Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

ennek, s ezen belül az elmúlt két évben végzett munkának eredményeképpen ma az ország belpolitikai helyzete kiegyensú­lyozott és megfelelően alakul. I A kongresszus határoza- • tainak végrehajtásával fejlődött hazánkban az állam­élet, a szocialista demokrácia. Módosítottuk az alkotmányt: Népköztársaságunk alaptörvé­nye most az eddiginél ponto­sabban és teljesebben foglalja össze, és hatékonyabban védel­mezi népünk szocialista vívmá­nyait. Jelentősen fejlesztettük az országgyűlés, a Minisztertanács és az igazságügyi szervek mun­káját. Az országgyűlés megal­kotta a szövetkezeti törvényt. Elkészült és hatályba lépett az új törvény, amely a tanácsok önállóságát és hatáskörét nö­velte. A tanácsok megnöveke­dett hatáskörével élve tovább kell javítani az államigazgatási munkát, a lakosság -ügyeinek intézését és vissza kell szoríta­ni a bürokráciát. A szocialista demokrácia erő­sítését továbbra is társadalmi fejlődésünk egyik központi fel­adatának tekintjük. Ennek fon­tos eleme, hogy az állampolgá­rok az üzemi, a tanácsi szer­vek útján, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak keretében mind nagyobb számban vegyenek részt! a közügyek intézésében és eldöntésében. 2 Az elmúlt két évben to- • vább erősödött hazánkban a szocialista rendszer. A munkás­osztály hatalma szilárd, a párt eszmei és politikai veze­tőszerepe növekedett a társa­dalom életében. Gyarapodtak az ország termelő erői. A taná­csok, az üzemek, a szövetkeze­tek fejlődésével erősödtek a szocialista termelési és tulaj­donviszonyok, rendszerünk gaz­dasági alapjai; tovább erősö­dött a szocialista törvényesség. 3 Államunk legfőbb politi- • kai alapja, a munkás— paraszt szövetség szilárd. A kö­zös célok alapján fejlődik a társadalom dolgozó osztályai­nak és valamennyi rétegének összefogása, erősödik a szoci­alista nemzeti egység. E szö­vetségi politika továbbra is a párt belpolitikai irányvonalá­nak sarkallatos pontja. Pártunk a X. kongresszus ha­tározatának megfelelően figye­lemmel kíséri az egyes társa­dalmi osztályok és rétegek helyzetét, tudatosan dolgozik a társadalmi, csoport- és egyéni érdekek összhangjának megte­remtéséért. A soronlevő ideoló­giai, politikai és gazdasági fel­adatok megoldásával, az ellent­mondásokból keletkező feszült­ségeket leküzdve erősíteni és fejleszteni kell a munkás—pá­rását szövetséget és a szocialis­ta nemzeti egységet 4 Belpolitikai életünk leg- • főbb jellemzője népünk mindennapos alkotó tevékeny­sége, helytállása az építő mun­kában. A X. kongresszus hatá­rozata, negyedik ötéves tervünk a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség mindennapi mun­kájában valósul meg, s ez jö­vő fejlődésünk legfontosabb záloga. A munkásosztály maga­tartása, munkája, fegyelme, szemlélete, a szocialista mun­kaverseny és brigádmozgalom példája kihat az egész társada­lomra, városban és falun egy­aránt. Az állami gazdaságok és a termelőszövetKezetek dolgozói a nehéz időjárási viszonyok kö­zepette is jó termést takaríta­nak be. Értelmiségünk alkotó munkája szocialista fejlődésünk szerves részévé vált. 5 A ^kongresszus a társa- • dalom fontos kérdései so­rában külön foglalkozott a nők, , az ifjúság helyzetével, és a né­pesedés kérdésével. — A kongresszus határozatai­nak megfelelően nagy erőfeszí­tések történtek a nők helyzeté­nek könnyítésére. Két év alatt számos központi intézkedés, ál­lami rendelkezés, és az üzemek, vállalatok, intézmények helyi (Folytatás az 1. oldalról) Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának november 14—15-i üléséről akciói vitték előbbre a dolgo­zó nők helyzetének könnyítését célzó párthatározat végrehajtá­sát. Változatlanul elsőrendű. fontosságú feladata egész tár­sadalmunknak a nők egyenjo­gúságának mind teljesebb meg­valósítása az élet minden terü­letén. — Az országgyűlés megalkot­ta az ifjúsági törvényt, a kor­mányzat, a társadalmi erők széles körű