Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

HIN! A * G • Aim t Vita a vonaton Ahogy mondani szokták, nem mindennapi élményben volt ré­sze csütörtökön' és pénteken, ok. töber 5-én és 6-án annak a nyolc Békés megyei ifjú közgaz­dásznak, aki megyénket a Fiatal Közgazdászok Szombathelyi IX. Országos Találkozóján képvisel­te. Már maga az utazás is szokat­lan módon telt el. Hiszen, a fia­talok a hivatalos program sze­rint a Budapest—Szombathely közötti utat a különvonaton úgy tették meg, hogy közben köz­gazdasága kérdések „boncolga­tásával” töltötték az időt. A fi­atalok vitáját a vonaton többek között dr. Tímár Mátyás, a kor­mány elnökhelyettese, illetve Buda István, a munkaügyi mi­niszter helyettese irányította. A visszaút ugyanígy telt el, de a Kőszegen töltött csütörtök dél. után és a pénteki szombathelyi délelőtt sem szolgált kevesebb érdekességgel. Az előadások mellett ugyanis városnézésre és üzemlátogatásra is jutott idő. A nyolc Békés megyei fiatal köz­gazdász szombathelyi élményed­ről következő számunkban szá­molunk be a Mini Magazin ol­vasóinak. A pénz köríorgása Az országban rengeteg pénz van., Ez az a pénz, amellyel mindenki mindenkinek tartozik. • * * EGY MORZSÁNYI FILOZÓFIA Vannak olyan dolgok, ame­lyeket nem teszünk meg „csak” elkövetünk. • * * BÖJTI VICC A misszionárius kétségbe­esetten kitekint az üstből: — Testvéreim! Ne egyetek meg! Ma péntek van! • » • ctirniniiiiimiiiiii Ezüstkoszorúsok EGY ŰJ MUNKATÁRS — Nálatok automatikusan adják a fizetésemelést, vagy dolgozni is kell? Lányok, akik a fellegekbe járnak »• I . Rúgófolyosö a recept? Éva Évával először a Békéscsaba —Gyula közötti műút szélén ta­lálkoztam. Ott ült az út porá­ban, mellett egy vérző kutya. A fejét simogatta. — Annyira sajnálom. Egy autós az előbb ütötte el. ■— És meddig ápolod itt? — Nem tudom itt hagyni. Fél óra múlva újra arra vitt Kiderült, hogy Nagy Eva. a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium IV.-es tanulója olyan sportot űz — és nem is akárhogyan —, amelyet bizony én nem mernék. Vitorlázó repülő. Szombat, va­sárnaponként a békéscsabai re­pülőtéren lehet megtalálni. Hol egy gépmadár után kötve indul a felhők közé, hol csörlő húzza fel a magasba. Két éve kezdett vitorlázni, s az idén tavasszal a B, C és D vizsgák megszerzése után megszerezte az ezüstkoszo­rút. Pola Repülős berkekben csak igy hívják: Pola. Civilben Polonszky Mária ,o békéscsabai Rózsa Fe­renc Gimnázium nyomdaipari tagozatának negyedik osztályos tanulója. Évához hasonlóan 6 is két évvel ezelőtt lett szerelmes a vitorlázó sportba. A két év nem nagy idő, az ezt a sport­ágat űzők életében és - e rövid idő alatt Pola sikert sikerre hal­mozott. Egy év alatt tette le a B, C, D vizsgákat, „amely okta­tója szerint hihetetlenül nagy teljesítmény, még fiúk körében is ritkaság. Pola szeptemberben tette fel a koronát nagyszerű sikersoro­zatára. Tizedikén indult Békés­csabáról — könnyűnek egyálta­lán nem mondható időjárásban — és Kábáig repült. Ezzel a tel­Bemutatjuk a Lola-klubot A gyulai Ifjúsági és Űttörőház Lola beat-klubja vasárnap es­ténként. tartja műsoros estjeit, melynek szüneteiben beat-vetél- kedőket és tombolahúzásokat rendeznek. A műsor idején a já­tékterem és a klubszoba is nyit­va áll, a büfében