Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-04 / 261. szám
Nyolcvan kulturális rendezvény novemberben dsorváson novemberben mintegy nyolcvan különböző kulturális rendezvénnyel, lehetőséggel várja a község lakóit a Művelődési és Ifjúsági Ház. Erről ad hírt az a hat gépelt oldalnyi ismertető, amely á hónap második napján érkezett a szerkesztőségbe. November 11-én Balczó András olimpiai bajnokkal találkozhatnak az érdeklődők s ugyanekkor Aradszky László, Bódi Magda és Dékány Sarolta előadásában hallgathatják meg a legújabb táncdalokat: november 17-én Bornemisza-Móricz Magyar Elektráját mutatja be a Jókai Színház társulata; noyember 25-én Katalin-bálon táncolhatnak a fiatalok. Az ismeretterjesztő előadások sora a könyv- nyomtatás történetétől a kukoricatermesztésen, a büntetőtörvény könyv módosításán, a vérkeringés betegségein, a magyar tájak növényvilágán át a község költségvetési, gazdasági helyzetéig ível — előadók a község a közvetlen környék s a megyeszékhely szakemberei. Hetenként járnak próbára a gyermekszínpad, a népitánc-csoport, a cite- razenekar tagjai. Saját klubjukban találkozhatnak a község fiataljai, diákjai, értelmiségijei. Szakkörökben hódolhatnak szenvedélyüknek a fotósok, kertészek. matematikusok, képzőművészek, a honismeret iránt érdeklődők. Aki akar, zongorázni tanulhat vagy a német és az orosz nyelvvel ismerkedhet. A hét öt napján tart előadásokat a mozi hetenként három különböző filmet is megnézhetnek a filmművészet barátai. A Művelődési és Ifjúsági Házban rendeznek emlékműsort, ünnepséget az októberi forradalom évfordulóján a fiataloknak, itt tartják a KISZ-oktatást, a horgászegyesület ülését, a világtakarékossági nap szellemi vetélkedőjét, a KISZ-esek klubdélutánját... Nem tudni előre, hogy sikerülnek majd az ismeretterjesztő előadások, betegség, hirtelen jött más tennivalók miatt nem marad-e el valamelyik szakkor, művészeti csoport, tanfolyam egy-egy foglalkozása nem mondja-e le érkezését a messziről jövő vendég az utolsó pillanatban ... a lényegen azonban ez nem változtat. Azon tudniillik, hogy a megye egyik községében — esetünkben Csorváson, 1972 novemberében — tartalmas, gazdag kulturálódási, szórakozási, tanulási lehetőségeket kínál a népművelés az ebből a szempontból a gondjaikra bízott terület lakosságának. És erre büszkék lehetnek a csorvásiak. Ezt a hírt hozta hozzánk a hat gépelt oldalas küldemény, pedig nem tartalmazott mást, „csupán” azt ,hogy melyik napon hány órakor, melyik helyiségben milyen rendezvényt terveznek a megyeszékhelytől másfél tucat kilométernyire. A KÖTA megyei szervezetének vezetői november 10-én tartják értekezletüket, ahol az 1972/73. évad programtervét és az ez évi közgyűlés előkészületeit beszélik meg. A KÓTA vezetffi tervezik, hogy a közeljövőben több segítséget nyújtanak a nemzetközi cserekoncertek előkészítéséhez, az általános iskolákban folyó zenei nevelőm unkához. A kiváló zenei teljesítmények megyei elismerésére kitüntetési forma- és alap létrehozását tervezik. Kiemelt, feladatként nyújtanak segítséget a „Zúgjon dalunk” címmel meghirdetett munkásdal-gyűjtő akció szervezéséhez, támogatják a Röpülj pávakörök munkáját is úgy, hogy azok vezetőinek időnként tapasztalatcseréket szerveznek. Mindezeken kívül sűrűbben rendeznek majd kórustalálkozó, kát Békés megyében. it. Ha verekedésre kényszerítették, akkor sem tért ki az ökölharc elől, félelmet soha nem érzett. Most