Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

em is tudom, mi­ért lapoztam Vissza az idő­ben vagy 53 évet. Egy be­szédrészletért? Valamiért. ami rávilágít arra is, amit tennünk most kell? Az orosházi zeneiskolában jártam. Dr. Kovács József igaz­gatóval beszélgettünk a város­ról, a muzsikáról, a zenei ne­velésről. Tapasztalatszerző, jó kis beszélgetés volt. Ez elé kí­vánkozik ez a félévszázados megidézés a budapesti Opera­házból. Vörös Katona-est. Kunfi Zsigmond beszél Beethoven IX. Szimfóniájának előadása alkal­mából. „Amikor ezen az estén a magyar proletár összetalálko­zik Beethoven szellemével, ami­kor félúton találkozik a mun­kás és a legnemesebb művészet: az jelképe annak az új kultúrát teremtő munkának, amely a munkásforradalom egyik leg­gyönyörűbb föladata... Ami művészetben és tudományban igazán nagy: afölé sohasem emelkedett olyan biztos, hálás és áldozatkész hatalom, mint ami nőtt a forradalmi proletár- lélek óvó sátor gyanánt von a művelődés igazi kincsei fölé. Nem tőle idegent, nem az élet külső ékességét vagy kényel­meinek előmozdítóját védelme­zi bennük, hanem saját lényé­nek legbensőbb mivoltát, és ennél a lelki rokonságánál fog­va vonzódik hozzájuk olyan le­küzdhetetlen szenvedélyesség­gel, ez$rt éhezi a tudomány igazságait és szomjúhozza a művészet szépségeit... A művé­szet — mi egyéb, mint a lélek szenvedélyes tiltakozása a rút­ság, az összhangtalanság” a tö­kéletlenség ellen, ahol a termé­szet ilyet ad elénk, és az örök­kévalóságot szomjúhozó akarat tiltakozása az eUen, hogy a szépség, amit a természet néha megteremt, a pillanattal együtt elröppenjen. Ezért van az, hogy a forradalom igazi istentisztele­te, ha átadhatjuk magunkat a tudomány tanításainak és a művészet örömeinek.” És 41 évvel ezután, hogy ez a szárnyaló, igaz beszéd elhang­zott a budapesti Operába^ a vörös katonák estjén, írtunk 1960-at. Egy újabb kulturális forradalom nagyszerű kibonta­kozásának időszakában jártunk, amikor Orosházám új ember érkezett. Muzsikus, zenepeda­gógus. Igazgatónak nevezték ki a zeneiskola élére. Odakerült egy intézménybe, ahol addig „nem szaggatták túlságosan az istrángot.” Persze, nincs szó ar­ról, hogy az 1955-ben jelenle­gi épületébe költözött orosházi zeneiskola éveken át semmit sem csinált volna, arról sem, hogy Kovács József váltotta meg ott a világot, de hogy 1960 óta a legjobbak között jegyzik az orosházit, hogy jelentékeny az intézmény városi, sőt járási kisugárzása, hogy az orosházi szimfonikus zenekar általa tá­madt fel haldoklásából, a vá­rosi közömbösség hínáros kín­lódásaiból — ez mind tény. Rajong a kórusmozgalomért a zeneiskola igazgatója, meg is választották a Kórusok Orszá­gos Tanácsa Békés megyei tit­kárává a tavalyi tanácskozáson. A tisztség azonban kevés, ha nincs mögötte munka, semmit sem érne. Kovács József tettre- kész ember, tettrekész zenepe­dagógus és koncepciózus igaz­gató. Ez az első tapasztalat. A többi már az iskola életét kör­vonalazza. Azt ma már senki sem vitat­ja a valarúikori „legnagyobb magyar faluban”, hogy a város zenei életének erjesztene a ze­neiskola. Tíz éve még csak négy kinevezett tanár tanított itt mintegy 150 gyereket. Ezek közül azonban csak 70 volt az iskola valódi, rendszeres tanít­ványa, a többi papíron léte­zett ... A legtöbben — a divat ugyebár! — zongorázni tanul­tak és a tanítványok ntindösz- sze 20 százaléka próbálkozott vonós, vagy fúvós hangszerek­kel. Most? Tizenhét kinevezett