Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Nixon politikai bűvészmutatványa Aliét azzal kezdődött, hogy] a világnak mind a négy sarkán azt kérdezték az emberek: alá­írják? Nem írják alá? Az előző hét közepén ugyanis megtudta az egész világ, hogy a párizsi bizalmas amerikai—vietnami tárgyalásokon már megszületett a megegyezés a vietnami fegy­verszünetről és a politikai kér­dések rendezésének mikéntjé­ről is. Csupán a megállapodás aláírása volt hátra. Az aláírási aktus eredeti dátuma szintén is­mertté vált: Az elvi megegyezés értelmében október 31-én, ked­den kellett volna az amerikai külügyminiszternek és a VDK külügyminiszterének aláírnia a történelmi jelentőségű okmányt. Amikor Hanoiban közzétették a megegyezés részleteit, nyilván­valóan az is volt a VDK kor­mányának a szándéka, hogy biz­tosítsa az október 31-i aláírást. Joggal gyaníthatták Hanoiban, hogy a washingtoni vezetők nem fognak sietni az aláírással, ha­nem mint már annyiszor, újabb időhúzásba kezdenek. Sajnos, ez történt. Nixon elnök olyan ürü­gyekkel, hogy „még további részleteket kell tisztázni az alá­írás előtt”, meg hogy „Thieu saigoni elnök kifogást emelt az aláírás ellen”, „kitért az elől, hogy létrejöjjön a megállapodás, és ennek következtében elhall­gassanak a fegyverek”. Világos, hogy az elnök, aki egyben elnökjelölt is, a novem­ber 7-re kitűzött választás napja előtt politikai bűvészmutatvány segítségével akarta maga mellé állítani mind a vietnami agresz- szió helyeslőit, mind a háború amerikai ellenségeit. Az előb­bieket meg akarta nyugtatni az­zal, hogy az USA nem fogad el „akármilyen” békét és nem bo­csátkozik bele „meggondolatla­nul” a végső tárgyalásokba, az utóbbiaknak viszont azt mond­hatta: „Valójában már kész a megállapodás, előbb-utóbb meg is lesz, de természetesen nem vi­selheti el, ha az elnökválasztás közeledtével akarnak rá nyo­mást gyakorolni...” Az aláírás elmaradt. Az el­lenségeskedések tovább tartanak. Az amerikai légierő gépei foly­tatják a terrorbombázást. A dél­vietnami szabadságharcosok újabb hadműveletekbe kezde­nek, hogy biztosítsák a már fel­szabadított területen uralmukat, a nép uralmát. Érthető ez, hi­szen a közeljövőben mégis csak szükségszerűen megteremtendő fegyverszünet rögzíteni fogja Dél-Vietnam megoszlását a fel­szabadított területek és a sai- goni rezsim kezén maradt rész között. Ami magát az elnökválasztási küzdelmet illett, a kampány vé­gén olyan képet festenék poli­tikusok és publicisták, közvéle­ménykutató intézetek és hírügy­nökségek Amerikáról, hogy Richard Nixon újraválasztása 99 százalékig bizonyosra vehető. A demokrata párti McGovern „outsidar”-nak, esélytelen ver­senyzőnek minősül a helyzetkép­ben — szerdán délben már töb­bet fog tudni a világ ..: Észak-Amerika másik nagy országában e hét elején voltak parlamenti választások ég — ami meggondolásra késztethet azért az USA választá­si harcának kimenetelét illetően is — meglepetést hoztak, pierre Elliot Trudeau, az eddigi miniszterelnök, aki li­berális pártjának abszolút több­sége birtokában éveken át hábo­rítatlanul kormányozhatott, előbbre hozta a választások ese­dékes időpontját, úgy hitte, hogy ez a maga és a pártja érdekeit szolgálja, abban reménykedett, hogy az eddigi abszolút több­séget megtarthatja és további öt évig megmaradhat az ottawai kormánypalotában. Nem így lett. Trudeau pártja több mint 30 mandátumot vesztett és elvesz­tette még az egyszerű öbbségetl ia Az ellenzéki, ún. „haladó konzervatív” párttal, egyformán 109—109 képviselői helyet sze­rezve, holtversenybe került. A liberális párt kudarcát minden bizonnyal az okozta, hogy az utóbbi években Kanadában meg- növekedfeft a munkanélküliség, 'fellépett az infláció is, a Quebec tartományban lakó francia ajkú kanadaiak szeparatista szándé­ka szintén szilárdult, az USA gazdasági és pénzügyi nyomása pedig mindinkább