Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
KOROS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Megjelent Magyarország honismereti bibliográfiája >Minden művészetek közül...“ Az 50 éves szovjet filmművészet mozigépész kerékpárpedállal hajtja a vetítőgépet és közben magyarázza a látványt. A tengerparton légyottozó anyáról és vízbe fúló kislányáról készült díszlet- szagú, inkább komikus, mint tragikus kisfilmből aszerint lesz a burzsoázia leleplezése, avagy érzelmes-szomorú história, hogy milyen közönség ül a vászon előtt, hogyan kommentálja a látványt a mozigépész. Mindezt, mint szellemes betétet láthatják a mai ma zinézök, a Ragyogj, ragyogj csillagom című kitűnő szovjet filmben. A polgár- háború éveinek atmoszféráját kívánja érzékeltetni ez a betét, mely egyben azt is mutatja, hogy a film, bizony a saovjethatalom első éveiben nem sokat változott; megmaradt még jó ideig annak a vásári, nar gyón olcsó mulatságnak, aminek születésekor indult. Kevesen ismerték fel igazi lehetőségeit, jelentőségét. Jellemző II. Miklós^ az utolsó cár vélekedése: „Ügy vélem, hogy a film üres, fölösleges, sőt káros szórakozás. Csak abnormális ember állíthatja a mutatványosipart a művészettel egy szintre. Mindez ostobaság, és az ilyen sületlenségnek kár jelentőséget tulajdonítani”. Az októberi forradalom, a polgárháború éveiben a bolsevikoknak nem vo't elég idejük a film kérdéseivel foglalkozni. Az egyedüli kivétel éppen Lenin, aki ekkoriban mondta szállóigiévé vált szavait, egy Lunacsarszkűjval folytatott beszélgetésében. „ón a művészetek pártfogóinak hírében áll, erősen emlékezetébe kell hát vésnie, hogy számunkra minden művészet közül a legfontosabb a film”. Figyelmeztetése ellenére az államosított filmgyártás folytatta a hagyományos melodrámák, bűnügyi filmek forgatását, legföljebb a bűnüldözők komszomolisták lettek, a bűnözők pedig külföldi diverzánsok. Sőt Akadtak olyan filmesek, akik ideológiát is teremtettek ehhez, a koncepcióhoz: a közönség ízlésére hivatkoztak, amely ezeket a filmeket igényli. A változás éppen egybeesik a Szovjetuniónak mint államnak ötven évvel ezelőtti megalakulása éveivel, bár az egybeesés csak időbeli. A szovjet filmművészet is éppen ötven esztendeje, az 1922-es évben indult meg a fejlődés olyan útján, amely egyszeriben a világ élvonalába emelte. A változások három névvel függnek össze: Dziga Ver- tovéval, Lev Kulesovéval és Szergej Eizensteinével, akik harcosan felléptek a filmgyártás konzervativizmusa ellen. Vertov medikus, az Idegkutató Intézet hallgatója volt, és 1918-ban került a filmhíradóhoz, mint titkár. Később az lett a feladata, hogy a polgárháború front, jain dolgozó operatőrök ál_ tál készített filmnyersanya. gokat összeragassza és ahol szükséges feliratokkal lássa el. Munkája során rájött arra: nem mindegy, hogy milyen hosszúak az egymás után ragasztott filmszalagok. Sőt. Azt is felismerte, hogy a különböző > frontokon készült hiradórészlete- ket úgy is össze lehet ragasztani, hogy azok egységes eseménysor benyomását keltsék. Közben persze az is kiderült, hogy az operatőrök kissé unalmasan, egyhangúan dolgoznak: leállít_ ják valahol a felvevőgépet, onnan nemigen moz. dúlnak, és ebből az egyetlen látószögből igen hosszú filmszalagokat használnak fel. Vertov kiment hát ope. ratőrével, hogy maga készítsen a levegőből, vonat- sínek