Békés Megyei Népújság, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-21 / 249. szám
: Divatbemutató, óh? Milyen célt szolgál a panaszkönyv? Boldizsár Gyula tudósítónk szerint semmi esetre sem olyat, aminek tanúja volt Békéscsabán október 13-án délután 5 és fél S óra közdtt. A MAv Utasellátó helyiségében az úgynevezett restiben két, már erősen ittasnak látszó fiatalember Jelent meg, s hangos szavakkal italt kértek. A pénztáros ezt megtagadta, mondván, részükre nem szolgál ki csak feketét. Erre a két fiatalember panaszkönyvet kért, amit meg Is kapott, s teljes bárom oldalon, nem éppen udvarias Jelzőkkel közölték észrevételüket és kifogásukat. Majd lármás megjegyzéseket tettek, s csak amikor az arra járó rendőr távozásra szólította fel őket, mentek ki. Tudósítónk szerint a pénztáros igen helyesen járt el és a fogyasztók csak egy sor munkát csináltak azoknak a szerveknek, akiknek feladatuk az ügy kivizsgálása és a válasz megadása. Igaz, a panaszkönyv kiadását senki sem tagadhatja meg, de ez a kis írás legyen figyelmeztetés mindazoknak, akiket illet, hogy tudják, a panaszkönyv általában nem ilyen célt szolgál. Ezúttal ugyanis a beírók- nak nem volt jogos a kifogásuk. Ezt feltehetően ma már fik is elismerik. V<álassolna as illetékesek ..»kérdezi több olvasónk, mert szerintük Békéscsabán a Gábor Áron utcában nagyon is kellene. A Tanácsköztársaság úton a közelben van a 200 gyermeket befogadó óvoda, innen nem messze a gimnázium és az 1-es számú általános iskola. Sok gyerek és felnőtt jár ezen a szakaszon, s a legtöbben a Gábor Áron utca, felőli részen kelnek át az úttesten. Igen sok szülő kérése lenne tehát, hogy a forgalmas útszakaszon az illetékesek biztosítsák a megfelelő átkelőhelyet a Tanácsköztársaság úton egyik oldalról a másikra. Igaz, hogy a Jókai, valamint a Kazinczy út kereszteződésében van átjáró szakasz, mégpedig a megengedett határbkon belül, mégis talán a szülők eme kívánságát nem lehetetlenség teljesíteni. Lapunkban két alkalommal irtunk a békéscsabai Csemege boltban tapasztaltakról: Szavatosság, és Sír a bébi címmel. Mindkét esetben a Csemegekereskedelmi Vállalat budapesti igazgatósága vizsgálatot tartott, és a következő választ adta: Az egyik bejelentéssel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a Minőségvizsgáló Intézet az árut megfelelőnek találta, és értékesítését 1972. augusztus 31-ig engedélyezte. A másik esetben a panasz jogos volt, a vásárlótól személyesen elnézést kértünk, és kártalanítottuk. A bolt dolgozóit pedig vezérigazgatói figyelmeztetésben részesítettük. Kötelesség vagy szívesség — eí_ mű írásunkra a Szegedi Posta- igazgatóság válaszolt: „Megállapítottuk, hogy a Békéscsabai 1- es számú Postahivatal szabályosan járt el. A nyugdíj-postautalványokat ugyanis — december kivételével — minden hónap 22-e és utolsó napja közötti időpontban kell kifizetni. Annak érdekében, hogy a nyugdíjas a járandóságát havonta ugyanazon a napon k^pja kézhez, a kézbesítőjáráson belül körzeteket alakítottunk ki, s meghatároztuk, hogy egy-egy körzetben melyik napon kell az utalványokat kifizetni. Erről a napról értesítettük az érdekelteket. A kérdéses esetben a kifizetés minden hó 26-án esedékes. Abban az esetben, ha közben munkaszüneti ■ nap van, .akkor 27- én. Szeptember 24-e vasárnapra esett, tehát á postautalványok kifizetése ebben az esetben 27- én volt esedékes.” Megjegyzésünk: 'Úgy latszik a dátumokra a postaigazgatóságon sem ügyeltek eléggé. Mivel fenti levelükben azt közölték, hogy a kérdéses körzetben minden hó 26- án esedékes a kifizetés. Tudomásunk szerint ez hétköznapra esik, így semmi esetre sem volt indokolt a 27-i kifizetés. Nem tudjuk, hogy jön ehhez az az indoklás, hogy „24-e vasárnapra esett tehát a panaszosok postautalványainak kifizetése 27- én volt esedékes”. Egyébként írásunkban nem is annyira a dátumokat kifogásoltuk, hanem azt, hogy levélíróinknak tudomásuk volt arról, hogy a postás az utalványt napokig magánál hordta. Ez pedig szerintünk enyhén fogalmazva. figyelmetlenség. Választ kaptunk az Orosházi Címxett a Volán „Sajnos nemcsak olvasója kell, hogy legyek-e rovatnak, hanem szerkesztője is” — írja Varga Pál. Újkígyósról. Majd közli,' hogy hiába fordultak a külön-j foöző szervekhez, ügyüket eddig nem sikerült elintézni. Először az Űjkígyósi Tanácsot kérték járuljon hozzá, hogy az éllatvá- sór-térnél legyen autóbusz-megálló. A tanács természetesen lehetővé is tette, de a Volán 8-as számú Vállalata nem. Ekkor már közvetlen a Volánhoz fordultak, mégpedig 30 aláírással. Sajnos kérésüket elutasították, pedig olvasónk szeBÉKÉS MBIBSix:. 7 1972, OKTOBER 21 rint a megálló létesítésére lehetőség van, nem beszélve arról, hogy ez sok ember érdekét szolgálná, tehát nem magánügy. Olvasónk javaslatot is tesz: szüntessék meg a Józsefmajori megállót, mert ott csupán két tanya van,. s így nincs utas. Ezt a megállót lehetne áthelyezni az állatvásár-térhez. Indoklásként közli, hogy a közelben van a tsz-nék a zöldségkertészete, savanyítóüzeme, gépparkja és több lakóház is. Tehát az itt élőknek és dolgozóknak a Volán kényelmesebbé tenné a közlekedést, nem kellene kilométereket gyalogolni. Mi nem tudjuk a kérés jogosságát eldönteni, de továbbítjuk a Volánhoz, és biztosak vagyunk abban, hogy a lehetőséghez mérten talál módot arra, hogy az újkígyósiak kérése orvoslást nyerjen. Városi Tanácstól is, mégpedig a Rákóczi-telepi iskola vízügyében. Íme: „Tisztelt Szerkesztőség! Mindenekelőtt elnézésüket kérjük, amiért Bauer Károly. kérdésére kissé megkésve válaszolunk. A hallgatás is válasz, de.. — című glossza megjelenéséig magunk ig vártunk: nevezetesen arra, hogy az Orosháza Rákóczi- telepi általános iskola udvarán 1971. november 14-én megkezdett fúrás nyomán hátha rövidesen víz fakad. A munka indításának dátumát azért jegyezzük le pontosan, hogy lássák: a városi tanács nemcsak nyilvántartotta a Rákóczi-telepi gondot, hanem a megrendeléssel lépéseket is tett a vízhiány felszámolására. Sajnos, víz mind a mai napig sincs. A Rákóczi-te- lepiekkel együtt örülnénk, ha mielőbb tudósíthatnánk a lapot a víz biztosításáról.” A DÉGÁZ-nak és az Építőipari Vállalatnak címezzük a következő megjegyzésünket. Szeretnénk ha mielőbb válaszolnának két írásunkra, amely az Őr utcai lakások fűtésével, valamint egy korábban megjelent írásra,.amely a Mokri utcai gázvezetéssel kapcsolatos. Tesszük ezt azért, mert az idő sürget, egyre hidegebbek az éjszakák és a nappalok is. s ezekben a lakásokban még mindig nincs fűtés. Szeretem a szép ruhákat, így, hát kapva kaptam az alkalmon j mikor a plakátok divatbcmuta- i tóra hívtak Békéscsabán, az Ifjúsági Házba október 10-re. Izgatottan helyezkedtem el a széken és vártam a házigazdák — Univerzál Kisker. Vállalat és a Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök termékeinek felvonulását az OKISZ Labor rendezésében. A „Kék csillag” zenekar szórakoztatta a gyülekező közönséget. Kicsit hangosan, na de maid a bemutató alatt másképpen lesz. És megkezdődött. Sajnos nemcsak a bemutató, hanem a zene erősségének fokozása is. A hangszórók mindent elsöprő ereje lehetetlenné tette a ruhakompozíciók élvezését. Lopva körülnéztem, mert szégyenem , hogy csak én vagyok ilyen elmaradott, aki a zenei sivalkodást nem tudja összeegyeztetni az esztétikai élvezettel. De felvidultam, mert a mellettem ülő éppen vattát gyömöszölt a fülébe. Mikor meg-1 látta, hogy figyelem, bocsánat-1 kérőén magyarázta, hogy nem bírja a huzatot. Mondtam én sem. örömmel kisegített vattával. Beszélgetésünkből egy szolid vállkopogtatás riasztott fel. A szomszédom jelbcszéddel magyarázta — szavát nem értettem, mert a fülem be volt gyömöszölve vattával — adjunk neki is vattát. így már valahogy el. viseltük az „aláfestő” zenét. Igaz, hogy bárgyún mosolyogtunk minden szóra —- így a bemondó ismertetésére is — mert nem hallottuk. Dehát mindent a szemnek!.... Kétségek kergették egymást bennem olyan értelemben, hogy hová is tévedtem. Egy zenei műsorral aláfestett divatbemutatóra, vagy egy táncdalversenyre ahol a hézagok kitöltésére ruhákat is bemutatnak. Érzésem szerint az utóbbira. Vagy azért sikongatott annyira a zenekar és az énekesek, nehogy elmaradjanak nívó tekintetében