Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
Gratulálunk a véradás jó szervezéséhez Csehszlovák vendégeink tapasztalatai megyénkben A véradó állomáson megtartóit találkozón. Mint már lapunkban közöltük, dr. Frantisek Valicsek, a Csehszlovák Vöröskereszt elnökének vezetésével háromtagú vöröskeresztes delegáció kétnaamelyek az emberi humanitásról szólnak. Enyedi G. Sándor hozzászólásában elmondotta, hogy az ilyen találkozóknak a barátság erősíMegtekintették az intézetet. tésén túl fontos szerepe egymás munkájának kölcsönös megismerése és az. hogy tanuljunk is egymástól, mint ahogyan azt e látogatás is bizonyította. Befejezésül öz Ferenc, a Vöröskereszt megyei titkára Békés megye két jellegzetes termékéből adott át ajándékokat a vendégeknek. Ezután a következő program gyulai látogatás volt. Megtekintették a Várfürdőt, s — mint orvosok — elsősorban a víz gyógyhatása érdekelte a csehszlovák vendégeket. A gyógyászati részlegben sok kérdést intéztek az őket kalauzoló előadóhoz. A SZOT szállóban az üdülés, az emberek pihenése, a róluk való gondoskodás tetszett. A szálló tetejéről gyönyörködtek a város őszi verőfényben fürdő panorámájában, majd ellátogattak a várba is. Délután a kondorosi Dolgozók Tsz-ben fogadták őket, ahol Ladnyik Mihály tsz-elnök ismertette a tsz eredményeit, s ezen belül a vöröskeresztes munkát, A vendégek figyelme kiterjedt a nők egyenjogúságának kérdésére is, s melegen érdeklődtek affelől, hogy egy mezőgazdasági üzemben ez hogyan valósul meg. Kedves epizód volt, hogy a csehszlovák vendégek tátrai albumot és egyéb ajándéktárgyakat adtak át, ennek viszonzásául pedig a tsz díszes kulaccsal és a szövetkezet életéről szóló könyvvel kedveskedett. A találkozó befejezésekor a Magyar Vöröskereszt Országos Központja nevében dr. Soóky László főtitkárhelyettes köszönte meg a látogatást és a Békés megyeieknek a vendégfogadást. Kasnyik Judit pos látogatást tett megyénkben. Az itt-tartózkodás második napján délelőtt Békéscsabán, a Vérellátó Állomásra mentek, s e találkozón részt vett Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára is. A vendégeket dr. Rucz László, az állomás igazgató főorvosa és Salka László tájékoztatta a véradás eredményeiről, valamint a szervezés módszereiről. Dr. König János, a MENCS vezető főorvosa pedig az egészség- ügyi felvilágosító munkáról adott tájékoztatást. Többek között elmondotta, hogy kapcsolatot teremtettek pozsonyi társszervvel is, amelynek segítségét kérik egy szlováknyelvű anyag elkészítéséhez. A vendégek rendkívüli érdeklődést tanúsítottak a véradó munka iránt, elsősorban a szervezés módszerei és a megbecsülés különböző formái érdekelték őket. Éppen ezért a legtöbb kérdés e témával kapcsolatban hangzott el. Dr. „Frantisek Valicsek ezután tájékoztatta a Békés megyeieket a Csehszlovákiában folyó véradásról. Ennek befeiezéseként gratulált ahhoz az eredményhez, amit megyénkben a véradásban elértek, elsősorban a szervezésben és a különböző szervekkel való kapcsolatban. A csehszlovák vendégeknek főleg az tetszett, hogy a véradásokat különböző előadások előzik meg, Vendégeink a gyulai Várfürdő gyógyászati részlegén. (Fotó: Demény Gyula) A legfontosabb beruházás Ma már világszerte elismert, tudományos vizsgálatokkal bizonyított tény: a szakképzés a gazdasági növekedés legfontosabb feltétele. Hazánkban a felszabadulás óta 754 ezer szakmunkást képeztek ki, a különböző szakmai középiskolákban 577 ezer ember végzett, a felsőfokú oktatás 254 ezer főnek adott diplomát. Ennek eredményeként a népességen belül az 1945 előtti 15 százalékról 52-re növekedett a nyolc általánosnak megfelelő képzettségűek fránya, az érettségizetteké négyről 16-ra, a felsőfokú végzettségűeké pedig 1,6-ről 4,3 százalékra emelkedett. Mindezek nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy a nemzeti jövedelem 1950 és 1971 között a 3,2- szeresére, az ipari termelés az 5,5-szörösére bővüljön.' Irányok, igények A szakképzés — mind egyénileg, mind társadalmilag — felelősségvállalás. Itt ugyanis nem egyszerű a korrekció, a rossz pályaválasztást lehetetlen egyik hónapról a másikra helyrehozni .ahogy a, elvándorlókat is nehéz pótolni. Tavaly például a középiskolai tanári diplomát szerzők 53 százaléka már első munkahelyként sem az oktatási intézményeket választotta ... A gimnáziumban érettségizettek 30—35 százaléka tanul tovább felsőfokú képzés keretében, a többiek viszont nehezen kezdhetnek valamit csupán