Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
Autós-tréfák Súlyos karambol után a két gépkocsivezető ugyanabban a kórházi szobában ébred, egymás melletti ágyon. — Bocsásson meg, nem láttuk mi már egymást valahol? — kérdezi az egyik . — Ha láttuk volna, akkor nem lennénk itt — válaszol a másik mogorván. * * » Az angol rendőr így mentegetőzik, amikor egy előkelő lord igazolványát elveszi: — Bocsásson meg Sir, de az ön kék vérében túl sok Black and White kering! * • * Az autós vizsgán a fiatal hölgy megkérdezi a vizsgáztatót: — Most már megengedi, hogy • a papa vegyen nekem egy au- « tót? — Gondolja, hogy egy elég Z lesz? * * * i — Nem is tudtam, hogy eny- ! nyi rokonunk van. — És hogy jött mo'st rá? — Egy héttel ezelőtt vásárol- ; tunk egy autót. * * • — Hallom, új autót vásárol- s tatok — mondja irigyen a ba- \ rátnője újgazdagnénak. — Hát igen — válaszolja | könnyedén újgazdagné. — Nem- » rég bementem egy autószalon- ; ba, mert sürgősen telefonálnom j kellett. És tudod, kényelmetlen \ úgy kimenni egy üzletből, hogy ■ az ember semmit se vásároljon! \ ÚTON AZ EMBERKERTBEN TAPASZTALT CSALÁDFŐ STRIGULÁK CA Wochenpresse-bőL) : — Mit vehetnék a vőlegényem névnapjára? — Talán agy könyvet. — Már van neki. • • * Az egyik színésznő második férje felcsattan: — Mikor unod meg már végre, hogy örökké az első férjed értékeit, jótulajdonságait, csodálatos jellemét emlegesd? — Rendben van — válaszol az asszony egy vállrándítással —, ezentúl kizárólag a harmadik férjemről beszélek majd. * * * Egy fukarságáról híres asz- szony előkelő estélyen találkozik háziorvosával. — Nagyon örülök doktor, hogy találkoztunk, különben holnap felkerestem volna: pokoli fájdalmat érzek a bordáim között. — Lássuk csak hamar, mirfl van szó asszonyom, vetkőzzék le! * » • Vándor színtársulat tart előadást Perugia külvárosában. Egyik este egy XIX. századi drámát adnak elő. A második felvonás végén a gonosz atya pisztolyt szegez derék vejtre és így kiált: „Pusztulj átkozott!”... De a pisztoly csütörtököt mond. A színész, hiába húzza meg újra és újra a ravaszt, a fegyver néma marad. Ekkor a vőnek zseniális ötlete támad: földre rogy és haldokolva mondja: „Ah, mily csendben gyilkolnak ezek az automata-pisztolyok!” * * * — Úristen, a férjem hamarosan jön haza — közli Mancika ijedten a vendéggel. A férfi meglepődve kérdezi: — Na és? Hiszen semmi olyat nem tettem, amit titkolnom kellene! — Ez igaz! En is csak arra az esetre mondtam, ha kedve támadna ilyesmire! • * * Egy kövér férfit aznap már harmadszor dobnak ki a kocsmából. Az arrajárók felsegítik és részvevőén megkérdezik tőle: — Miért alkar olyan makacsul mindig visszamenni ebbe a förtelmes lebujba? — Hát mit tegyek? — sóhajt a hájas. — En vagyok a tulaj! * * * / Két barát értekezik egymással: — Megnősültem, mert már elegem van abból, hogy örökké piszkos ingben járjak, vendéglőben étkezem és lyukas legyen a zoknim! — Hát ez Vicces — mondja rá a másik. — En meg ugyanezért váltam el! • • • — Tudod, hogy József barátunk súlyos agyrázkódással a kórházban fekszik? — Az lehetetlen! Egy órája még az utcán láttam egy gyönyörű szőke nővel! — Éppen erről van szó! A felesége is látta! Feledékenység elleni szer Egy évek óta ismert készítmény mellékhatása A Hoechst gyár farmakológusai örömteli „mellékhatást” fedeztek fel egy olyan gyógyszernél, amely már évek óta Cosal- don néven van forgalomban és idősebb emberek számára adják az agy vérellátási és táplálkozási zavarai ellen. A konszern szóvivője közölte, hogy ez a tabletta még súlyos emlékezet- és koncentrációs zavarokat is ki tud küszöbölni. „Aki állandóan elfelejti házassági évfordulóját, , vagy egyéb fontos időpontokat, * már fiatal éveiben felírathatja magának a tablettát” — mondotta a szóvivő. A készítmény „mellékhatását” kisérletsorozatban vizsgálták, amelyben 315 személy vett részt mindkét nemből 20 és 60 év között. Orvosi szempontból mindannyian teljesen egészségesek voltak. A teszt megkezdése előtt egy pszichológus vizsgálta az emlékezetüket és többek között régi iskolatársak neve iránt érdeklődött, valamint bonyolult szavakra tanította meg őket, amelyet már nyolc nap múlva elfelejtették. A „kísérleti