értette meg, mi az oka példátlan rettegésének. Nem védekezhet, nem üthet vissza, kiszolgáltatott helyzetében valósággal megsemmisíti akaraterejét az egyoldalúság. — Nem bírom a verést... inkább lőjenek agyon... — mondta dideregve. Demeter főhadnagy kissé elmélázott. — Szerintem egyszerűbb lenne válaszolni a kérdésekre. — De milyen kérdésekre? .. a — Például arra, hogy személy szerint kiktől kaptak utasítást röpcédulák készítésére. Aztán az is érdekelne, hogy melyikük faragta a klisét. Lényegében eny- nyivel meg is elégednék. Fölrémlett Bogdanov István előtt a cella borzalmas képe. A felismerhetetlenségig összevert Juhász Lajos, Balogh Mihály, Kurella Mátyás, meg a többiek. Legyen az árulójuk? Tudta, bogy a klisét Juhász Lajos, a csoport legidősebb tagja faragta Palma gumitalpból. Azt is tudta, hogy a röplapokat Balogh Mihály nyomta ácsi lakásán. Juttassa őket a hóhér kötelére? — Nem tudom ... erről semmit nem tudok főhadnagy úr... Elnyújtva sóhajtott, dr. Demeter Zoltán. Sajnálkozástól ráncolódott alacsony homloka. — Kár Azt hittem, segíthetek magán. Mindent elkövettem, hogy meg ne ismétlődjön a tett- legesség, dehát muszáj folytatni. Na, terítse gyorsan a kabátját a padlóra. ■■■MWiaailHBIHWIIIHiaiBIHIHIIIIIIMIt I Szavaira mozgolódás támadt a : szobában. Dobrai őrmester fel- | púpozta roppant hátát, gumibot- £ ját hajlítgatta. Faragó előbbre ■ parancsolta kutyáját, Bede An- ! tál zászlós jobbról, Csiba Sán- ! dór főtörzsőrmester balrój fogta i közre a foglyot. — Cipőt, zoknit levetni — ren- i delkezett a főhadnagy éppoly 5 szenvtelen rutinnal, mint ahogy £ az orvos szokott betegéhe,, be- j szélni a rendelőben. Még a vonakodáshoz sem volt £ bátorsága Bogdanov Istvánnak. ■ ö, a jókötésű, délszlávosan kreol • fiatalember reszketeggé öreged- : ve és sárgára rémülten »állt me- £ zítláb a padlóra terített felöltő- £ jén. !■ — Hasra feküdni! — rúgott a £ lábikrájába Csiba főtörzsőrmes- £ tér. : Miközben engedelmeskedett, 5 valószínűtlennek érezte a, égé- * szét. Hiába látta cellájában a ■ veréstől vastagra dagadt társa- ! kát, hiába szenvedte el tegnap a • tenyerére mért ütéseket, nem ■ akarta elhinni, hogy rá is egyen- { lő mértékkél sújtja a megpróbál- t tatást a kegyetlenség. Iszonyú £ szégyen kínozta gyávasága mi- £ att ,nem tudta felfogni, miért; félhet jobban a kínzástól, mint S a törékeny Steltzer Lajos, a fél- ■ szegnek látszó és ugyancsak vé- ! kony dongájú Németh László £ János, vagy a nagyon halk, • őszülő munkás. Juhász Lajos, S meg a többiek, egytől-egyig, j mind a tízen, az ő kivételével. £ Rettegett, hogy mindjárt az ■ első ütések szétzúzzák az aka- : rátát. (Folytatjuk) ' Fekete Sándor: Petőfi élete „...CsiJlámlani kezdett szerencsecsillagom..." o Az ifjú obsitos 1841 februárjában tunt fel Sopronoan. Egy rend viseltes egyenruhát, egy pár bakancsot, íehérnéműt és egy fehér posztókucsmát kapott az obsit mellé, szerzett még egy görcsös botot is — így jeient meg soproni baratai köreoen. Azok örömmel fogadták, de segíteni nem tudtak rajta. Továbbált hát, Pápára gyalogolt. Keresete nem volt, szülői támogatásra aligha számíthatott. Megpróbálkozott a tanulásai, de nem érezte jól magát Pápán. Itt sem állomásozott hát sokáig, néhány heti barangolás után hazaindult — szüleihez, Dunavecsére. A szülők, akik másfél évig nem láthatták fiúkat, bizonyára szeretettel fogadták. Ezt olvashatjuk ki abból a levélből is, amelyben később maga a költő mesélte el viszontagságait égy volt iskola társának: „...