tanár tanít 400 növendéket, fi­ók-zeneiskolájuk van a közeli Tótkomlóson 110 növendékkel. Az igazgató 12 éve A forradalom igazi istentisztelete a vörös katonák operai estjén „Az volt az első törekvésem — mondja az igazgató —, hogy a tanszakok arányát megfelelően kialakítsuk. A rengeteg zongo- rás nem egészséges arány. Mg már sok a vonós, fúvós tanít­ványunk is.” Ritka dolog, de szívesen és örömmel beszél az iskola anya­gi ellátottságáról. Véleménye szerint megfelelő. Csak jót tud mondani a más intézményeik­hez fűződő kapcsolatokról is. Rendszeresen előkészítik az is­kolai ünnepségek zenei műso­rait, a KISZ-seregszemléken, a Gyulai Erkel Diákünnepeken versenyző énekeseket, muzsiku­sokat. „Már hagyomány^ hogy a ze­neiskola szervezésében, közre­működésével sorra rendezünk különböző koncerteket. Például: nyilvános növendék-hangver­senyt évente kétszer a művelő- j dési központ hangversenyter­meiben, aztán évente 16 tanszé­ki hangversenyt saját hangver­senytermünkben.” (Ezzel a sa­ját hangversenyteremmel azon­ban az utóbbi időben bajok vannak: alig tíz éve épült és máris megcsúszott az alapja. Az igazgató szerint veszélyes. Ja­vítására azonban még mindig csak várnak.) „Nagy a sikerük a tanári s koncerteknek is. Az idei de­cemberben lesz. A szimfonikus zenekarban túlnyomórészt a zeneiskola tanárai muzsikálnak, a zenekar az Országos Filhar­mónia Ifjú Zenebarát-hangver­senyein is fellép, jelenleg a III.. évfolyam hangversenyein romantikus muzsikával.” Rengeteg munka és élmény fűződik az igazgató 12 eszten­dejéhez. A napokban összegezte a másodízben megrendezett gyo- párosfürdői zznei tábor eredmé­nyeit, és elégedett. Az oroshá­ziak kezdeményezésére szerve­zett táborban Békés megye ze­neiskoláinak legtehetségesebb vonósnövéndékei vettek részt. Tanultak, élvonalbeli vendég- művészekkel ismerkedtek, hangversenyeztek. „Már most előkészítjük a jövő évi tábort. Bővíteni szeretnénk. Jöhessen ide minél több zenét tanuló, zenét szerető fiatal.” Az igazgató azt vallja, hogy a zeneiskolában sem csak az oktatás, a muzsikálás elsajátítá­sa a lényeg, hanem a nevelés, és elsősorban az, hiszen az ok­tatás is ennek a része. Mondja, hogy sok, és változatos lehető­ség kínálkozik a zeneiskolai ne­velésre. Az a célja, hogy nö­vendékeiket minél előbb bekap­csolják a társas zenélésbe, hogy sikerélményük legyen és ha­mar megérezzék a tanulás, a megfeszített munka értelmét. A város zenei életének ala­kítása itt kezdődik. És folyta­tódik azzal, hogy a zeneiskola tanárai mindenre odafigyelnek, ami Orosházán történik. Van szívük beállni a kulturális élet áramába, örömmel vállalkoz­nak fellépéseikre. Legutóbb az Orosházi Madrigál kamarakórus- sal Aradon és környékén ven­dégszerepeit 'a zeneiskola há­rom tanára: Pechmann Zoltán csellista, Papp Sándor hege­dűs és Papp Sándomé a zongo­ratanszak tanára. Szép sikerük volt... Az ember azt gondolná ezek után, hogy az orosházi zeneis­kolában minden nagyon szép és nagyon jó. Nem így van! Bajokkal is. már akut-gondok­kal is küszködnek. A fejlődés gondjai? Igen, az is. De azzal, hogy „a fejlődés gondjait majd csak leküzdjük”, még nem ol­dódik meg semmi. Az egész vonóstanszakot például a 2-es számú általános iskolába tele­pítették át, mert a zeneiskolá­ban egyszerűen nincs számukra hely. Öt tanár tanít ott. A köz­ponti épületben is óriási a zsú­foltság, sajnos, zeneiskoláink túlnyomó többségére ez a jel­lemző. Új épület kellene, vagy bőví­tés, vagy