Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-23 / 276. szám
POLITIKAI KÖNYVNÄPOK 72 1969-bem jelent meg a magyar és külföldi kortársainkat bemutató életrajza, lexikon, a Ki kicsoda? első kiadása. A második kiadás nem pusztán ennek utánnyomása, hanem jóval több annál. Elhagyja az azóta elhunytakat, s bővül az azóta híressé vált személyiségek, valamint a legismertebb sportolók adataival. S természetesen közli az első kötetben is szerepeltek életében a legutóbbi három esztendőben történt eseményeket, A mintegy hétezer nevet tartalmazó lexikon első adatai A—Jing kínai irodalomtörténész | pályáját, sorsát villantják fel irodalmi tevékenységének kéz-1 detétcl a legutóbbi esztendőkig, az utolsó címszó pedig Zsurzs Évát, a televízió kitűnő rendezőjét mutatja be, felsorolva legfontosabb munkáit, egyebek mellett a Nő a barakkban, az Élektra, az Othelló Gyulaházán, A koppányi aga testamentuma című tv-játékokat. A kötet tartalmi gazdagságának jó példája a címlapon fény_ képükkel szereplők puszta említése is: Pablo Picassoé, Salvador Allendéé, Kádár Jánosé, Mihail Solohové, Nyikolajeva Tyereskováé, Leonyid Brezsnye- vé, Fischer Annié, Illyés Gyuláé,. Willy Brandté, és Angela Davisé. ÚJ KÖNYVEK Múltunk gazdag kincsestárában mindig érdemes kutatni hiszen — amint azt a Szépirodalmi Könyvkiadó „Kiskönyvtára bizonyítja — a finoman megmunkált nemes anyag minden nemzedéknek érték. Most Ambrus Zoltán „Solus eris” című regénye gyarapítja a sort, igazolván, szerzőjét joggal tartották a századfordulón az írók írójának. A tehetséges festő és az arisztokrata lány szerelme sablonnak tűnhet, ám Ambrus kezeben nem az. -Úgy vezeti végig az olvasót a történeten, hogy a rész mögé az egész rajza is kikerekedik, az a társadalmi háttér, amely nem adott lehetőséget a mozgásra, a felemelkedésre, csak akkor, ha valaki önmagát tagadta meg. Múltunk kincsestárának becses darabja a kiadó másik újdonsága is, Barta Sándor válogatott prózai írásainak gyűjteménye, „Pánik a városban” címmel. A második kiadás ez. jelezve, hogy az emigrációba kényszerült, az izmusok útját végigjárt alkotó művei — bár a húszas és a harmincas években keletkeztek — a ma emberében is visszhangot vernek. A kötetben — amelyhez Varga Katalin írt tömör előszót — 24 írás kapott helyet, közöttük az, amelyet a mai modern irodalom is örömmel sajátjáénak vallhatna, a „Csodálatos történet”. Szürke felöltő® urak zárt csoportjai az utcákon, tüntetések és zavargások, egyre feszültebb a légkör... Eltűnik az angol nagy- követség egyik tagja, vele titkos irattartók... Krimit ígér John Le Cáré regénye — „Egy német kisváros” —. amelyet a Kossuth Könyvkiadó jelentet meg Vajda Gábor fordításában. S az is, ám nagyon valós, politikai krimi. Mert a német kisváros Bonn, a szürke felöltős urak az új politikai üstökös, Karfeld mindenre kapható hívei, s az eltűnt iratokban az áll, hogy Karfeld úr a háború alatt szörnyű kísérletek vezetője volt. A remekül pergő cselekmény jó olvasmányt ad, ám Carré célja több ennél, s el is éri. Elgondolkoztat, az ismétlődés veszélyére figyelmeztet. Saceo és Vanzetti neve fogalommá vált, a róluk szóló film napjainkban nagy sikert arat. Ártatlanságuk bebizonyítása érdekében hét éven át