Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Autós-tréfák Súlyos karambol után a két gépkocsivezető ugyanabban a kórházi szobában ébred, egy­más melletti ágyon. — Bocsásson meg, nem láttuk mi már egymást valahol? — kérdezi az egyik . — Ha láttuk volna, akkor nem lennénk itt — válaszol a másik mogorván. * * » Az angol rendőr így mente­getőzik, amikor egy előkelő lord igazolványát elveszi: — Bocsásson meg Sir, de az ön kék vérében túl sok Black and White kering! * • * Az autós vizsgán a fiatal hölgy megkérdezi a vizsgázta­tót: — Most már megengedi, hogy • a papa vegyen nekem egy au- « tót? — Gondolja, hogy egy elég Z lesz? * * * i — Nem is tudtam, hogy eny- ! nyi rokonunk van. — És hogy jött mo'st rá? — Egy héttel ezelőtt vásárol- ; tunk egy autót. * * • — Hallom, új autót vásárol- s tatok — mondja irigyen a ba- \ rátnője újgazdagnénak. — Hát igen — válaszolja | könnyedén újgazdagné. — Nem- » rég bementem egy autószalon- ; ba, mert sürgősen telefonálnom j kellett. És tudod, kényelmetlen \ úgy kimenni egy üzletből, hogy ■ az ember semmit se vásároljon! \ ÚTON AZ EMBERKERTBEN TAPASZTALT CSALÁDFŐ STRIGULÁK CA Wochenpresse-bőL) : — Mit vehetnék a vőlegé­nyem névnapjára? — Talán agy könyvet. — Már van neki. • • * Az egyik színésznő második férje felcsattan: — Mikor unod meg már vég­re, hogy örökké az első férjed értékeit, jótulajdonságait, cso­dálatos jellemét emlegesd? — Rendben van — válaszol az asszony egy vállrándítással —, ezentúl kizárólag a harma­dik férjemről beszélek majd. * * * Egy fukarságáról híres asz- szony előkelő estélyen találko­zik háziorvosával. — Nagyon örülök doktor, hogy találkoztunk, különben hol­nap felkerestem volna: pokoli fájdalmat érzek a bordáim kö­zött. — Lássuk csak hamar, mirfl van szó asszonyom, vetkőzzék le! * » • Vándor színtársulat tart előa­dást Perugia külvárosában. Egyik este egy XIX. századi drámát adnak elő. A második felvonás végén a gonosz atya pisztolyt szegez derék vejtre és így kiált: „Pusztulj átkozott!”... De a pisztoly csütörtököt mond. A színész, hiába húzza meg újra és újra a ravaszt, a fegyver néma marad. Ekkor a vőnek zseniális ötlete támad: földre rogy és haldokolva mondja: „Ah, mily csendben gyilkol­nak ezek az automata-piszto­lyok!” * * * — Úristen, a férjem hamaro­san jön haza — közli Mancika ijedten a vendéggel. A férfi meglepődve kérdezi: — Na és? Hiszen semmi olyat nem tettem, amit titkolnom kel­lene! — Ez igaz! En is csak arra az esetre mondtam, ha kedve tá­madna ilyesmire! • * * Egy kövér férfit aznap már harmadszor dobnak ki a kocs­mából. Az arrajárók felsegítik és részvevőén megkérdezik tő­le: — Miért alkar olyan makacsul mindig visszamenni ebbe a förtelmes lebujba? — Hát mit tegyek? — sóhajt a hájas. — En vagyok a tulaj! * * * / Két barát értekezik egymás­sal: — Megnősültem, mert már elegem van abból, hogy örökké piszkos ingben járjak, vendég­lőben étkezem és lyukas legyen a zoknim! — Hát ez Vicces — mondja rá a másik. — En meg ugyan­ezért váltam el! • • • — Tudod, hogy József bará­tunk súlyos agyrázkódással a kórházban fekszik? — Az lehetetlen! Egy órája még az utcán láttam egy gyö­nyörű szőke nővel! — Éppen erről van szó! A fe­lesége is látta! Feledékenység elleni szer Egy évek óta ismert készítmény mellékhatása A Hoechst gyár farmakológu­sai örömteli „mellékhatást” fe­deztek fel egy olyan gyógyszer­nél, amely már évek óta Cosal- don néven van forgalomban és idősebb emberek számára adják az agy vérellátási és táplálko­zási zavarai ellen. A konszern szóvivője közölte, hogy ez a tabletta még súlyos emlékezet- és koncentrációs zavarokat is ki tud küszöbölni. „Aki állandóan elfelejti házassági évfordulóját, , vagy egyéb fontos időpontokat, * már fiatal éveiben felírathatja magának a tablettát” — mon­dotta a szóvivő. A készítmény „mellékhatá­sát” kisérletsorozatban vizsgál­ták, amelyben 315 személy vett részt mindkét nemből 20 és 60 év között. Orvosi szempontból mindannyian teljesen egészsé­gesek voltak. A teszt megkezdé­se előtt egy pszichológus vizs­gálta az emlékezetüket és töb­bek között régi iskolatársak ne­ve iránt érdeklődött, valamint bonyolult szavakra tanította meg őket, amelyet már nyolc nap múlva elfelejtették. A „kí­sérleti nyulaknak” ezután nyolc héten