Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

Csárdaszállás 1972-ben A hármas űrrepülés harmadik évfordulóján A Szojuz-program Huszonkét éve Köröstarcsai tanyáknak nevezték azt az ak­kor még eléggé szétszórt tele­pülést, amelyből Csárdaszállás község létrejött. Volt itt egy omladozó csárda, ami a száj­hagyomány szerint valamikor jó szálláshelyül szolgált Rózsa Sán­dornak, Innen könnyen el tu­dott menekülni a perzeku torok elől a végeláthatatlan nádasok­ba. Ebből ered tehát a Csárda- szállás elnevezés, amit nemcsak a községen átvezető út melletti, hanem a vasútállomás épületén elhelyezett tábla is jelez, A csárda épületét azóta kí­vülről már átalakították, csak a belül megmaradt boltívek em­lékeztetnek a múltra. Nádasok sincsenek a környéken, amióta a Körös vizét gátak közé szo­rítva megzabolázták. A hu­szonkét év pedig elegendő volt arra, hogy egy rendezett kis község alakuljon ki csupa 2—3 szobás, fürdőszobás családi ház­zal, melyek közé csak itt-ott ékelődik be egy-egy régi tanyai vályogépület. A villany és a víz mindenüvé eljutott és az utcákban járda van. A fák azon­ban még nem terebélyesedtek ki, fiatalok, mint Csárdaszállás. 19 autótulajdonos A termékeny föld, a Budapest —Békéscsaba közötti vasút és a Mezőberény—Gyoma közötti főút az életkörülmények ala­kulásának fontos meghatározó­ja. Vonzó a község, mert a tsz jó megélhetést biztosít, s emel­lett nincs elzártságra sem ítélve a lakosság. Az út és a vasút szo­rosan összekapcsolja a világgal az embereket. Elvándorlás 1960-ban volt elő­ször és utoljára. Akkor, amikor termelőszövetkezeti község lett Csárdaszállás. Az idősebbek a tanyákról hazamentek Köröstar- csára és Mezőberénybe, ahon­nan valamikor idetelepültek. A fiatalok azonban maradtak, s itt építettek házat maguknak. Ma 850 lakosa van a községnek, s ez a szám nem csökken, ha­nem inkább nő. A tanyákon még mintegy 200-an élnek, de ők is lassan a községbe húzód­nak. Amikor Tóth László tanácsel­nöktől azt kérdezem, hogy el­jár-e valaki innen dolgozni, ő így válaszol: — Többen járnak hozzánk, mint tőlünk máshová. Itt a tsz- ben és a Hidasháti Állami Gaz­daság I-es számú üzemegységé­ben mezőberényiek és körös- tarcsaiak is dolgoznak. Ritka dolog, hogy kisebb köz­ség ad kenyeret nagyobb köz­ségbelieknek. Az pedig, hogy milyen a la­kosság anyagi helyzete, egy-két adatból mindjárt kitűnik. Csár­daszálláson 57 motorkerékpár, és 19 autótulajdonoss valamint 103 tv-el őfizető van. A posta kézbesítői naponta több mint 1 400 újságot, napi-, hetilapot vagy folyóiratot juttatnak el az olvasókhoz. Tóth László ebben külön is példát mutat: 11 újság­ra, illetve folyóiratra fizet elő. Rekordtermés rizsből, búzából A Petőfi Tsz 4 800 holdon gazdálkodik. A gyengébb minő­ségű 2 800 holdon lucernát, bú­zát, napraforgót ég rizst ter­meszt, a 2 000 hold jó földön pedig cukorrépát és kukoricát. A legjobban fizető növény a rizs, amiből az idén holdanként 17—18 mázsa átlagtermésre szá­mítanak. — Kedvező időjárás, korai ve­tés, vegyszeres növényvédelem és hozzáértés kellett hozzá — állapítja meg Schupkégel Sán­dor, a tsz elnöke és mindjárt ki­jelenti, hogy jövőre 410 hold helyett 500 holdon termesztenek majd rizst. örömmel újságolja, hogy bú­zából 1 600 holdon 20 és fél má­zsa volt az átlagtermés, kuko­ricából