Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
Mosolyog a világ A r • 11 w *•* n * rí rr 1 népi ellenőr jovojebol Aj anya így szól zeneiskolába járó leányához: — Minden olyan estén, amikor otthon zongorázol, tiz pfenniget fizetek neked. — Ez tiszta ráfizetés — ellenkezett a lány. — A szomszédok ugyanis minden olyan estéért, amikor nem gyakoriok, húszat fizetnek. •** Égy előkelő fogadáson a feleség így pirongatja a férjét: — Már tizenötödször mész a bárpulthoz whiskyért. Mit gondolnak az emberek? — Ne aggódj! Mindig azt mondom, hogy neked viszek ■whiskyt. **♦ — Ma végül boldog vagyok. — Miért? — Mert azt csináltam* amit akartam. — És mit akartál? — Semmit sem akartam csinálni. felkeresi a személyzeti vezetőt : és megkéri, helyezze át másik ■ osztályra. — Miért? — A főnököm üldöz az ér- : dektelenségével. *** ® — Hogyan tudtál pénteken ; nősülni? Nem vagy babonás? : — De igen, péntek óta. •** A gazdag és csúnya ifjú cső- : dálatosan szép fiatal lánynak 5 udvarol. Kezdetben igen tartóz- ■ kodó, majd végül elhatározza, ■ hogy fejest ugrik a vízbe és t még arra is felkészül, hogy : esetleg hideg zuhanyt kap a jj nyaka közé. A következő sza- ! vakkal fordul szerelme tárgya- : hoz: — Kisasszony, biztos vagyok ■ benne, hogy ha ön hajlandó 5 hozzám jönni, azzal két embert | tesz boldoggá ... — Tudom: apámat és anyá- 5 mat — hangzik a rideg válasz. « Két öregember beszélget. — Tudod — mondja az egyik — olyan erős vagyok, mint fiatalkoromban. — Hogyan állapítottad ezt meg. — Nagyon egyszerűen. Látod ott a folyóparton azt a régi malomkövet? Amikor 18 esztendős voltam, nem tudtam elmozdítani — és most sem tudom! *•* Egy előkelő szalonban a lord éppen családjának eredetét fitogtatja. Mire egy szkeptik is megjegyzi: — Mindjárt azt fogja mondani, hogy az ősei ott voltak Noé bárkájában! — A világért sem; Akkor nekik már saját jachtjuk volt. *** A kapitány ezt írja a hajónaplóba: „Az első tiszt ma részeg volt.” Néhány nap múlva az első tiszt teljesít ügyeletes szolgálatot. Ö ezt jegyzi a hajónaplóba: „Ma a kapitány józan volt”. *»* Lerobban az orvos kocsija, : szerelőhöz kell vinnie. A pó- ■ ruljárt autóvezető türelmetle- ■ nül fordul a szerelőhöz: — Mióta maga piszmog a ko- i csávái, legalább öt pácienst S megvizsgáltam volna és öt diag- ] nózist készíthettem volna el! j — Rendben van uram, ha > ennyire türelmetlen, talán le- ; gyen olyan szíves kérdezze meg | a kocsiját, hol fáj. *** s — Minna, adott friss vizet az j aranyhalaknak? — Nem asszonyom, még a teg- • napit sem itták meg! *** S Münchenben a Leopoldstrasse « kellős közepén részeg ember i szundikál. Jön a rendőr, feléb- ; reszti és így szól: — Ember! Nem alhat itt az » utcán. Ha megmondja hol la- : kik, szívesen hazakísérem. — Nagyon kedves magától — • derül a férfi. — A címem: • Rothenbaum sétány 27, IV. em, j balra, Hamburg. A természet csodája I Szilánkok « Még a nyáron történt a stran- i dón. Hátúszást gyakorol egy fér- i fi, akit a mellén szokatlanul ■ dús szőrzettel áldott meg az ég. \ A fürdőmester kedélyesen szól : rá: — Uram, pulóverben nem ií- lik fürdeni! • • * j Ketten beszélgetnek. ! — Nekem teljesen mindegy, hogy reggel nyolcra, vsgy ki- : lencre megyek be a munkahe■ lyemre. 