel. A megbecsülésük egyik jeleként megalapítottuk szá­mukra is a törzsgárda-jelvényt, amelyet 17, az oktató-nevelő munkában dolgozónak adtunk át november 7-én ünnepélyes ke­retek között. Feltétlenül ide kí­vánkozik az is, hogy ezek az eredmények nem születtek vol­na meg, ha nem olyan jó a kap­csolatunk, mint amilyen a CI- TÉV-vel, a BARTÖV-vel, az ÁFÉSZ-szel és az Egyetértés Termelőszövetkezettel. Két kis község Nagy- ég Ma­gyarbánhegyes Békés megyében. Közös bennük az — azon kívül, hogy közös a megyei tanácstag­juk —, hogy kevés a pénzük az egyre növekvő igények és elvá­rások valóraváltásához. Ám, mint ahogyan a példa is igazol­ja, meg lehet találni a módját annak is — egy kis fejeléssel —, hogy a kis pénz több pénz le­gyen. Béla Ottó Gerencsér Miklós: Fekete tél — Azt nem mondom. De úgy adódott, hogy a magyarbánhe­gyesi tanácsülés adott megbí­zást a művelődési ház és a tör­pevízmű ügyében. A megbíza­tásnak eleget kellett tenni. Van probléma nálunk is. Itt van ez az út, ami a tanácsházától a Zalka Máté Tsz központjáig húzódik. Régi és rossz is. Nem egyszer voltam a KPM-nél a portalanítása érdekében. De hát nem megy. Pedig a leg­utóbbi tanácsválasztáson is a program egyik pontja volt az út rendbehozása. Aztán a másik: a köztiszta­sági fürdő. A közelmúltban bővizű termálkutat fúrtak a községben. Igaz, a meleg víz nem vész kárba, vele fűtik az üvegházakat, a fóliasátrakat, meg a baromfitelepet. De az év nagy részében minden haszon nélkül folyik a szabadba. A ta­nácsunknak a fürdő létrehozá­sára 200 ezer forintja van. Ez az összeg viszont kevés elkép­zeléseink megvalósításához. Nem lehet túl sűrítettnek mondani — a legnagyobb jó­akarat mellett sem — a Nagy- és Magyarbánhegyes között közlekedő buszjáratot. A reg­geli és a délutáni órákban van csak buszösszeköttetés a két község között. Déltájban végeztem, majd egy jó ideig vártam az út szé­lén állva valami alkalmi jár­műre. Aztán jobb híján gya­log vágtam neki a két község közötti 8 kilométernyi útsza­kasznak. Néhány útjavító-mun- káson kívül nem is találkoz­tam senkivel, Nem tudom mi­ért, de kissé furcsán néztek rám, amint fehér ingben, nyak­kendővel, fehér ballon-kabát­ban kimért léptekkel róttam a kilométereket. Azt hiszem, ha igaz a jelmondat — kocogj tíz percet naponta, tíz évvel to­vább élsz — matuzsálemi kort J érek el, hiszen vagy hétszer tíz « 25. Bogdanov nem szólt, nem mozdult. Térded remegtek, talpai szélén próbált megállni. Émely- gett a gyomra, belülről is dülön­gélt, s ez a lengő rosszullét az ájulás széléről érkezett újra és újra vissza ködülte tudatába. — Tessék táncolni — kérte udvariasan Demeter. Szétroncsolt talpizmaira en­gedte testsúlyát. Vonyítva-üvölt. ve emelte verejtékes arcét a mennyezet felé. — Kettőt jobbra! — dirigált az izgékony Bede zászlós. Képtelen volt megemelni a lábát. Előre tudta, ha megszű­nik a talpára nehezedő súly, tö­mény fájdalommal ömlik tele minden összezúzott izomrostja. De lépnie kellett. Csiba törzs- őrmester gumibottal verte láb­ujjain a körmöket. Járta a csárdást a kínszenvedés ész­veszejtő mámorával, aztán el­nyelte az ájulat