Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-25 / 278. szám

„Hisszük, hogy példájuk követésre talál!" A békéscsabai 10-es számú általános iskola és a Békés megyei Építőipari Vállalat 1969-ben patronálási szerződést kötött. A vál­lalat a korábbi években javítási, karbantartási munkák elvégzé­séhez, az iskola csinosításához, szemléltető eszközök készítésé­hez nyújtott segítséget. Ez év őszén ismét jelentős munkát végzett. Az iskola déli oldalán lévő mintegy 120 méter hosszú vasbetonkerítést lebon­tották és áthelyezték, így az iskola udvara körülbelül 700 négy­zetméterrel növekedett. Ezzel egyidőben jelentős területet bitu-! meneztek le, ezzel a pormentes rész megkétszereződött. Tekintve, ' hogy az iskola tanulói lakótelepen élő gyerekek, nagyrészük \ napközis, az egészséges fejlődés, mozgás szempontjából ez a | megnövekedett terület óriási jelentőségű. Mindezt a vállalat társadalmi munkában . végezte, hiszen a munka értéké olyan I horribilis, amelyet az iskola saját anyagi erőforrásaiból nem tudott volna fedezni. Mindkét részről fontosnak tartják, hogy a kétoldalú kapcso­latot az elkövetkező években az MSZMP közoktatáspolitikai ha­tározata szellemében tovább fejlesszék, hiszen a nevelés-oktatás társadalmunk közös ügye. Ezt a felismerést az Állami Építőipari Vállalat tettekkel is bebizonyította. Hisszük, hogy példájuk követésre talál. Köszönet érte a vállalat vezetőinek, dolgozóinak egyaránt. Orosz György a 10. sz. isk. igazgatója Vigyázzunk értékeinkre „Hosszabb idő óta rendszeres olvasója vagyok e lapnak, s fi­gyelemmel kísérem a rovatban közölt cikkeket — írja Vajda Jáncs, Békéscsaba Kulich Gyu­la lakótelepi olvasónk. —. Sok hasznos, közérdekű témával fog­lalkoznak, s megelégedéssel kell tudomásul venni, hogy intézke­dések is történnek, sőt többször szinte napok alatt oldanak meg több éves problémát az írások hatására. Ez adta a gondolatot, hogy én is ismertessek egy köz­érdekű problémát. Köztudott dolog, hogy a város vezetői a lakosság segítségével igen sokat áldoznak parkok léte- ■ sítésére. Az is előfordul, viszont, hogy az építkezések során egye­sek nem kímélik a már meglé­vő parkokat még akkor sem, ha erre lehetőség van. íme a példa: a Kulich Gyula lakótelepen a ] 14—15—16-os épületek előtt ga- j rázsokat építenek. A lakóházak i előtt mintegy 3—4 méter széle- I sen a tanács füvesített fenyő­fákkal beültetett parkot létesí­tett, melyet a lakók közül töb­ben gondoztak ápoltak. Most vi­szont az építkezések ideje alatt éppen a tanács kivitelező rész­legének dolgozói tették tönkre, ugyanis tehergépkocsival rámen­nek a füvesített területre. Mel­lette ugyanolyan széles szakasz van, de úgy látszik ez nem volt jó, könnyebb a garázsokat meg­közelíteni a füvesített parkon keresztül. A tanács bejelentésemre azt a választ adta, hogyha a gará­zsok felépülnek, rendbehozzók a parkot, bár kisebb zöld felületet hagynak meg. Vajon akkor mi­ért volt a korábbi gondos parko­sítás és a társadalmi munka? Kérésem az és ez egyben a többi lakó kérése is, hogy állítsák is­mét vissza a régi szépségében a parkot, s a társadalmi munka sem fog elmaradni.” Nagy a sár Talán a bánkútiak is így járjanak? — vagy öljenek fel a ló hátára; Itt élek Bánkúton, immár > több mint négy éve, írja Var- i ga György az állami gazdaság KISZ titkára — s engem is ag­gaszt, mint sok más embert a falu minden gondja-baja. Most, l mikor beköszöntött az esős j évszak, szinte lehetetlen fél­cipőben járni, olyan nagy J a sár mondanom sem kell, ‘ hogy ez mennyire bosszantó. Ha j: csak az én kellemetlenségem * lenne, akkor nagyon egyszerű • lenne a válasz: mondván, gumi- • csizma van bőven a boltokban. * De sokan bosszankodnak e miatt.; Ideje lenne intézkedni, hogy a : járdákat, utakat rendbehozzák! ! Válaszolnak az illetékesek! A minőség az elsődleges Lapunk októberi 28-i számá­ban Jaj, az a libamáj — című írásunkra a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat oroshá­zi gyára válaszolt. A panaszt megvizsgálták és közölték, hogy olvasónk kifogása nem megalapozott. A vizsgálat során meghallgatták a panaszost, az áruátvevőt, az ÁFÉSZ szakem­berét. Megállapították, hogy a kérdéses napon az olvasónk ál­tal leadott liba minősége nem érte el a májlibára vonatkozó és a szerződésben kikötött követelményeiket. Olvasónk ki­fogását arra alapozta, hogy el­vileg lehetett volna benne pre­mizálható máj. Hogy az átve­vő értékelése reális-e, a válla­lat megadja a jogot a terme­lőnek, a bontásnál részt vehet és ő maga is meggyőződhet er­ről. A tapasztalat szerint csak azok a termelők bizalmatlanok, akik nem néznek meg egy bon­tást sem. S hogy mennyire reá­lis az átvevő értékítélete, azt egy számadattal is bizonyítják. Október végéig 1248 tételben 37 ezer májliba került bontás­ra, s a válasz megírásáig egyet­len panasz sem jutott el a vál­lalathoz. Elismerik, hogy a libatömés nagyon fáradságos és nehéz munka, de igyekeznek nemcsak a felvásárlási árban és a máj­prémiumban, hanem egyéb in­tézkedésekben is ezt figyelem­be venni. Súlypontként keze­lik, hogy a megbízottak megte­lő magatartást tanúsítsanak a termelőkkel szemben és előse­gítsék a termelési kedv növe­lését. Ennek ellenére a pana­szos levél alapján a felvásár­lást bonyolító átvevők, rakodók és a terület szaktanácsadói ré­szére megbeszélést tartottak,4 ahol a további jó kereskedelmi, árutermelési kapcsolatok fenn­tartására hívták fel a figyel­met. Utasok figyelmébe A VOLÁN 8-as számú Vál­lalat két írásunkra is válaszolt. A Buszmegálló' tábla nélkül cí­mű cikkünket továbbította a Volán 20-as számú vállalatá­hoz és kérte az intézkedést a jelzőtábla kihelyezésére Csárda­szálláson. A másik válasz a Kiűzetés a buszból című írásunkra érke­zett, közük, hogy a kérdéses napon a gépkocsivezető nem tu­dott váltani, ezért a száz fo­rintot magánál akarta tartani, hogy a visszajáró összeget az utasnak a vállalat központja postán megküldi. Az utas azon­ban a 100 forintból visszajáró pénzt nem tudta napokra nél­külözni, a többi utas sem tu­dott váltani, így a fennálló1 rendelkezés szerint kellett el­járni, vagyis, az utasnak kény- telen-keüetlen le kellett száll­nia. A vizsgálat során kiderült, Az ÁFÉSZ figyelmébe Békéssómsonban nemrég épült fel egy új étterem az ÁFÉSZ jóvoltából. A betérő vendégeket azonban néha kel­lemetlenség éri, bármennyire is hangulatos, kedves ez a he­lyiség. Nemrég egy buszvezető és kalauz járt pórul, amikor ott akart étkezni. Első kellemet­lenségük az volt, hogy nem kaptak étlapot, így nem tud­tak a pénztárcájukhoz mérten választani. A felszolgáló közöl­te, hogy a menü már elfogyott. (Csupán zárójelben v jegyezzük még, hogy az eset 1 órakor volt.) Tudomásunk szerint minden étteremben délután fél 3 óráig kötelező a menü­kiszolgálás! így aztán az étke­zés mindkét dolgozónak lénye­gesen többe került a tervezett­nél, mivel frissensültet voltait kénytelenek ebédelni. Elmond­ták azt is, hogy szerintük ma­gasak az árak, s jó lenne ezt felülvizsgálni. Ugyanis egy bab­gulyást például 16 forintért ad­nak. Lehetséges, hogy baj van a kalkulációval? Mikor telepítik ki a vasöntödét? A Népújság november 15-i számában megjelent egy szem­léltető kép a Békéscsaba, Telep utcai állapotokról. Kovács Jó­zsef tanácstag erről azt írja: „A kép és a szöveg kifejezte nemcsak az utca, hanem a környék lakóinak véleményét is. Mint tanácstag már hatodik éve szorgalmazom az ERŐKAR vasöntöde kitelepítését. Az el­avult üzem szennyezi a kör­nyék levegőjét, ahol ma már nemcsak lakónegyed, hanem diáknegyed is van. Az üzem­ből kifolyó szennyvíz az utcai nyílt árokban bűzlik évek óta. A KÖJÁL már hosszú idő óta rendszeresen felhívja erre az üzem figyelmét, s javasolja a kitelepítést. A lap hasábjain is több íiben szerepelt már a té­ma. Tudomásom szerint meg­kezdődött az új üzem telephe­lyének lei jelölése, de