Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

negyvenkét éve tűzoltó:

Hetven éves az önkéntesek parancsnoka

Sokan ismerik és szeretik a szeghalmi önkéntes tűzoltóság parancsnokát, az őszhajú, Szi-1 vós Imre tűzoltó százados — j tegyük hozzá — bácsit. Egyik i alkalommal láttam bevetés köz* ben és elnéztem, hogy ősz haja és magas kora ellenére — az idén tölti be a 70. évet — még mindig frissen mozog, határozottan intézkedik. Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzem, vajon mennyi ideje lehet az önkéntes testület tagja, őszintén szólva, ha vártam is jónéhány tíz évet, de arra nem számoltam, hogy Szívós bácsi már 42 éve szenteli idejét embertársai életének és vagyonának mentésére.

— Hogyan lesz valaki tűzoltó, miért vállalja ezt a sokszor veszélyes hivatást? — kérdezem.

— Még egészen kis gyerek j voltam, amikor egy istálló égését láttam. És azt is, hogy a tulajdonos sírt. Ez a szomorúság ébresztette fel bennem a segítés gondolatát. Huszonnyolc éves voltam, amikor 1930-ban felvettek a már akkor is nagymúltú szeghalmi önkéntes testületbe, azóta is büszke vagyok régi elhatározásomra. Az pedig nagyon jól esik, hogy hosszú szolgálatom után ebben a rendszerben ismerték el láthatóan is a munkámat. Megkaptam az 5, a 10 és a 20 éves szolgálat után járó szolgálati érem bronz, ezüst, illetve arany fokozatát. Most augusztus 20-án pedig a Tűzrendészet! Érem ezüst fokozatával tüntettek ki.

S a 70 éves Imre bácsi — sokan csak így hívják, a nagyközségben — búcsúzóul azt mondta, öt évig szeretne még parancsnoka lenni a szeghalmi testületnek. Kívánjuk neki, hogy jó erőben, egészségben teljesüljön óhaja.

Nátor János

A Békési Járási Hivatal

egy fő Állam- és Jog- tudományi Egyetemet végzett — legalább 2 éves államigazgatási gyakorlattal rendelkező JOGÁSZT keres FELVÉTELRE.

Fizetés: a 108/1967. Mü.ML sz. utasítás bértáblázata szerint. Jelentkezni személyesen vagy írásban a békési járási hivatal elnökénél, Békés, Petőfi u. 4. sz. alatt lehet. 417076

Hétfő este Békéscsabán

Mesőkováesházán 60 óvodai férőhelyre lenne szükség

Társadalmi összefogással nem lehetne?

Volt idő, amikor az is nagy szó volt, ha egy-egy falusi óvodában sikerült betölteni minden helyet, mert — nem árt erre emlékezni — a szülők többsége húzódozott attól, hogy gyermekét óvodába vigye. Közismert, hogy azóta miként és miért vál_ tozott a helyzet; hogy nincs az a falu, vagy város, ahol elegendő óvodai férőhelyet lehetne létesíteni. Sok a gond kétségtelen, de a társadalmi törődés egyre többször segít a bajokon.

Néhány nappal ezelőtt Mező- kovácsháza tanácsülése tárgyalta a községi óvodák munkáját, öt óvoda van a községben, négy az 1-es számú általános iskola, egy a 2-es számú általános iskola igazgatása alatt. Kilenc óvodai csoportban 13 óvónő vezetésével 280 gyermeket gondoz, nak és oktatnak ezekben az óvodákban, 30-cal többet, mint ahány férőhely tulajdonképpen lenne. A jelentés, melyet Nagy_ selmeczy István tanácselnök- [ helyettes terjesztett az ülés elé, I részletesen elemzi az öt óvoda helyzetét. Megállapítja, hogy az igények teljesítése érdekében távlati feladat lenne két új csoport megszervezése, ahová 60 gyermeket lehetne falvenni.

A tanácsülés részletes képet kapott az óvodai munka tárgyi feltételeiről is. A jelentést megelőző vizsgálódásból kitűnik, hogy az öt különböző épületben elhelyezett 9 csoport bútorellá- tá&a igen jó és minden óvodában rendelkezésre állnak azok a falszerelési tárgyak, amelyek a munkához szükségesek. A tanács az óvónők kéréseit anyagi lehetőségeihez mérten, rendszeresen teljesítette és teljesíti, több helyen talán már túlzottan zsúfoltak is a foglalkozási termek. Ke_ vés viszont a játék a kovácsházi óvodákban, elsősorban azért, mert gyorsan tönkremennek.

