Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-25 / 278. szám
SO éves a Szovjetunió „Zöld erdőben, zöld mezőben sétálgat egy páva" Két évvel ezelőtt hívták ösz- sze a Sarkadi Első Daloskor volt tagjait. Akkor alakult meg a Röpülj Páva Kör.. „Zöld erdőben, zöld mezőben sétálgat egy páva”. Ezt a népdalt énekelték el először. Azóta minden kedden este ezzel kezdik a próbát. A sarkadi községi művelődési ház bázisközpont. A szóbeli és zenei népművészeti hagyományokat ápolják. összegyűjtik és közreadják ezeket a nemzeti kincseket. Segítik emellett a megye más intézményeinek hasonló munkáját. Nem kis feladat ez. Hogy eddig mégis sikerrel birkóztak meg vele, annak az a magyarázata, hogy kitűnő szakemberek lelkes munkacsoportja irányítja a munkát, de segíti céljaik megvalósítását a községi pártszervezet és a helyi üzemi vezetők is. Amikor dalos embereket toboroztak a Röpülj Páva körbe, a községi párttitkár személyesen keresett fel asszonyokat, férfiakat és kérte meg őket, menjenek énekelni. — Már-már az ismeretlenség, a feledés homályába merültek népdal- és népzenei kincseink. Több mint százezer ilyen ösz- szegyűjtött mű van hazánkban. A Röpülj Páva-mozgalom kezdete óta százak és ezrek ajkán kelnek új életre ezek a dalok — mondja Vas Gábor, a sarkadi kör vezetője. — A próbákon megfiatalodnak az idős emberek, újraélik ifjúságukat. Huncutan összenéznek egy-egy régi dal éneklésekor. Sokmindent eszünkbe juttatnak a pásztor- és a summás dalok... A televízió hatására sorra alakultak az országban a páva- körök. Ma már mintegy 600 csoport énekli saját tájegysége népdalait. Borsodban, a Dél- Dunántúlon még sok kutatni- való van. A szakemberek úgy vélték, ugyanez Békés megye területére már nem vonatkozik. Ami itt volt, azt már összegyűjtötték — gondolták. A sar- kadiak viszont nem nyugodtak. Egy régi könyv egyetlen mondatából megtudták, hogy nagy népzenei gyűjtőútján Bartók Béla Sarkadon is eltöltött egy napot, a feketeéri uradalom summásai között. A fonográfra éneklők közül már senki sem él. Az öregek pedig nem emlékeznek a látogatóra. Ezért a Néprajzi Múzeum Népzene- kutató Osztályán kezdték keresni Bartók eddig ismeretlen Petőfi— t ürkménül Petőfi verseit nemcsak oroszul, hanem a Szovjetunió más népeinek nyelvére fordítva is olvashatják az ország lakói. Egyebek mellett türkménül. Kerim Kurbannepeszov oroszból fordított válogatása rövid idő alatt elfogyott a könyvesboltokból, a költemények szépségén és a sikeres fordításon kívül azért is, mert Petőfi életútja, nagyon sok ponton azonos a türkmének klasszikus költőjének, Mah- tumkulinak sorsával. BMjmm 1972. NOVEMBER 25. sarkadi anyagát. Rá is találtak 12 dalra. Olyanokra, melyeket a szakma sem ismert. 1906-ban gyűjtötte ezeket Bartók, de 1924-ben kiadott válogatott kötetében nem jelentette meg. Talán nem kifejezetten népdalok? — Az nem lehet! Bartók ízlése biztosítja, hogy fel sem jegyezte volna-azokat a dalokat, amelyek nem népdalok. Valószínűbb, hogy népdalszerkezetük miatt nem tudta besorolni a kötétbe a dalokat — véli Vas Gábor. — Mindenesetre olyan értékek, melyek közreadásra érdemesek. A sarkadi összejöveteleken, lakodalmakban és az utcán is mind többször hallani a helyi népdalokat. Az idősebbek átadják gyermekeiknek az emlékeik közül előkerült dalokat. Amióta a Röpülj Páva-kör megalakult és oly sikeresen szerepelnek, közügy lett Sarkadon a népművészeti hagyományok megőrzése. — Eleinte nem szívesen jöttek az asszonyok, mert voltak, akik csúfolták őket ezért. Ma már nincsenek ilyen hangok. A csoportban a fiatalok is megjelentek és a gimnáziumi tanulók is örömmel járnak énekelni. Az 1. számú általános iskola nagy segítséget adott a gyermekcsoport szervezéséhez. Csaknem 2Ó0 tagja van már a körnek. Májusban szeretnénk bemutatni „Élet” címmel egy nagy népi játékot. Érdekessége, hogy a gyermekjátékok, a táncok, az aratódalok, a lakodalmas- és a fonójelenet mind sarkadi gyűjtésű anyag. Kétszáz szereplője lesz ennek a műsornak. — A megyei találkozót évente megrendezzük és szeretnénk közreműködni a tájegységi bemutatók rendszerének kidolgozásában. Mindezekhez eddig is komoly támogatást kaptunk az országos és a megyei szervektől, neves szakemberektől — mondja Tímár Imre, a művelődési ház igazgatója. Olyan az együttes, mint valami nagy család — szokták mondani. Pontosan érvényes ez a mondás a sarkadi Röpülj Páva-körre. Vezetőjük pedig olyan, mint egy gondos, sízigo- rú, de szeretetre méltó családfő. Amikor ott jártam, elégedett mosollyal futotta át a megyei pártbizottságtól kapott köszönőlevelet, aztán máris a munkáról kezdett beszélni. A minősítő hangverseny előkészületeiről; az együttes népviseletéről. Ez utóbbihoz csizma kellene. Fekete mellény, fehér ing még van, de csizma már lassan senkinek nincs. Nem járnak már csizmában a sarkadi- ak. Csenki Imre, az Állami Népiegyüttes zenei vezetője volt a tanára. A harmincas ■ években lemezre is énekelt Vas Gábor, de nem tudta megvásárolni „a saját hangját”, mert nem volt 25 pengője. Azóta is sajnálja, hogy nincs meg ez a felvétel. Évtizedekkel ezelőtt, amikor Sarkadra került, nádat szerzett a nádtetős házakról és először nádsíp-, majd köcsögduda-zene- kart szervezett. Most a pávakörben, a magyar népzenei és népdalkincs megmentésén fáradozik. Az úton, visszafelé Sarkad és Doboz között az járt eszemben, hogy 66 évvel ezelőtt pór száz méterrel odébb, a dűlőn szekér zörgött Doboz felé. Bartók Béla ült a bakon. Talán azon gondolkodott: lesznek-e majd munkájának folytatói?... Réthy István A Rigai Vagongyár Festői rigai városkép A Lett köztársaság területe a Szovjetuniónak mindössze 0,28 százaléka és a népesség 1 százaléka lakja. Ennek ellenére itt készül minden negyedik vasúti vagon, ötödiik rádiókészülék, hetedik Diesel-mozdony. Lettországban a szovjethatalom évei alatt közel kétszáz nagyüzem épült. A Rigai Vagongyár marósa, a Szocialista Munka Hőse, a köztársasági Legfelsőbb Tanács küldötte, Albert Ikauniek mutatja be vállalatát és beszél a munkásosztály szerepéről a köztársaság szocialista átalakulásában : — A mi gyárunk még a kapitalista időkben született. 1937- ben, a burzsoá Lettország úgynevezett virágzása idején mindössze 22 vagont gyártott. Kevés megrendelést kaptunk, a szakmunkások gyakran szöget és patkót készítettek... Az akkori burzsoá kormány híven szolgálva az imperialisták érdekeit, az országot a nyugati hatalmak éléskamrájává igyekezett változtatni. A mező- gazdasági termelés előtérbe helyezésével a nagyipar és ezzel a munkásosztály kialakulását igyekezett megakadályozni. Az ország ipari fejlődése a fasiszta hódítók kiűzése után kezdődött meg. Az egész szovjet nép a lettek segítségére sietett. Még nekünk, tapasztalt szakmunkásoknak is úgy tűnt, hogy évtizedek kellenek a sebek be- gyógyításához, üzemünk munkájának megindulásához. Riga felszabadulása után közvetlenül új gépek érkeztek Har- k vból, Cseljabinszkból, Mag- nitogorszkból, Ufából. Az ország különböző részeiből jöttek a szakembereik. A lett munkások a saját, tapasztalar tűkön keresztül győződhettek meg a munkástestvériség erejéről. Gyárunk rövid idő alatt poraiból feltámadott és új termékek gyártásába kezdett. Már 1950. nyarán elhagyta a gyűr kapuit az első villanyvonat, majd megjelentek Diesel-vo- natjaink is. Napjainkban a lett ipar küldi gyártmányait a Szovjetország minden részébe. Kényelmes villany- és Diesel-vonatok száguldanak a szovjet