pedig májusi morzsa’tra átszámítva 29 mázsa várható. Rekord a rizs-, a búza- és a kukoricatermés is. — Milyen jövedelemre szá­míthatnak a dolgozók? — Az egy dolgozóra jutó át­lagkereset 27—28 ezer forint lesz. Ezt a szintet tartjuk 1968 óta, viszont egyre nagyobb összeget fordítunk a termelés fejlesztésére. A rizs- és a búza­termesztést már teljesen gépesí­tettük, következik a többi is. — Ehhez szakemberek is kel­lenek. —> Van 2 agrármérnökünk, 6 felsőfokú technikumot végzett szakemberünk és a brigádveze­tői beosztásig mindenki leg­alább technikus. Tóth László, a községi tanács elnöke, aki meg­választása előtt nálunk volt traktoros brigádvezető, ugyan­csak technikus. — Hogyan oldják meg a jövő­ben a szakemberutánpótlást? — Egy egyetemi és öt szak­munkástanulói ösztöndíjasunk van, ezenkívül a szakembereink szervezett továbbképzésben vesznek részt. Kivétel nélkül. Nézzünk szét a házak táján Okosan, előrelátóan gazdálko­dik a Petőfi Tsz. Ennek bizony­sága az a jónéhány talajjavító gép is, amely messzehangzó dü­börgéssel túrja a földet, hogy termővé varázsoljon újabb 100 hold szikest. Néhány év alatt ez lesz immár a 430. hold. A jó gazdálkodás eredménye­ként a tsz hozzá tud járulni a község fejlesztéséhez is. Jelen­tős összeget adott a bekötő út és a vízmű építésére, a kultúr- ház felújítására és tervezi, hogy a napközis bölcsőde, óvoda lét­rehozásának a költségeit részben magára vállalja. De a tsz hatása mégis a leg­jobban a házak táján mutatko­zik meg. Valóságos kis gyöngy­szemek itt a családi otthonok, és szépen gondozott kertek. Mintha versenyeznének egymás­sal az emberek, hogy ki tudja szebbé varázsolni a környezetét. Fekete József nyugalmazott vasúti pá'yaőrhöz be is térek Hajdú Sándornak, az ÁFÉSZ ügyintézőjének kíséretében. Fe- ketéék nemrég elkészült kétszo­bás, fürdőszobás családi háza olyan szép, hogy bárki meg- i irigyelhetné.- Ám nem a férfi \ pályaőri keresetéből, hanem fő­leg a háztáji sertésnevelés jö­vedelméből szerezték meg az árát. Mégpedig úgy, hogy az asszony a tsz-ben dolgozik. Fe­kete József méhészkedik is, ami ugyancsak szép hasznot hajt an­nak, aki ért hozzá, ö például az <dén 4 mázsa I osztályú mézet adott el az ÁFÉSZ-nek, amiért 7 600 forintot kapott. Nem ő az egyedüli méhész Csárdaszálláson. És vannak ga­lamb-, meg nyúltenyésztők, va­lamint kitűnő kertgazdák is. Valamennyien szép mellékjöve­delemre tesznek 6zert. Az állomáson és a könyvtárban Nincs, és nem is lehet nagy múltja a községnek, de máris van büszkélkedni valója. Kezd­jük a vasútállomáson, ahol 3 vágányon naponta vagy 70 vo­nat megy át. Az állomásfőnök Ourmai Sándor, aki örömmel közli: — Kelemen Antal forgalmi szolgálattevő brigádja már több­ször elnyerte a szocialista címet. Az idén Katona Lajos váltóke­zelő Kiváló dolgozó lett, ketten soronkvíüli előléptetésben része­sültek. Lehet így is dolgozni: Élüzem szántén. Folytassuk a látogatást a könyvtárban. Tóth László ta­nácselnök méltán nevezi Csár­daszállást olvasó községnek, ami Fehér Sándorné könyvtáros tájé­koztatásából hamarosan kide­rül. — Négyezeregyszáz könyvünk van. amelyből havonta átlago­san 1 200-at kölcsönöznek a köz­ségbeliek. Már az iskolában igyekszünk megszerettetni az olvasást, s a legtöbben felnőtt korukban is hűek maradnak a könyvhöz — mondja. Néhány nevet is megemlít. A fiatalabbak közül rendszeres ol­vasók Hanltó Pólék, Szöllösi Antalék, Katona Lászlóék és még egy egész listát lehetne felsorolni. Az idősebbekről ha­sonlóan, Most már kevés a könyv, úiak kellenének. Van még valami, amiről ugyancsak örömmel beszélnek az emberek, ez pedig az iskola nanközije, ami az idén nyílt meg. Negyven gyermek tanulás részesül napi háromszori étke­zésben. A Mezőberény és Vidé­ke ÁFÉSZ tartja fenn a kony­hát, amire nem lehet panasz. Amiről még beszélni kell Panasz? Kettő van. Az egyik: nem megoldott a betegellátás. Csárdaszállás ugyanis ilyen szempontból Köröstarcsához tar­tozik, ahonnan az orvos heten­ként egyszer jön át és három órás rendelést tart. Ha más na­pokon valaki megbetegszik, mehet Köröstarcsára. ahová csak Mezőberényen át lehet eljutni. A közlekedés azonban olyan rossz, hogy az oda-visszautazás egy teljes napig tart. Ettől pe­dig még az egészséges ember is kimerül. Ráadásul költséges .,szórakozás”. Különösen annak, aki — mondjuk — naponta in­jekcióra jár. , A lakosság érdekelnek a szó­szólója Varga Imre községi párt­titkár, aki egy ésszerű megol­dást is javasol: — Orvosi ellátás szempontjá­ból csatolják a községet Mező­berény hez! Ez igazán érthető. A másik dolog: szinte járha­tatlan a Csárdaszállás—Körös- tarcsa közötti 8 kilométeres kö- vesút. Nem lehetne kijavítani? Az első kérelmet a megyei ta­nács eaészségüevi osztályának, a másodikat a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságnak címez­zük. Nem sok amit kémek a csár- daszállásiak. Amire pedig szük­ségük van még. azt szorgalmas munkával maguk előteremtik. Pásztor Béla mmsm 1972. OKTOBER 22. A Szojuzok repülését 1967 és 1971 között tulajdonképpen olyas fajta turisztikai teljesít­ményhez hasonlíthatnánk, ami­kor több turistacsoport több oldalról indulva próbálja bir­tokába venni ugyanazt a hegy­csúcsot. A „hegycsúcs” ebben az esetben a huzamos ideig kerin­gő orbitális állomás volt. A Szo­juz—1 és a Szojuz—3 kísérlettel egy leendő utasszállító hajó fe­délzeti rendszereit próbálták ki, és kidolgoztak néhány orbitá­lis manővert. A Szojuz—4-gyel és a Szojuz—5-tel végrehajtot­ták az összekapcsolást, míg a Szojuuz—6, —7, és —8 arra szolgált, hogy összeegyeztessék néhány, embervezette kozmikus objektum műveleteit és kidol­gozzák ezeknek az objektumok­nak az egyidejű földi irányítá­sát. A Szojuz—9-en azt próbál­ták ki, hogy a huzamosabb ide­jű űrrepülés hogyan hat az űr­hajósok szervezetére. A Szojuz —10 űrhajón kipróbálták az or­bitális állomással való össze­kapcsolás technikáját és kipró­báltak egy új összekapcsoló fő­darabot. Végül a Szojuz—11 az első, embervezette orbitális ál­lomásra, a Szaljutra szállította az űrhajósokat. A Szojuz—6, —7 és —8 hár­mas kísérlet 1969 októberében­jelentős lépés volt — hogy ma­radjunk meg példánknál — eb­ben a sajátságos hegymászás­ban. Három haió eevnapos idő­közökben került pályára — és nem azért, mintha ezzel vala­miféle rekordot szerettünk vol-. na elérni —, hanem elsősorhan azért, hogy bonyolultabb kö­rülmények között kipróbálhas­suk a hajókat és a földi komp­lexumokat. Az egységes parancsnokság alatt három embervezette űr­hajó egyidejű mozgatása és manővereztetése a röppályán természetesen fokozott követel­ményeket támasztott