Szó esett a tanácsülésen az óvodai napközi otthonokról is. Mind az öt óvoda napköziotthonos, és ez már önmagában eredmény, és nagy segítség a szülőknek. Sajnos, valamennyi szülő kérését nem tudják teljesíteni,

Október 6-tól 14-ig:

Medgyesegyházi

napok

Medgyesegyháza felszabadulásának 28. évfordulója alkalmából október 6-tól 14-ig rendezik meg a Medgyesegyházi Napokat, amely 6-án délután 4 órakor a nagyközségi tanács falán elhelyezett emléktábla koszorúzási ünnepségével kezdődik. Ezt követően a művelődési házban megnyílik a Haladás Tsz, az ÁFÉSZ, a MÉK, a Vas- és Fa-, valamint a BÖRTEX Ipari Szövetkezet kiállítása, amely október 12-ig tekinthető meg.

A program szerint október

7-től 14-ig naponta minden délután lesz valamilyen rendezvény, s a Medgyesegyházi Napok 14-én este műsoros divat- bemutatóval, majd ifjúsági bállal zárul.

igen magas az elutasítottak száma. Ez viszont azzal a veszély- lyel jár, hogy a szülők megsértődnek és előfordult, hogy még az óvodából ig kivették gyermeküket, mert az nem kapott napközis ellátást. A javaslat, amely a tanácsülésen elhangzott, kimondja: sürgősen bővíteni kell az óvodák napközis férőhelyeinek számát, és biztosítani ezeknek pénzügyi alapjait, még az 1973-as költségvetés összeállítása előtt.

Külön foglalkozott a tanácsülés az óvodás korú cigánygyermekekkel, akik közül mindössze négyen járnak óvodába. Az a vélemény alakult ki, hogy mindenképpen helytelen ezt a kér-' dést úgy megítélni, hogy ha nem járnak, akkor nem járnak, hiszen nem köta’ező. A probléma azonban akkor kezdődik, amikor a cigánygyerekek tankötelessé válnak, és az óvodai előkészítés hiánya miatt az első osztályba beiratkozottak szinte valamennyien megbuknak az év végén. Ugyanakkor igen sok azoknak a száma is, akiket — látva képzetlenségüket — felmentenek a mindennapi iskolábajárás alól, így évenként termelődik az analfabétizmus,

A tanácsülés ezután elhatározta, hogy szükséges a gyors és megfelelő segítség, és már az 1973—74-es oktatási évben létre kall hozni egy 30 férőhelyes óvodai csoportot, és megfelelő anyagi eszközöket biztosítani a napközis ellátás bővítésére is.

Jó megoldás és nagy segítség lehetne azonban, ha a termelő- szövetkezetek, ktsz-ek forintjaikkal és közvetlen társadalmi munkával is vállalkoznának arra, hogy hozzájárulnak az óvodák bővítéséhez, mint ahogy arra sok példát hozhatnánk már.

A Megyei Művelődési Központ földszinti klubtermében találkozott olvasóival Nonn György, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, aki Szatmári György néven írta — többek között — a Fegy- ház a körúton című nagy sikerű regényét. A házigazda, dr. Becsei József, a városi pártbizottság titkára volt. Képünk: a vendég könyveit dedikálja.

m

Hétfőn este az Ifjúsági és Üttörőház Tízek Klubjának tagsága a Békés megyei Jókai Színház fiatal művészeivel találkozott. A klub tagsága és a vendégek között tartalmas, érdekes beszélgetés alakult ki. Képünkön: Felkai Eszter válaszú’ az egyik klubtag kérdéseire. (Fotó: Bódis Miklós)

A tótkomlós! „Viharsarok"

Mg. Tsz

az 1973-as évre fólia alatti termesztéshez

TAPKOCKÁS PALÁNTA NEVELÉSÉT VALL ALJA.

