Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-04 / 261. szám
Tavasz óta lázas készülődés jegyében él és dolgozik szövetkezetünk. Ebben az évben ünnepeljük ugyanis az Endrődi Cipész Szövetkezet fennállásának 25. évfordulóját és ennek méltó megünneplése már 1972. tavaszában elkezdődött. E folyamat egyik kiemelkedő állomása május 1-e volt, amikor is átvettük az Ország Kiváló Ipari Szövetkezete kitüntetést. Az 1969-ben kapott Minisztertanács Vörös Vándorzászlajákozódásánaik az eredménye. Ugyanakkor természetesen szinkronban van tagjaink életszínvonalának a növekedésével. Tavaly ugyanis hasonló időszakban összesen 9 millió 128 ezer forint bért fizettünk ki. 1972. első félévében pedig 9 millió 618 ezer forintot,- azaz 490 ezer forinttal többet Más szóval a tavalyihoz képest 527 forinttal nőtt szövetkezetünkben az átlagkereset. Az tehát, hogy 1971. első felében 4,2 pár Aa indulás utáni években még soká'g a kopott légi behozolt kézi szerszámokkal dolgoztunk. val együtt — nem dicsekvésképpen mondjuk —, aligha részesült ilyen magas elismerésben megyei szövetkezet. Ügy véljük, mindezzel negyedszázados utunk és fejlődésünk kapott az eredményeinkhez mért megbecsülést. Az idei május 1 ünnepélyes pillanata méginkább arra ösztönözte csaknem ezres kollektívánkat, hogy a 25. évfordulót sokrétűen, ne csa/k a termelési eredmények fokozásával, hanem más téren is méltóképpen ülje meg. Ezért vezetőségünk elhatározta, hogy korabeli dokumentumokra, saját levéltárunkban megmaradt hivatalos írásokra, fényképekre s a fejlődésünk kronológiai szakaszaira támaszkodva külön jubileumi kiadványban emlékezik meg e 25 évről, hogy lássa az új generáció: honnan indultunk el, milyen nehézségeken kellett átverekedni magunkat amíg eljutottunk idáig Ügy gondoljuk nem árt erre emlékezni ma sem és a következő generációk fiainak sem. De készültünk úgyis az évfordulóra, hogy a nyári kéthetes üzemszünet alatt — mely időben elvégeztük a szokásos karbantartási munkákat — kicsinosítottuk üzemrészeinket, tagjaink és különösen a nők helyzetének könnyítésére új szolgáltatásokat (minden műhelyben hűtőgépet, stb.) állítottunk be. Nem utolsósorban pedig a termelés fokozásával készülődtünk a jubileumi évfordulóra: 1972. november 7-re. Már július 1-ig 750 ezer párás éves tervünkből több mint 400 ezer párat gyártottunk, vagyis jóval túlteljesítettük időarányos feladatainkat. 1971-ben az első félév teljesítménye mindössze 302 ezer pár cipő volt. És míg tavaly ezt a mennviség’et 958 összlétszámmal értük el, addig az idén mindössze 906-os létszámmal dolgoztunk. Tehát a növekedés a termelékenység nagymértékű foHuszonöt éve Jubilál az Endrődi cipőt állított elő egy termelőnk és most 5,05 párat készít, jócskán meglátszik a borítékokon is. Ma már milliókban beszélünk, hiszen több milliós saját vagyonunk van, modern gépeink korábban soha nem látott termelékenységgel dolgoznak, szalagszerűen készítjük a női cipőket és ez évben megnyílt saját boltunkon kívül nemcsak hazai piacnak — egyre növekvőbb mértékben —. hanem a világ 18 országának piacaira szállítunk. Huszonöt esztendővel ezelőtt őszintén szólva álmodni se mertünk volna a mai nagyszerű lehetőségekről és eredményeikről. Nagy vonalakban hadd idézzük fel azokat az időket, valamint szövetkezetünk gyarapodásának jellemző szakaszait. 1947—49 A háborútól elszegényedett hazánkban, így Endrődön is, nagy volt az ínség. A több mint száz községbeli cipésziparos (zömükben segéd) ugyanolyan kilátástalannak látta közvetlenül a háború utáni hónapokban a helyzetét, mint annak előtte. Sokan újra kezükbe vették a vándorbotot, de kis idő múltán ismét hazatértek, mert szakmájukban sehol sem tudtak elhelyezkedni. A fasiszták elhajtották az állatokat, nyersanyag nem volt a cipészipar számára. És ekkor egyre több szó esett arról községünkben is, hogy itt helyben kell megteremteni megélhetésünket, itt kell valami olyan újhoz fognunk, ami biztosítja a jövőnket. A megyei és a helyi pártszervezők leb- bentették meg előttünk először a szövetkezés lehetőségeit. Sok tanakodás és vita után fogtak össze végül az endrődi bőrösök, önálló iparosok és segédek és alakítottak két 16—18 tagú szövetkezetei. Rendkívüli nehézségbe