vívott harcuk nemzetközi figyelmet és támogatást élvezett. Történetük intő példa, a művészi feldolgozás meggyőző, ez a magyarázata Montaldo filmje esetében a sikernek. Pierre Duchesne kockázatos vállalkozásba fogott, amikor a film menetét követve, mondatokba foglalta az eseményeket. Mégis, könyve — amelyet Bibó István magyar fordításában az Európa adott közre —, állja a versenyt. Sodró erejű riport két emberrő’, akiket — szennyes eszközökkel — gyalázatba akart taszítani a hata’om, s akiket éppen kálváriájuk tett halhatatlanná. Az Európa Könyvkiadó másik újdonságának szerzőjét, Truman Capote-ot aligha szükséges bemutatni a hazai olvasóknak. Az amerikai modern irodalom e jelesét most — a „Zsebkönyvek” új köteteként — kisregényei, elbeszélései hozzák még megismerhetőbb közelségbe. Az „Álom luxuskivitelben” címmel megjelent válogatás— Osztovits Levente munkája — két kisregényt és 11 e'beszólást foglal magába. A legjobb írás a címadó, de a többi is fölényes mesterségbeli tudást, utánozhatatlan alak- és légkör-teremtő képességet tükröz. Capote a leghétköznapibb eseteket dolgozza fel, így például a „Fejetlen héjá”- ban a „Több dobás nincs”-ben, ám ezeket oly’. sajátos optikán át láttatja, amilyen csak a legjobb alkotóknak adatik meg. M. O. Eső után köpönyeg Egy jó ügy, melyet rosszul szolgál a hivatal hűvössége Szerkesztőségi folyosó. Alacsony ember tétovázik, hol az egyik, hol a másik ajtónál. Kezében egy csomó paksaméta. — Kit keres? Riadtan kapja fel tekintetét. — Laukó Mihály vagyok. Békésről. Kaptam egy felszólítást a tanácstól, hogy fizessek be 1506 forintot. Tetszik tudni, járdát építettek arra mifelénk. Képtelen vagyok ezt az összeget kifizetni. A világtalan asszony Békés, Epreskert, Bartók Béla utca. Széles betonjárda. Szép, takaros házak, A sarki ház ajtajában egy kis gyerek jelenik meg. Masza- tos arcával, bojtos sapkában olyannak tűnik, mint egy csin- tevő kábáid. Kisvártatva egy magas asz- szony áll meg a küszöbön. Tekintete merev, arcát a hang irányába fordítja. — Valaki jött? — Itt laknak Laukóék? — Igen. Laükó Mihályné vagyok. Talán a járdaügyben tetszik keresni? Hangja élessé válik. S esetlen mozdulattal invitál a konyhába. — Azt mondták a tanácsnál, hogy a mi ügyünk már tavasz óta vajúdik. És az utcában csak' velünk van baj. Felvettek egy jegyzőkönyvet, s megnyugtatták a férjemet, hogy majd intézkedni fognak.’ A szobában felsír egy kisgyerek. A nagyobbik hozzárohan, simogatja, becézgeti. Múlt idők filmjei a hét moziműsorán Színes szovjet és. amerikai filmet kínál az érdekle dőltnek választékul a hét moziműsora. Kuprin, elbeszéléséből készült a kijevi stúdióban az Oleszja (A boszorkány) című történet. Arról szól, hogy egy fiatal tisztviselő szolgálati ügyben kis faluba érkezik, ahol megismerkedik a mccsárvilágban élő gyönyörű lánnyal. Megszeretik egymást, ám ezt rossz szemmel nézi az Oleszját szintén magának kívánó Dmitro. S amikor a lány életében először ellátogat a község templomába, az egész falut ellene uszítja: az indok, hogy Oleszjának és nagyanyjának valamikor boszorkány-hírét keltették. Sebesülten tud csak elmenekülni az üldözött, de még a történtek után sem tudja magát végleg elhatározni, hogy szerelmével a városba