a tényie- , ges kitelepítés egyre húzódik. Korábban intézkedtek arról, hogy a szennyvízlevezető ár­kot befedjék, ehhez a cement- csöveket le is szállították. Azóta viszont máshová vitték. Sajnos a vasöntöde most arra sem képes, hogy legalább a szennyvíz levezető árkot ki-ta- karíttassa, a telephez vezető kövesútat karbantartsa, sőt el­zárja aiz úit felét a kerékpár- tárolóval. Köztudomású, hogy ennek az utcának nagy a forgalma, s ezt még nehezíti, hogy a kerékpár­tároló miatt leszűkült. Érdek­lődtem a városi tanács építés­ügyi osztályán, ahol azt a vá­laszt kaptam, hogy a tároló csak ideiglenes. Vajon meddig? Remélem a Népújság megérti e probléma jelentőségét és elő­segíti megoldását, felhívja az illetékesek figyelmét annak időszerűségére. Annál is in­kább, mert Gyulán és Szarvason már sikerült vasöntödét kitele­píteni, csupán Békéscsabán nincs ennek semmi jele.” Megjegyzésünk: olvasónkkal és a környék lakóinak vélemé­nyével egyet lehet érteni, azon­ban az üzem kitelepítése ko­moly beruházást igényel, s ez csak akkor lehetséges, ha meg­van hozzá a szükséges anyagi fedezet. Reméljük az öntöde vezetőitől és á városi tanácstól választ kapunk arra, hogy je­lenleg mi a helyzet? hogy végülis az utas járt jól. mert tévedésből nem arra az autóbuszra szállt, amellyel munkahelyére utazhatott vol­na. A pénzváltásról a válaszle­vélben azt írják, hogy azt ren­delet szabályozza és ha a kala­uznál, vagy az elővételi pénztá­raknál nincs elegendő apró­pénz, nem kötelesek felválta­ni a nagyobb cimletű bankje­gyeket. Ennek igazolására idé­zik a rendeletet is. Mivel így a gépkocsivezető mulasztást nem követett el, nem vonható felelősségre. Mi pedig ezúton is felhívjuk az utazók figyelmét, hogy le­hetőség szerint a menetjegyek árát aprópénzben róják le. így elkerülik a különböző kellemet­lenségeket. Hol a végállomás? „Ügy. látszik örök, és állandó­an visszatérő téma az autóbu­szok közlekedése” írja Sárközi Zsuzsa gyulai tudósítónk. Most azért ragadott tollat, hogy meg­kérdezze: Gyulán a vas^rállo- más ég a Várfürdő között köz­lekedő autóbuszok végállomá­sát a menetrend vagy az autó­buszvezetők döntik-e el? A kérdés nem indokolatlan, mert hétvégeken a vasútállomás­ról este nyolc óra után induló buszból már több esetben az utolsó előtti megállónál kiszállí­tották az utasokat mondván, ez a végállomás! Kétségtelen, hogy egészséges dolog a séta jó idő­ben, de a fenti eset már esőben is előfordult párszor. Az ázó, fá­zó utasok pedig gyaloglás köz­ben töprenghetnek azon, hogy a busz oldalára tett táblán miért a Várfürdőt írták ki végállomás­nak? Gázügy Csanádapácáról és Kunágoiá- ról érkezett rovatunkhoz két ha­sonló tartalmú levél. Mindkettő­ben arra panaszkodnak, hogy nagyon rossz a gázellátás közsé­gükben. Mindkét helyen új, kor­szerű gázcseretelep létesült, de a gondokat ez sem oldotta meg. Mert telep ugyan volt, de gázt nem árultak benne. Panaszuk ügyében felkerestük a DÉGÁZ illetékeseit, s tőlük a következő választ kaptuk: A DÉGÁZ vállalat egy miniszteri rendelet nyomán átvette a Vo­lántól a megyei pb-gáz ellátását. A, átvételkor azonban nem ren­delkezett járműparkkal, és a Volánnal sem tudtak egyezségre Jutni a szállítások kérdésében. Növelte a nehézségeket, hogy nem volt elég gáz sem. Több gáztöltő telepet javítottak, e mi att szinte országosan hiány volt pb-gázban. Az új cseretelepek­nél gondot jelentett a törzskész­let feltöltése is. Ehher ugyanis háromezer palackot kellett a UÉGÁZ-nak beszereznie, hogy a későbbiekben majd zavartalan legyen a gázcsere. Most ígéretet kaptunk az illetékesektől, hogy a jövőben már nem lesz problé­ma a gázellátással, ugyanis a szállításra szerződést kötöttek a VOLÁN-nal, van' már elegendő gázpalack és gáz is. Reméljük nem csalódunk a DÉGÁZ ígéretében. A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit aa»aaaa*aa.BBBa3aaaaBKaaBMaan»BMBaaBBa»

Next

/
Thumbnails
Contents