akármi, ami megfe­lelően lépi át a küszködés nap­jait, gondjait. A hogyan-xa mi nem vállalkozunk. De jelezni, hogy figyeljünk oda erre is, kötelező. Nem akarok mindenáron poént keresni az írás végére. Mégis felidézem azt az 53 évvél ezelőtti beszédet, onnan, a bu­dapesti Operából: „A forrada­lom igazi istentisztelete, ha át­adhatjuk magunkat a tudomány tanításainak és a művészet örömeinek.” Ellenvélemény? Nincs. Kö­szönöm. Sass Ervin fi mezőhesyesi kiákönyvtár hírei A Mubkönyvtár 1973. első félévre 25 ezer forint értékű tudományos ismeretterjesztő előadásra kötött szerződést. A kulturális létesítményben 11 csoport 130 hallgatója tanul an- • goi, német és olasz nyelvtan- folyamokon. Szovjet filmklubjukban több száz bérlettulajdonos ismerke­dik rendszeresen a szovjet filmművészet kimagasló alkotá­saival. Az ifjúsági filmklubban a klubtagok a világ filmművé­szetének klasszikusait láthatják és vitathatják meg. Esztétikai nevelés Békésen A Békési Szakmunkásképző Intézet diákklubjában rendsze­resen szerveznek olyan progra­mokat, melyek fejlesztik a ta­nulók esztétikai érzékét, jó irányba formálják ízlésüket. A nevelőtestület segítségével a diákklub havonta rendez kép- kiállítást neyes képzőművészek alkotásaiból. Novemberben Ko- hán György alkotásai kerülnek a klub falára. A kiállítások al­kalmával a tanulók magneto­fonról hallhatják a művész élet- útjáról, stílusáról szóló ismerte­tőket. 12 millió látogató a magyar pavilonban Külkereskedelmi kapcsolataink évről évre bővülnek: 125 or­szággal van export-, illetve im­port kapcsolatunk. Mint min­den kis ország, így Magyaror­szág számára is a nemzetközi kereskedelembe és munkameg­osztásba történő bekapcsolódás alapvető fontosságú. Az árupropaganda egyik leg­hatékonyabb eszköze a vásár és kiállítás. A HUNGEXPO az idén eddig 39 jelentős külföldi vásáron vett részt, kiállításain­kat több mint 12 millió láto­gató nézte meg. Több helyen rendeztek magyar hetet, s az év hátralevő részében még há­rom olyan nemzetközi ipari, gazdasági seregszemle nyílik, amelyen hazánk is képviselteti magát. „Magyarország bemutatkozik” a címe Buenos Aires-i önálló kiállításunknak. A város cent­rumában az 1500 négyzetmé­ter területű, központi kiállítási csarnokban 18 külkereskedel­mi vállalatunk vonultatja fel a magyar ipar reprezentatív áru­kínálatát. Részt veszünk a Santiago de Chile-i vásáron. Itt többek között mozdonyaink, Gerencsér Miklós: Fekete tél 30. Elérkezett az ideje annak, hogy Németh László János megismerje a Rózsakanálison tűi kezdődő, képzeletét oly sokszor foglalkoztató tájat. Ré­gi pajtásai közül senki nem tartott vele. Új barátokkal, életre-halálra hozzá tar tozó társakkal indult Sopronkőhidá­ra a győri MÁVAUT hatósági­lag igénybevett különjáratán. A bilincs egyik karikája az ő bal csuklóján, a bilincs másik kari­kája Bogdanov István jobb csuklóján. Ugyanígy egymás­hoz bilincselve a többi baj társ, fejük álig látszott ki a magas üléstámlák közül, gondba, né­maságba merülten dülöngéltek a rázodásrtól. Mindannyian ma­gukon viselték a kínzások nyo­mait. Arcukat nyüt sebek, da­ganatok torzították él, sza- * kadt ruhájukat szenny- és vér­foltok borították. Hallgattak, mert ez volt a parancs ,de ha megengedik a beszélgetést, ak­kor sem lett volna kedvük hoz­zá Hallgattak a csendőrök is. Éberen, a fölény közérzetével. Számukra ünnephez hasonlított ez az út, egyenruhájukat si­mára kefélték, csizmájukat fé­nyesre bokszolták, képüket