mind az űrhajósokkal, mind pedig a föl­di szolgálatok szemé'yzetével szemben. A hét embernek a világűrben és a több száz földi irányítónak az óramű pontos­ságával kellett dolgoznia. Mind a három hajó sokat manővere­zett a pályán. Erre azért volt szükség, hogy minél több ta­pasztalatot szerezzenek a „fe­délzetek”. vagyis az űrkabinok és a „föld”, vagyis a földi irá­nyítórendszerek együttműködé­séről. A próba során nemcsak az emberek, hanem a tökélete­sített szerkezetű hajók, a fe­délzeti műszerek és a földi eszitozóK is vizsgáztak. A Szojuz újaoo repülését — ez alKaiouuuai közös szovjet— amenmai program kereteden — laíj-re tervezzük, i\yoic evvel a Szojuz tipusu unuijOK első emper irány uotta repűiese után. Nyoic esztendő viszonylag magas eietkor az urnajonai, hi­szen a kozmiKus tecnnima rend­kívül gyorsan tejiodik. Az alkotók azonoan lenetuvé tet­ték, hogy a ftajó a Kor tecnniká- jával együtt lejlődjon. A Szo- juz-upusu hajoK szerkezetet és iedeizeti műszereit szuntö.enül tökéletesítik. Az laiiá-es hár­mas repülés egyik íö iemuata az volt, hogy újabb elemeket építsenek a hajó szerkezetűbe es oerendezeseioe. A személy­zetben három szakmérnök es egy Kutató-mérnök fogiait he­lyet. Ez a kisenet biztosította a bzojuz—9 huzamos idejű repü­lését 1970-ben, lbíl-ljen pedig azt, hogy az eiső ember-vezette orbitális állomásra szállítsak az űrhajósokat. De nemcsak a hajók tökéle­tesednek, hanem a földi esz­közök is. A harrnas repuies ide­jén például azt munkáltuk ki, hogy a hajók személyzete ne csak a Szovjetunió területén, lévő földi irányító es mérőál­lomásokkal működjék pontosan együtt, hanem az óceánok kü­lönböző térségein tartózkodó tu­dományos és kutatóhajókkal is. Adatközlésre a Molnyija—1 osztályú távközlő szputnyikok szolgáltak. Ennek a kísérletnek az eredményeit is felhasználjuk a továbbiakban. A Vlagyimir Satalov parancs, noksága alatt álló Szojuz űr­hajóraj repülése 1969 októberé­ben nemcsak kísérlet volt. Az űrhajósok számos tudományos népgazdasági és űrhajózási ku­tatást, kísérletet és megfigyelést végeztek. A legérdekesebb kí­sérlet a légüres térben és súly­talansági állapotban — Valerij Kubaszov által végzett — he­gesztés volt. A többi kísérlet talán nem volt ennyire szenzá­ciós, de az is mind érdekes és szükséges volt. A három Szojuz repülés nem csak lépcsőfoknak volt jelentős a huzamos ideig keringő orbitá­lis állomás megalkotásának munkájában, hanem egészében véve is előrelendítette az űrha­józást. A kozmosz meghódítá­sának — e végtelen hegymászás­nak — fontos eseménye volt. Juri.i Marinyin az APN tudományos kommentátora A Békéscsabai Építőipari Szövetkezet, Békéscsaba, Vörös Október sor (Faipari Ktsz- nél) azonnali belépéssel felvesz asztalos szakmunkásokat, asztalos műhelybe férfi és nőt segédmunkásokat, valamint hivatalsegédet (kifutónak). Jó kereseti lehetőség. 44 órás munkahét. Minden szombat szabad. Jelentkezni a fenti címen. 229178 w A Szovjetunióban tartózkodó Thomas Starfford amerikai űr­hajós felkereste és tanulmányozta a szovjet űrhajósok ki­képző központját. Képünkön: Andrej Nylkolajev szovjet űr­hajós (balról) Starfford amerikai űrhajósnak magyarázza a „Szojuz” kiképző űrhajó berendezéseit. (Tclefotó—TASZSZ—IVFTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents