Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám

Hároméves szónokképző fanfolyamot indít a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda Tavaly nyáron, július 1-én alakult meg Békéscsabán a Tár­sadalmi Ünnepségeket és Szer­tartásokat Szervező Iroda. Veze­tője, Szemenkár Mátyás az iro­da egyéves működéséről tájé­koztatta lapunkat. Elmondotta, hogy egy év alatt 388 házasság- kötést bonyolítottak te, ez mint­egy 1500 családot mozgatott meg Békéscsabán. A névadások szá­ma 260, a társadalmi temetése­ké pedig 67 volt. Az iroda ed­digi működése azt bizonyítja, hogy a lakosság mind nagyobb érdeklődést tanúsít szolgáltatá­saik iránt, azért is, mert ezek a szolgáltatások, a társadalmi ün­nepségek és szertartások szín­vonala, emberi tartalma, formai megoldása állandóan gazdago­dik. Elmondotta az iroda vezetője, hogy a közelmúltban készült el két dokumentumfilmjük, az egyik „Amíg az igen elhangzik'’ a házasságkötés társadalmi ün­nepségét, a másik pedig egy gyászszertartást mutat be. \ fil­meket rendszeresen vetítik üze­mekben, intézményekben, kü­lönböző tanácskozásokon. A két kisfilm olyan jól sikerült, hogy azt a közeljövőben, Özdon, a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodák országos tanácskozásán is bemu­tatják. Ismeretes, hogy az iroda ez ev januárjában nagy sikerű szónck- képző tanfolyamot rendezett Békéscsabán. Az igények és a szerzett tapasztalatok alapján Októberben is több, érdekes rövidfilmet vetítenek fiiszínhá­zainkban. Kis József: Herman Ottó és a magyar pásztorkodás című alkotásában a nagy ma­gyar polihisztor munkássága nyomán ismertet meg egy elmú- lóban lévő kultúrával. Huszá- rik Zoltán: Tisztelet az öregasz- szonyolcnak. című. líria hangvé­telű filmje címében hordozza mondanivalóját. A Riport közügyben, Andor Tamás és ifj. Schiffer Pál ri­portfilmje a levegő szennyező­dését állítja vizsgálódása kö­zéppontjába, és az Elzett gyárat kereste fel a tárgyban. A Csengő-bongó ház című j most .magasabb szintű taniolya- mot szerveznek, melynek előadói a Magyar Tudományos Akadé­mia munkatársai lesznek. A tan­folyamot — melyre mintegy 166 társadalmi szónokát várnak a megyéből — október 18-án nyit­ják meg. Az első napon a há­zasságkötési, névadási szónokok, a másodikon a társadalmi gyász- szertartások szónokai hallgatnak előadásokat és vesznek részt gyakorlati foglalkozásokon. A tanfolyam 3 évig tart, kétha­vonta rendeznek egy-egy foglal­kozást. A tanfolyam résztvevői a harmadik év végén oklevelet kapnak. A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának segítségével szervezett tanfolyam nyitónap­ján, október 18-án adják át a januárban meghirdetett „Társa­dalmi ünnepségek és események forgatókönyve” pályázat díjait is. A pályázatra érkezett 23 pá­lyamunka közül a legjobbakat a Magyar Tudományos Akadé­mia munkatársaiból alakult zsűri választja ki. A tanfolyam első előadását ., Beszédtechnika — beszédmű­vészet” címmel Wacha Imre, a MTA Nyelvtudományi Intézeté­nek tudományos munkatársa tartja. A decemberi foglalkozás előadója Éder Zoltán, a MTA Nyelvtudományi Intézetének tu­dományos munkatársa lesz. Elő­adásának címe: „A beszédszer­kesztés elmélete és gyakorlata” lesz. színes jugoszláv film Azanjá- ba, Szerbia egyik legnagyobb és leggazdagabb községébe viszi el a nézőit, és bizonyos ízléstorzu­lásokat vesz célba. Kárpáti György Kutyabaj című alkotása egy állatorvosi ambulanciára látogat, ahol kutyákat, cicákat, madarakat gyógyítanak. A Dámszarvas magyar, a Kis művészek nagy hangversenye I szovjet rövidfilm. Lestár János j Színek, formák, korszerűség címmel készített filmet a Kato­nai Stúdióban. Az októberi műsor rajzfilmjei: a Kép című bolgár alkotás, valamint Várnai György és Vaj­da Béla Életmű című filmje. Reklám és propaganda pótban — mondjuk csupa vi­lágszínvonalon álló terméket produkál, de akkor is, ha ezt jövedelmezően, versenyképesen, viszonylag kis költségráfordítás­sal teszi. S ez a kettős értelme­zés ad most már áttekintési alapot ahhoz is amiért a gaz­daságszerkezet változtatása nap­jainkban előlépett vezércikkek témájává, elsőrendű gazdaság- politikai feladattá. A népgazdaság fő szerkezeti változásának irányait alapjában véve meghatározzák a negyedik ötéves terv úgynevezett köz­ponti fejlesztési programjai — például a földgáz-program, a textilipar rekonstrukciója, a számítógép-gyártás, a közúti járművek termelésének gyors növelése. Emellett vagy ezen belül azonban szerkezeti gon­dokat, aránytalanságokat jelez­nek a gazdaság közismert fe­szültségei. A külkereskedelmi mérleg hiánya a jövedelmező export csomópontján a beruhá­zási feszültség a kelleténél költségesebb fejlesztés síkján jelzi a mélyebb — strukturális — gondokat. Mivel a gazdaságszerkezet, mint említettük, a műszaki színvonalat és a jövedelmezősé­get egyaránt tükrözi, változásá­nak folyamata a gazdaságot teljességében, minden részleté­ben átfogja, tehát a megoldást célzó intézkedések is sokrétűek. Kiindulópontként a kormány elrendelte, hogy — a központi­lag kidolgozott irányelvekre alapozva —, a minisztériumok készítsenek gondos vizsgálatok­kal, elemzésekkel intézkedési terveket a gazdaságszerkezet korszerűsítésére, a termelés jö­vedelmezőségének javítására. Ebbe a sorba illeszkedik az az intézkedés is, amely a vállalati üzem- és munkaszervezés szín­vonalát hivatott emelni, s a gazdaságszerkezet témaköréhez kapcsolódnak a beruházási fe­szültségeket feloldó, általában a beruházási döntési rendszert felülvizsgáló elemezések és ésszerűsítését célzó határozatok is. Szakmai körökben gyak­ran közelítik meg olymódon ezt a feladatcsoportot, hogy va­jon központilag, illetve válla­lati szinten kell-e a megoldás­hoz hozzákezdeni? A pontos válasz csak ez lehet: itt is, ott is. Nyilvánvaló, hogy a népgaz­daság ágazati szerkezetét min­denekelőtt központi döntésekre alapozva lehet változtatni, korszerűsíteni, bár még itt sem iktatható ki a vállalati közre­működés, hiszen köztudo­mású, hogy jó néhány nagy- vállalat voltaképpen egész ágazatokra kiterjedő hatáskör­rel működik. Ami pedig a struktúra különösen fontos té­nyezőjét: a termékszerkezetet illeti, ebben rendkívül tág le­hetőség nyílik a vállalati kez­deményezésre, az önállóság fe­lelős értelmezésére. Tábori András A címben jelölt témáról sok szó esett már az utóbbi években e lap hasábjain is. S ez nem vé_ letlen. Az új gazdaságirányítási rendszer ötödik évének végéhez közeledünk s köztudott tény, hogy a vállalatok e tevékeny­sége ezekben az években a ko­rábbinál sokszorosan nagyobb fontosságot, új arculatot nyert. Persze, e jelenségnek megvan a logikus magyarázata. A felsza- badu'ást követő években e köz- gazdasági kategóriákat — több más társukkal egyiit — egysze­rűen „kihajigáltuk az ablakon”, pusztán azért, mert — úgymond — „kapitalista kicsengésük” volt. Ilyen sorsra jutott a piaci értékítélet, a kereslet és kínálat viszonya, a márka, az áruminta­védjegyoltalom és még igen sok más gazdasági fogalom és te­relő. Maradjunk azonban a reklám- és propaganda-tevékenységség- nél. Az igazság az, hogy a „dik­tált termelési tervek” mintegy két évtizedes időszakában az iparvállalatoknak nem is volt szükségük az efféle hírverésre. A szigorú keretek közé szorított termelési struktúra az „eszi, nem eszi, nem kap mást” elmé­let kényelmes helyzetébe hozta az ipart. Gyakorlatilag: az ipar diktált, a kereskedelem pedig1 csupán lebonyolított. Némi iró­niával úgy is megfogalmazhat­nánk, hogy egy „kapitalista” közgazdasági kategória tudat alatt mégiscsak „élt”, t. i. az ipar piacbefolyásoló szerepe, marketing-tevékenysége — ha ezt abban az időszakban egy­általában „tevékenységnek’’ le­hetett nevezni — száz-százaléko­sam érvényesült. E fonák helyze­tet csak tetézte az úgynevezett profiltisztítási tendencia, amely nagyon sok termék vonatkozásá­ban egy-egy iparvállalatnak ki­zárólagos, monopol helyzetet te­remtett, s kizárta az egészséges verseny lehetőségét A jó bornak is kell cégér Persze, a korábbi mechaniz­musban korántsem halt ki telje, sen a reklámozás. Többnyire azonban más értelmet nyert, mint ami az elhivatottsága: in­kább csak azokat a termékeket' propagálták, amelyek nem vol­tak kelendők. Ilymódon a rek­lámozás és az árupropaganda a fogyasztók sokszor drasztikusan erőszakos befolyásolásának, a minden áron való értékesítésnek sajátos eszközévé vált. Nem cso­da, hogy ilyen helyzetben a vá­sárlók körében teret nyert az af­féle hiedelem — s bizony sok­szor nem puszta hiedelem —, hogy amit reklámoznak, az bóvli, az a kutyának sem keli’... Ilyen helyzetben a fogyasztó természetesen gyanakvással fo­gadott mindenfajta termékpro­pagandát és reklámozást. Bizony időbe tellett a közhiedelmet új­ra ráébreszteni az évszázados alapigazságra, miszerint a jó bornak is kell cégér. Miért is ne kellene? Képzeljünk csak el egy csupa kiváló tulajdonsággal és minőséggel rendelkező ipari ter­méket, amely azonban — kellő hírverés híján — az ismeretlen­ség homályába burkolózik. Ho­gyan vásárolja az ilyet a vevő, ha létezéséről sem tud?! Nos, a célirányos és hatékony reklámozásnak és árupropagan­dának éppen az az erénye, hogy reálisan tájékoztatja a fogyasz­tókat, vásárlókat egy-egy áru­cikk létezéséről, jó tulajdonsá­gairól. hasznát1 hatóságáról. Eb­ben rejlik a jó reklám ereje, ha. tása. Ki ne ismerné például a világmárkát jelentő, háromar­cú ORION-emblémát, vagy a VIDEOTON igen kifejező VT— TV betűjelzését? S ha a „ked­ves vevő” pl. a Férfi Fehérne­műgyár fekete tulipános védje­gyű ingét vásárolja meg, biztoß lehet abban, hogy „jó lóra tett”. Ma már aligha kételkedik bárki is a textilárukon alkalmazott KRESZ-címkék hasznosságában, amelyek egyszerű ábrákkal il­lusztrálják, hogy az egyes tex­tiláruk mosásánál, vasalásánál és tisztításánál mi az ajánlott, illetve tiltott módszer. Pedig ez is termékpropaganda, méghozzá helyesen alkalmazott reklámo­zás! Reklámozás és marketing Vállalataink többsége mindin­kább felismeri, hogy a korábbi termék-elosztás termelés helyébe lépett piaci árutermelés meny­nyivel fokozottabb követelmé­nyeket támaszt az iparvállalati kereskedelmi tevékenységgel szemben. Az eredményes árute­rítés és értékesítés nélkülözhe­tetlen eszközévé vált a piacku­tatás, a marketing-tevékenység, a hosszabb távlatú termék-prog­nózis, egyáltalán a kereskedel­mi szellem igényes fejlesztése. Korábban voltak olyan téves vélelmezések, amelyek a marke-! ting-tevékenységet azonosították a piackutatással. Tudni kell, hogy a marketing — vagyis a vállalat piac-befőlyásóié szerepe — azok­nak a teendőknek, módszereknek és eszközöknek az összessége, amellyel a termelő vállalat cél­kitűzéseit, érdekeit a piacon ér­vényesíteni tudja. Más megfo­galmazásban: a piackutatás in­kább informatív, a marketing viszont aktív piacszabályozó ke­reskedelmi tevékenység, ezek egymást kölcsönösen kiegészítik. Ebből a koncepcióból kiindul­va nehezen képzelhető el ered­ményes marketing, piackutatás nélkül s mindkettőnek alapvető, eredményes eszköze a hatékony reklámozás és árupropaganda. I Ezekben a tevékenységekben gyakorta olyan szoros összefonó­dás lelhető fel, hogy még jelleg szerint sem választhatók el egy­mástól. E helyütt arra gondo­lunk, hogy például az Ízléses, ha­tásos árupropaganda egyszer­smind marketing is, hiszen piac­befolyásoló szerepe van, viszont ugyanakkor az eredményes mar­keting egyben kitűnő reklámesz­köze is lehet a termelő vállalat­nak. Vállalati belső propaganda Amennyire elengedhetetlen motívuma az értékesítésnek a célszerűen alkalmazott reklámo- j zás és