5 — Nekem is, — mondja a 5 másik tömören, — de a válla■ latnak nem... • * * ■ Bájos fiatal lány, nagyon ■ szimpatikus fiatalember a park- [ ban. Pillanat alatt ráeszmélek: ■ mindketten siketnémák. Jelbe■ szédükhöz minden rejtjelkulcs ; hiábavalónak bizonyult volna. ; Szemmel láthatóan igen jól jj érezték magukat. : Talán mondanom sem kell, ■ hogy ezúttal is — a nő vitte » a szót... : • * • \ Ha valakinek még kétségei vol- : nának származásunkat illetően, ■ annak figyelmébe ajánlom, j hogy az emberek ma is elősze- ; retettel majmolják egymást. • * * * ■ Pisti, barátom IX éves kisfia, : felháborodottan ront be: ; — Papa, a Jóska fajüldöző : lett! — Honnan veszed ezt a kép- ; telenséget?! • — összevesztünk és azt mond- | ta, hogy a fene a fajodat! r * * * : A kígyó voltaképpen két em: béri tulajdonságával lett félel• metessé: csúszómászó és marni • * • ■ Még a természetjárást, turisz• tikát kedvelők közül is kevesen : tudják, hogy hátizsák már Noé • idejében is létezett. Amikor ! ugyanis a bárka belsejében már : mindent elrendezett, még ki- : szólt: ; — Hát Izsák hói maradt? ■ t— kazár — Egy hollywoodi színész megnősül. Barátai így gratulálnak: — Kedves komám, már rég nem vettél feleségül ilyen szép lányt! ••• A vállalat egyik titkárnője **• : Tudod, mit válaszolt nekem ■ tegnap este Mónika? — kérdi ; Rösner a barátját. — Nem. — Pontosan. — sóhajtja Rös- • ner. — Hogy tudtad kitalálni? ; Művész entekdoiák —1 Miért van az — kérdezte egy barátja Gregory Pecktől —, hogy mindig kedvezően nyilatkozol Yu] Brynnerről, holott jól tudod, hogy ő mindig csak rosz- szat mond rólad? — Szóra sem érdemes — válaszolt Gregory Peck. — Sem ő, sem én nem mondunk igazat! • * * Egy gazdag torinói hölgy, aki előszeretettel fogad házában írókat és művészeket, egyik este saját zongorakiséretével egy (.■■■■■■■■■■■■■«•■■■■«■■■«■■■■■■■■■■■■■Mail« ■ népdalt ad elő, amelynek a cí- ; me: „Visszatérek drága Szlcíli- j ám!” Miközben énekel felfi- : gyei arra, hogy a sarokban egy ! fiatalember egyre szomorúbb : arccal üldögél, a dal végére pe- ■ dig már a kezeit tördeli. Amikor • befejezi az éneklést, odafordul ! a fiatalemberhez: — Nem tudtam, hogy ön szí- • cflial. — Nem szicíliai vagyok asz- ■ szonyom — válaszol a fiatalem- ■ bér. — Zenész. A BŐSÉG ZAVARA ••lök. Az jár az K t eszemben: „Gon- ■ ß dolkodom, tehát vagyok”. Hirtelen az a jámbor ötletem támadt, hogy jó lenne megtudni hány óra. Tárcsázom is a pontos időt, ahol egy kedves férfihang közli: Kilenc óra egy perc. Jó idő leteltével ismét hívom a számot, ahol az előbbi kedves hang közli, nyomatékkai: „Kilenc óra egy perc”. Hát ez meg már miféle időzavar? — és kétségbeesve fordulok tanácsért a szomszédomhoz, Kokoszov technológushoz. — Valami elképzelhetetlenül félelmetes dolog történik az idővel — mondom. — Ügy tűnik, mintha megállt