ütközött azonban az alapításhoz szükséges 20 ezer forint alaptőke „ösze- hozása”. Sokan a biciklijüket, tehénkéjüket, apró jószágjaikat adták el, hogy megvásárolhassák a részjegyeket. És utána kis csalódottság lett úrrá az alapító tagokon, mert bizony sokáig nem változott a helyzet. A különböző főhivatalokban ülő régi rend képviselői, ahol csak lehet gáncsoltak bennünket, nem adtak anyagkiutalásokat, elutasították hitelkérelmünket, sőt működési engedélyünk kiadását is majd egy évig húzták. Ügy kellett ..koldulnunk” csekélyke anyagért, hogy dolgozni tudjunk valamicskét, s ugyancsak koldulnunk rokonoktól, ismerősöktől pénzt, hogy a megérkezett, anyagot tartalmazó csomagot kiválthassuk a vasútnál. Vezetőink hónapokig nem kaptak fizetést s a családosoknak is havonta 5 forinttal kellett megelégedniük egészen 1949-ig. Aztán 100 forint lett a havi fizetés.. Csak az tartotta össze az alapító tagokat, hogy másutt sem jobb a helyzet és nálunk azért egyszer csak más lesz. A két kisebb szövetkezet 1949. április 3-án, a felszabadulás 4. évfordulójának előestéjén fuzionált jelenlegi elnökünk vezetésével. Ezután 44-en folytattuk a munkát, de a gyorelső ötéves terv végén már arra is volt pénzünk, hogy 30 ezer forintot gyűjt- sünk a községben létesülő központi iskola építésére. 1955-ig elértük a napi 300 párás termelést. Hét év alatt az induló 20 ezer forintos alantőkénkből 2 millió saját vagyonunk lett. és csaknem 100 szövetkezeti tag folytatta már a termelést. Tudatosan elkezdtük a szakmai utánpótlás nevelését. Igaz, első tanműhelyünk még nagyon kezdetleges volt, mégis alkalmasnak bizonyult átmenetileg arra. hogy Bella Imre irányításával új szakmunkásokat neveljen a szövetkezetnek. Az első ötéves terv végén építettük fel első női és férfi öltözőn- ’ két, mintegy 200 ezer forintos költséggel. 1955—65 Az ellenforradalom nem tudta szétzilálni szövetkezetünket, de sajnos visszavetette a fejlődést. Ez az anyag- ellátás és értékesítési nehézségek miatt következett be. Ám a mi sok nélkülözést és nehézséget átélt derék kollektívánk edzetten állta a megpróbáltatásokat, a szövekezeti eszmébe, a szocializmus igazságába vetett szilárd hittel gyűrte le a tornyosuló gondokat. 1958-ban már 106 tagja volt szövetkezetünknek. Az időközben szakmunkásAz első ötéves terv a gépesítés korsz akának kezdete is volt. Ez a talpfelnyomó gépünk — melyet elsők közö ít állítottunk be — ma már a lomtárban van. sabb fejlődésre még ezután is sokáig kellett várni. 1950—55 A hároméves tervben havi 500 pár cipő termelését tűztük célul. Legjobb évünkben sem érte el évi termelésünk a 7 ezer párat. Régi, hagyományos módon, kopott, behozott szerszámokkal dolgoztunk, de mégis folyamatossá kezdett válni termelésünk. Az 50-es évek elején elhatároztuk, hogy a nyersanyag-ellátás pótlására PVC-t alkalmazunk. Korábban ugyanis a hulladékanyagból összeállított felsőrészeinket sokszor 30—32 darabból raktuk össze és ez nagyon nehezítette a munkánkat. Tárgyalásokba kezdtünk egy szarvasi műanyaggyártó-műhely tulajdonosával és rövidesen át is vettük az üzemet. Ettől kezdve talp- és sarokanyagunk nagyrészt PVC-ből készült. Megnövekedett a termelésünk, egyre inkább kezdték keresni szövetkezetünket a kereskedelmi vállalatok, áruházak. 1951- ben sor került első gépünk üzembehelyezésére is. Igaz, ez a gép erősen használt állapotban volt már, mégis megkönnyítette termelésünket. Első gépünket, a pucoló-kombinált masinát (amely már régen a lomtarban van) a gyulai bakancsgyártól vettük. További előrehaladásunkban fontos szerepet játszott az OKISZ és a megyei középirányító szerv, a KISZöV támogatása. Segítségükkel egyre szélesebbé tudtuk tenni termelésünket. 1953-ban már 71-es taglétszámúvá nőtt szövetkezetünk és az 1948-as 6870 párral szemben 33 ezer p£rra növekedett éves termelésünk. Bekapcsolódtunk a szocialista munkaversenybe. A párt- kongresszus, a felszabadulási ünnepek, az ünnepi évfordulók tiszteletére kü- lönvállalásokat tettünk és mindez gyorsította fejlődésünket Az Ez volt az első exportra szállítandó cipőnk modellje. Tervezte: Bella Imre. A kép 1964-ben készült. !■■■■! 1954. Igaz, még hagyományos módon, de szervezetten halad szövetkezetünkben a tanulóképzés.