bizonyítványuk alapján; Továbbá: az egyetemekre, főiskolákra felvételt kérők szakonkénti megoszlása erősen eltér a tényleges társadalmi igényektől. Van, ahoa pótlólag is helyet lehet kapni, mert oly’ kevés volt a jelentkező, másutt a pályázók száma tízszeresen haladja meg a fel vehetőkét... Bonyolult, szerteágazó teendő tehát a szakképzés, a jövőre döntő mértékben kiható legfontosabb beruházás. Pénz és... Tavaly a nemzeti jövedelem 4,3 százalékát fordították oktatási célokra, de ez — nemzetközi összehasonlításban is — ma már kevés, nem fedezi a szükséges szint elérését. Holott hatalmas összegekről van szó, például a negyedik ötéves tervben 11,5 milliárd forint szolgálja a képzést, több, mint bármikor. Számítások szerint — s változatlan áron — 1985-ig legkevesebb 50 milliárd forintot kell befektetni az oktatásba, hogy az a minimális követelményeknek megfelelhessen. A pénz azonban még nem minden. Korszerűbb szakképzésre, a változó követelményékkel való szorosabb lépéstartásra van szükség, s bátor szembenézésre gondjainkkal. Igaz, ma már eltűntek a szélsőségek — példáid 1951-ben 6 900 főt vettek fel a műszaki egyetemek első évfolyamaira, 1957-ben meg csupán 2 200-at, — mind a felső, mind a középfokú oktatásban, de az egészséges arányok még nem alakultak ki. Különösen a szakmunkásképzésben nem. Holott az Országos Tervhivatalban készített prognózis szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton belül a szakmunkások aránya 24,9 százalék lesz, szemben az 1965. évi 18,7-el. Joggal állapította meg tehát Aczél György, a párt Központi Bizottsága június 14— 15—i ülésén elmondott zárszavában. hogy: „..adjunk sokkal nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést a szakmunkás hivatásnak. különösen az úgynevezett nehéz szakmáknak és magának a szakmunkásképzésnek is”. S ez valóban elengedhetetlen. Az üzemeknek alig fűződik érdekeltsége a képzés, a továbbképzés támogatásához, s így hosszú távú fejlődésük legfontosabb feltételét kockáztatják. A vélt és valós érdekek összeütközéséből napjainkban legtöbbször az üzemek kerülnek ki győztesen; „szerzik” s nem nevelik az utánpótlást. E ez a gondok halmából még csak marókra való. Történt persze sok minden a korszerűség jegyében. A szakmák kétharmadánál befejezték a tananyag felülvizsgálatát, modernizálását, létrejött az ún. emelt szintű képzés, megszervezték — felsőfokú intézményként — az üzemmérnökök oktatását. Ugyanakkor még mindig erősen eltérnek — s sok esetben kimondottan rosszak — a szakmunkások nevelésének tárgyi feltételei — csupán a tanulók 12 százalékának jut például kollégiumi elhelyezés —, mert erre. sajnos, a legkevesebb jutott más iskolatípusokhoz mérten. Ésszerű átrendeződés A tárgyi adottságok különbözőségét megtoldja a pedagógusok, a szakoktatók munkájának eléggé elváló szintje, s így ugyanaz a tanterv jól megvalósul az egyik, s roszul a másik intézetben. Okkal, a társadalmi érdekek messzemenő érvényesítésével jelölte meg tehát a párt Központi Bizottsága már említett ülésének határozata az észszerű átrendeződés halaszthatatlanságát, így a többi között az emelt szántű és a hagyományos oktatás egységesítését a szakmunkás képzésben, ifjú szakmunkások részére hároméves, szakközépiskolai érettségivel záruló esti, levelező tagoz»- , tok szervezését, a szakközépiskolák képzési céljainak változtatását, az átváltható ismeretek fontosságát. Hazánk népesedési helyzet* nem ad módot a jövendő szakmunkásaival való megalapozatlan gazdálkodásra; mind a túlképzésnek, mind a szükségesnél kisebb létszámának messzire gyűrűző hatásai lesznek az egyes iparterületeken. Ezért, hogy a legfontosabb beruházási tevékenységnek most már minden tekintetben meg kell kapnia a legfontosabbnak kijáró figyelmet, törődést, támogatást. Mészáros Ottó Bolgár mérnökök a nagyvilágban Moszkva, Berlin, Taskent, Addis-Abeba, Rabat, Bengáli, Tripolisz és sok más város egy-egy lakótelepe épületcsoportja, gyárépülete; vasútvonalak gyorsforgalmi utak, hídszerkezetek, iskolák és öntözőművek viselik magukon ezt a bolgár márka-feliratot: „Technoexportsroj”. Néhány létesítmény különösképpen öregbíti a bolgár építészmérnökök nemzetközi tekintélyét, köztük a haűdadi repülőtér, az 50 000 nézőt befogadó stadion Líbiában, a tuniszi sportcsarnok, Szkopje szétszedhető szállítható „mindentudó” kultúr- csarnoka, az új taskenti iskola, az Eufráteszt és csatornáit átívelő új hidak szerkezete. békés 3 1*72. OKXOtUsJt 28.