mélysége. Sokáig locsolták, de nem tért magáhoa A millió mchszúrás égető fájdalmán át hallotta alig érthetően: — Vigyétek vissza a cellába. Majd délután kiszedjük belőle. Újra elájult. Megnyugodva hanyatlott az eszméletlenségbe, hogy magával viheti a ki nem mondott neveket is. Félt a magányos időzéstől Fa­ragó Béla, de néha mégiscsak egyedül kellett maradnia. Any- nyira elfáradt a délelőtti vere­kedéstől, hogy attól tartott, pi­henés nélkül nem fogja bírni ebédszünet után a kommunista foglyok kínzását. A vallató rém­tettek miatt csupán fizikai ki­merültséget érzett. Önkéntelen émelygését, amelyet a szenve­dők látványa okozott, könnyen elviselte. Alvással próbált menekülni a valóság elől, de hiába nyúlt vé­gig szobájában a vaságyon, álom helyett fenyegető hangula­tok telepedtek rá. Ügy hallotta, Budapestet bekerítették az oro­szok. öt meg bekerítette a ret­tegés, többszörösen, a szoronga­tó érzések különböző fajtájával. Iszonyodott szembenézni, a biz­tosnál biztosabb eséllyel, hogv a háborút az oroszok nyerik meg, méghozzá kétségbeejtően rövid idő alatt. Változatlanul rettegésben tartotta a németek kiszámíthatatlansága, egyetlen percét sem érezte megnyugtató­nak. Bátornak, sőt vakmerőnek hitte magát, annál kevésbé ér­tette, md lehet az oka, hogy te- , hetetlen játékszere a félelem­nek, mihelyt a Gestaporól van szó. A nyilasok felől sem érez­hette magát biztonságban, még­pedig azért nem, mert Wein- hoffer és cimborái a németek A BÉKÉS MEGYEI TANÁCS ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT eladásra kínál jó állapotban lévő: 1 db ZIL—130-as tehergépkocsit 1 db HF—60-as herderhaté hengerfurigépet Érdeklődni lehet: A vállalat központjában: Békéscsaba, Kétegyháá u. 1921/2. besúgóit látták benne, azt a veszedelmes bajtársat, akivel minden körülmények között ta­nácsos ugyan jóba lenni, de akit a leghamarabb érhet bale­set. Félelme okozói között tart­hatta számon a rendkívül ud­varias modorú Demeter csencP őrfőhadnagyot is — ez az em­ber csupa sötét bizonytalansá­got rejtegetett számára úri mo­solya mögött. S bármekkora képtelenségnek tűnt előtte, fé­lelemmel töltötték el a József Attila Kör tagijai, ezek a borzal­mak borzalmával összetört fia­talok. ök is titokzatosak voltak, csak egészen másképp, mint a mérnetek, vagy a nyilasok. Mindez együtt olyasvalamivé gubancolódott köréje, hogy attól önmagával is szembekerült, egyik énje félt a másiktól, nem tudta volna eldönteni, melyik a Faragó Béla, az-e, amelyik kap­kodva védekezik a félelem ellen, az-e, amelyik a félelmet okozza, vagy pedig az. amelyik egy ido­mított állat engedelmességével szolgálja gazdái akaratát? Túl­ságosan sok Faragó Béla élt benne, de egyiket sem ismerte, mindegyik idegenül és homá­lyos gomolygásban kötődött hoz­zá. Ám együtt az egész végzete­sen ismerős volt neki, ebből állt a szétválogathatatlan, a félreis­merhetetlenül egyetlen Faragó Béla. Mihelyt erre a megszokott ön­magára gondolt, sikerült csilla­pítania a szándéka ellenére működő tépelődést, ám ekkor meg erőt vett rajta a sértődött­ség, amiért közönséges pribék-

Next

/
Thumbnails
Contents