programot dolgoz­tak ki, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, s a fiatalok más ér­dekvédelmi szervezetei is meg­mozdultak annak érdekében, hogy az ifjúság* problémái gyorsabban és a korrábbinál jobban megoldódjanak. A párt, a népfront, a Magyar Nők Országos Tanácsa, és a kormány napirenden tartják a népesedés alakulásának nagy- fontosságú kérdését. Számos részintézkedés történt a népsza­porulat kedvezőbb alakulása érdekében. A kedvezőtlen jelen­ségek okainak mélyreható fel­tárása és fokozatos megszünte­tése azonban — tekintve a kér­dés szerteágazó és bonyolult társadalmi gazdasági és köz­egészségügyi vonatkozásait — körültekintő vizsgálatot kíván; ez folyamatban van. fl gazdasági építő munka A X. kongresszus határoza­tainak jelentős része a szocia­lista társadalom alapjait érin­tő gazdasági építőmunka kérdé­seivel foglalkozik, amelyeknek pártunk tevékenységében is döntő szerepük van. A Közpon­ti Bizottság megállapítja, hogy a kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai irányelvek érvényesülnek, az elhatározott gazdasági feladatok megoldása folyamatban van. 1 A népgazdaság az elmúlt • két évben a kongresszus irányvonalának megfelelően és a IV. ötéves terv előírásaival összhangban fejlődött. A nemzeti jövedelem —1 az 1961—67. közötti időszak évi 5,3 százalékos átlagával szemben — 1968—71-ben évi átlagban 6,1 százalékká; növekedett. A IV. ötéves terv első kát évében a termelés össznö vek ed ése — lé­nyegében azonos dolgozói lét­számmal — teljes egészében a munka termelékenységének emelkedéséből adódik. Ugyan­ezen években a társadalmi ö&sz- fagyasztág a nemzeti jövedelem­mel közel azonos 'mértékben emelkedett. Problémát okozott, hagy a nemzeti jövedelem felhasználá­sában 1971—72-ben a tervezett­nél nagyobb részarányú a fél' halmozás. Biztosítani kell, hogy a következő három évben a nemzeti jövedelemből a felhal­mozás aránya az ötéves terv elő­írásainak megfelelően 23—25 százalék legyen. 2 Az ipar általános növeke- • dési üteme a korábbiakhoz •képest valamelyest — évi 6,8 százalékról. 5,7 százalékra — csökkent, kedvező, hogy az ipa­ri termelésen belül a kiemelt iparágak — vegyipar, energia­ipar, építőipar, az átlagosnál na­gyabb mértékben növekedtek. Viszont a tervszerűen visszafo­gott szénbányászat mellett a ru- házati ipar termelése a terve­zettnél lassabban, csak évi 4,3 százalékkal nőtt. Nem a terve­zettnek és nem a szükségletnek megfelelően növekedett az épí­tőanyagipar termelése. — Az iparban a termelés strukturális változásának iránya megfelelő, bár annak mértéke még nem kielégítő, A központi fejlesztési programok teljesíté­sét — a közúti járműgyártást, a könnyűipari rekonstrukciót, az alumíniumipari fejlesztést, a könnyűszerkezetes építési mó­dot, a földgázfelhasználást, a kő- olajtermékeik vegyipari feldol­gozását, a számítástechnika al­kalmazását — továbbra is ki­emelt feladatként kell kezelni. A feladat most az ipar prog­resszív ágazataiban a termelés növekedési ütemének emelésé­hez szükséges rendszabályok ki­dolgozása, a gazdaságos cikkek termelésének növelése és a nem gazdaságos cikkek termelésének további, gyorsabb ütemű csök­kentése. — A gazdasági irányító szer­vek külön vizsgálják meg és ki­sérjék figyelemmel az ország ipari termelésének jelentős ré­szét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevékenységét és amelyiknél ez szükséges, külön intézkedéssé; biztosítsák a meg­felelő munkához szükséges fel­tételeket. Az általánostól eltérő megoldást kell kidolgozni és al­kalmazni annak a több ezer dol­gozót foglalkoztató 8—10 nagy- vállalatnak a korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struk­túra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök. — A kongresszus határozatá­nak megfelelően az ipari szövet­kezetek az állami nagyipart hasznosan kiegészítve főleg a la­kosság közvetlen szükségleteire termeljenek ,a növekvő igények­nek megfelelően szolgáltatásokat végezzenek. Az ipari termelés struktúrájá­nak korszerűsítésére irányuló munka érdekében a fejlődés szempontjából jelentős állami nagyüzemek számára biztosítani kell a szükséges munkaerőt, mert még gyakori, hogy mun­kaerő hiányában nagy értékű termelőberendezéseit kihaszná­latlanok. A minisztériumok a termélési feltételék korszerűsí­tésével együtt dolgozzák ki a belső munkaerőtartalékok fel­szabadítására, átképzésébe és át­csoportosítására vonatkozó ter­veket, ideértve a megfelelő ke­reseti viszonyok és munkafelté­telek megteremtését is a fejlesz­tendő területeken. 