gyul­ladásosra borotválták az alka­lom kedvéért. Karabélyuk tusá- ját az autóbusz rácsos padlójá­hoz támasztották, úgy markol­ták’ a fegyvercsövet. Dr. Deme­ter Zoltán jólápoltsága, kincs­tári eleganciája bizarr tévedés­nek tűnt az ócska buszon, a ri­asztóvá kínzott foglyok környe­zetében. Öt csupán az unalom kínozta, mindig a szájához emelte kesztyűs kezét, ha ásí­tott. Mégis kitartott a szótalan- ság mellett, kurtán válaszolj ha Faragó mondott neki vala­mit. A költő meg-megfeledkezett gyűlöletéről, gondolatai, érzései bilincs nélkül kalandoztak tér­ben és időben. Ellentéte szó sze­rint halálos volt harcolóival, mégis arra eszmélt, hogy szánal­ma felébredt irántuk. Szeme da­ganatai közül el-elnézte jósvádá- jú kínva'latóit és a nyakukon lát, ta a hóhér kötelét. Bűnhődésük víziója nem a bosszúvágy re­ménye, hanem a közeljövő biz­tos jóslata volt. Németh Lász­ló János ismerte a holnapot. Tu­dott a számadás eljöveteléről, de ez az előrelátás csak súlyo­sabbá tette a maga tragédiá­ját. Mindazt, amit könnyű megma­gyarázni egy sétaúton a kelle­mes nyári estében. mindazt most dermedtem esodláta. natoí hajóink és daruink makettjeit állítjuk ki. Idei részvételeink sorát a III. Ázsiai Nemzetközi Kereskedelmi Vásáron, Űj-Delhiben való sze­replésünk — november 3. és december 17. között zárja. A. XII. Ázsiai Nemzetközi Ke­reskedelmi Vásár megrendezé­sét India kérte az idén a pat­ronáló ENSZ Ázsiai Gazdasági Bizottságtól —, tekintettel In­dia függetlenségének 25. évfor­dulója alkalmából. A 46 ország részvételével megrendezésre kerülő vásáron a magyar ki­állítás ismerteti hazánk törté­nelmi múltját és politikai jele­nét, gazdasági életünket és ke­reskedelmi kapcsolatainkat, a szocialista építés eredményeit. Kiállító vállalataink közül a Ganz Műszeripari Művek igen rangos bemutatóval szerepel: mérőműszereiket, számolóberen­dezéseket, fogyasztásmérőket vonultat fel. A MOGÜRT ga~ rázsfoerendezéseket, próbapado­kat, motorvizsgáló-berendezése- ket, a szabad területen pedig Indiában már bevált dömper­jeit mutatja be. M. P a feOfogjhatafflanságon tói kez­dődő titkokat. Nem értette, mi­lyen ösztönök parancsára haj­landók gyilkosokká válni az embérek olyan áron is, hogy közben a saját öngyilkosságu­kat készítik elő. Nem értette, hogyan lesz valakiből a kínzás megszállottja, holott a szadista is volt valaha szelíd kisfiú, imádkozni tanult az anyjától, illedelmesen köszönt a tanítói­nak, megborzongott, ha kiej­tették előtte a szót: gyilkos. Hi­vatás? Parancs? Az uralmi mechanizmus kényszerítő logi­kája? Ha így lenne, akkor ő és annyiam mások miért szálltak szembe ezzel a kényszerítő lo­gikával. Mert bátrabbak, be­csületesebbek és okosabbak? Ha ezerszer így van, akkor sincs ok a lélkiisimeret nyugal­mára, sőt nyomasztóbb a tragé­dia. A lét egyszerű tényei sze­rint is vizsgálható az élet. Ami­lyen banális dolog, hogy a vi­lág agy adott darabja táplál, bennünket, hogy ismerős tájak kenyerén, gyümölcsén növeked­tünk egészségesekké, épp oly mély okkal kérdezhetjük a ve­lünk egy tájon élőktől, a vélünk egy anyanyelvet beszélőktől: mivégre épített értük iskolát a kőműves, mi végre szabott rá­juk ruhát a szabó, mivégre pú- posodott meg a paraszt a me­zőn a kenyerükért? Milliók él­tek abban a hitben, hogy be­csületes munkájuk jó jövőt hoz és íme, a verejték és a szorga­lom gyilkosokat nevelt. Németh László János a ha­zát tátta. a. rozoga busz abla-

Next

/
Thumbnails
Contents