költözzön. Közben vihar tör ki,- jégeső veri el a termést, a falu lakói új_ ra Oleszjáékat okolják, s ismét bosszúra készülnek. Porosin lóra kap, hogy megmentse szerelmét, mire azonban házul: hoz ér, a lány és nagyanyja már nincsenek ott. A Santa Vittoria titka újabb történet, a második világháborúban játszódik Olaszországiban. A cselekmény magva, hogy a kisváros lakói e] akarják rejteni á fasiszták elől egymillió palackos híres borkészletüket, a német megszállók pedig minden áron ennek megkaparintására törekszenek. A sebtében polgár- mesterré választott borkereskedőn, Bombolinán mülik a küzdelem sorsa, aki a revolveres fenyegetésekre sem árulja el, hova rejtették munkájuk gyümölcsét. A főszereplő Anthony Quinn, partnerei Anna Magnani és Virna Lisi. Rendező Stanley Kramer, akit a Megbilincseltek, az Aki szelet vet, az ítélet Nürnbergiben alkotójaként ismerhet a magyar közönség. Az asszony, tétován áll a konyha közepén. Világtalan. — Mennyi a férje keresete? — A családi pótlékkal együtt 1700 forint. Én 950 forint segélyt kapok. De tessék számolni: havonta 335 forinttal tör- lesztjük az OTP-kölcsönt. A vízért is fizetünk évente 400 forintot. Ezenkívül a ktsz-nek is tartozunk. Beperelt minket, hogy fizessünk ki 1385 forintot. — Miért? — Mert a mi házunk belvizes kölcsönből épült fel. Ám a ktsz túllépte a keretet, állítólag drágább lett az építőanyag. — Ki építette a járdát? — Nem tudom pontosan, csalk annyit, hogy Jakucs Lász- lóné kérte. Ö írta a beadványt. És most itt van ez a járda is. Volt egy vetélkedő Jakucs Lászlóné a szomszédban lakik. Indulatosan hárítja eL magától a vádat. — Hogy csak én kértem volna, az hazugság. Mindenki kérte a járdát, még a naccsága is! — Kicsoda? — Laukóné. — Miért haragszik rá? — A járda miatt. Legszívesebben felszedném a burkolatot. Az igaz, hogy én bent jártam a tanácsnál. — És? — Azt válaszolták, hogy lesz járda. Ugyanis akkor volt az a bizonyos vetélkedő a tv-ben. Hát Békés sem akart lemaradni. Azt kértülk, hogy szállítsák ki a betonlapokat, majd mi megcsináljuk a járdát. A végén még se így történt. — Hát hogyan? — A tanács csináltatta meg. Sejtettem én; hogy drága mulatság lesz ez. Most aztán a rádióhoz írtunk. — Miért? — Mert nem tudunk fizetni. A tanács azt mondja, nincs mese, fizetni kell. Pedig ebben az utcában majdnem kivétel nélkül olyan családok laknak, akiknek a házát a belvíz tönkre tette, s kölcsönből építkeztek. Más utcabeliéknek nem kell fizetniük a járdaépítésért. — Kértek halasztást? — Hivatalosan nem. Azt hiszem csak Laukóék jártak emiatt a tanácsnál. Ok meg is kapják, mert őket mindenki patronálja: a Vöröskereszt, a Békéscsabai Kötöttárugyár. De mit szólnak a többiek? Ha megkérdeznek minket A kisbaba- belecsimpaszikodik édesanyja hajába. A másik kettő inár nagyobbacska, riadtan húzódnak a sarokba. — Mi sem szeretünk kotuban járni. Az embernek azonban számolnia kell, hogy miré telük. Három gyermekem van, s az OTP-kölcsönt is törlesztem. A mi házunk is kölcsönből épült, mint a többieké. Hát honnan vegyek ’ most hirtelené- ben 1600 forintot? — magyarázza nekihevülten Hamza Imréné. — Kérték a járdát? — Kértük hát. De azt nem mondták meg, hogy mennyit fizetünk majd érte. Egyszer látjuk, hogy