3 A mezőgazdaság összes • termelése az elmúlt két évben a tervezett évi 3,6 száza­lékkal szemben évi 4.6 százalék­kal növekedett. Mezőgazdasá­gunk most már évek óta rend­szeresen kielégíti az ország ke­nyérgabona-szükségletét. s nagy eredmény, hogy megoldottnak tekinthető a korszerű kukorica­termesztés, a baromfi- és újab­ban a sertéstenyésztés. Most mezőgazdaságunkban, — az eddigi eredmények megőrzé­se és továbbfejlesztése mellett — a növénytermesztésben, a cu­korrépa-, a dohány-, és a zöld­ségtermesztés, az állattenyész­tésben a szarvasmarhatenyész­tés, a hús- és tejtermelés erőtel­jes fejlesztése és gazdaságosabbá tétele a fő feladat. Az ismert és még megle- • vő hiánvosságök ellenére a kereskedelem sokat fejlődött. Ezt meggyőzően bizonyítja a vi­szonylag egyenletes és kielégítő közellátás olyan körülmények között, amikor az országban, többéves átlagot összehasonlít­va, az egy főre eső fogyasztás a régebbi évi 3,6 százalékkal szemben, az utóbbi időben évi 5,5 százalékkal növekedett. A feladat most az, hogy az ipar és a kereskedelem között jobb együttműködés alakuljon ki; a kereskedelem átgondol­tabban adja meg rendeléseit az iparnak; az ■ ipar gyorsan, jó minőségben és a kívánt mér­tékben elégítse ki a kereske­delem megrendeléseit, s feles­legesen ne halmozzanak fel kész­leteket. 5 A közlekedés és áruszál- • lítás kielégítően megoldja a népgazdaság évről évre nö­vekvő szállítási feladatait. A / vasúti szállítás korszerűsítése, a jelentős méretű útépítés, a gép­kocsi teherszállítás, az autó­busz-hálózat, a személygépkocsi állomány növekedése lendülete­sen folytatódik. A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordítani a még nem kielégítő tömegközle­kedés fejlesztésére, elsősorban az egyesítés századik évforduló­ját ünneplő fővárosunkban, Bu­dapesten. 6 Az 1968. január 1-én élet- • beléptetett gazdaságirá­nyítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céfljait. A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait és szem előtt kell tartani, hogy a fejlő­dés folyamatában változnak a feltételek, új technika lép be és új szervezés bontakozik ki, nö­vekednek a követelmények az irányítással szemben. Legfőbb tennivalók a következők: — A Központi Bizottság kez­deményezésére, a pártszervek irányításával elkészült a gazda­ságirányítás mai helyzetének és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szerveinek, erre építve ki keli! dolgozniok a nép­gazdaság tervszerű fejlődését biztosító közgazdasági szabályo­zók módosítását úgy, hogy azok 1975-ben, az új ötéves terv in­dításának időpontjára bevezet­hetők legyenek. — 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szoros kapcsolatát a szénbányászatban és a villamosenergia-iparban, központilag szabályozva a bér- fejlesztést. Kísérletképpen né­hány ipari és építőipari válla­latnál be kell vezetni az átlag­bér-szabályozás helyett a lét­számmegtakarításra jobban ösz­tönző bértömegszaíbáiyozás rendszerét. 