át minden nap be kellett venniük egy tabletta Cosaldont. A kísérlet eredménye a far­makológusok, orvosok és pszi­chológusok legmerészebb vára­kozásait is felülmúlta. Az is­kolatársak nevei és a bonyolult szavak hirtelen csak úgy árad­tak a vizsgált személyekből, családtagok rég elfeledett szü­letésnapjai jutottak eszükbe és számtani feladványokat sokkal rövidebb idő alatt tudtak meg­oldani, mint a kísérlet kezdete előtt. A konszern közlése szerint a gyógyszer leépíti azt a „gátat”, amely még a mindennapi stressznek kitett fiatalabb em­bereknél is akadályozza az agy megfelelő ellátását, ami közvet­lenül befolyásolja az emlékeze­tet! HIÁNYÉRZET — Még egy féldecit, hogy csupa fehéregeret lássak! (A Stem-ből) új virágállvány. Nejem, másképp csinálják. Hol akinek semmi szépérzéke és hogyan? Hát a gyár- a modern asztalos-mű- ban, munkaidő alatt, vészeihez, hörögve kér- Mutatta is milyen szép dezte: kutyaólat tennél a hangulatlámpát, disz- lakásba? És miért festet- tárgyat barkácsolt oda­Barkácsolás őrünk egyik jellemző és hasznos idő­töltése a bar­kácsolás. Többen hajómodelleket, régi várakat építenek gyufaszálakból, mások rádiókat, televíziókat állítanak össze önerő­ből. Hasznosan telik az otthoni szabadidő. Me­sélték kollégáim, milyen felemelő dolog melegítő­ben fűrészelgetni, kala- pálgatni a hosszú téli es­téken. A kalapálgatás eredménye az eltelt idő mellett sok értékes hasz­nálati tárgyat is eredmé­nyez. Egyik barátom szétszedte teljesen egye­dül a kályháját. Igaz, hogy összerakni nem tudta, és a szakértelem nélküli szétszedés foly­tán a cserepek fele ösz- szetört, a lakás elsötétült a koromtól, de mégis büszkélkedik: ő ezermes­ter. Nos jómagam is be­álltam a barkácsművé- szek soraiba. Az üzlet­ben, ahol több barkács- társammal válogattam a hulladék lemezt és fa­darabkákat, rájöttem, hogy a barkácsoláshoz nem elég a szándék és a tudás, tömött erszény is szükséges hozzá, Hónom alatt néhány darabka fával indultam hazafelé, amikor egy könyvüzlet­ben megpillantottam né­hány asztalos szakirodal­mat. Kell a tudás. Vásá­roltam néhány könyvet. Ezekből majd megtudom, hogyan fogjak hozzá a virágállvány készítésé­hez. Mert az első remek­mű — határoztam el — egy nem akármilyen vi­rágállvány lesz! Menet­közben egy kirakatban láttam is egy elképzelé­semhez hasonló virágáll­ványt. Meglepően olcsón. Az anyag és a szakiroda- lom épp annyiba került, mint az új virágállvány, de akkor hol marad a fúrás, faragás öröme? Azonnal hozzákezdtem a barkácsoláshoz. Kerek három hétig tartott, de volt eredménye. Akadtak nehéz pillanatok is. Ami­kor az enyves dobozt fel­rúgtam. Értem, hogy a fürdőszoba és a hall kor­csolyapályává változott a meleg enyv száradása után. De azt sosem fo­gom megtudni, hogy mi­től lett csirizes a csillár is? Hogy az ujjaimat li­lára szegelthm. a fűrész kitépte a nadrágomat? Ki törődött ilyen bagatell ügyekkel, hisz ott állt készen a remekmű: az ted lilára ezt a borzal­mat? — faggatott. Eldi­csekedtem újításommal. Mivel festékre már nem volt pénzem, a virágáll­vány borítására köröm­lakkot használtam. Nem bírta idegekkel, elrohant. En egyedül szereltem fel az új állványt: sorra ra­kosgattam a polcokra kaktuszainkat, philoden- ■ trónjainkat. Ezek a virá­gok — sajnos — túltáp­láltak, állapítottam meg, midőn kiderült, hogy az állvány enyvezése fel­mondta a szolgálatot. Ebben nem az alkotó és remekműve a hibás, ha­nem az átkozott nehéz cserepekben elhelyezett növények. Néhány cse­rép a földre is esett, a cserepek összetörtek, se­baj. Jövő héten újra­kezdem. Bár egyik ba­rátom lebeszélt az ott­honi barkácsolásról. Ok benn. Sokan csináljuk így, közölte. Megspórol­juk az anyagot és az időt, kacsintott kedélye­sen. Sajnos gyárainkban találhatók a „csináld magadnak, a gyárad­ban” mozgalom hívei szép számmal. Tudom, értem. De azt nem ér­tem, mit szólnak ehhez a gyári rendészek? Én a magam részéről továbbra is az otthoni ezermesterkedés híve maradok. Már hozzá is kezdtem új remekmű­vem előkészületeihez: egy zenélő órát varázso­lok öreg vekkerünkből. A szakirodalmat tegnap már sikerült a lakásba csempésznem. Hogy fog csodálkozni a családom, ha óránk hajnalonta el­zenéli az „adj Uram esőt...” Abai Pál HUMORSZOLGALAT

Next

/
Thumbnails
Contents