árupropaganda, éppoly hasznos eszköze a termelésnek a vállad belső propagandatevé­kenység. Ahhoz, hogy a vállalat küllemre tetszetős, minőségileg kifogástalan és használható áru­cikkekkel tudjon megjelenni a piacon, természetesen a termelő munkának is kifogástalannak kell ’ennie Ennek elérése vi­szont különböző ösztönzők alkal­ismert. A kölönféle prémiumok és jutalmak, előléptetések és bér­korrekciók éppúgy szerves részei a vállalati belső propagandának, mint például az újítók, a mun­kaversenyben élenjárók népsze­rűsítése vagy a kitüntetések, ju­talom-üdülések, stb. Hogy mindez miért propagan­da-tevékenység? Nos. a válasz kézenfekvő: amint a hatásos rek­lámozás vásárlásra ösztönöz épp­úgy serkentik e belső propagan­da-módszerek -eszközök a dol­gozót a jobb, termelékenyebb, precízebb munkára, a jobb mi­nőség elérésére. Az üzemi újság, mint propaganda- eszköz Miként a külső termék-reklá­mozás, úgy a bélső vállati propa­ganda hatékonyságának alapvető kritériuma az. hogy szembeötlő, valós, ösztönző és széles körben tudatosítható legyen. A már ha­gyományosnak tekinthető sza- lagtnanszparens, dicsőségtábla, faliújság, felhívás olykor már unalmassá válhat, nem éri el a megfelelő pszi­chikai hatást. Szót érdemel ezért itt egy, az utóbbi években me­gyénk több nagy vállalatánál, intézményénél kitűnően bevált ösztönző, az üzemi újság. Az újságolvasó ember jól tud­ja, mit jelent számára, ha kezébe veszi kedvenc lapját. Jócskán tetézi érdeklődését, ha egy új­ságban csupa olyan témáról ol­vashat, amely munkahelyével — leszűkítve a kört: saját szemé­lyével — kapcsolatos. Ezt a sajá­tos igényt pedig csakis az üzemi lap képes kielégíteni. A termelő tevékenység elsőrendű propagá­lója, a vállalaton belüli legkü­lönbözőbb társadalmi szerveze­tek, a munkaverseny és brigád- mozgalom közvetlen fóruma, a közvéleménykutatásnak és nép­szerűsítésnek hatékony orgánu­ma lehet egy színvonalasan szerkesztett üzemi lap. Nem alá­becsülendő az sem, hogy az üze­mi újság révén „minden dolgo­zó elérhető”, amire egyetlen más publikáló eszköz sem képes. Megyénkben több nagyobb vállalatnál is jelentkezett az üze­mi lap megjelentetésének igénye. A megvalósulás azonban több­nyire néhány aggályoskodó mi­att késlekedik, mert a lap rend­szeres megjelentetése —• úgy­mond — anyagi ráfordítást igé­nyel. Ez így igaz is. Ám az aggá- lyoskodók nem vetnek számot azzal, hogy a megjelentetéssel járó költségráfordítás csupán tö­redék része lehetne annak a vál­lalati hozadéknak, amelyet — sok esetben nem mérhetően, de ókvetlenül érzékelhetően — a népszerű és pszichikailag ha­tásos belső propaganda-orgánum a termelékenység, a minőség és más gazdasági mutatók javításá­nak elősegítésével biztosíthatna. A helyénvaló reklámozás és propaganda-tevékenység szüksé­gességének felismerése viszony­lag lassan érlelődik. Kétségtelen, megyénkben is találunk már olyan vállalatokat, amelyeknél — új funkcióként — reklám- szakember. piackutató, értékesí­tési ügynök, sajtó- és propaganda előadó működik. Ám vállalata­ink többségénél ez a folyamat válójában még csupán a felis­merés stádiumában van — eset­leg még ott sem! Sók helyütt a gyakorlati megvalósításra irá­nyuló törekvéseket a tartózkodás, a félénkség, az aggályoskodás — nem egy estben a hozzá nem ér­tés, a tapasztalatlanság és rutin­talanság — gátolja. Sokkal nagyobb bátorsággal kellene e lehetőségekhez nyúlni! Kazár Mátyás smjm/ms 5 1972, OKTOBER 6. mazása nélkül aligha képzelhető el. Az ösztönzőik sokfélesége köz­Gyula Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága főkönyvelői állás betöltésére pályázatot hirdet o Építőipari, iparvállalati gyakorlattal rendelkezők előnyben. Részletes önéletrajz csatolásával jelentkezés írásban a Városi Tanács személyzeti előadójánál október 20-ig. 336813 Rövidfilmek a mozikban

Next

/
Thumbnails
Contents