7 Az új irányítási rendszer • beveztése óta eltelt négy év alatt a népgazdaságban a termelés és a fejlődés tervsze­rűsége a korábbinál nagyobb mértékben érvényesült. A ter­vező munka is fejlődött, növe­kedett a középtávú ötéves ter­vek megalapozottsága és szere­pe. Ebben a ciklusban van elő­ször az üzemeknek és a taná­csoknak is önállóan kidolgozott ötéves tervük. Megkezdődött a tudományosan megalapozott, or­szágos 15 éves távlati terv és annál hosszabb időre szóló fej­lesztési programok kidolgozása. Feladataink: A gazdaság tervszerű fejlő­désének erősítése érdekében javítani kell a népgazdasági tervek megalapozottságát, fej­leszteni kell a tervezőszervek közötti együttműködést és mun­kamegosztást, fokozni kell a tervek végrehajtásának ellen­őrzését. A tervek megalapozott­ságának javítása a központi fejlesztési programok és a beru­házások jobb műszaki gazdasági előkészítésit, a naturális célok és a pénzügyi fedezet pontosabb összehangolását, valamint az ár- és értéktervezés fejlesztését te­szi szükségessé. — A népgazdasági tervezés­ről törvényt kell alkotni, amelyben biztosítani kell az Országos Tervhivatal nagyobb hatáskörét is. Növelni kell az ágazati minisztériumok felelős­ségét tervjavaslataik realitásá­ért, a műszaki fejlesztés irá­nyáért és a tervezési struktúra korszerűsítéséért. Megfelelő elő­készítés után létre kell hozni a Minisztertanács szerveként az állami tervbizottságot, amely jobban összehangolja a minisz­tériumok és főhatóságok terve­ző munkáját, javaslatokat tesz a kormánynak a népgazdasági tervre és a gazdasági szabályo­zásra, s ellenőrzi a végrehaj­tást. 8 A beruházások több éven • át meghaladták a népgaz­daság lehetőségeit túlméretezet­té váltak, szétszórtságuk növe­kedett és a befejezetlen beru­házások állománya magas szintre emelkedett. 1970—71- ben a beruházások és a fogyasz­tás együttes összege érezhető , mértékben meghaladta a meg­termelt nemzeti jövedelmet; nö­vekedett a költségvetési hiány és az ország külföldi adóssága. A Központi Bizottság és a kormány 1971. végén az 1972; évi beruházások fő összegét lé­nyegében az 1971. év szintjén állapította meg. Ez megfeled a IV. ötéves terv tényleges beru­házási előírásainak. Az intéz­kedések hatására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a válla­lati beruházások. A kérdés nagy népgazdasági horderejét szám­ba véve a beruházásokat a to­vábbiakban is szorosan kézben kell tartani, hogy azok külön, külön bármennyire is indokol­tak volnának — összességük­ben nem haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehető­ségeit. 9 Jelenlegi gazdaságirányí- • tási rendszerünkben az árrendszer fontos szabályozó szerepet tölt be a népgazdasági tervek megvalósításában, a gaz­dasági munka hatékonyságában, a termelés és a fogyasztás ala­kulásában. A tapasztalatok azt mutatják ,hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alapvetően betölti rendeltetését. Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatáro­zott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 szá/alékos emelkedése, a kivi­telezés költségeinek növekedése esetenként lehetetlenné teszi a tervek • végrehajtásét és súlyo­san terheli a költségvetést. Fix áru végterméket kibocsájtó szá­mos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó kooperáló vál­lalatok által felemelt termelői árak' hatása nehéz problémákat okoz a gazdálkodásban. A rögzített fogyasztói árak egy részénél á rendkívül ma­gas állami ártámogatás a költ­ségvetésben fokozódó feszültsé­get okoz. Ugyanakkor a szabad­áras fogyasztási cikkek áremel­kedéseinek egy része indokolat­lanul terheli a fogyasztót. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy gazdaság- politikai céljaink elérése érde­kében folytatni kell a jelenlegi árpolitikát. Továbbra is az ér­tékarányos árakra kell töreked­ni, de közben maximálisan biz­tosítani kell az árak stabilitá­sát. A felismert hibákat ki kell küszöbölni. Ennek érdekében; — Mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál javítani, szé­lesíteni és szigorítani kell az árellenőrzést. Kj kell terjeszte­ni az árváltoztatás bejelentési kötelezettségét, s a megalapo­zatlan áremeléseket nem lehet engedélyezni. — A termelő áraknál a rögzí­tett. a limitált és a szabad árak mellett széles körűen be kell (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents