Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-29 / 281. szám
POLITIKAI KÖNYVNAPOK 72 Fock Jenő2 A szocializmus építésének gaxdaságpolitiká ja Kárpátukrajnai képek Gazdaságpolitikai céljaink helyesek, megalapozottak — ez volt a címe annak a beszámolónak, melyet 1963 októberében az országgyűlésen mondott el Fock Jenő, s ez a miniszterelnök beszédeit, cikkeit tartalmazó kötet első darabja is. A csaknem félezer oldalas könyv befejező írása a Népszabadság 1972. július 13-i számában megjelent interjú: Eredményesen dolgozunk a komplex program megvalósításán. A két idézett cím között csaknem harminc, a miniszterelnök legjelentősebb beszédeinek, írásainak, nyilatkozatainak, interjúinak élén, melyek az utóbbi évtizedben születtek. S elhang- I zottak pártkongresszuson, or- | szággyűlésen, rádióban, televízióban, megjelentek magyar na- i pilapok, folyóiratok, a Pravda, a Trybuna Ludu hasábjain. A kötet gazdag tartalmát érzékelteti egy rövid címválogatás is: A gazdasági építés tapasztalatai a népi Magyarországon (1964. március), Gazdaságosabban, takarékosabban (1965. január), Gazdaságpolitika — gazdasági ■mechanizmus (1966. október), A reform: eszköz (1967. július), Sikerrel vezettük be a reformot (1968. április), Gazdaságpolitika ma és holnap (1969. június), Népgazdaságunk helyzete és időszerű kérdései (1970. február), Hazánk a lenini úton (1970. április), Tetteinket a szocializmus elvei irányítják (1971. április), Együtt a közös célokért (1971. május), Magyarország és a KGST komplex programja (1972. május). Börtön, vagy temető? Október 29-én lapunkban Mi legyen az öreg gépkocsivezetőkkel? címmel azcíkról írtam, akik a gépjárművek új használatával kapcsolatban megjelent kormányrendelet végrehajtása után kikerültek a volán mögül és elhelyezkedésük, enyhén szólva, gondot jelentett és jelent ma is. A cikk megjelenését követően kezdtem kételkedni a dolgok egyértemű megítélésében. R^ kellett jönnöm, hogy a negatív után nem mindig pozitív oldala következik a dolgoknak, hanem újabb negatívum. Sok olyan gépkocsivezető állított meg, a cikk olvasása után, akiket közvetlenül ugyan nem érintett a megjelent kormány- határozat, közvetve mégis szenvedői az átállásnak. Amióta ugyanis kevesebb a személygépkocsi az intézményeknél, vázlatoknál, a megmaradt gépkocsi, vezetőknek sem éjjelük, sem nappaluk. Nem kevés közöttük az, aki havi 310—320 órát vezet a naptári 720 órából. Nem szükséges nagy közlekedésrendészeti ismeret ahhoz, hogy az ember megítélje menynyire veszélyes olyan gépkocsiban utazni, amelyiknek vezetőHövid filmek szobrokról9 zenéről, városokról Szobrok és alkotók a címe a Világmagazin decemberi számának, amely Rodin és Mestrovics legszebb szobrait mutatja be, majd a .nai szobrászat néhány érdekes alkotójával ismerteti meg a mozilátogatót, közöttük „íírszobrászokkal”, akiknek munkái közül egyik darab már a Holdra is eljutott. A Szervátlusz- szobrászdlnasztiáról készítettek színes iilmet román alkotók. A család müvésztagjai a népművészet motívumainak felhasználásával faragták na- ! gyobbrészt fából rendkívül érdekes szobraikat. A mű elme: Cantata Pro- 1 fana. Kis József állította össze archív felvételekből a 90 esztendeje született Kodály Zoltánra emlékező filmet, amely felvillantja a nagy művész, kiváló zenetudós és hivatás- tudattal teli népművelő sok-sok arcát, s rajzolja meg ezekből Kodály teljes egyéniségét. Két várost és egy köztársaságot láthatnak a nézők a „Tiz perc a Szovjetunióban” című sorozat új darabjaiban: Moszkva, Tíz perc Gorkijban és Kirándulás lettföldre. Végül néhány természettudományi film a decemberi műsorból: a vírusok birodalmát mutatja be Takács Gábor új alkotása, Az élő és élettelen határán, az állatvilág rejtelmei tárulnák fel a Gímszarvas, az Allat- idomitók, a Krokodilvadászat és Az őserdő gyermekei a drezdai állatr kertben című művekből. je fáradtan ül volán mögé. Mennyire veszélyeztetik ezek az emberek — igaz nem saját jószántukból — mindazokat, akik az utcán járnak, vagy járművet vezetnek. Amint az az előző cikkből is kiderül, nem a kormányrendeletben van a hiba, hanem annak é szerűtlen végrehajtásában. Mert azt nagyon nehéz bizonyítani, hogy két-három gépkocsi által megtett kilométereket az átállás után egy autóval ’s meg lehet csinálni, anélkül, hogy beláthatatlan következményeket vonjon maga után. Hogy mi lesz azokkal az öreg gépkocsivezetőkkel, akik kikerültek a volánok mögül, nem tudom Azt viszont sejtem, hogy mi lesz azokkal, akik maradtak. Előbb-utóbb az állandó fáradtság következtében balesetet okoznak, és.... Igen, vagy börtönbe, vaev a temetőbe Kerülnek. Gondolnak-e erre azok az emberek, akik — beosztásuknál fogva — arra kényszerítik a volán mögött maradt gépkocsi- vezetőket, hogy havonta 6—7000 kilométereket vezessenek, hogy .310—320 órán át végezzék nenéz felelősségteljes munkájukat? Gondolnak-e erre az érdekvédelmi, a rendészeti szervek illetékesei? Ha gondolnak, akkor jó, ha viszont úgy intézkednek, hogy ne kerüljenek temetőbe, vagy börtönbe a megmaradt hivatásos személygépkocsi vezeték, az még jobb. A bajokat most még időben meg lehet előzni. Most még a gépkocsivezetők csak pa. Baszkodnak. Nem szabad megvárni, hogy belefásuljanak az állandó megterhelésbe, mert a felelősség nemcsak az övéké. B. J. A hosszabb út előtt álló túri sta minden bizonnyal ugyanúgy van, mint mi 35-en. akik az elmúlt napokban 13 személygépkocsival Kárpát- ukrajnába indultunk. Vasárnap hajnalban Békéscsabán, az István király téren azt lestük, kiderül-e az ég, vagy sem. Kedve* IBUSZ-kísércnk Petrovszki Pál. né is a felhőket kémlelte, mialatt elmondta úti programunkat. Szerencsénk volt. Utunkat napsütésben kezdhettük meg, így aztán délután 2 óra körül már a záhonyi határátkelő-állomáson voltunk. Miután a határőrző szervek gyorsan, de tüzetesen elvégezték munkájukat, fel- emelkedett a nemzeti színű sorompó és- a Tisza-híd középénél átgördültünk a szovjet szocialista köztársaságok területére. Mitagadás, kíváncsian néztük m határon túli tájat. S a hipermodern szovjet határállomás üvegfalán keresztül fel is fedeztük a Kárpátok nyúlványait. Sok nézelődésre azonban nem igen volt alkalmunk, mert mialatt a gépkocsikat és személyi poggyászainkat vizsgálták a szovjet határőrök, vámtisztek, besötétedett. Aki az elkövetkező útszakaszon nem vezetett gépkocsit, az mér az első percekben megtalál, ta az orosz vodkához vezető legrövidebb utat. A határállorrfás büféjében a kiszolgáló — akit egyszerűen gyevuskának szólítanak — kedves mosollyal tölA vár krpuja fölött a c'* merbm sző ő für ök b'zonyit- ják, hogy Kárpáti kra ni mint ma, régen is bortermő vidék volt. viliódzó fényeit és néhány perc múlva meg is állt kocsisorunk a modern Uzshorod Hotel előtt. A Kárpátok felől csípős szél fújt, ám a fogadtatás annál melegebb volt. Marija Szatmári az INTU RISZT Idegenvezetője fo_ gadta csoportunkat — Már izgultam, hogy mi lehet magukkal, mert 8 órára Híd az ting folyó fölött, amelyen ejjel-nappai nagy a forgalom. tcgelte kis poharakba az orosz italt. S abból az 50 rubelből, amit az útra személyenként