hűsítőitalokat és sört fogyaszthatnak a fiata­lok. A klub már egy éve bizo­nyítja, hogy jól dolgozik. Több­ször lépett fel a megye városa­iban és községeiben a zenekar, és nyáron a békéscsabai KISZ- tábor lakói is megismerkedhet­tek velük. Legutóbb új erősítő­ket kaptak az ifjúsági ház, a megyei KJSZ-bizottság és a KI- SZÖV támogatásával. Szeretnék, ha még többen megismernék programjaikat és kellemes esté­ket töltenének el a tánc és ze­nekedvelők a Lola-klubban. A Mini Magazint összeállította: Vitaszek Zoltán jesítményével ő is megszerezte; az ezüstkoszorút. Béla Ottó S az utam, még ott ült. Puhaszí- 5 vü lány lehet — gondoltam • magamban, s ezzel napirendre; is tértem az eset felett. Hatna- 5 rosan nagyot csalódtam, s meg­változtattam véleményemet is. SLÁ- • 1 (3) Mit tehet az ember...? • (Generál) • 2 (4) Egy viharos éjszakán S (Corvina) ■ 3 (1) Mondd el, ha kell (Koncz) S 4 (8) Ügy szeretném * (Bergendy) j 3 (2) Két összeillő ember > (Szécsi) S 6 (6) Add már, uram az esőt! ■ (Kovács Kati) » 7 (5) Minden jót, Mónika • (Payer) s 8 (10) Elment a hajó ; (Koncz) j 9 (—) Búcsúzom tőletek, cimborák (Bergendy) • ÍO (9) Vigyázz, ha jön a vonat j (Koncz) ; Gólgyáros a gól lövésről Közvetlenül a második világháború befejezése után történt, hogy valóságos versenyfutás kelet­kezett egy hosszúra nőtt szentlőrincd fiúért az NB I-es labdarúgó klubok vezetői között. Deák Ferencnek hívták ezt a nyakigláb 22 éves lab­darúgót, aki rövid idő alatt „belőtte” csapatát a SzAC-ot az élvonalba. S miután nevelőapja, a pestszentlőrinci hentesmester Danninger Fe­renc, lelkes Ferencváros szurkoló volt: a zöld- fehéreknél kötött ki Deák Férd. S ott is ontotta a gólokat. Már 1946-ban magára a címeres mezt. A húsz mérkőzésen nem válogatott lett s három év alatt húszszor húzta kevesebb mint 29 gólt szerzett s ez+ a csúcsát azóta sem döntötték meg, ilyen átlagot senki sem ért el a válogatott csapatban. Ma 50 éves, de öregfiűk mérkőzés ma sem képzelhető el nélküle. Annak idején a Ferenc­várostól az U. Dózsához került, s most mint rendőr alezredest sokszor láthatjuk a mérkő­zéseken: — Minden jelentős találkozón ott vagyok s bizony többnyire bosszankodnom kell — mondja — Nem tudom megérteni, mi értelme van a sok oüdaiadogatásnak, a felesleges cselezgetésnek. Ügy tűnik, hogy a mai csatárok nem tudják azt az örökérvényű mondást: jó helyzetnél nincs jobb helyzet. Mintha félnének a kaputól, a ka- puralövés felelősségétől. Aztán arról beszel, hogy a technikai képzés­sel is komoly bajok vannak. — Én annak idején nem tartoztam a nagy tech­nikájú játékosok közé. Azt mondogatták rólam — s nem is sértődtem meg miatta — „Ez a De­ák csak gólt tud rúgni”. Biztos, hogy nem csi­náltam látványos trükköket a labdával, az még­sem pattant el tőlem úgy, mint ahogy ma látha­tom még a válogatott játékosoknál is. Lehet, hogy könnyebb volt a helyzetem a középcsa- tár poszton, mint mostani utódaimnak, hiszen olyan kiváló játékosoktól kaphattam a labdát, mint Szusza Feri, Mészáros Dodó, Puskás Öcsi, Bozsdk Cucu, Hidegkúti Nándi, hogy csak a leg­jobbakat említsem, de ne felejtsék el a maiak, hogy a mi időnkben a középcsatároknak a „stop- perrel” kellett megküzdeni. Ma, amikor szerte a világon egyre inkább előtérbe kerül az erő- futbalü, a