ránehezedett az országra. A hét elején ismét feszültté vált a közel-keleti helyzet annak a látványos akciónak a nyomán, amelyet a „Fekete szeptember” fedőnevű szélsőséges arab szer­vezet emberei hajtottak végre, eltérítették a Lufthansa nyugat­német légitársaság egyik menet- rendszerű utasszállító repülőgé­pét, majd közölték, hogy a gé­pet és az utasokat meg a le­génységet túszoknak tekintik. Csak akkor szolgáltatják vissza a repülőt és csupán akkor nyerik vissza szabadságukat a pilóták és az utasok, ha a nyugatnémet hatóságok szabadon bocsátják, méghozzá az eltérített gépre té­tetik fel a müncheni merénylet három életben maradt palesztin terroristáját, A bonni kormány rövid tárgyalás után úgy dön­tött, hogy eleget tesz a „Fekete szeptember” követelésének: Münchenből külön gép vitte az időköziben Zágrábban leszállt Lufthansa gépig a három kisza­badult arabot. A Boeing utána meg sem állt egy líbiai repülő­térig. Itt — ismerve a líbiai kormány élesen Izrael-ellenes magatartását — ..hősökként” fo­gadták az eltérítőket s a kisza- badítottakat. Az eset várható következ­ményei nem maradtak el. Izrael — mintegy megtorlásul — újabb légitámadásokat intézett palesz­tin menekülttáborokban sejtett gerilla-csoportok ellen. Ezúttal Szíriái területen bombáztak sz izraeli felségjeles repülőgépek. Tel-Aviv-ban felvetették, hogy még Líbia elleni megtorló-akci­ót is tervbe vehetnek. Ugyan­akkor a bonni kormány maga­tartása ellen is tiltakoztak az izraeli vezetők, a Tel Aviv-i nyugatnémet nagykövetség előtt pedig egymást érték a tünteté­sek. Természetesen Bonn és Tri­poli viszonya is feszültté vált. A nyugatnémet kormány azon­ban nem kérte az arab terroris­ták kiadatását, mondván, hogy nincs kiadatási egyezmény a két ország között. Érdemes megje­gyezni, hogy a világsajtó egy része azt feszegeti: a géprablás és a müncheni terroristák sza- badonbocsátása ‘ azzal a követ­kezménnyel is jár, hogy — el­marad a várt nagy per, a látvá­nyos bírósági eljárás, ahol bizo­nyítékok kerültek volna a világ­közvélemény elé, ahol tanúkat hallgattak volna ki és szembe­sítettek volna, ahol vád- és vé­dőbeszédek hangzottak volna el. Az olimpia napjaiban az egész világot megi'ázó dráma így lezá­ratlanul ér véget. ChMéről annak nyomán kell még szót ejtenünk, hogy a hóna­pok óta folyó belpolitikai küz­delemben most új fordulat állt be: lemondott a Népi Egység kormánya, hogy lehetővé tegye Allende elnöknek a kabinéig új összetételében való megalakítá­sát, három magasrangú katona­tisztnek a kormányba való be­vonásával. A hadsereg támo­gatását biztosíthatja ezáltal ma­gának és a Népi Egység poli­tikájának Allende elnök. A had­sereg lojalitására pedig válto­zatlanul szükség van a reakció megújuló támadásainak vissza­verésére. A népi hatalom kér­dése a jövő év tavaszán — az j akkor esedékes választásokon I — kerülhet eldöntésre. A századik díszszemle Moszkvában Moszkva Bokor Pál, az MTI tudósítója írja: A szovjet főváros az Októberi Forradalom 55. évfordulója al­kalmából ünnepi külsőt öltött. A főútvonalakon megjelentek a Szovjetunió és a köztársaságok lobogói és a sokmillió égőből ál­ló lámpái üzérek, transzparen­sek és fénytablók. Az ünnepi díszkivilágítást — mint a lapok már előre közölték — novem­ber 6-án 5 óra 20 perckor kap­csolják be. Az idén a hétvégi pihenőnapok „beolvasztásával” összesen négy­napos lesz az októberi ünnep, ezért a belkereskedelem és kü­lönösen az élelmiszerboltok nem csekély feladatot oldanak meg az ünnepi ellátás biztosításával. Az esti lapok részletes adatokat közölnek arról, hogy a nyolc­milliós metropolis lakossága hány tonna tortát, hány millió hektoliter pezsgőt, s hány mil­lió szál friss virágot vásárol a családi asztalokra. A7 élelmi­szer és iparcikkboltok egy része ezekben a napokban éjjel ll-ig tart nyitva, hogy az esti mun­kát végzőknek is ideje