örültek, hogy a katonaságtól megszabadultam, de — képzeld barátom! — azt akarták, hogy mészáros legyek, én és mesterember! Ennek két oka volt. Először az atyám engem mindig jobban szeretett volna látni: húst mérni, mint jambusokat, trocheusokat faragni. Másodszor — s ez már fontosabb! — szüleim elszegényedtek, annyira, hogy engem tanulásomban segíteni nem voltak képesek. Azonban — gondolhatod —, hogy ha még tíz ily fontos ok lett volna is, ebben velők meg nem egyezem.” Nem is egyezett. Két hónapig volt ideje arra, hogy viszonylag nyugodt körülmények között felmérje helyzetét. Világosan tudta, hogy nem folytathatja apja mesterségét, hivatásérzetével ezt nem lehetett volna összeegyeztetni. Munka nélkül viszont nem maradhatott Dunavecsén, szülei terhére. Keresnie kellett egy olyan pályát, amelyen művészi vágyainak élhet és meg is élhet. Nem volt más választása — vándorszínésznek kellett állnia. így lett 1841 nyarán egy vándortársulat tagja. Sokat nem tudunk e három hónapos kóborlásról. 1841 őszén már ismét Pálján bukkan fel, innen írja egy barátjának, hogy „szerencsecsillaga némileg csillámlani kezdett”A szerencse mindenekelőtt abból állt. hogy Pápán tanított akkoriban a tudós Tarczy Lajos professzor, ki már tavasszal is továbbtanulásra biztatta Petőfit. Most is segített a költő felvételében — megengedték neki, hogy a gimnázium VII. (logika, bölcseleti) osztályába járjon, noha Selmecen a VI. osztályban, félévkor megbuktatták. Tarczy tanítványt is szerzett November 7-én: neki, egy ügyvéd kislányát kellett tanítani, kosztért és pár forint havi bérért. Társaitól különböző ruhadarabokat is kapott, fekhe’yet hol egyiknél, hol másiknál talált. Mint új környezetben rendszerint, ezúttal is nehezen engedett fel. Önképzőköri — akkoriban úgy mondták: képzőtársasági — sikerei egyengették ezt a folyamatot. A társaság könyvtárából a világirodalom és az új magyar litera- túra alkotásait lehetett megszerezni. Rá is vette magát a könyvekre, minden bizonnyal itt kezdett behatóan foglalkozni Schiller, Heine, Lenau műveivel. Még fontosabb, hogy itt már nemcsak írni lehetett, hanem hallgatóságra is talált, többször is fellépett saját költeményeivel. Pápai zsengéi közül később csak egyet vett fel kötetébe, azt a versét, amely elsőként jelent meg nyomtatásban, mégpedig nem is akárhol, hanem az élő magyar irodalom nagytekintélyű lapjában, az Atheneumban. 1842. május 5-én küldte el néhány versét Bajza József szerkesztőnek, a megvesztegethetetlen itéletű kritikusnak. A levelet feladni és kézbesíteni, a lapot szedni kellett — s mégis, 22-én megjelent A borozó. Vagyis a szerkesztő nem habozott, nem ijedt meg az ismeretlen nevű kezdő felléptetésétől — elolvasta a verset és betette az Athenaeum következő számába. Maga a bordal nem üt el élesen a kor átlagától. Igazában csak annak mondhat sokat, aki már tudja mimindenen ment át ez a hányatott kamasz, mennyire nem szóvirággal él. ha a kínok fúriáiról beszél. Hogy egy diák művét az ország első folyóirata közölje, az valóságos szenzációnak számított. S hogy ez a diák A VII. Kulich Gyula fotókiállításon 89 alkotást mutatnak be November 7-én délelőtt 11 órakor a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban Szak Bálint, a megyei Művelődésügyi Osztály csoportvezetője nyitja meg a VII. Országos Fotókiállítást. A kiállításra 113 alkotó 498 pályamunkát