volna. —• Az lehetetlen! — vágja rá Kokoszov, és már tárcsázza is a pontos időt. Az előbbi hang vele is közli: „Kilenc óra egy perc”. — Lehetséges, hogy megállt a bemondó órája — tételezem fel hangosan gondolkodva —, vagy egyszerűen nem tudja, hogy mit is kell csinálnia? — A pontos időt automata közli magnószalagról — világosít fel Kokoszov. — Akkor meg a gép téved, és állandóan ismétel, mint a futballmeccset közvetítő riporter! — Nem, nem az idő nem ismétlődik! — mond ellent Kokoszov, és ismét hívja a számot ... Az eredményt olvasom az arcáról, azaz: „Kilenc óra egy perc”. — Lehet, hogy megállt az idő? — Mi állt meg? — Nem, az eszem tokja, hanem az idő! Felmondta a szolgálataiért. Sportnyelven szólva, feladta a meccset. Különben is elég régen szolgálja már az embert. Ügy van, mint ahogy a költő írja: „Állj meg, ne szállj el pillanat, te csodák forrása ...!” Vagy még az is lehet, hogy ütött a végső óra, azért állt meg kilenc óra egy perckor... — Maflaság — háborodik fel Kokoszov. — Az idő az sohasem áll meg. Nem tud megállni! Különben is a Föld saját tengelye körüli forgásával és a Nap körüli keringésével van szoros kapcsolatban. Ha a mi hivatalunk olyan sebesen forogna, mint a Föld a saját tengelye körül, az idő akkor lenne változatlan. — Akkor az a legvalószínűbb, hogy a mi hivatalunk kezdett forgásba? Gépiesen néztünk ki (A Stem-ből) az ablakon. Am nyoma sincs a forgásnak, bár a fejem zúg, szemem előtt piros karikák futkosnak ... — Az nem lehetséges, hogy a Föld megunta a forgást, keringést? — kérdem ijedten. — Fel tudod fogni, ez mit jelentene? Ez lenne a vég maga. — Mi lenne? — A világ vége — Sz. Komisszarenko: — Azután ellenőrzésként ismét én hívtam a számot... Ám ekkor a pontosidő megkérdezte: miért szórakoznak? Én majdnem kőbálvánnyá váltam a csodálkozástól, de végül mégis magyarázkodni kezdtem: — Valamiféle időzavar állt itt be, elvtársIdőzavar suttogja Kokoszov maga is megijedve a gondolattól. Ijedtségem kifejezésére egy népies közmondás lenne a legtalálóbb. Ösztönösen nyúlok a telefon után, és tárcsázom a számot. És a jól ismert hang közli: — Kilenc óra három perc. — Nem állt meg! — kiáltok fel. — Ha lassan is, de megy ... Kokoszov sem állta meg tárcsázás nélkül. Ám az izgalomtól a telefonba sokáig meg sem tudott mukkanni. Végül mégis úrrá lett magán, kérdezett és a felelet sem maradt el: „Kilenc óra három perc". — Köszönöm — mondta a kagylóba, kám! Már jő ideje tárcsázzuk, ám az idő alig halad! Miért? A hang majdnem kiabálásra csapott át: — Azért, mert önök az istennek sem hajlandók dolgozni. Gyerünk gyorsan, lássanak munkához. Ekkor kiderült, hogy az izgalomtól eltévesztettük a pontos idő számát és a saját osztály- vezetőnket tárcsáztuk állandóan. Amikor magunkhoz tértünk és hívni akartuk, hogy elnézését kérjük, már elmúlt öt óra. Észre sem vettük, hogy vége a munkaidőnek! Fordította: Sigér Imre (Megjelent a Lltyeratur- naja Gazjéta 1972. ápr. 5-1 számábaiiL) — Szerintem egy húskonzervet a portásba is belediktálhatnánk ... ^Kesztyűs rajza)