vasutakon, a Baltikumtól a Csendes-óceánig a városok tucatjaiban közlekednek villamosok rigai márkajelzéssel, ez utóbStanislaw Lem, a jelen vi- I lágszerte legnépszerűbb len-1 gyei írói közé tartozik. Könyvei csaknem harminc nyelven és csaknem hatmillió példányban jelentek meg eddig, fantasztikus regényeiből készült már film, opera és tv- játék. Magyarul most megjelenő műve, a Tudomány, civilizáció, jövő alcímű Summa technológiáé nem sd-fi, hanem tanulmány az emberiség jövőjéről. Amennyire ezt előre lehet látni és mindvégig optimistán vizsgálnia az eddig ismert tényeket. Ahogy a szerző maga fogalmazza: „Az emberiség nem úgy jelenik meg előttünk, mint sokat ígérő, őszinte és okos, tetteiben nagyon becsületes fiatalember, hanem inkább mint egy vén bűnös, aki nagy titokban mindenféle szennyes dolgok élvezetének adja át magát, a pofája közben pedig tele van hangzatos szólamokblalkkal Szófiában is találkozhatunk. Gyárunkban van egy hatalmas térkép, ezen feltüntettük milyen sok helyről érkezik hozzánk segítség a kooperáció keretében és hová szállítjuk mi gyártmányainkat. Az acél donyec- ki és kuznyecki kohászati üzemekből érkezik, a bezsicaiak és taskentiek öntvényt küldenek, a vagonokba moszkvai és tallini jelzésű villamosberendezéseket építünk. A faburkolóanyagot a Kárpáton túli területekről kapjuk... Gyárunkat évente sokszáz szakember keresi felt, akik megismerkednek munkamódszereinkkel, tapasztalatot cserélnék. A lett villanyvonatok világszínvonalon állnak. A Diesel-vonatok a legkorszerűbI kai. Ámde ez a vén bűnös, I akit egyszer-másszor már megcsapott a bénulás szele is, gyógyulni, megváltozni szeretne, józan gondolatai támadnak, legalábbis néhanapján, főként nagyobb vérlecsapolá- sok után, tehát megérdemli —, ha olykor visszaesik is betegségeibe —, hogy lehetőséget adjunk neki, annál is inkább, mert hiszen sorsában mindnyájan érdekeltek vagyunk.” 1972. februárjában megalakult a Szovjet—Magyar Baráti Társaság litván tagozata. Elnökévé Ionas Januitist, a Rádió és Televízió Bizottság elnökét választották. A tagozatnak máris sok bek között vannak, — mondotta Jozef Krbek, a csehszlovák Tátra vagongyár főtervezője. A szocializmus építésének évei alatt az emberék között történelmileg új kapcsolat alakult ki, harmonikus a viszony az osztályok és nemzetek között. A viszony az egyenlőség, barátság, együttműködés és kölcsönös tisztelet alapján jött létre. A nyugati sajtóban időnként gyászos hangú cikkek jelennek meg a lettek „el- oroszosításáról’”. Erre azt válaszolhatom, hogy gyárunkban a lettek mellett oroszok, ukránok, beloruszok, üzbégek és gruzinok dolgoznak egy testvéri családban. Közös célunk a minél termelékenyebb munka, a legjobb minőség, a köztársaság és a Szovjetunió gazdasági felemelkedésének szolgálata. Teljes joggal hangoztatja az SZKP KB határozata: ......bármilyen nemzetiségű is legyen a szovjet ember, mindenekelőtt arra büszke, hogy a Szovjetunió polgára.” A lett köztársaság munkás- osztálya — miként az egész Szovjetunióé — példamutató a munkában, iskolai végzettségével, általános műveltségévé! és politikai aktivitásával párhuzamosan növekszik vezető szerepe. A művelt, politikailag aktív munkások egyaránt érzékelik a vállalat és az egész ország érdekeit, azért készek mindenkor cselekedni. A szovjethatalom éveiben újtípusú munkásosztály alakult ki, amely magáénak érzi az országot, aktívan építi a kommunizmust. úgynevezett „kollektív” tagja van: köztük található a köztársaság egyik legnagyobb üzeme, a vilniuszi Fűtőberendezések Gyára, a főváros 22- es számú középiskolája és a Litván Kertészeti Társaság. POLITIKAI KÖNYVNAPOK 72 Tudomány, civilizáció, jövő A magyar—litván kapcsolatok fejlődése