közül, mozgó kocsin és mindenfelé mozgó járművön felvételeket, amelyeket sokkal színesebben, elevenebben lehet összeragasztani, vagy ahogy a szaknyelv mondja: összevágni. Vertov ugyan abszolutizálta felfedezéseit, mindenfajta rendezettséget elutasított, s ez nyilvánvalóan leszűkítette hatását, de munkássága nyomán született az igazi dokumentumfilm műfaj és technika., ja kihatott jó harminc évvel későbbre is, amikor a francia új hullám születését inspirálta az ötvenes évek elején. A francia művészek, részben Vertov iránti tiszteletből nevezték el módszerüket cinema veri tének, ami pontos fordítása Vertov Kino Pravda című sajátos híradó-összeállításának, és magyarul Film-igazságot jelent Lev Kulesov még a forradalom előtt került kapcsolatba a filmmel, de művészi kísérleteit ő is a forradalom után kezdte el. O játékfilmeket csinált és Vertovtól függetlenül fedezte fel a vágás filmművészeti jelentőségét. Híres kísérlete egy mozdulatlan arcú színészt ábrázoló hosszú filmszalagot meg- meg izakítva egy tányár leves, egy csecsemő és egy temetés képével vágta ösz- sze. Amikor szakértő közönség előtt levetítette az így összeállított filmszala- got, a nézőket elragadta a lelkesedés, hogy lám, a szí. nesz eszköztelenül is milyen nagyszerűen fejezte ki az éhség, a szeretet, a gyász érzését! Kulesovot, azonban kevéssé érdekelte a szovjet valóság, így vágáselméleti kísérletei saját játékfilmjeiben nem hoztak kimagasló eredményeket. Egy rigai születésű mérnök, majd színházi rendező, Szergej Eizenstein volt az, aki nemcsak a filmvágás jelentőségét ismerte fel, hanem azt is, hogy a megtalált új művészi kifejezési eszközöket a valóság új, forradalmi vonásainak bemutatására kell használni. 1925-ben — a valódi események után húsz esztendővel — elkészítette a Patyomkin páneélos-t, amely nemcsak tartalmával hatott forradalmas ító- an, hanem a világ filmművészete számára is új utakat nyitott. Amikor 1958- ban a brüsszeli világkiállítás alkalmából mintegy háromszáz rendező szavazott arról, melyik a világ legjobb tizenkét filmje, az első helyen, a legtöbb szavazattal a Patyomkin páncélos végzett. Eizenstein, Pudovkin, Dovzsenko, Romm, Kozin- cev és a mai fiatalok: Csuhraj, Tarkovszkij, Kon- csalovszkij, Panfilov jelképezik azt a sort, amit már 50 esztendeje reprezentálja a szovjet filmművészetet. Ez a filmgyártás mindig hizto_ sította, néha több, néha kevesebb filmmel, hogy a világ filmművészetének élvonalában képviseltethesse magát a Szovjetunió. Bernáth László A FŐVÁROSI Szabó Ervin Könyvtár és a Hazafias Népfront Országos Elnöksége Honismereti Bizottsága együttes kiadásában — a Nemzetközi Könyvév és a Hazafias Népfront V. kongresszusa tiszteletére — megjelent Csömör Tibor: Magyarország című honismereti bibliográfiája. A kiadvány a jelenkori Magyar- országról az elmúlt két évtizedben megjelent honismereti könyveik, gyűjteményes munkák, önálló tanulmányok, tudományos és ismeretterjesztő folyóiratok cikkeinek válogatott, elemző bibliográfiája. Szakirodalma kalauz egyúttal azoknak a tudomány- és ismeretágaknak alapvető irodalmában, amelyek a honismerettel szervesen összefüggenek és annak mindinkább alkotórészeivé válnak. A most megjelenít első kötete hazánk földrajzi tájainak, városainak, községeinek, megyéinek stb. honismereti irodalmát dolgozza fel, a fővárost kivéve. (A budapesti anyagról