küldött, melyekből 89 kép kerül bemutatásra. A zsűri tagjai — Réthy Pál, a Népművelési Intézet, Topor Zoltán, a Magyar Fotóművész Szövetség munkatársa és Varga István, a megyei Művelődésügyi Osztály főelőadója — az I. díjat Herbst Rudolf salgótarjáni fotósnak ítélte oda. A megosztott II. és III. díjat három budapesti pályázó kapta. Ezen kívül kiosztják a Magyar Fotóművész Szövetség, a Népművelési Intézet, a FORTE gyár és a Békés megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának különdíjast is. A díjakat Babák György, a városi tanács elnökhelyettese a megnyitón adja át. gflft HlCYBZZa 1972. NOVEMBEB 1 5 éppen az obsitos lett, az már szinte a csodával volt egyenlő. Szúrós modora miatt továbbra sem tolongtak körötte a barátok, de tekintélye megnőtt — Pápa az első hely Petőfi életében, ahol megizlelhette a költői dicsőséget. Különös módon azonban még mindig nem látta be, hogy mi az ő igazi hivatása. Bizalmas barátai körében megint csak a színészi álmait dédelgette. Három igazi művészlélek volt a kollégiumban. Petőfi és a már említett Orlay Petries Soma mellett a harmadik — Jókai Mór, a későbbi nagy romantikus író. Ekkor még mindhárman téves irányban keresték tehetségük érvényesítését. Orlay, a későbbi jeles festő, költői ábrándokba merült. Petőfi szenvedélye a színpad volt, Jókaié az ecset. „Egymásnak — írja Jókai — őszinte bámulói voltunk; Petőfi csak egy fokkal állt alább Egressynél; magam is valahányszor a szög!éti bolt előtt elmentem, büszkén tekinték a címerül festett magyar kisasszonyra, miért ne tudnék én is ilyet festeni valaha!” S ekkor színészek jöttek Pápára, kiváló művészek, köztük Egressy Gábor is. Valami szerelemféle megint fellángolt az ifjúban a, egyik színésznő iránt, de még komolyabb eredménye lett a vendégszereplésnek, hogy a színpad iránti szerelme ellenállhatatlanná vált. Minden, ami történt véle és körötte, a színház felé sodorta. Kilátástalan anyagi helyzete éppúgy, mint sikerei. Utolsó pápai dicsőségét a képzőtársaság évvégi záróünnepélyén aratta. Két verse is díjat nyert a szokásos irodalmi pályázaton, egy-egy arany jutalmat kapott értük. De talán még jobban örült a harmadik aranynak, amelyet szavalóként szerzett. Bizonyítványa tűrhető lett, magyarból, németből, földrajzból éppenséggel kitűnőt szerzett, de ő már tudta, hogy nincs értelme tanulmányai befejezésének. Ha újabb nélkülözések árán él is végezhetné iskoláit, mit érne vele? Alacsonyrendű hivatalnok lehetne valami irodában. A nyári szünidőben szokása szerint barangolt a, országban, megkereste szüleit is akik támogatást ígértek arra az esetre, ha tovább tanúi. 1842 október végén, az új tanév kezdetén, újra meg is jelent Pápán. De olyan munkát nem talált magának, amelybői megélhetett volna, elszegényedett szüleinek nem akart terhűkre lenni, „...mit tehettem egyebet — írta Orlaynak mint fölvettem sapkámat s amerre sildje esett, arra indultam.” De ez a sapka okos jószág volt, mert tudta, merre kell esnie... Fehérvár felé mutatott, ahol éppen egy új színtársulat szerveződött. 1842. november 5-én már a társulat tagja volt. Elkezdődött színészéletének harmadik — leghosszabb és legeredményesebb — időszaka. (Folytatjuk) BŐRÉS TEXTILRUHÁZATI SZÖVETKEZET MEDGYESEGYHÁZA felvételre keres kisebb textilkonfekci is egység termelésvezetésére technikust vagy gyakorlattal rendelkező SZAKEMBERT 229389 Munkásdal-gyűjtés, szakmai továbbképzések, kórustalálkozók
