Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
Jelentés a tss-ekhe fiatalokról A felméréseket, a vizsgalatokat — magától értetődik — az eseteik többségében valamilyen előre meghatározott célból végzik. A felmérés maga és tapasztalatainak összegzése a^; adott vizsgálatnak csak az első szakasza. A második szakaszban értékelik csupán ezeket a tapasztalatokat, illetve meghatározzak azokat a feladatokat, Hl NI Á A2IN FKB és FKK Amint azt legutóbbi számunk, ban előre jeleztük, az elmúlt hét keddjén, november 11-én megalakult megyénkben a Fiatal Közgazdászok Bizottsága (FKB). a bizottság ötven Fiatal közgazdásszal kezdte meg működését azzal a céllal, hogy Békés megye gazdasági vérkeringésében a „friss vért’’ állandóan biztosítsa. Ezt — miként az alakuló klubfoglalkozáson dr. Kovács Attila, az FKB országos titkára is bizonyította, — elsősorban úgy érheti el a megyei FKB. ha megszervezi a fiatalok rendszeres továbbképzését. Enjl. kül ugyanis ma már — a szükséges ismeretek robbanásszerű növekedése következtében — égy diploma tíz év múlva nem „ér” többet egy szakmunkás bizonyítványnál. A keddi napon egyébként a Fiatal Közgazdászok soproni második országos találkozójáról készült film levetít ésével megnyitották a Fiatal Közgazdászok Klubját (FKK) is. A klub csütörtök délutánonként minden érdeklődőt (tagja vagy nem tag. ja az FKB-nak) szeretettel vár. amelyek megoldásúval a vizsgált területen előre lehet lépni. Jelentéseink tulajdonképpen a megye tsz-eiben dolgozó fiatalok helyzetét felmérő vizsgálat első szakaszáról adnak képet. A jelentés összeállítói azonban élve az alkalommal, a leírtakba olykor, olykor saját véleményüket is bele-bele- szövik, segítve ezzel a 'vizsgálat második szakaszát, az elemzést is. így a szarvasi Járásban tapasztaltak alapján a megyei tanács szarvasi járási hivatalának munkatársai megállapították, hogy a termelőszövetkezetek többsége ma már saját- gyakorlatából tudja, hogy a fiatal munkavállalók beilleszkedése a munkahelyi kollektívába csak akkor sikeres, ha a vezetők bizalmat előlegeznek a fiataloknak. Számtalan példa bizonyítja, hogy ott, ahol a vezetők csak addig törődnek a fiatalokkal, amíg felveszik őket, a pályakezdés legtöbb esetben kudarccal zárul, s a fiatal munkahelyet változtat. A jelentés a példák közül kettőt kiragadva megállapítja, hogy a hunyai Hunyadi Tsz-ben a vezetők nem foglalkoznak a fiatalokkal, nem teljesítik amit ígérnek és a fiatalokat szinte az idősebbek „kiszolgálóivá” teszik. Pedig adott a jó példa is, a kondorosi Vörös Október Tsz az elmúlt év tavaszán alkalmazott egy fiatal kertésztechni- kust, akinek a véleményét ma már az idősebb munkások is elfogadják. A vizsgált termelőszövetkezetekben a fiatalok legtöbbször lakásgondjuk megoldatlanságára panaszkodnak. A járási hivatal munkatársai szerint e téren jobb eredményt csak úgy lehetne elérni, ha az egyéb kötelezően képzett alapok mellett ifjúsági alap létrehozására is köteleznék a közös gazdaságokat. Kiderült az is, hogy bár az ifjúságpolitikai munka javítására az ifjúsági szocialista brigádok szervezése a legmegfelelőbb, a korábbi eredmények ellenére ma már a termelőszövetkezetek vezetői nem sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az előbbieknél sokkal kedvezőbb kép alakul ki a tanyai ifjúság helyzetének vizsgálatakor. A szövetkezetek KlSZ-szer- vezetei állandóan napirenden tartják a tanyasi fiatalok szabad idejének tartalmasabbá tételét, ez utóbbit klubök létrehozásával segítik elő. Ezek közül legfigyelemre méltóbb a kondorosi Ifjúsági Klub, amelyben már több alkalommal szerveztek sikeres író—olvasó-találkozót, filmvetítést és zenés— táncos-esteket. (kőváry) S" Á Diákparlament visszhangja A Megyei Diákparlament küldöttei által felvetett pálya- választási problémákra az alábbiakban közöljük a Békés rae- gyeiJPályaválasztási Tanácsadó Intézet válaszát: Kedves Fiatalok! A Megyei Diákparlament küldöttei közül többen szóltatok arról, hogy a pályaválasztási problémáitok megoldásához Itoyés segítséget