a bemutatótól? Nem tudom. Ezen el kellene gondolkodni. De ezt ajánlanám a rendezőségnek is! (Várhalmi) fiz útfenntartó vállalat figyelmébe „Tisztelt Szerkesztőség. Gyulától 5 kilométerre, a bé-j késcsabai műút mellett lakói nyugdí jas pedagógus vagvok. I Az útmentd kerítéstől fél méter- j nyíre az árokból 6—3 méteres \ vadon nőtt akácfa nyúlt a 3a- i kásba vezető villanydrótok közé már évek óta. Ebbő' csak akkor lelt baj,' amikor déli szél íújt és hozzá csapkodta a gallyakat a veze-1 tékhez. A lakásban ilyenkor az összes elektromos készülék megbolondult. Erre a „szél-cselre” már vagy két éve rájöttünk, és Ideje lenne intézkedni A témáról már többször írtunk, mégis ismét foglalkozunk vele, mivel eddig sajnos jelzéseinknek nem volt foganatja. Most a békéscsabai Kulich Gyula lakótelep 17-es számú épületéből jött egy levél, a következő szöveggel: „Kérjük, jöjjenek el a Kulich Gyula lakótelepre, és nézzék meg mit művelnek a gépkocsik a 17-es épület és az építőipari vállalat bejárata közti szakaszon, valamint a Volán műszaki telepének bejáratával szemben. Az építőipari vállalat mellett „kisajátított’’ parkolóhely már olyan nagy, hogy egy gépállomásnak is dicséretére válna. Időnként 10—12 különböző jármű parkol, nemcsak az épület előtti szakaszon, hanem még a járdán is. A Volán műszaki telepével szemben pedig a gépkocsik felmennek az útpadkára, a kanyart teljesen levágják, s gödröket csinálnak, ahol az esővíz és sár összegyülemlik. Mind-! két helyen felmennek a járdára, s valóságos sártengert hordanak fel, a gyalogosok sokszor meg! sem találják hol az átjáró. Ez már vandalizmus! Egyesi gépkocsivezetőknek mindegy, I hogy a kanyart hol teszik meg, száguldoznak az épületek között, nem gondolva arra, hogy itt sok a gyalogos, nagy a forgalom, és különösen sok a kisgyermek. Ezt látni kell, írásban érzékeltetni nem is lehet kellően. Kérjük, nézzék meg, hogy m* folyik itt, és ha lehet, intézkedjenek annak érdekében, hogy ez megszűnjön, mert maholnap a város szégyene lesz a környék. Megnéztük,’ és le is fényképeztük. De az intézkedésre nincs jogunk, ezt másoktól várjuk. akkor kérésünkre a DEM ASZ gyulai emberei levágták a kar- vastagságú ágakat. Ezzel az ügy el volt intézve. De nem úgy aa akác! Az nem hagyta magát! Ismét megnőtt, újra meglengtek az ágai, megint — lopta az áramot. A történet nemrég újra ismétlődött, azzal a kis különbségr gél, hogy a hívásunkra érkező vállalati kocsiban nem hoztak sem fűrészt, sem létrát, az akáccal „benyújtott peres ügyünk” elintézésre. Ellenben felszólítottak, hogy vágjam ki az akácot, melynek teteje a csupasz vezetékek között, gyökere pedig a vizes árokban leiedzett. Tiltakoztam ez ellen, félve egy 220 voltos árammal telt vizes fa érintésétől. Rövid vita után azonban ígéretet kaptam arra, hogy a közeli transzformátorból kikapcsolják a vezetéket Így már nyugodtabban mentem a baltáért, és jó negyedóra alatt megbirkóztam a tüskés ágakkal. Aztán jött a konzultáció a szei- reiővel. — Ügy gondolom — szóltam —, az áramszolgáltató jelző' nem egészen illik a vállalatra. Hiszen most én szolgáltattam visz- sza a fa által ellopott áramot Talán a vállalatnak kellene ellátni a fogyasztót árammal, s a velejáró munkával? — Igen — jött az ellenvetés —, de a vállalat a fát nem köteles kivágni. A két évvel előtti fanyeső brigádot meg is szüntették. Gyulán a városi kertészet, a határban pedig az útfenntartó vállalat emberei vágják le a gallyakat,' vagy pedig a lakás tulajdonosa. — Engem egyikhez sen> lehet sorolná. Nyugdíjas lakó vagyok, de szeretném látni azt az embert, aki ilyen körülmények között le meri vágni a gallyakat — volt a válaszom. És ha már ilyen jól kidolgoztam magam „közügyben”, legalább azt szeretném tudni kit szolgáltam ezzel a kis — nem egészen veszélytelen — munkával. Nem a várható elismerés miatt, csak úgy kíváncsiságból. Kérem, szíveskedjenek ezt eldönteni. Maradok a szerkesztőség tisztelő híve: Végh Sándor Gyula—Bicere 24.” Mi sem tudjuk. Talán az útfenntartó vállalat? Várjuk a választ! t A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit Miért nincs zebra?