önálló második kötet, különös tekintettel Buda, Pest és Óbuda Budapestté egyesítésének centenáriumára.) A bibliográfia anyagának sokrétűségével a honismeret legkülönbözőbb területed iránt érdeklődők számára kíván szakirodalmi bázisként szolgálná. Szerkezete tükrözd, hogy a honismeret sok összetevőiből álló ismeretrendszer. Anyagában éppen ezért a helytörténet, a földrajz, a néprajz, a gazdaság, a társadalmi és politikai élet, a szociográfia, a művelődéstörténet, a művészettörténet és még sok más tématerület irodalma megtalálható. A BIBLIOGRÁFIA válogatva — a honismereti kutatómunka és az e tárgykört érintő közművelődési, ismeretterjesztő tevékenység szempontjait egyaránt szem előtt tartva — dolgozta fel anyagát. Önálló és rejtett bibliográfiákat, monográfiákat, gyűjteményes munkákat, évkönyveket, tudományos — és ismeretterjesztő folyóiratcikkeket egyaránt tartalmaz. Anyagába belekerült a honismeret tematikai összetevőinek (helytörténet, födrajz, néprajz stb.) válogatott, általában az ország egészéről szóló irodalma, kézikönyvei. Igen sok évkönyvet, gyűjteményes kötetet, monográfiát elemzően dolgoz fel. E művek részei a kötetben a témájúknak megfelelő helyen szerepelnek. Az elemző munka eredményeként számos hézagpótló tanulmány, sok, eddig nem ismert színvonalas bibliográfia, s más forrásmű válik ismertté. A KÖTETBEN az anyag elrendezése a honismeret témakörébe tartozó fogalmak, tárgyszavak betűrendjében történt. Ezek részint földrajzi nevek, részint pedig a honismeretet alkotó tudomány- és isme- retágak, fogalmak nevei. A földrajzi tárgyszavak, települések, tájak, közigazgatási egységek, természetiföldrajzi tájegységek, hegyek, folyók stb. nevei. A többi tárgyszó általános fogalom, pl. állattenyésztés, barlangok, energiagazdálkodás, éghajlat, földraj zS nevek (helynevek), gazdasági földrajz, közlekedés, mező- gazdaság, népességföldrajz, néprajz, régészet, statisztikai adatok, természetvédelmi területek, városépítés, vízrajz és sok más hasonló. E címek mögött az ország egészére vonatkozó irodalmat is megtalálhatjuk. Találkozhatunk pl. népcsoportok nevével — barkók, matyók, palócok, természeti- földrajzi fogalmakkal: pl. délibáb, lösz. szikes talajok; régészeti témákkal: pl. kunhalmok, kaptárkövek, Csörsz-árka stb. Az egyes földrajzi tárgyszavakon belül (pl. Bács-Kiskun megye; Mátra hegység, Szentendre) a bibliográfia anyaga ismét témacsoportok betűrendjében szerkesztett. Szerkezete sokban hasonlít a közismert Bodor-féle honismereti bibliográfiához, de annál részletesebben tagolt, s ennek eredményeképpen a kötet használója hamar megtalálhatja az egy-egy földrajzi fogalomhoz kapcsolódó résztómák irodalmát (pl. Szeged — néprajza; Mátra hegység — növényföldrajza; Esztergom — műemlékei.) A bibliográfia sorozati mutatóban is feltünteti a legkülönbözőbb kiadói sorozatokban megjelent honismereti műveket. A kötetet névmutató, a feldolgozott folyóiratok, évkönyvek címeinek rövidítés-jegyzéke egészíti ki. A több mint tízezer tételt tartalmazó, az önálló kiadványokon kívül mintegy 300 féle folyóirat és egyéb időszakos kiadvány cikk- és tanulmányanyagát is feltáró bibliográfia jó tájékozódási lehetőséget biztosít az elmúlt két évtized honismereti irodalmában, és jó néhány témáiban a felszabadulás előtti szakirodalomhoz is élvezeti olvasóit. Töltési Imre Gctburek Károly Hazaváró