kaptok. EÍmondtátbk. azt is, hogy a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkájáról semmit sem tudtok. Ezért látjuk szükségesnek, hogy intézetünkről ezúton is tájékoztatást adjunk. Intézetünk 1972. április 1-én alakult azért, hogy sajátos lehetőségeivel segítse elő a társadalom szakember-szükségletének biztosítását. Különböző kérdőívek, feladatlapok, műszeres vizsgálatok segítségével tudunk a szakvizsgálatokon megjelent tanulóknak tanácsot adni arra vonatkozóan, hogy milyen pályákra alkalmasak. Szakvizsgálatra lehet jelentkezni az osztályfőnöknél, iskolai pályaválasztási felelős tanárnál, vagy egyénileg, írásban is. Címünk, Békéscsaba, Pf. 135. A szakvizsgálatra való jelentkezés elfogadásáról és időpontjáról írásban küldünk értesítést, s Propaganda-tevékenységünk során pályatükröket készítünk és adunk közre, szükség esetén üzemlátogatás szervezésében is közreműködünk, tanácsot adunk a hozzánk fordulóknak, milyen iskolatípusban, milyen feltételek mellett lehet jelentkezni továbbtanulásra. Szeretnénk az is- ' kólákban olyan kiskönyvtárakat létrehozni, melyek segítik a pályaválasztást. Ezenkívül pályaválasztási magnetofonszalagok is vannak forgalomban, többek között az egészségügyi, a közgazdász, a pedagógus pályákról és a lányok pályaválasztásáról, melyek megrendelhetők az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél (Bp., VII., Nyár u. 9.). Tanácskérő leveleitekkel forduljatok hozzánk bizalommal. Nagy Sándor a PTI munkatársa Fiatalok arcképcsarnoka „Megérdemli hogy írjanak róla...“ Összesen kétszer találkoztunk eddig. A második alkalommal Gelsy Sándorné békéscsabai. Szabadság tér 8. szám alatti főbérleti lakásán, ahol a pince nedvessége ellen éppen vízzáróvakolást raktak a falra. — Péter Józsi, megérdemli, hogy írjanak róla. Gyorsan, ügyesen, precízen dolgozik — mondta özvegy Gelsy Sándorné, amikor megtudta, hogy miért keresem a békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat „még nincs 30 éves” kőművesét. Ismeretségünk meghatározója mégsem ez a második, hanem az első találkozás. Azt hiszem a dátum mindkettőnk számára örökre emlékezetes marad. 1972. október 22-én (vasárnap) délután 5-től este 8-ig együtt róttuk Békéscsaba uttíáit az egyre sűrűsödő sötétben. Idegesen, félszavakban beszélgetve. Ebben a három órában azonban minden benne volt. Az egész élet. Ugyanis ekkor adott életet az ő íelesége egy leány, az enyém pedig egy fiúgyermeknek. Miközben mi akár ha önmagunkkal beszélgettünk volna, számot adtunk egymásnak eddigi életünkről. Kettőnk közül Péter József tudott többet mondani magáról. Mögötte ugyanis már 10 éves családfenntartói múlt áll. Mini Magazint összeállította: Líónyai László A miniszter megszegte ígéretét fii nem akartunk vért ontani Amikor 1962-ben a szolnoki szakmunkásképzőben kőművessé lett, azonnal hazatért szülőfalujába: Medgyesegyházára. Segíteni már régen betegeskedő édesanyjának, a két kisebb le- áriytestvér nevelésében. A legnagyobb fiú ugyanis éppen katonáskodott. Négy év telt el így, ágy hogy Péter Józsefnek presszóra, táncra nem igen maradt ideje. Ez hoata össze a feleségével is, aíki szintén nem sóikat adott és ad arra, amit úgy neveznek, hogy szórakozás. Három év következik, egy házban a szülőkkel, majd egy lakás, a békéscsabai Áchim L. András lakótelepen, 45 ezerért. A kis Zoli ekkor már egyéves „nagylegény”. Aki csak akkor sír, ha kell. Ez bátorította Péter Józsefet és feleségét arra. hogy Zolikát egy kistestvérrel örvendeztessék meg. És az emlékezetes októberi estén Zita meg is született. Kis csalódást okozva szüleinek. Mert jóval többet hisztizik, mint ovis bátyja annak idején. Mindez természetesen nem bontja meg a Péter családban a harmóniát. Jut idő a tv-re is, megtervezni, hogy miképp költsék el majd a lottófőnyereményt. Amikor Péter Józsefet megkérdeztem, hogy elégedett-e végül is a sorsával, azt felélte: — Nézd, én nem vagyok egy nagy szám. 29 éves múltam, van egy fiam, meg egy lányom. A feleségemmel ketten igyekszünk rendesen