nyulaknak” ezután nyolc héten át minden nap be kellett venniük egy tabletta Cosaldont. A kísérlet eredménye a farmakológusok, orvosok és pszichológusok legmerészebb várakozásait is felülmúlta. Az iskolatársak nevei és a bonyolult szavak hirtelen csak úgy áradtak a vizsgált személyekből, családtagok rég elfeledett születésnapjai jutottak eszükbe és számtani feladványokat sokkal rövidebb idő alatt tudtak megoldani, mint a kísérlet kezdete előtt. A konszern közlése szerint a gyógyszer leépíti azt a „gátat”, amely még a mindennapi stressznek kitett fiatalabb embereknél is akadályozza az agy megfelelő ellátását, ami közvetlenül befolyásolja az emlékezetet! HIÁNYÉRZET — Még egy féldecit, hogy csupa fehéregeret lássak! (A Stem-ből) új virágállvány. Nejem, másképp csinálják. Hol akinek semmi szépérzéke és hogyan? Hát a gyár- a modern asztalos-mű- ban, munkaidő alatt, vészeihez, hörögve kér- Mutatta is milyen szép dezte: kutyaólat tennél a hangulatlámpát, disz- lakásba? És miért festet- tárgyat barkácsolt odaBarkácsolás őrünk egyik jellemző és hasznos időtöltése a barkácsolás. Többen hajómodelleket, régi várakat építenek gyufaszálakból, mások rádiókat, televíziókat állítanak össze önerőből. Hasznosan telik az otthoni szabadidő. Mesélték kollégáim, milyen felemelő dolog melegítőben fűrészelgetni, kala- pálgatni a hosszú téli estéken. A kalapálgatás eredménye az eltelt idő mellett sok értékes használati tárgyat is eredményez. Egyik barátom szétszedte teljesen egyedül a kályháját. Igaz, hogy összerakni nem tudta, és a szakértelem nélküli szétszedés folytán a cserepek fele ösz- szetört, a lakás elsötétült a koromtól, de mégis büszkélkedik: ő ezermester. Nos jómagam is beálltam a barkácsművé- szek soraiba. Az üzletben, ahol több barkács- társammal válogattam a hulladék lemezt és fadarabkákat, rájöttem, hogy a barkácsoláshoz nem elég a szándék és a tudás, tömött erszény is szükséges hozzá, Hónom alatt néhány darabka fával indultam hazafelé, amikor egy könyvüzletben megpillantottam néhány asztalos szakirodalmat. Kell a tudás. Vásároltam néhány könyvet. Ezekből majd megtudom, hogyan fogjak hozzá a virágállvány készítéséhez. Mert az első remekmű — határoztam el — egy nem akármilyen virágállvány lesz! Menetközben egy kirakatban láttam is egy elképzelésemhez hasonló virágállványt. Meglepően olcsón. Az anyag és a szakiroda- lom épp annyiba került, mint az új virágállvány, de akkor hol marad a fúrás, faragás öröme? Azonnal hozzákezdtem a barkácsoláshoz. Kerek három hétig tartott, de volt eredménye. Akadtak nehéz pillanatok is. Amikor az enyves dobozt felrúgtam. Értem, hogy a fürdőszoba és a hall korcsolyapályává változott a meleg enyv száradása után. De azt sosem fogom megtudni, hogy mitől lett csirizes a csillár is? Hogy az ujjaimat lilára szegelthm. a fűrész kitépte a nadrágomat? Ki törődött ilyen bagatell ügyekkel, hisz ott állt készen a remekmű: az ted lilára ezt a borzalmat? — faggatott. Eldicsekedtem újításommal. Mivel festékre már nem volt pénzem, a virágállvány borítására körömlakkot használtam. Nem bírta idegekkel, elrohant. En egyedül szereltem fel az új állványt: sorra rakosgattam a polcokra kaktuszainkat, philoden- ■ trónjainkat. Ezek a virágok — sajnos — túltápláltak, állapítottam meg, midőn kiderült, hogy az állvány enyvezése felmondta a szolgálatot. Ebben nem az alkotó és remekműve a hibás, hanem az átkozott nehéz cserepekben elhelyezett növények. Néhány cserép a földre is esett, a cserepek összetörtek, sebaj. Jövő héten újrakezdem. Bár egyik barátom lebeszélt az otthoni barkácsolásról. Ok benn. Sokan csináljuk így, közölte. Megspóroljuk az anyagot és az időt, kacsintott kedélyesen. Sajnos gyárainkban találhatók a „csináld magadnak, a gyáradban” mozgalom hívei szép számmal. Tudom, értem. De azt nem értem, mit szólnak ehhez a gyári rendészek? Én a magam részéről továbbra is az otthoni ezermesterkedés híve maradok. Már hozzá is kezdtem új remekművem előkészületeihez: egy zenélő órát varázsolok öreg vekkerünkből. A szakirodalmat tegnap már sikerült a lakásba csempésznem. Hogy fog csodálkozni a családom, ha óránk hajnalonta elzenéli az „adj Uram esőt...” Abai Pál HUMORSZOLGALAT