marad­jon a bevásárlásra. Az emelkedett hangulatot a szornbatra virradó éjjel érkezett hideghullám sem hűtotte le. A mínusz 15—18 fok ugyan még itt is szokatlan november ele­jén, de a következő napokra né­mi felmelegedést Ígért a mete­orológia. A hivatalos ünnepségek szín­helye a Kreml és a Vörös tér lesz, ahol 6-ám a központi em­lékülést, 7-én pedig a díszszem­lét és felvonulást tartják. A főváros helyőrségének csapatai az idén a szokásosnál is nagyobb szorgalommal készülődnek a szemlére, ugyanis ez lesz a győztes szocialista forradalom fegyveres erőinek századik dísz­szemléje. Az elsőt — mint a Pravda emlékeztet rá — 1918. május 1-én tartották. A lengyel államfő budapesti városnézésen Pénteken budapesti városnézésre kísérte kedves lengyel ven­dégünket, Henryk Jablonskí ál'amclnököt Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. Képünkön a Halászbástyáról nézik a pesti panorámát. (MTI Fotó: Vigovszki felv. — KS) A négy nagyhatalom képviselője folytatta nyugat-berlini eszmecseréjét Berlin és Nyugat-Berlin Pinczési Pál, az MTI tudósítója jelenti: A Szovjetunió berlini és az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia bonni nagy­követe szombaton délelőtt fél ti­zenegykor tovább folytatták esz­mecseréjüket Nyugat-Berlinben, a volt Szövetséges Ellenőrző Ta- ! nács épületében a négy hatalom 1 jogairól és fele'ősségéről azzal kapcsolatban, hogy hamarosan sor kerülhet az NDK és az NSZK ENSZ-beli felvételére. Ez volt a négy nagykövet nyolcadik találkozója. A szombati megbe­szélésen Mihail Jefremov, a Szovjetunió nagykövete elnö­költ. Fél órával később, délelőtt ti­zenegykor dr. Michael Kohl és Egon Bahr államtitkárok az NDK fővárosában, a Miniszter- tanács épületében találkoztak egymással, hogy folytassák tár­gyalásukat az NDK és az NSZK között felvetődő alapvető kérdé­sek rendezéséről és más, kölcsöu. nös érdeklődésre számot tartó problémákról. Előzetesen szombat reggel Egon Bahr a három nyugati ha­talom nagyköveteivel találkozott Nyugat-Berlinben és másfél órás megbeszélést folytatott ve­lük. Ennek tartalmáról semmi­féle jelentést nem adtak ki s egyik fél sem nyilatkozott róla. Berlini diplomáciai körök sze­rint az úgynevezett alapszerző­dést illetően a leglényegesebb, még .mindig vitatott probléma, hogy a nyugati fél a szerződés bevezető szövegébe még mindig bele akar erőszakolni egy később esedékes békeszerződésre való utalást, jóllehet erről sem a négy hatalom Nyugat-Berlinre vonatkozó korábbi egyezménye, sem az NDK és az NSZK első, immár érvénybe lépett állam- szerződése, a közlekedési szerző­dés sem utal. Ha ilyen utalás valóban bekerülne az alapszerző­dés szövegébe, ez visszalépés len­ne a Szovjetunió és az NSZK, ill. Lengyelország és az NSZK között megkötött szerződéstől, továbbá a nyugat-berlini négyoldalú megál'apodástól, mivel ezek el­ismerték a jelenlegi realitásokat, beleértve a második világháború után kialakult európai határo­kat, tehát az NDK határait is. Most az alapszerződésben egy ilyen megjegyzés, amelyhez az NSZK még mindig ragaszkodik, viszonylagossá tenné a már em­lített szerződésekben és egyez­ményekben rögzített megállapí­tások értékét. A másik vitatott probléma: az NSZK valamilyen formában ha nem Is az alapszerződés szö­vegében, de legalábbis egyoldalú nyilatkozat alakjában — szeret­né biztosítani. he->^ az pl« ződés megkötése után az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság között tető alá hozandó kulturá­lis, sport- és környezetvédelmi, stb. szerződések érvényességét terjesszék ki Nyugat-Berlinre is. Vietnami harcok Dél-Vietnamban változatlan hevességgel folynak a harcok. Ké­pünkön: bombák robbannak a stratégiai fontosságú 13-as szá­mú útvonalon, 21 kilométerre Saigontól. Ebben a körzetben súlyos összecsapások voltak, (Telefotó — AP—MTI—KS) mmsms 2 1912. NOVEMBER 5.

Next

/
Thumbnails
Contents