felnevelni őket. Van lakásunk, ez már eleve jó közérzetet biztosít. Szeretem a munkámat, mert szeretek dolgozni, jól érzem magam otthon is, a munkahelyemen is. Időközben megszereztem a művezetői képesítést is, egyszer majd csak hasznát veszem annak is. Ügy érzem, sínen vagyok, persze gondunk is van annyi, min! másnak, a fő mégis az, hogy a gyerekéink olyanokká cseperedjenek, hogy becsülettel tud- janatk megállni saját lábukon, mint mi. Hát ennyit Péter Józsefről, a békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat fiatal kőműveséről. Az olvasó. talán ennek alapján is el tudja dönteni, igaza volt-e özvegy. Gelsy Sándornénak, amikor azt mondta: Péter József megérdemli, hogy írjanak róla ... (K. E. P.) A müncheni olimpián történt véres események után három gerillát elfogtak a nyugatnémet hatóságok. Őket. mint ismeretes, nemrég társaik kiszabadították. A kiszabadult gerillák vallomásából közöl részleteket a Jeune Afrique című hetilap. Alább kivonatosan közöljük az érdekes cikket. Az egyik palesztin Abd el-Kadir Denaui-nak nevezi magái, fekete haja van középtermetű, bajuszt visel. Nem idősebb 26 évnél. Ez a zárkózott fiatalember viszonozta először a nyugatnémet rendőrök golyóit a müncheni repülőtéren lejátszódott tragikus eseményekben. A másik palesztin neve Abdullah Samir Mohamed. Jeruzsálem jordániai részén született, de Ammanban járt főiskolára. Szőke, rokonszenves arckiíejezésű, ő az egyetlen, aki a repülőtéren nem használta fegyverét, bár a német rendőrök megsebesítették a kar- ján. A harmadik mindössze 19 éves. Ibrahim Masudnak hívják, magastermetű. sötét hajú és igen közlékeny. Amikor a nyugatnémet államügyész megkérdezte, hogy részt venne-e mégegyszer Németországban egy hasonló akcióban, nevetve válaszolt: — Németországban nem Maguk már ismernek engem. Ha azonban ilyen parancsot kapnék, bárhol máshol megtenném. Eltökélt szándékom, hogy halálomig Palesztináért fogok harcolni. A fent említett nevek kivétel nélkül álnevek, mert a foglyulejtett kommandók nem voltak hajlandók elárulni kilétüket. Őket, hármukat fogták el élve a nyugatnémet hatóságok a müncheni tra- S gédia után. Társaik mindent elkövettek, hogy kiszabadítsák őket és 1 ez sikerült is. Mint ismeretes, a palesztin gerillák elrabolták a « Lufthansa egyik repülőgépét, amely Beirut és Istambul között közle- S kedett. A fegyveresek arra kényszerítették a pilótát, hogy München- ! be repüljön, közben bejelentették követelésüket, hogy az NSZK-ban j bocsássák szabadon a müncheni tragédia három szereplőjét és te- • gyék lehetővé számukra, hogy az elrabolt gépen egy arab országba 5 távozzanak. Az NSZK hatóságai okulva a müncheni eseményeken, \ teljesítették a kérést. A kommandók azonban — látva a rendkívüli ; erőket — csapdától tartottak és nem voltak hajlandók leszállni S Münchenben. Zágráb felé fordították a gépet és követelték, szál- \ Irtsák oda társaikat is. Ez megtörtént, és ezután a gép a túszokkal * együtt Tripoliba repült. Itt engedték szabadon az utasokat és távoz- ! tak ismeretlen helyre a géprablók és kiszabadított társaik. Nyolc tagú volt a csopoi't. Ök másztak át 1972. szeptember 5-én ! á hajnali szürkületben a müncheni olimpiai falu kerítésén. A 24 : éves Isa volt a kommandó parancsnoka. Helyettese Tony, továbbá ; Abuhalla, Maehmud el Safadi, Abdullah, Padran és még ketten, 5 akiknek kilétét egyelőre homály fedi. Az életben maradottak egy- : szerűen csak mártíroknak nevezik őket. Az akciót Isa tervezte meg. * Kitűnően ismerte a helyi viszonyokat. Az NSZK-ban szerzett mér- « nöki oklevelet és így jól beszélt németül. Elérte, hogy az olimpiai : falu egyik konyháján alkalmazzák. ° (Folytatjuk) ; 1. (7) Vándorének (Koncz Zsuzsa) 2. (1) Búcsúzom tőletek cimbo. rák (Bergendy) 3. (4) Elmentél tőlem (Kovács Kati) 4., (9) Kelepce (Koncz Zsuzsa) 5. (3) Vár az út (Beton) 6 (2) Itt a kezem (Koncz Zsuzsa) 7. (-) Egy év elmúlt (Koncz Zsuzsa) 8. (5) A kőfalak leomlanak (Taurux Ex—T) 9. (8) Mit tehet az ember (Generál) e emumig 1972. NOVEMBER 19.