nagyban dolgoznak az utcában. Pedig, ha szólnak nekünk, mi is megcsináltuk volna. Most már eső után köpönyeg — mondja letörtem A kis utcában gyorsan száll a hír. A konyha lassan tegte-. lik szomszédokkal. Szántó László a lócára ül. Térdén forgatja rőt kalapját. — Én 1682 forint rokkantsági nyugdíjat kapok. S ebből kell törlesztenem az OTP-kölcsönt. — Más jövedelme nincs? — Nincs. A felesége, egy tűzrőlpattant anyóka, azonban közbeszól. — Dehogy nincs. És a háztáji? Szántó László mogorván vonja meg a vállát. — Igen, van háztájim is. A bemunkálást azoban meg kell fizetnem, mert rokkant vagyok. Tulajdonképpen az az 1600 forint, amit a tanács a járdáért követel, nem sok, de egy ösz- szegben nekünk nagy summa. Ezért kértük úgy a járdát, hogy azt mi építsük meg. Nekünk minden garas számít. Kiküldtünk egy embert Békés, Tanácsháza. A tanácselnök nincs benn. A műszaki osztályon Horváth József ismeri a Bartók Béla utcaiak ügyét. — A tanács senkivel sem kivételezik. Ök kérték a járdát. — Igaz, hogy más utcabelieknek nem kell fizetni a járdaépítésért, a Bartók Béla utcabelieknek pedig igen? Noha, ők belvízikárt is szenvedtek. — Ez igaz. Mégsem méltánytalan az eljárás, mert máshol társadalmi munkában építették meg a járdát. — Ök is így kérték. — Megadtuk rá az alkalmat. — Hogyan? — Kiküldtünlk egy embert, hogy szervezze meg a társadalmi munkát, de nem járt eredménnyel. Erről nem tehet a tanács. A hozzájárulást ki kell fizetniük. — És ha ez a létfenntartásukat veszélyezteti? — A 8/1970. (IV. 16) ÉVM— PM. számú együttes rendelet lehetővé teszi, hogy a szociális és a vagyoni körülményektől függően- a tanács a hozzájárulás megfizetését elengedje, illetve részletfizetést engedélyezzen. — Érkezett ilyen irányú kérelem? , A tanács pénzügyi főelőadója arról tájékoztatott, hogy Lau- kóéknál végeztek környezettanulmányt. Szóban előadott kérelmüknek kivételes méltányosság címén helyt adnak. A végső szót azonban a tanácsülés mondja ki. Nem első eset, hogy hasonló panasszal fordulnak olvasóink szerkesztőségünkhöz. Gyakran a tanácsok anélkül határozzák efl egy-egy utca közművesítését, vagy a járdaépítést, hogy meggyőződnének; a hozzájárulás nem terheli-e túlzott mértékben a családokat. A Bartók Béla utca lakóinak ügye annál inkább is elgondolkoztató, mert szinte valamennyi család belvízkárt szenvedett. Nyilván ez a tény még nagyobb nyomaték- kai indokolta volna az építkezés megkezdése előtt a tájékozódást és a tájékoztatást. S ha ez így történik bizonyára a tanács szakigazgatási szerve más elhatározásra jut, e ez a járda is, mint a legtöbb Békésen társadalmi munkában épül meg. A hivatal hűvössége azonban egy jó ügyre rosszul tette fel a pontot. S bár a korábbi döntés felülvizsgálását bizonyára helyes intézkedés követi majd, ez azonban még a legnagyobb lelkiismeretességgel is csak a csorba kiküszöbölését eredményezheti, s nem fogja utólag társadalmi munkára serkenteni a Bartók Béla utcabelieket. Csak eső után köpönyeg. Az ügyintézés viszont bennük hagyja a tüSkét. Nem csoda, hiszen az ilyenfajta gyakorlat nem szolgálja a tanácsok és a lakosság közötti kapcsolat erősítését. Serédi János jj 1972. NOVEMBER 23. V Ludmilla Csurszina az Oleszja címszerepében.