harcos; kemény játék, a mi csatára­ink ahogy mondani szokták: „fcisasszony-fut- ballt” játszanak. Egy erősebb összecsapás után már a földön vannak s várják a játékvezető sípszavát. Deákról azt beszélik, hogy annak idején va­lósággal érezte a kaput s ha álmából felkel­tették, akkor is tudta, milyen irányba kell lő­ni a labdát. — Lehet, hogy így van, de ez a lövőkészség a rendkívül sok gyakorlásnak volt az eredmé­nye. Nem tudom, hogy az egyesületekben di­vatban van-e még a rúgófolyosó. Nagyszerű gyakorlási lehetőséget nyújtott ez a fészer szá­munkra. Nem volt kellemes gyakorlás, de meg­hozta gyümölcsét.... Hogy milyen tanácsot tud­nék adni a mai csatároknak?.... Nem egyet, hár­mat mondok: 1. Ne féljenek a közelharctól. 2. A labdát nem dédelgetni, hanem rúgni kell. 3. Jó helyzetnél nincs jobb helyzet. — S még valamit. Rendkívül bosszant, ha az újságokban, a kritikában azt olvasom, hogy X. Y. lelkesedéséért érdemel dicséretet. Hát ott tartunk, hogy egy sportolót már azért is meg kell dicsérni, mert lelkesen játszik? A lelkese­dés szerintem legalább úgy hozzátartozik a fut- badlhoz, mint a labda. Vagy nincs igazam?.,. c ■ ■ : m : » ■ M j| H s-•t s ■ IC . * : * * : a Csoportvezető — Egy kép maradt az emlé­kezetemben. Éjszaka volt, anyám karján ültem. És ő fu­tott. Az égen több világító va­lami ragyogott. — emlékszik vissza a felszabadulás idejére Popik Mihály, a Békéscsabai Férfifehémeműgyár csoportve­zetője. Ma már tudja, hogy az égen nem a hold világított ak­kor, hanem a Sztálin-gyertyák. Három éves lehetett abban az időben. Néhány hónapja műsze­rész csoportvezetőnek nevezték ki. A csendes szavú, mosolygós ember tanulóként kezdte ugyan­ebben a gyárban, ez az első munkahelye. Már 13 éve. — Nagyon furcsa volt külö­nösen az első időben, hogy ta­nítómestereimnek. akiktől a szakma csínját-bínját elsajátí­tottam, főnöke lettem. Ezen a számomra kényelmetlen helyze­ten is. mint olyan sok mindene* tanuló éveim alatt és utána, ők segítettek át. ‘Ügy vették kine­vezésemet, mintha akaratuk ér­vényesült volna. És a 16 műszerészből álló cso­port alig 30 éves vezetője töb­bet aztán nem is igen beszél magáról. 'Ügy véli, személyének és munkájának megítélése má­sokra tartozik. Mások, vagyis a gyár kollektívája viszont csak jót mondanak Popik Mihályról Szeretik, kedvelik a mindig vi­dám fiatalembert, és bármikor fordulnak hozzá szakmai prob­lémákkal, 5 szívesen segít, mun­kaidőn túl is. — Nem könnyű 600 gépet rendbetartani, különösen, mert nagyon sok az új. Azonkívül a rekonstrukciót, vagyis a gépek átszerelését is csoportunknak kell elvégeznie. Nem panaszképpen mondom, hiszen ezért kapjuk a fizetésün­ket. Csak, hogy lássák, a műsze­részi munka sem mindig köny- nyű. Azt viszont mástól kell meg­tudnom. hogy nagyon kedves hobbyja van a csoportvezetőnek. Szabadidejét vasútmodellezéssel tölti. Két tehervagont ő maga készített. Könnyű neki, műsze­rész. — A feleséglem születésnapomra mindig meglep egy-egy váltóval, vagy valami mással, ami a hob­bymhoz szükséges. A csoportvezető még mindig KISZ-tag. S azt mondja, szíve­sen maradna még nagyon soká. ig. Jól érzi magát a fiatalok kö­zött, hiszen csak 30 éves. Ö maga sem idős. B. 3. 8 BÉKÉS MÉCMjs­g MtPÚJSACh 1972. OKTOBER 8.

Next

/
Thumbnails
Contents