Jelentkezés:

A tsz primörtelepén Telefon: 51. (x)

A szövetkezet párttitkára

fl politizálás a közösségi

élet szerves részévé vált a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. A pártonkívüii termelőszövetkezeti gazdák köréiben is egyre inkább növekszik az igény a politikai, gazdasági ösz- szefüggesek magyarázása, az idejében való tájékoztatás, az emberi ügyes-bajos dolgokkal való foglalkozás iránt. Mindezeket elsősorban a kommunistáktól, a pártszervezettől várják el. Ebből a jogos igényből táplálkozott a szövetkezeti parasztoknak az az elhatározása, hogy a legjobb feltételeit igyekeznek megteremteni a pártszervezet működésének: az ország termelőszövetkezeteinek több mint a felében a tagság magára vállalta a pártszervezet titkára íüg- geüenítésének anyagi terheit.

A párttitkár napjainkban a szövetkezetek többségében elismert vezető. Ezt az elismerést a szövetkezetük megszilárdításában végzett áldozatos, céltudatos munkájukkal vívták ki. Az átszervezést követő időt, fáradságot nem kímélve szervezték a tagokat a közös munkára, s mindenütt ott voltak, ahol a szövetkezet ügyében tenni kellett.

A szövetkezetek életében az úgynevezett „hősi korszaknak” vége. A legtöbb közös gazdaság megszilárdult, Kiegyensúlyozottan gazdálkodnak, s ez a kiegyensúlyozottság jellemző a szervezeti életre, a tagok egymás közötti viszonyára is. A párttitkárokra napjainkban nem vár mindúntalan „életmentő” feladat. A pártvezetőséggel, az alapszervezet valamennyi tagjával együtt kell munkálkodniuk, a tsz-tagok gondolkodásmódjának formálásán, a termelés, a gazdálkodás hatékonyságának növelésén. A párttitkárok munkáját ezeknek a .követelményeknek a szellemében értékelik a felsőbb pártszervek, de pártszervezetük tagjai is.

Kétségtelen, hogy a függetlenített párttitkárok — a pártmunkát illetően — előnyösebb helyzetben vannak azoknál, mint akik társadalmi munkában gyakorolják párttitkári megbízatásukat. Időben is többet törődhetneik szövetkezetük társadalmi, politikai, gazdasági életével, mint az utóbbiak, s nagyobb a lehetőségük az elmélyültebb elvi, gyakorlati munkára. De — mint ahogyan ezt a mindennapi élet bizonyítja — a függetlenítés egymagában nem jelenti a gondok, problémák megoldását, csupán lehetőség arra. A függetlenített párt- titkárok túlnyomó többsége jól éfl. ezzel a lehetőséggel, a számára biztosított időt jól hasznosítja a mozgalmi munkában. Ahol a párttitkár függetlenített, áltálában rendszeres a szervezeti élet. A legtöbb ilyen helyen kiküszöbölik az esetlegességet a mozgalmi életből azzal, hogy megtervezik a politikai eseményeket, egyeztetik a pártszervezet, a gazdasági vezetés és a tömegszervezetek munkáját, akcióit A jobb, a rendszeresebb politikai munka eredményei a gazdasági életben is gyümölcsöznek. Tájékozottabbak a szövetkezeti tagok gazdaságuk életéről, élénkebb az élet a tömeg- szervezetekben, jobban betöltik feladataikat a tagságot képviselő bizottságok. De tovább is lehetne sorolni a jeleit a mozgalmi élet fellendülésének.

A helyzet leegyszerűsítésétől azonban feltétlenül óvakodnunk kell! Ahol elismerésre méltók az eredmények a mozgalmi életben, ott az semmiképpen sem csupán egy embernek, a függetlenített párttitkámak az érdeme.

Számtalan párt testű‘et

vizsgálta már működési területén a függetlenített párttitkárok helyzetét, munkáját, s szinte valamennyi arra a megállapításra jutott: az a párttitkár dolgozik jól (s mutatkozik munkájának

eredménye), amelyik azon fáradozik, hogy a pártvezetőség mint testület maradék nélkül töltse be szerepét a pártszervezet élén. A függetlenített párt- titkárnak nem a pártvezetőség nélkül vagy helyett keli dolgoznia, hanem a kollektív vezetés elvének érvényesítésével.

Bármilyen egyszerűnek is tűnik ezt betartani, mégsem olyan könnyű ennek szellemében dolgozni nap mint nap. Jónéhány párttitkár jószándékú törekvése hiúsult már meg a kollektív vezetés elvének lebecsülésén. Mert xniről van szó? A függet-