még az IBUSZ-nál kiválthattunk, jónéhány a büfé kasszájában maradt. Este — magyar idő szerint — lel 7-kor láttuk meg Uzshorod A Felsőnyomási Állami Gazdaság Telekgerendás, központi gépműhelye / « yillanymotor* tekercselést, vállal Gyors átfutási idő. Sürgős esetben eseremotort biztosítunk vártuk csoportjukat — mondta, mi pedig mutattuk óráinkat, mondván, nincs semmi baj, hiszen még 7 óra sincs. Óráinkat ugyanis nem állítottuk át a moszkvai időre. Az elhelyezkedés után terített asztal várt bennünket. Kíváncsian kóstolgattuk az orosz ételeket. A kóstolgatás azonban nemsokáig tartott. Olyan íz- letes vacsorát kaptunk, hogy bizony mindent bekebeleztünk. A hosszú autóút, a bőséges vacsora után aztán jól esett a sör, amelyet ismerkedés és barátko- zás követett. Mert a magyar turistának a baráti, testvéri Kár- pátukrajnában ugyan úgy, mint másutt a szovjet földön akad olyan barátja, mint az a Misa nevű katonatiszt, aki asztalunkhoz ült. Látva, hogy magyarok vagyunk indítványozta beszélgessünk a szovjet—magyar barátságról. Tíz óra körül aztán — hiába játszott a hotel .zenekara magyar—ukrán—orosz dalokat, már fáradtak voltunk, csalogatott bennünket az ágy. Jó meleg fürdő után senkit sem kéllett ringatni, úgy aludtunk, mint a bunda. Másnap reggel, ha lehetséges, még csípősebb szél vágta a hideg esőt arcunkba, így aztán a várossal való ismerkedés sem nyílt hosszúra. A sebes folyású Ung partján épült ősi városban, a régi és az új épületek váltják egymást. A folyó jobb partján széles utak mentén rengeteg új lakóház épült a felszabadulás után. Bár máj- lehullottak a levelek, mégis szép a város és nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy az ember elképzelje milyen tavasszal vagy nyáron. Valamikpr úgy tartottuk számon a Kárpátukrajna-i területet, hogy ott nagy a szegénység, az emberek faházakban, zsupfö- deles viskókban t nget'k életű et. Kerestem ezeket a viskókat, s mivel nem találtam, ké.tem INTURiSZT-kí'ér nket mutasson legalább egyet. — Rendben van — válaszolta mosolyogva Marija. Kocsikba ültünk, és ahelyett, hogy valahová a város széle irányába fordult volna karavánunk, a központ felé tartottunk. Megálltunk Ung váránál. S miután elgyönyörköd ünk az ősi vár rekonstruált építm Ínyében, kísérőnk a falakon túl megmutatta a zsupfed eles házakat. Szabadtéri múzeumban — skanzenben — gyűjtötték össze azokból a házakból egy-egy épületet, ame'yben a lárpétusrajna. terű. let felszabadulása előtt valóban embereik éltek. Ma már egész Ukrajnában csak ez a pár viskó áll emlékeztetőnek, persze lakatlanul. Es emlékeztetőnek ott van a város központjától nem messze a szovjet katonai temető is, amelyben többszáz, a Kárpáton túli terület fővárosának, Ungvámak a felszabadításáért hősi halált halt szovjet katona és partizán alussza örök álmát a virágos hantok alatt Ebéd után Ungvár „Váci ulcá”-jával ismerkedtünk, ami gyakorlatilag vásárlást jelentett. Az üzletekben ugyan úgy, mint nálunk, mindent lehet kapni, s a turista ha valóban ajándékokat akar vásárolni, a szuvenír boltokban, áruházakban meg is találja, amit keres. S azt hiszem azon sem lehet csodálkozni, ha az újságírót az is érdekli, hogyan dolgoznak a szovjet kollégák, ezért aztán Eelkerestem a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségét. A lap fcszerkesztőhelyette- se Lusztig Károly elvtárs és munkatársai szívesen fogadtak és örömmel seg tettek abban, hogy másnap ellátogathassak az egyik kolhozba. (Folytatjuk) Botyánszk) János Már csaa múzeumban laiiiatok a asupfödeleg viskók. ,
